Kötet,  Fejezet

 1     1,  2 |    sátorfádat!~Egyszer aztán azt mondták a hunok vezérei a magyarok
 2     1,  2 |  Szittyaország.~- Igazatok van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat,
 3     1,  4 |    Attila örökérõl, és végre azt mondták nekik:~- Most még gyengék
 4     1,  5 |     maguknak, mikor útra kelnek, mondták a nép bölcsei, nekünk is
 5     1,  11|         követet, ahogy jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk
 6     1,  11|     vitték ki a magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a
 7     2,  7 |     megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:~- Ott is
 8     2,  7 |           Kivéve a gyevi bírót - mondták ketten is egyszerre.~- Hát
 9     2,  11|    rajtuk a király.~A deákok azt mondták, hogy szolgálatot keresnek.
10     2,  16|   mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~Bálint barát pedig
11     3,  4 |        már az eszét megtalálta - mondták a karcagiak.~A karcagi mák
12     4,  4 |   kapitányt. De csak Pali bégnek mondták azt a magyarok, mert így
13     5,  7 | elhallgattatni.~- Eb ura fakó! - mondták a bírónak, mikor hírül vitte
14     5,  7 |        tárogatót nem adjuk oda - mondták mogorván. - Azt mondta a
15     6,  7 |       akárhogy rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték a háború,