Kötet,  Fejezet

 1     1,  3 |    oldalára. De nagyon különös kard volt az. Arany a markolata,
 2     1,  3 |        a király elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú.
 3     1,  3 |   néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre aztán ellobbant
 4     1,  3 |        volt a földbõl az egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem,
 5     1,  4 |  égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér
 6     1,  7 |     sátor alatt élt, mezítelen kard képében imádta az Istent.
 7     1,  7 |     vitézeit. - Most már aztán kard ki, kard!~Kezdett már bukdácsolni
 8     1,  7 |        Most már aztán kard ki, kard!~Kezdett már bukdácsolni
 9     1,  11| Elvették tõle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette
10     2,  9 |   legény -, hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott,
11     3,  1 |  fegyver, egymásba rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda. Hanem
12     3,  7 |         botra támaszkodott már kard helyett. Elértette, hogy
13     3,  7 |     nagy lelki gyönyörûséggel, kard helyett a görbe botjára
14     5,  2 |     kis kanász. Álmában fényes kard villogott a kezében, kaszabolta
15     5,  2 |    nádnak. - Nini, talált is a kard valamit, mert piros lett