Kötet,  Fejezet

 1     6,  4| szakállú vezérük maga Damjanich tábornok. Útban voltak Bicske felé.
 2     6,  4|        Ott telepedett le maga a tábornok is egy fölfordított hordón,
 3     6,  4|     igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek köpenyét
 4     6,  4|   kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybe
 5     6,  4|        fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt dobott a
 6     6,  4|    adhatok a hazámnak. Legalább tábornok úrnak szeretnék valami emléket
 7     6,  4|  ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig fölkelt, és körüljárta
 8     6,  4|      elõtte áll a vak koldus.~- Tábornok úr - mondta reszketõ hangon -,
 9     6,  4|      szinte sírva könyörgött:~- Tábornok úr, legalább a furulyámat
10     6,  6|      esztendõn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki csata után õt
11     6,  6|     mához egy évre tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, akkor egy
12     6,  6|        esztendõre hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadság vértanúja
13     6,  6|      vagdosva vitték be Benedek tábornok sátrába. Maga a vezér igazgatta
14     6,  6|         föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta föl a csákót: