Kötet,  Fejezet

 1     1,  6 |           Hanem a hosszú lábú térdre borult Árpád előtt.~- Uram, hatalmas
 2     1,  10|            várkert egyszerre virágba borult, ahogy a kapun befordult
 3     2,  5 |           királynak, a másik könnybe borult. El is érzékenykedett, meg
 4     2,  6 |             írásban, uram királyom - borult térdre rimánkodva a bojtár -,
 5     2,  14|         Megsimogatta a gyerek lángba borult képét.~- Mi a neved, fiacskám?~-
 6     2,  16|            se tehetek, uram király - borult eléje az öreg. - Én még
 7     2,  18| összekarmolászva, megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy életem,
 8     3,  7 |                 Nagyságos basa úr! - borult elejbe nagy alázatosan. -
 9     5,  2 |           elpusztul?~Nagy szomorúság borult a kuruc táborra. Se fegyvercsattogás,
10     5,  5 |            árulót! - harsogta lángba borult képpel a fiú. S mire az
11     5,  5 |            karján a kötést, s térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én
12     6,  3 |             közt.~Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra
13     6,  4 |              Csiha fakó orcája tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét,
14     6,  6 |   mondogatták egymás közt, s könnybe borult szemmel fordultak a messze