Kötet, Fejezet
1 1, 3 | öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon különös
2 1, 3 | jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta tanácsadó
3 1, 3 | egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard volt
4 1, 6 | szétszórták a magyarok Zalán király tótjait, bolgárjait, mint
5 1, 7 | sólyom.~Utoljára László király idejében látogatták meg
6 1, 7 | páncélját nyugodtan a szent király, és összekürtöltette fegyvereseit.~
7 1, 7 | kérdezte megint a szent király, s elszántan vezette kis
8 1, 7 | napszállat idején értek oda, s a király át akart úsztatni a folyócskán,
9 1, 7 | megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
10 1, 7 | csendjét, hogy maga László király is riadtan kapott hatalmas
11 1, 7 | egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén, s apró lábaival
12 1, 7 | össze László vitézei, de a király megint csak azzal feddte
13 1, 7 | se volt elmenni a magyar király híres csatabárdjáért, azt
14 1, 7 | szánták már rá magukat, csak a király parancsát várták. Akkor
15 1, 7 | ahol legsûrûbb!~László király azonban mintha megfelejtette
16 1, 7 | Olyan otthon érezte magát a király tenyerében, akár a fészkében.
17 1, 7 | mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre, s azzal
18 1, 7 | nemsokára megint odaállt a király elé. Engedelmet kért tõle,
19 1, 7 | Eredj! - intett neki a király.~A nádor meg is indult,
20 1, 7 | emelte ég felé kezét a király, aztán paripájára szökött,
21 1, 7 | megadták magukat, azokat László király a Mátra völgyeiben telepítette
22 1, 8 | Nagyon megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta
23 1, 8 | kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet hoztam a magyarok
24 1, 8 | Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~- A fehér
25 1, 8 | Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét
26 1, 8 | ember - mondta a bolgár király -, szívesen látnám vendégül.~
27 1, 9 | kukta volt a Nagy Lajos király udvarában, s késnél, villánál
28 1, 9 | bosszúsan, félig nevetve.~Lajos király nem szerette maga körül
29 1, 9 | vét az a légynek se, uram király, csak éppen az étvágyával
30 1, 9 | el.~- Sebaj - nevetett a király -, ennyit csak elbír még
31 1, 9 | csak elbír még a magyar király udvara. Viseljétek gondját,
32 1, 9 | hadjáratba indult Lajos király, gurítani kellett a táborban
33 1, 9 | nagy étkû Kórogyi. Maga a király is akárhányszor csak úgy
34 1, 9 | ökröt, s odatette Lajos király elé.~- Ilyen legényeket
35 1, 9 | végig a magyar urakon, Lajos király azonban kicsinylõleg legyintett
36 1, 9 | a tréfán, azonban Lajos király komolyan elõparancsolta
37 1, 9 | venni az étvágyamat!~Lajos király olyan jóízûen nevetett,
38 1, 9 | Így vette hasznát Lajos király a nagy étkû Kórogyi tudományának,
39 1, 10| élet. Hébe-hóba Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál,
40 1, 10| Úgy nézz engem, uram király, hogy a te trónusodat az
41 1, 10| összedõl a trónod.~Zsigmond király elnyelte a sértést, mert
42 1, 10| Hervoja erdejével. Egyszer a király vadászai egy hatalmas szarvast
43 1, 10| elvesztette a csatát. A király hadai minden birtokát elszedték,
44 1, 11| emlékeznek.~No, erre Zsigmond király se tehetett egyebet, mint
45 1, 11| velük, mikor látták Zsigmond király képét.~Kiválasztott a mulató
46 1, 11| várba.~Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra
47 1, 11| felpattant az ajtó, s a rab király szemben találta magát a
48 1, 11| foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle, hogy
49 1, 11| csóválta a fejét a rab király. - Engem õriz a becsületem.
50 1, 11| mondott, állta is Zsigmond király. Harminc napig nem lépte
51 2, 1 | a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor több volt
52 2, 2 | DEÁK~Hendók mester a Mátyás király legkedvesebb íródeákja volt,
53 2, 2 | tudós férfi volt, Mátyás király nagyon szerette a keze munkáját
54 2, 2 | deákra:~- Azért adott pedig a király a kezem alá, hogy írástudót
55 2, 2 | Busa deáknak az apja Mátyás király katonája volt. Szabács ostrománál
56 2, 2 | egy török nyíl, éppen a király mellett. S ott fogadta meg
57 2, 2 | mellett. S ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet hû
58 2, 2 | hû katonája árvájából.~A király állta is a fogadást, hanem
59 2, 2 | ablakfüggönyre.~- Jaj, a király! - serdült ki az ajtón Hendók
60 2, 2 | egyéb volt, mint a Mátyás király udvari bolondja, Hendók
61 2, 2 | ismered te Busa deákot, uram király! Csúffá tenné az még a te
62 2, 2 | Az ám - mosolygott a király -, régen nem hallottam a
63 2, 2 | a deák, s odatartotta a király elé a botot. Olyan r betû
64 2, 2 | ez, öccse? - kérdezte a király.~- Hát azért, mert a gácsérnak
65 2, 2 | alatt!~Azt mondja erre a király:~- Akkor a Busa deák tudománya
66 2, 2 | Majd megtanul - nézett rá a király a Busa deákra.~De úgy ám,
67 2, 2 | volna fából betût.~Mátyás király nem szólt semmit, hanem
68 2, 3 | VARGA~Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott
69 2, 3 | párát - hívta õket vissza a király -, inkább keressetek valami
70 2, 3 | Itt telepedjél meg, uram király - jelentette az egyik vadász -,
71 2, 3 | öreg csatlós. ‑ Gyere, uram király, csodát látni: térdig érõ
72 2, 3 | nagy melegben - nevetett a király, de azért csak megindult
73 2, 3 | szolgám - legyintett a király -, elõbb megnézzük, meg
74 2, 3 | ilyen szépet! - mondta a király, ahogy körülnézett a tájon. -
75 2, 3 | hadonászik rettentõ mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek, egy
76 2, 3 | vadász vagyok - mondta a király.~- Isten éltessen - felelte
77 2, 3 | Tamás varga vagyok.~- Én a király jó pajtása vagyok - fûzte
78 2, 3 | fûzte tovább a szót a király -, én adok neki tanácsot,
79 2, 3 | fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát:~- Látod,
80 2, 3 | elvesszük csúnyán - legyintett a király. - Csak egyet hunyorítok,
81 2, 3 | sapkáját.~- Igazságos Mátyás király!~Az udvari emberek elmosolyodtak,
82 2, 3 | emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult, hogy
83 2, 3 | jókedv. Akkorát csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy
84 2, 3 | kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát jó
85 2, 3 | még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben
86 2, 4 | SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint
87 2, 4 | mellé, hiába bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy
88 2, 4 | sehol.~Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az
89 2, 4 | harapnivaló is.~Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez
90 2, 4 | maga viskójában, akár a király Budavárában.~„Igaza van
91 2, 4 | kovács.~- Hát Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak
92 2, 4 | Mátyás varga vagyok, a Mátyás király udvari vargája, kezem munkájából
93 2, 4 | valami elõkelõség vagy, aki a király õfelségével mártogat egy
94 2, 4 | kötözködõ kedvében van a király. A minap is úgy vágott a
95 2, 4 | Nem az az ember Mátyás király, aki ok nélkül bántaná a
96 2, 4 | subájára. Nem is álmodott a király a selyemvánkoson soha olyan
97 2, 4 | nagyon várnak már otthon a király csizmái. Hanem annyit mondhatok
98 2, 4 | magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához Budavárába,
99 2, 4 | is úgy akarom - felelte a király vitéze, s vezette a kovácsot
100 2, 4 | Csakugyan ott ült Mátyás király nagy arany karszékben, korona
101 2, 4 | aki szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek nem kellett
102 2, 4 | Jólesik, szolgám? - kérdezte a király, s intett a királynénak,
103 2, 4 | Márton kovács - unszolta a király a vendéget -, szereted te
104 2, 4 | lehet enni Szalontán.~A király elmosolyodott, s maga is
105 2, 5 | A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy
106 2, 5 | A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg almafát
107 2, 5 | szoktuk neki bemutatni a király fáját.~- Szép fa ez nagyon -
108 2, 5 | láttára, mint amilyen a király.~Persze régen volt ez nagyon,
109 2, 5 | ott lovagolt el egyszer a király a falu végén. Nagyon el
110 2, 5 | riadt fel gondolataiból a király, megsimogatva a ló sörényét.~
111 2, 5 | illõ név - mosolygott a király.~- Huszár voltam - húzta
112 2, 5 | most mi vagy? - kérdezte a király.~- Most csak afféle szegény
113 2, 5 | Meg is tudakolta tõle a király, hogy mi lesz abból.~- Gödör
114 2, 5 | Balázs - mosolyodott el a király -, minek veszõdsz vele?~-
115 2, 5 | énnekem magamnak is?!~A király elnevette magát, és még
116 2, 5 | aranyat!~Eddig van a mese a király fájáról. Az igazság pedig
117 2, 6 | kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta róluk a kincstartójától,
118 2, 6 | bevezették a solymári legényt a király elé a madaras szobába.~Mert
119 2, 6 | a sok tarka madár közt a király.~- Én vagyok - szögezte
120 2, 6 | gyulladt megint haragra a király -, hiszen nem is rigó volt
121 2, 6 | solymári embernek nem szabad a király színe elé addig kerülni,
122 2, 6 | kincstartó az adóért, mindjárt a király keze írását tartották a
123 2, 7 | mikor utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt,
124 2, 7 | régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás
125 2, 7 | aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth
126 2, 7 | viszünk terhet - nevetett a király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor
127 2, 7 | húzta ki magát büszkén a király.~Az ispán még meg se mukkanhatott,
128 2, 7 | megemelte hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
129 2, 7 | ember, odafordult hozzájuk a király:~- Csárda ez, atyafiak?~-
130 2, 7 | Budavárában - ütött a vállára a király barátságosan.~- Váljék egészségére,
131 2, 7 | se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem, vitéz
132 2, 7 | integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan
133 2, 7 | mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki hozta ezt
134 2, 7 | bírót látni! - kacagott a király.~- Hát csak nézzen meg kend -
135 2, 7 | markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja
136 2, 7 | népét szívébe fogadja a király õfelsége! - olvassa a kisebb
137 2, 7 | bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki
138 2, 7 | gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a
139 2, 8 | kétrétbe a nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem, fiam -
140 2, 8 | fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi vagy még?~-
141 2, 8 | kell érdemelni! - mondta a király. - Mit adsz nekem, ha én
142 2, 8 | sokat ér - legyintett a király. - Esõs idõben ennek a tudománynak
143 2, 8 | kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem
144 2, 8 | örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
145 2, 8 | itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent tudom már!~-
146 2, 8 | az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet, tudom
147 2, 8 | megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e, mennyire
148 2, 8 | Vendel - vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda,
149 2, 8 | Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestül-lelkestül.~-
150 2, 8 | csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~
151 2, 8 | meg! - mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem
152 2, 8 | rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben, te heprecsóré?
153 2, 8 | jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte
154 2, 8 | emberektõl? - nevetett a király, s jókedvében rákoppantott
155 2, 9 | erdõk azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az õzet
156 2, 9 | mester is odatelepedett a király lábához, az udvari csillagász.~-
157 2, 9 | egyszerre csak megszólalt a király:~- Azt mondd meg, mester,
158 2, 9 | horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott.~- Azt
159 2, 9 | úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek.~-
160 2, 9 | hessegette el õket magától a király -, hiszen nem pillangók
161 2, 9 | tudnék - telepedett közéjük a király. - Nem fákat kellene nektek
162 2, 9 | a jóra való katonának a király adja a fegyvert! Látjátok,
163 2, 9 | hogy fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette magán
164 2, 9 | csillagos ég. Aludt is a király olyan jóízût, hogy még a
165 2, 9 | volt, mint ennek.~Mátyás király azonban mindig jó helyen
166 2, 9 | akkorára már ott termettek a király vadászai.~A három szeneslegény
167 2, 9 | szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben
168 2, 9 | hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta a szót:~-
169 2, 10| Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát ostromolta.
170 2, 10| roham elõtt való estén. A király túri süveget nyomott a fejébe,
171 2, 10| vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~- No, ennek
172 2, 10| otthagyhatta volna a fogát.~A király is elmosolyogta magát.~-
173 2, 10| döcögtette a nevetés.~- Uram király, ma nem csemegézel vadkörtét.
174 2, 10| hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Láttam az elébb, mikor
175 2, 10| kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz. Más nem tudja úgy
176 2, 10| ha te is megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer,
177 2, 10| hivatalos õ oda régen.~A király csupa püspökökkel, hercegekkel
178 2, 10| jó ember? - kérdezte a király.~- Találdki Máté.~- Biz
179 2, 10| mondod - mosolyodott el a király a furcsa néven, s valami
180 2, 10| asztalotokra.~- Ohó, fölséges király - kottyant bele Máté vitéz
181 2, 10| inasaidat.~Igazságos Mátyás király, talán elõször életében,
182 2, 10| mártogatott egy tálba a király asztalánál. De biz õ ezt
183 2, 10| Mátyásnak:~- Nini, uram király, tán nem is illik az, hogy
184 2, 10| van, hívem - kacagott a király, s abban a percben megtette
185 2, 11| nézett végig rajtuk a király.~A deákok azt mondták, hogy
186 2, 11| érdemelni - mosolyodott el a király. - Akit én megfogadok íródeákomnak,
187 2, 11| nem is szólt addig, míg a király a vállára nem ütött.~- Hát
188 2, 11| kettõ.~Abban a percben a király leejtette a gyûrûjét úgy,
189 2, 11| No, énbelülem se lesz a király íródeákja - gondolta magában. -
190 2, 11| királyhoz sebesen.~- No, uram király, ez majd fölokosít. Megtudod
191 2, 11| elhiszem, fiam - mondta a király -, de várjuk ki a másik
192 2, 11| Jeromos deák - bólintott a király -, de már csak hallgassuk
193 2, 11| hamva nem volt. Utoljára a király az ajtónálló apródját kérdezte
194 2, 11| azt megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal
195 2, 11| deák - hunyorított rá a király -, tudod-e már, miért nem
196 2, 11| veregette meg a deák vállát a király -, te vagy az íródeákom.
197 2, 12| AZ ARANYCSINÁLÓ~Mátyás király idejében éjjel-nappal tárva-nyitva
198 2, 12| országé - mondogatta a nagy király. - Én magam csak zsellér
199 2, 12| cseh ember kívánkozott a király elé. Mind a három azt mondta,
200 2, 12| fejérõl, elmosolyodott a király.~- No, öreg, mi tudományt
201 2, 12| eszedet, öreg - bólintott a király -, magam is megrezeltetem
202 2, 12| fekete seregbe.~- De uram király, nem vagyok én még olyan
203 2, 12| szolgám! - nevette el magát a király, s hátraintett a kincstárnokjának: ‑
204 2, 12| Nézz ebbe bele, uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás
205 2, 12| nagy merészen megkapta a király karját.~- Megállj, király!
206 2, 12| király karját.~- Megállj, király! Ha az ilyen dibdáb dolgokat
207 2, 12| Mit tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti
208 2, 12| csak úgy dongott bele.~A király kíséretén csudálkozó moraj
209 2, 12| dolog, mester - mosolygott a király. - Ekkora tudományt méltó
210 2, 12| Használd jó egészséggel.~- Uram király - hebegett megütõdve az
211 2, 12| Nini, mester - nevetett a király -, hát rakd bele azt az
212 2, 12| közt mégiscsak a Mátyás király esze volt a legragyogóbb
213 2, 13| Úgy igaz az - bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni
214 2, 14| olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy volt az, hogy akkoriban
215 2, 14| fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így esett aztán,
216 2, 14| esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett, s bejárta
217 2, 14| egész falu.~Pedig nem is a király volt az a bársonydolmányos,
218 2, 14| bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött, szürke köpönyegben.
219 2, 14| ott talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder
220 2, 14| gyereknek:~- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le nem térdelsz
221 2, 14| kimondta, hogy meghallotta a király is. Odaállt a gyerek elé,
222 2, 14| nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta szó nélkül.~-
223 2, 14| elkeverem a nadrágot, bizony a király nem ad helyette másikat.~
224 2, 14| nem ad helyette másikat.~A király olyan jóízût nevetett, hogy
225 2, 14| szófogadó gyerek vagy.~A király szavának állt, s egész életében
226 2, 15| AZ ARANYALMA~Mátyás király egyszer éppen haditanácsot
227 2, 15| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
228 2, 15| újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba szólította hadinépét.
229 2, 15| Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb emberének ez
230 2, 15| feddette mosolyogva a király. - Mióta vadászik egerekre
231 2, 15| szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:~- Ohó, lassan
232 2, 16| az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt.
233 2, 16| sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni,
234 2, 16| neve - parancsolta meg a király, és mindjárt bele készíttetett
235 2, 16| a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. -
236 2, 16| visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan
237 2, 16| föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.~-
238 2, 16| kerül - mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta a
239 2, 16| kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott
240 2, 16| mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy
241 2, 16| Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
242 2, 16| intette el õket maga elõl a király. Szegény gyöngyösiek megint
243 2, 16| A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha
244 2, 16| kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~- Ne fáraszd
245 2, 16| én arról se tehetek, uram király - borult eléje az öreg. -
246 2, 17| elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította a
247 2, 17| együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak erre az urak,
248 2, 17| szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják
249 2, 17| mindenkinek, Jánosnak éppen a király mellett.~- Fogj hozzá, szolgám -
250 2, 18| vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél
251 2, 18| heveredett le ebéd után a király. - Tóbiás mester majd vigyáz
252 2, 18| hogy egy szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked szóltam,
253 2, 18| míg napáldozat táján a király föl nem ébredt, és össze
254 2, 18| szõrin-szálán elveszett a király fakó lova.~- No, híres bölcs,
255 2, 18| tudományodat! - legyintett a király. - A lovat add elõ akárhonnan,
256 2, 18| fejemnek - somfordált oda a király elé -, bizonyosan a farkasok
257 2, 18| csóválta a fejét bosszúsan a király. - Különben eredj utánuk,
258 2, 18| megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy életem, egy halálom,
259 2, 18| no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
260 2, 18| ért volna - feleli rá a király.~- Kis kár nem nagy kár -
261 2, 18| mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztüllátott
262 2, 18| létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta
263 2, 18| Nono - szólt vissza a király -, nézz csak körül abból
264 2, 18| harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem indult,
265 2, 18| Sebaj, no - nevetett a király -, itt hagyom zálogba a
266 2, 19| KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig kergette a vadat a
267 2, 19| lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába.
268 2, 19| fûzte tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem az
269 2, 19| életedben” - gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
270 2, 19| egy darab követ - mondja a király.~- Már mire mennél te azzal
271 2, 19| levesnek valót - azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából
272 2, 19| teremtette - örvendezett a király -, csak most már melegítsetek
273 2, 19| abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kõlevest.~-
274 2, 19| fövésû - biztatta õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte,
275 2, 19| tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul
276 3, 1 | fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten sóhajtott
277 3, 1 | Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem törõdött
278 3, 1 | tõle a török ellen.~- Uram király - azt mondja -, ha mi ketten
279 3, 1 | billentette rá a fejét a magyar király.~- Ha a magyar hadak egyesülnek
280 3, 1 | Dobzse! - helyesel megint a király, s azzal karonkapja az oláh
281 3, 1 | oláh vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája ásítozik
282 3, 1 | szégyenkezéssel:~- Uram király, akkora lyuk van a csizmádon,
283 3, 1 | Aminek igen megörült a király, vígan csapta össze a tenyerét:~-
284 3, 1 | a lacikonyhán.~- Bizony, király, megérdemled a fõuraidat! -
285 3, 2 | szegény lyukas csizmájú király a kamarásához:~- Szaladjatok
286 3, 2 | elszegényedett a jámbor király, hiszen sehogy se tudott
287 3, 2 | sóhajtozott a cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül
288 3, 2 | napra elég neki egy borjú.~A király, ahogy ezt hallotta, ijedten
289 3, 2 | borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott a tenyerébe.~-
290 3, 2 | a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott, mert tudta,
291 3, 2 | tette késõbb, amikor János király lett belõle.)~- Ahol nincs,
292 3, 2 | fizetség semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~-
293 3, 2 | jót a kerti levegõ, uram király.~- Bezzeg te ugyancsak gyarapszol
294 3, 2 | tesz a kerti levegõ, uram király.~Ulászló azonban gondolt
295 3, 2 | a kitüntetést, s ahogy a király odébbment, a vállára ütött
296 3, 2 | viseltettem - sóhajtozott a jámbor király -, hárman is etették egy
297 3, 3 | feje is benne volt.~János király udvarában Mujkónak hívták
298 3, 3 | csörgõsapkájával, látja, hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú
299 3, 3 | ám, bolond - igengetett a király -, sok a gondom, kevés a
300 3, 3 | Mujkó - legyintett kezével a király -, nincs idebent semmi helye
301 3, 3 | Mujkó - mondta szomorúan a király. - Tavaly a török császár
302 3, 3 | aranyos vakolat.~Szegény János király meg annyira búnak adta magát,
303 3, 3 | Csak akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül hagyták
304 3, 3 | basák.~Mujkó meg, ahogy a király elment, mindjárt kimászott
305 3, 3 | goromba ember ez a János király! Mujkó pedig még jobban
306 3, 3 | szarkák - felelte Mujkó király.~- Hát amazok a hosszú farkúak,
307 3, 3 | szaladt a szája, mikor Mujkó király azt mondta neki:~- Holnap
308 3, 3 | a papirosra.~- Ne félj, király, amire Muhar basa ráüti
309 3, 3 | hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába leste, korán
310 3, 3 | trónterembe, ahol János király egész udvarostul elhelyezkedett
311 3, 3 | fiam, basa - felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot
312 3, 3 | Mindegy, no; ha te vagy a király, mért nem hurcolkodtál már
313 3, 3 | hurcolkodtál már odébb?~János király elõhúzta az írást köntöse
314 3, 3 | Muhar basa - nevetett János király -, ezek a bíbicek, amazok
315 3, 3 | kékült-zöldült dühében, ahogy a király ott lobogtatta az orra elõtt
316 3, 3 | estétõl reggelig nemcsak a király változik meg, hanem a madarak
317 3, 3 | hanem a madarak is.~János király pedig maga elé hívatta Mujkót,
318 3, 3 | kõvári kapitánynak:~- Uram király, ki menti meg máskor az
319 3, 8 | rajta olyan malmot, hogy a király se õrleti különben a vasárnapi
320 5, 1 | ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára
321 5, 2 | hírmondó se marad a kuruc király seregébõl. Széttörjük fejedelmestõl
322 6, 1 | fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az
323 6, 7 | KUCKÓ KIRÁLY~Sokszor hallottam édesapámtól
324 6, 7 | egyéb se járta, csak a Kuckó király története. Hosszú téli estéken,
325 6, 7 | egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most
326 6, 7 | Palkónak:~- Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is, ha itthon maradsz
327 6, 7 | találtunk.~- Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
328 6, 7 | Hanem bizony szegény Kuckó király nagyon sokáig az utcára
329 6, 7 | ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd megvette az isten
330 6, 7 | sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott az udvar közepén.
331 6, 7 | de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van, merre van? -
332 6, 7 | is kérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl...
333 6, 7 | rajta a bíró házát.~A Kuckó király szégyenlõsen lehajtotta
334 6, 7 | bele akarsz fulladni.~Kuckó király nem szólt többet, lehorgasztotta
335 6, 7 | értek, megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta
336 6, 7 | aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk,
337 6, 7 | akarta magával vinni Kuckó király.~
338 6, 8 | rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén hordozná
|