Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |          csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.~-
 2     1,  10|       rab magyarok, kétségbeesve kiáltott fel:~- Jaj nekem, jaj nekem,
 3     2,  8 |           csípjen el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan a király. -
 4     2,  15|          érte, de a király rájuk kiáltott:~- Ohó, lassan a testtel!
 5     2,  18|          Neked szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved
 6     2,  18| egykettõre fönt termett, s le is kiáltott csúfolódva:~- Szarka sincs
 7     3,  6 |  öreglegény, s csak úgy futtában kiáltott vissza:~- Elküldöm a kisinasunkat,
 8     4,  3 |      szobába.~- No, Csûr Istók - kiáltott rá a fejedelemasszony -,
 9     5,  1 |          hátunkon a labancsok! - kiáltott torkaszakadtából, ahogy
10     5,  2 |        visszajött a kis kuruc! - kiáltott rá az õrszem. - Fogtál-e
11     5,  5 |        azért mindjárt jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára, aki
12     5,  5 |       lobogóját...~- Hohó, hé! - kiáltott rá Czötkény apó, s ahogy
13     5,  5 |          iszákra.~- Ohó, bátya - kiáltott rá csengõ hangon a legnagyobb