Kötet, Fejezet
1 1, 1 | volt ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra volt büszke,
2 1, 1 | gímszarvas bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent még sohase
3 1, 1 | napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast.
4 1, 1 | verni! - sóhajtott Hunor.~- De megszakadna apánk, anyánk
5 1, 1 | bennünket - felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította
6 1, 3 | kötött a király oldalára. De nagyon különös kard volt
7 1, 4 | asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem
8 1, 4 | hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség!~
9 1, 6 | tótok.~El is indult az öreg, de még futtában is azt kiabálta
10 1, 6 | mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg, mert
11 1, 6 | lesz már, te boldogtalan!~De akkor már se hallott, se
12 1, 6 | akkorra Pereszka is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult
13 1, 7 | atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz atyafi. Csak
14 1, 7 | súgtak össze László vitézei, de a király megint csak azzal
15 1, 7 | cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva megint elõkerült,
16 1, 7 | A nádor meg is indult, de alig ment néhány dárdahajításnyira,
17 1, 8 | a kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét
18 1, 8 | karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet szerzett
19 1, 9 | porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence rétest is
20 1, 9 | körül a sok léhûtõ népet, de a nagy étkû Kórogyi dolgán
21 1, 9 | otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította a
22 1, 10| szívességgel fogadta ugyan, de dölyfösségét nem tudta eltakarni.
23 1, 10| vadászok utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra
24 1, 10| magát, szembeszállt velük, de bizony elvesztette a csatát.
25 1, 10| annak, aki eladja a hazáját!~De jaj volt Hervoja várának
26 1, 10| egyik tavasz a másik után, de Hervoja várában nem virított
27 1, 10| világon, ha a fia is elhagyja? De azért csak annyit mondott
28 1, 10| keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre virágba
29 1, 11| nagy tisztességtudással.~- De bizony magam igyekeztem -
30 1, 11| szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az
31 1, 11| vagy? - bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették
32 2, 1 | drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott
33 2, 1 | kifelé a fegyveres terembõl. De Privoda ijedten állotta
34 2, 1 | fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják,
35 2, 2 | hogy majd legurultak onnan. De még tán le is gurultak volna,
36 2, 2 | rántott erõs, izmos vállán.~- De bizony nem is kívánkozok
37 2, 2 | Vidám, pajkos fiúvá serdült, de mindig csak a játékon járt
38 2, 2 | becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott volna õ a
39 2, 2 | vele írni egy i betût se.~- De fából kifaragom még a gácsérfarkú
40 2, 2 | a király a Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte
41 2, 3 | melegben - nevetett a király, de azért csak megindult az
42 2, 3 | belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a
43 2, 3 | nõtték be az egész halmot, de olyan sûrûn, úgy egymásba
44 2, 3 | gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott neki,
45 2, 4 | kenyér, egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan a
46 2, 4 | õfelségével mártogat egy tálba. De ha te is csak ilyen magamformájú
47 2, 4 | elnagyjáztam rajta az öltést. De nem csuda, mikor a királyné
48 2, 4 | a kását mazsolával:~- Ó, de szeretném én egyszer a királyné
49 2, 4 | visszaintetté Mátyás:~- Hej, de csak eszefelejti ember lettél,
50 2, 5 | azzal tisztelgett katonásan. De olyan katonásan ám, hogy
51 2, 5 | ujjával homloka verejtékét. - De ha nekem nem, a maradékaimnak
52 2, 5 | kiféle lehet a tiszt úr, de bizonyosan tudom, hogy csak
53 2, 6 | bekopogtatott vele minden háznál. De bizony senki se akarta beledugni
54 2, 6 | adó, Budavárba, eredj!~No de erre a tréfára már csakugyan
55 2, 6 | közé szedjen a követnek; de az megneszelte a szándékát,
56 2, 6 | kiugrott a madaras szobából. De nemcsak kiugrott, hanem
57 2, 7 | macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit
58 2, 7 | mindenféle dézsmaszedõk.~No de ez a tudósok dolga, én csak
59 2, 7 | Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat.
60 2, 7 | mindenbõl kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé.~- Gyere,
61 2, 7 | dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe
62 2, 7 | bosszúsan vont vállat.~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye
63 2, 7 | kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a
64 2, 7 | nevetésre szaladt a szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~-
65 2, 7 | a két diák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve
66 2, 7 | kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi
67 2, 8 | csak egy esztendõ múlva, de akkor még soványabb volt,
68 2, 8 | visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles
69 2, 8 | se láttak, nemhogy õzet, de azért úgy eltévedtek, mint
70 2, 8 | magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már
71 2, 8 | fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették a vacsorát,
72 2, 9 | vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék is elhallgattak,
73 2, 9 | ütött a mester vállára, de az még összébb görnyedt,
74 2, 9 | hívták Mátyást a tûzhöz.~- De bizony legjobb lesz, ha
75 2, 9 | derékalj mindnyájunknak, de még a takaródzót se húzzuk
76 2, 9 | akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert
77 2, 9 | Budaváráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig biztosan
78 2, 9 | szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt,
79 2, 10| emberhez. Sebesen ment, de lassan jött vissza: mert
80 2, 10| hirtelen kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig.
81 2, 10| megtetszett a mokány kis ember, de úgy tett, mint aki megbosszankodott.~-
82 2, 10| kis ember, mint a hörcsög. De aztán csak visszaült a körte
83 2, 10| jártam már az udvarodon, de egyszer se vendégeltél meg.~-
84 2, 10| alkura. Kapott is vadkörtét, de olyan fojtós, fanyar volt,
85 2, 10| mintha sose látta volna.~De még akkor se emlékezett
86 2, 10| hercegekkel ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az embert.
87 2, 10| tálba a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
88 2, 10| seregben a nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet is festetett
89 2, 11| Mind a hárman kaptak utána, de a lengyel keze volt a leghosszabb.
90 2, 11| leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta a fejét az
91 2, 11| fiam? - nézett rá Mátyás.~- De még holnap ilyenkor is fáj -
92 2, 11| fiam - mondta a király -, de várjuk ki a másik két okosat
93 2, 11| beállított a felelettel. De annak még jobban eresztett
94 2, 11| bólintott a király -, de már csak hallgassuk meg
95 2, 11| borogatja levendulalevéllel.~- De már azt megnézzük - nevetett
96 2, 12| bevennélek a fekete seregbe.~- De uram király, nem vagyok
97 2, 12| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga
98 2, 12| becsületet ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós nem
99 2, 12| aranyat, amit magad csinálsz!~De úgy elkotródott az aranycsináló
100 2, 13| hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy megzavarodott az az
101 2, 13| mártogathassa meg benne!~De nem várta az a cipót, hanem
102 2, 14| közepén van egy kis falu. De akkorka falu csak, hogyha
103 2, 14| végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljára mégiscsak azt mondta:~-
104 2, 14| azt mondta:~- Nem lehet.~De ezt aztán olyan keményen
105 2, 14| a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy nyögött a gyerek,
106 2, 15| mintha máris csehet enne.~- De már azokat nem engedem másnak!
107 2, 15| nyolcfelõl szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:~-
108 2, 15| botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit,
109 2, 16| híres városa az országnak, de a Mátyás király idejében
110 2, 16| sütõlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan volt
111 2, 16| benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment
112 2, 16| papírra, ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
113 2, 16| Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében,
114 2, 16| királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt
115 2, 16| visszajövök még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
116 2, 16| és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján,
117 2, 17| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte
118 2, 17| is jött az aranyos hintó, de János csak mögötte ballagott.
119 2, 17| urak, mekkora a tudományod.~De bizony János erre a biztatásra
120 2, 17| felelte szelíden János. De úgy hátrahúzódott erre a
121 2, 17| hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott ott többet
122 2, 18| fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj,
123 2, 18| azt mondja a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó
124 2, 18| tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
125 2, 18| már a fakón ült a király, de addig el nem indult, míg
126 2, 18| Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb
127 2, 19| Ejnye, ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor
128 2, 19| gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
129 2, 19| szegény vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette
130 2, 19| bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is megtanuljuk,
131 2, 19| emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül
132 2, 19| tették érte az egész határt, de máig se találták meg.~Hanem
133 3, 1 | herceg, Ország Mihály bán. De bizony mindnyájan a szemibe
134 3, 1 | vajda értetlenül bámult rá, de Tamás érsek mindjárt kiokosította:~-
135 3, 1 | az asztalra Ország bán -, de azért mégiscsak nekem van
136 3, 2 | savanyú mosolygása közben, de a dúsgazdag temesi gróf,
137 3, 2 | csak a baj lesz vele sok, de a fizetség semmi. Utoljára
138 3, 2 | hogy megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
139 3, 3 | Elvették tõle a csörgõsapkát, de olyankor, mikor a feje is
140 3, 3 | Furfangos volt, mint a róka, de hûséges, mint az eb, az
141 3, 3 | király kinéz az ablakon, de szomorú a képe, mint a jégverte
142 3, 3 | ha hallott volna olyant. De bizony egyebet se tudtak
143 3, 3 | nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belõle.
144 3, 3 | vetekedõ szemeit: ejnye, de goromba ember ez a János
145 3, 3 | bíbicek, kellemes orcájú basa. De mit törõdöl te a szarkákkal
146 3, 3 | töröknek nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig
147 3, 3 | hordót a nagy hordón.~- De nem addig van az, fiam,
148 3, 3 | bánom - mondta a török -, de az is benne legyen, hogy
149 3, 3 | értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott segíteni magán:
150 3, 3 | hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába leste, korán
151 3, 4 | is indult szegény feje, de még ki se ért a karcagi
152 3, 4 | harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással
153 3, 4 | kapott helyet a tanácsban.~- De hiszen hivatalt is kell
154 3, 5 | kutyaházi magyar ember, de szeretnék egy kis hegedûszót
155 3, 5 | nyögött a szõregi bíró -, de nem jobb lett volna, ha
156 3, 5 | neki - vélte az öregbíró.~- De apró a szeme - vetette ellen
157 3, 5 | ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben, mint a
158 3, 5 | annyifelé minden szála.~De már erre a szõregi csõsznek
159 3, 6 | gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még a
160 3, 6 | a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat
161 3, 6 | hogy rossz volt látni; de úgy letisztította azt róla
162 3, 6 | a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra
163 3, 7 | fészke nem szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is, amelyiknek
164 3, 7 | szegett szárnyú sasmadár, de nem vette zokon a tréfát.
165 3, 7 | berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna, azon
166 3, 7 | hajdúk. - Kõ kellene ahhoz, de sok, azt pedig mifelénk
167 3, 7 | Teufelnak hívták a várkapitányt, de csak Tejfölnek mondta azt
168 3, 7 | el ne felejts meghívni.~De hiszen nem volt Bezzegh
169 3, 7 | kapujában szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt
170 3, 8 | Katona volt valamikor, de vénségére könnyebb munkának
171 3, 8 | egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta a bosszúját,
172 3, 8 | találja meg az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor
173 3, 8 | akkoriban Magyarországon.~De bizony a török molnár se
174 3, 8 | S már nyúlt a pénzért, de hirtelen visszarántotta
175 4 | divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta.~A
176 4 | igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony te vagy az a mestör,
177 4 | atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe
178 4 | tudok egy-két szúrát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi
179 4 | Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem tiltja
180 4 | őket nyárson szép pirosra, de se nem mazsolázta, se nem
181 4 | drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már
182 4 | másikat vidd haza békességben, de az egyiköt én öszöm mög,
183 4, 1 | Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni
184 4, 1 | vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak attól kezdve,
185 4, 1 | megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi Jerikó utca
186 4, 1 | megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában,
187 4, 1 | hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt,
188 4, 2 | Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon
189 4, 2 | küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
190 4, 2 | kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
191 4, 2 | az megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan
192 4, 2 | Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind lehetetlenné
193 4, 2 | a kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
194 4, 2 | Illetlen tréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már
195 4, 3 | hordhatom mindig a fejemen.~No, de azért nem maradt gazdátlan
196 4, 3 | királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen is
197 4, 3 | amúgy az asszonykirály, de hangosan szólni senki se
198 4, 3 | evvel a fával veszõdöm, ni, de nagyon életlen a fejszém.~-
199 4, 3 | beszélsz? - hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról a minden
200 4, 3 | neked igazságod lesz, de nekem is igazságom lesz,
201 4, 4 | bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták
202 4, 4 | kapás, egy szem, egy kapás, de olyan sebesen hányja befelé
203 4, 4 | kapkodott utána a szegény ember, de már csak a gyémántos süveget
204 4, 5 | Meg, fiam, meg vagyok!~De egy este, mikor hazatért,
205 4, 5 | anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat.
206 4, 5 | százszor is megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt,
207 5, 1 | ilek!” - gondolta Csikaló, de azért engedelmesen elõkapta
208 5, 1 | hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a fejedelem
209 5, 1 | megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát
210 5, 1 | Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen beleütött
211 5, 1 | kardot is tudta forgatni, de mentül jobban beletanult
212 5, 1 | fájt a szíve a hegedûjéért. De azért beletelt vagy fél
213 5, 1 | ki-kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
214 5, 1 | felhõ úszott a feje fölött, de furcsa felhõ volt az nagyon,
215 5, 1 | mormogott bosszúsan a cigány. De aztán hirtelen észbe kapott,
216 5, 1 | ahogy a bajtársai közé ért.~De hiszen azok aludtak mind
217 5, 1 | kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s
218 5, 1 | Édes hazám, Magyarország,~de szomorú a te orcád,~könnyel
219 5, 2 | kuruc sereg a szegedi várat. De lassan ment az ostrom, nem
220 5, 2 | csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni nem tudtak rajta.
221 5, 2 | jelentette a hadnagy, de a varjúszárnyformájú bajusza
222 5, 2 | szíve fölött érte a szúrás, de annyira meg volt rémülve,
223 5, 2 | sebre, úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott
224 5, 2 | a csillagos égre meredt, de a lelke ott járt Rákóczi
225 5, 2 | Valahogy talpra vergõdött, de nem ment egy hajításnyira,
226 5, 3 | senkiben kárt nem tett, de azért mindig le akarta harapni
227 5, 3 | szájával, mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott.~-
228 5, 3 | indult felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta
229 5, 3 | egy labanc ezer aranyért, de csak annak, aki mind a kettõt
230 5, 4 | elsõ volt a Rákóczi népe.)~De nemcsak a kurucok szerették
231 5, 4 | ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett
232 5, 4 | fogj magadnak labancot. De itt, úgy nézem, nem élnek
233 5, 4 | hadnagy.~- Azt mondtam.~- De azt nem mondta, hogy nekem
234 5, 4 | most kaptál ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek -
235 5, 5 | Miklóssal tanácskozott, de azért mindjárt jó kedvvel
236 5, 5 | fejedelem bánatosan hallgatott, de Bercsényinek a haragos nevetése
237 5, 5 | sem ösmernek szegények.~- De még meg is csipkedhetnek,
238 5, 5 | is - vigasztalta magát -, de mi lenne a kis Czötkényekbõl
239 5, 5 | egy öklömnyi kis legényke, de nem csak, hanem ugyancsak.~-
240 5, 5 | ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed
241 5, 5 | útja Rákóczi táborának!~De már erre fölült az öreg
242 5, 5 | fölült az öreg Czötkény, de még föl is ugrott:~- Mi
243 5, 5 | hadonászva egy száraz kóróval.~De már erre megint le kellett
244 5, 5 | lelke is nevetett örömében, de azért csak lepittyesztette
245 5, 5 | ismerni ismerem õkegyelmét, de bizony kár vele dicsekedni.~-
246 5, 5 | is olyan bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik
247 5, 5 | ismernének ezek az ördögfiókák!~De hiszen nem kellett attól
248 5, 5 | Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom, meg is csipkedtek -
249 5, 6 | tudott a karddal bánni, de az ügyes, ravasz szóbeszédnek
250 5, 6 | fejedelem urunk vezérének, de megvette.~- Jöjjön tekegyelmed
251 5, 6 | voltak a boros szekerek, de előttük csörgött egy tiszta
252 5, 7 | egy-egy haldokló kuruc vitéz, de aztán csak visszahanyatlott
253 5, 7 | elhallgattak a tárogatók, de megszólaltak a tiszai füzesekben.
254 5, 7 | volt már, nem harcra való, de két szép levente fiát odaadta
255 5, 7 | fohászkodta el magát.~- De uram, én se találom meg! -
256 5, 7 | minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a veszedelmes
257 5, 7 | a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett volna
258 6, 1 | elnyelni a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen ám, hogy
259 6, 1 | sanyarodott szívû szegedieknek. De száz aranyat is tegyetek
260 6, 1 | van, ha bele van írva.~- De nem jutott ide abból egy
261 6, 1 | nem volt nevethetnékjük, de azért becsületbõl úgy megéljenezték
262 6, 1 | bele a kommunitás háza.~- De hát azért nem ér ez így
263 6, 1 | most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott
264 6, 1 | a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet
265 6, 1 | kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni
266 6, 1 | madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
267 6, 1 | lúdja - hajlongott Mátyás.~- De hát ez nem lúd, csak a csontja.~-
268 6, 2 | megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
269 6, 2 | tetszett nekik a beszéd, de annál jobban megzavarodott
270 6, 2 | elõbb, mint kelmed nekem?~De már erre egész meghökkent
271 6, 3 | csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin Vládó szerb
272 6, 3 | kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem
273 6, 3 | búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma
274 6, 3 | elszéledt az egész falu, de nem lelték se hírét, se
275 6, 3 | Isten legyen nekik irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem volt
276 6, 3 | apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája van
277 6, 3 | vezér a két sereg közé.~De lett is erre olyan örömriadal,
278 6, 4 | szeleiek útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal,
279 6, 4 | Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak
280 6, 4 | csengve hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja
281 6, 4 | kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember
282 6, 4 | megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott.
283 6, 5 | a nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarára
284 6, 5 | háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még
285 6, 5 | a lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú
286 6, 5 | Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott
287 6, 5 | többé az asszony szeme elé.~De hát aki egyszer Napóleonnál
288 6, 5 | nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy hamar meglassúdott,
289 6, 5 | se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta
290 6, 5 | vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett.
291 6, 5 | fölébresztettek.~S Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy
292 6, 6 | Hozott isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érett a búza,
293 6, 6 | haza a fecskék, gólyák.~- Ó de jó nektek, akik már holnap
294 6, 6 | osztrákok mentek tûzbe, de biz azokat hamar megszabdosták,
295 6, 6 | az a kétfejû sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem
296 6, 7 | mondta Palkó kedvetlenül.~- De nem játék az, hékás! Pokolra
297 6, 7 | ahogy meglátott bennünket, de már nem menekülhetett elõlünk
298 6, 7 | Halálra kereste az ellenség - de nálunk keresni ugyan kinek
299 6, 7 | senki a halászlegények közt. De mesét se hallottunk még
300 6, 7 | honvédek csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott
301 6, 7 | megvette az isten hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett:
302 6, 7 | mi mesemondónk? Jött is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~-
303 6, 7 | valami bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó
304 6, 7 | bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó király.~-
305 6, 8 | BANKÓJA~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor
306 6, 8 | gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya.
307 6, 8 | Se bajusza, se szakálla, de szemöldöke olyan bozontos,
308 6, 8 | mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan
309 6, 8 | nagy batyut a hátán.~- Jaj de kényes ez az öreg Titulász! -
310 6, 8 | szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak
311 6, 8 | mondta, mikor meglátogattam, de nekem se nem furulyázott,
312 6, 8 | pénzért egy zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik
313 6, 8 | másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett
314 6, 8 | markomba nyomta: - Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle
315 6, 8 | papirost, zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett.
316 6, 8 | bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta,
317 6, 8 | kezem közé kaparintani. De úgy õrizte azt nagyapó,
318 6, 8 | megbecsülte, mint nagyapó, de még jobban õrizte. Kis táskát
|