Kötet,  Fejezet

 1     1,  7|           a nyilazó besenyõké.~A besenyõ nép atyafi volt a magyarral,
 2     1,  7|        minden szomszédja, mert a besenyõ szilaj volt, mint a pusztai
 3     1,  7| látogatták meg a magyar földet a besenyõ atyafiak. Véres arcú hírnök
 4     1,  7|      vérvörös világot vetettek a besenyõ csordára, amely lopva kerítette
 5     1,  7|          mint követnek szokás.~A besenyõ vitéznek könnyû volt ráismerni
 6     1,  7|  fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~Szent László pedig megsuhogtatta
 7     1,  7|         nevetett csúfondárosan a besenyõ, s visszament az üzenettel
 8     1,  7|       várták. Akkor aztán neki a besenyõ tengernek, ahol legsûrûbb!~
 9     1,  7|       fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a percben talpon
10     1,  7|      volt az egész tábor. Minden besenyõ vitéz elõkapta a feje alól
11     1,  7|      mezei egerek.~Nyíl nélkül a besenyõ nem tudott harcolni. Akinek
12     1,  7|     fölkelt, akkorra csak volt a besenyõ nemzet. Akik kegyelemre
13     1,  7| tengerben.~Híre-neve se maradt a besenyõ nemzetnek. Hanem temetõhelyüket