Kötet,  Fejezet

 1     1,  1 |         hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû állat,
 2     1,  6 |        nyakú nem kérette magát. Nagyot fohászkodott, és elkezdett
 3     1,  11|     fogát, s tehetetlen dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére.~
 4     2,  1 | megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította
 5     2,  2 |   Hendók mester.~Busa deák erre nagyot rántott erõs, izmos vállán.~-
 6     2,  16|       ne maradjon benne!~Mátyás nagyot nézett, aztán olyant kacagott,
 7     3,  3 |   hagyták bölcs hívei. Fölkelt, nagyot sóhajtott, letette koronáját,
 8     3,  5 |       bátorság. Ijedtében olyan nagyot talált hajolni, hogy elterült
 9     3,  6 |         búbjára egy barackot.~- Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~
10     5,  5 |     hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~- Micsoda? Tán álmodik
11     5,  6 |       patakba. Mind a két vezér nagyot ivott a kis patakvízből.~
12     6,  4 |         apai öröksége? - nézett nagyot Damjanich a különös kérésre.~-