Kötet,  Fejezet

 1     3,  1|                             DOBZSE LÁSZLÓ~Sose volt még olyan
 2     3,  1| nevettek a magyar fõurak.~- Dobzse, dobzse - mosolygott a király,
 3     3,  1|    magyar fõurak.~- Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s
 4     3,  1|     csak ennyit mondott rá: dobzse, dobzse! Ez pedig nem jelent
 5     3,  1|  ennyit mondott rá: dobzse, dobzse! Ez pedig nem jelent magyarul
 6     3,  1| másik után szedegette el.~- Dobzse, dobzse - bólingatott mindezekre
 7     3,  1|    szedegette el.~- Dobzse, dobzse - bólingatott mindezekre
 8     3,  1|   hogy sose nõl ki többé.~- Dobzse! - billentette rá a fejét
 9     3,  1|    elõttük állni a török.~- Dobzse! - helyesel megint a király,
10     3,  1|     befolyik rajta a víz.~- Dobzse - felelte emez -, van azon
11     3,  1|  csapta össze a tenyerét:~- Dobzse! Tudom már, hol keressek
12     3,  1|    annak, mint szövetségese Dobzse Lászlónak.~