Kötet,  Fejezet

 1     2,  9 |   kezébe kapva a puskáját, szép csendesen nekivágott a sûrûnek.~No,
 2     2,  10| sisakját, eszegette belõle szép csendesen a frissen szedett vadkörtét.~
 3     2,  11|        Tudok, királyom - mondta csendesen Zsombor deák.~- Hát mit
 4     2,  12|  tornyára - tanította a királyt csendesen a kis olasz ember.~Mátyás
 5     2,  13|       telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult a lapátfülûhöz: ‑
 6     3,  1 |      dicsekvést, s odaszól szép csendesen az oláh vajdának:~- Hanem
 7     3,  7 |           Lám, lám - mosolygott csendesen -, mégiscsak jó az öreg
 8     3,  8 |         törököt, törököt!~Amire csendesen visszakattogott az alvégi:~-
 9     5,  5 |       pedig csak annyit mondott csendesen:~- Hát menjen kelmed isten
10     6,  6 |      Béni is, s mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt,
11     6,  6 |        akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon
12     6,  7 |    ahova igyekszünk.~Azzal szép csendesen beleeresztette magát abba