Kötet,  Fejezet

 1     5,  1|         gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették már, hogy
 2     5,  1|         az éjszakában a bujdosó kurucok éneke.~Édes hazám, Magyarország,~
 3     5,  2|     tudtak rajta. Megrémültek a kurucok, s minden kedvük elment
 4     5,  2|         ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket, s elvesztek
 5     5,  3| tábortüzek mellett vigadoztak a kurucok. Haragos Kengyela is felejtette
 6     5,  4|     Rákóczi népe.)~De nemcsak a kurucok szerették Furfangos Támadit,
 7     5,  6|        Hiszen nem ment még le a kurucok csillaga, ha sápadozott
 8     5,  6|     muzsikaszóval. Jó éjszakát, kurucok!~Nagy fönnszóval mindjárt
 9     5,  6|          hogy el nem olthatta a kurucok hulló könnye.~Melegük lett
10     5,  6|    mentek át rajta az oszladozó kurucok, szomorúan énekelvén az