Kötet, Fejezet
1 1, 1 | voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy
2 1, 1 | feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.~Hunornak
3 1, 2 | fûszál a réten, s alig fértek el egymástól. Ha a hun halász
4 1, 2 | meg a hun pásztor kergette el a magyar pásztor barmát
5 1, 4 | földanyánk is.~Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre,
6 1, 4 | megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt
7 1, 5 | főhatalmat. Elindultak, s el is jutottak hegyeken, vizeken,
8 1, 5 | tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~Amely
9 1, 5 | utat maguknak.~Így értek el a sok harc és hosszú pihenők
10 1, 6 | alázatos legény. Ott fogták el őket valahol a Tisza partján.~-
11 1, 6 | amilyent még nem értek a tótok.~El is indult az öreg, de még
12 1, 7 | szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben egy egérke
13 1, 7 | halál árnyékában vannak. El is szánták már rá magukat,
14 1, 7 | kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva
15 1, 7 | apró láb tipegése nyomta el a tücsökszót.~- Ha Isten
16 1, 7 | s mind megriadtan dobta el magától.~- Hova lett a nyilamnak
17 1, 8 | nekünk.~- Hogy adtam volna el?~- Bizony eladtad. Megvettük
18 1, 8 | vendégül.~Csak akkor hûlt el szegény feje, mikor Árpád
19 1, 8 | víz, föld és fû képében. El is vették az országot az
20 1, 9 | amit süt-fõz, mind maga éli el.~- Sebaj - nevetett a király -,
21 1, 9 | nemcsak az éhét verhette el, hanem jól is lakhatott
22 1, 9 | mindenféle pósz-pász majd el találja venni az étvágyamat!~
23 1, 10| mert az õ földjükön esett el. Az udvari vadászok nem
24 1, 10| lerongyolódott, ijedten menekültek el a favágók, erdõkerülõk,
25 1, 10| Azon a helyen temették el, s azon a helyen, az erdõk
26 1, 11| hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy
27 2, 1 | szánta a kardot Privoda, el is vitte hozzá.~- Vitéz
28 2, 1 | jutalmam hol van?~- Az ám, majd el is felejtettem! - mordult
29 2, 2 | nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -, nekem
30 2, 2 | csak olyankor homályosodott el, ha az apját emlegették.~
31 2, 3 | mintha a föld nyelte volna el, pedig hat hajdú tizenkétfelé
32 2, 3 | egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem
33 2, 3 | csizmáját, s õk tartanak el engem kenyérrel. Nézd meg,
34 2, 4 | Hát csak nem jöttél volna el, ha érted nem küldök. No,
35 2, 4 | kovács! Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~
36 2, 5 | hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer a király a falu
37 2, 5 | király a falu végén. Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban,
38 2, 5 | volna a fejét, ha egyszerre el nem nyeríti magát a lova.~-
39 2, 5 | Támadi Balázs - mosolyodott el a király -, minek veszõdsz
40 2, 5 | a másik könnybe borult. El is érzékenykedett, meg is
41 2, 6 | bíró, nem én! - fohászkodta el magát. - Keressetek a süvegbe
42 2, 6 | bojtárlegényt, aki nem szaladt el a süveg elõl. Irhás subán
43 2, 6 | teremtett volna? - tátotta el száját a legényke.~- Azért,
44 2, 6 | kelmed az? - mosolyodott el a solymári bojtár. - Majd
45 2, 6 | a híres?! - rebbentette el magától Mátyás haragosan
46 2, 6 | a bojtár -, mert másképp el nem hiszik otthon, hogy
47 2, 7 | hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így
48 2, 7 | ezer esztendõ választana el bennünket. Különben vagyunk
49 2, 7 | bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~-
50 2, 7 | gyevi bírót se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem,
51 2, 7 | fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!~- Kivéve a gyevi
52 2, 7 | szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~- Márpedig azt
53 2, 7 | meg a mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki
54 2, 7 | Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá
55 2, 8 | mint a szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! -
56 2, 8 | Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá
57 2, 8 | magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai
58 2, 8 | megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e,
59 2, 8 | se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak
60 2, 8 | most már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával,
61 2, 9 | neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~
62 2, 9 | beleröppentek.~- Ohó - hessegette el õket magától a király -,
63 2, 9 | nagyon vidáman mosolyodott el.~- Hát a szava ilyen volt-e
64 2, 9 | a vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat
65 2, 10| nem mondod - mosolyodott el a király a furcsa néven,
66 2, 11| érdemelni - mosolyodott el a király. - Akit én megfogadok
67 2, 11| Tudom ám, fölség - nevette el magát a deák is -, mert
68 2, 12| Azt soha ajándék nélkül el nem eresztette. Annak az
69 2, 12| adok enni - mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy
70 2, 12| vagy, szolgám! - nevette el magát a király, s hátraintett
71 2, 12| tokot, és ijedten kapta el a fejét.~- Ohó, micsoda
72 2, 12| magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította
73 2, 13| mik vagytok? - mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság
74 2, 14| hideg rázza az egereket. El se tudja gondolni az ember,
75 2, 15| engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi
76 2, 15| ért az semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen,
77 2, 15| Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el, fiam, tied a vezérség -
78 2, 16| sokba kerül - mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta
79 2, 16| szolgálhatunk vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja
80 2, 16| se kegyelem! - intette el õket maga elõl a király.
81 2, 16| arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön
82 2, 17| János remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem sokat
83 2, 17| mindnyájatoknak együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak
84 2, 17| ki tudtok-e fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó
85 2, 17| szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült
86 2, 18| mester -, nem veszett az el. Azt mondja az írás, hogy
87 2, 18| a világon semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~-
88 2, 18| fakón ült a király, de addig el nem indult, míg kezet nem
89 2, 19| hogy utoljára õ maga tévedt el köztük. Mentõl jobban igyekezett
90 2, 19| béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~„No, Mátyás,
91 3, 1 | a másik után szedegette el.~- Dobzse, dobzse - bólingatott
92 3, 1 | inkább azt javallom, eredj el vacsorára Tamás érsekhez.~
93 3, 1 | vacsorára Tamás érsekhez.~El is ment az oláh vajda, pedig
94 3, 1 | megérdemled a fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda,
95 3, 2 | egymás után szedegették el tõle a dús királyi birtokokat.
96 3, 4 | mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„Nyilván
97 3, 4 | sas, s elvitte a süvegét. El ám, ami benne volt is: az
98 3, 4 | útszélen, gyepük mentén szórta el a talált mákot, s leste
99 3, 4 | Sietni kell a mákkal, míg el nem jön érte a török.~Azt
100 3, 4 | Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok innen, úgy
101 3, 5 | termésnek.~Alig porzott el a kengyelfutó az országúton,
102 3, 5 | többé csõsz Szõregen, hordja el a macska azt a nagy eszedet!~-
103 3, 6 | az öreglegényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb
104 3, 6 | az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak
105 3, 7 | Ezt meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
106 3, 7 | Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~De
107 3, 8 | zacskót. Csak akkor hûlt el, mikor kihúzta. Ez nem az
108 3, 8 | is jön érte. Õ se vitte el a tiedet, te se bántsd az
109 4 | kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál
110 4 | karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e
111 4 | Héj, a sejtán6 hordjon el benneteket! - ordította
112 4 | benneteket! - ordította el magát a török, és esze nélkül
113 4 | Ne te ne! - kurjantotta el magát az asszony is, s erre
114 4, 1 | veled együtt! - fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván
115 4, 1 | Most már aztán mondd el, fiam: hogy történt a dolog?~-
116 4, 1 | az õ prófétája! - mondta el Balázs harmadszor is a török
117 4, 1 | inkább regényben mondom el, majd ha jobban ráérek.~
118 4, 2 | Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon
119 4, 2 | tehetek a bajodról - intette el maga elõl a fejedelem.~Az
120 4, 2 | megugatni ‑ mosolyodott el egyszer a huncut szemû Berzenczey
121 4, 2 | ugrált, s nem is csöndesedett el addig, míg le nem kapott
122 4, 3 | a történetet, amit most el akarok mondani. Apafi Mihály
123 4, 3 | belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok a fáradságodért
124 4, 3 | csizmád is elviszi a török, el is vitte volna régen, ha
125 4, 4 | Tisza-parton. Aki nekem nem hiszi el, megnézheti a saját szemével.
126 4, 4 | megnézheti a saját szemével. El is olvashatja, ami rá van
127 4, 4 | kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettõ. Nehéz tudomány
128 4, 5 | Kisfiam, fûben-fában rejtette el Isten az orvosságot. Az
129 4, 5 | gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat. Szarvas is leszédül
130 5, 1 | fejedelemmel a bujdosók kenyerét, s el nem maradt tõle a haláláig.~
131 5, 1 | kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott
132 5, 1 | gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették már, hogy
133 5, 1 | hegedűsöm - mondta neki -, el nem hagylak halálos holtomig.~
134 5, 1 | holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy
135 5, 2 | vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl a derék magyar
136 5, 2 | susogással addig simogatták, míg el nem aludt a kis kanász.
137 5, 2 | csak akkor szörnyûködtek el mély sebe láttára. Ölbe
138 5, 2 | Olyan pompával temették el a kis kurucot, amilyen katonát
139 5, 3 | bizonykodott Rákóczi. - Én vettem el a te vezeték lovadat, ki
140 5, 3 | majd elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva
141 5, 4 | ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett
142 5, 4 | Heister nekilelkesedve, s el nem eresztette addig a labancot,
143 5, 4 | istállómba.~A lovat még el sem vezették, mikor már
144 5, 4 | nem adom neked - nevette el magát bosszúsan Doria.~Ahogy
145 5, 4 | Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~
146 5, 5 | s csodálkozva kiáltotta el magát, mikor a furcsa csapatot
147 5, 6 | falunak, hogy itt temették el jó kétszáz esztendõvel ezelõtt
148 5, 6 | éppen a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~Micsoda,
149 5, 6 | megtépett lobogókat szedje most el az a német, aki annyiszor
150 5, 6 | óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta a kurucok hulló
151 5, 7 | a fejedelem mellõl soha el nem maradtak.~- Még a mennyországba
152 5, 7 | Hiszen a mennyországba el is vitte volna õket a fejedelem,
153 5, 7 | számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra adta magát,
154 5, 7 | Árkai. - Én a tárogatótokat el nem veszem. Majd elveszi
155 5, 7 | Jobbat tudok én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~-
156 5, 7 | én helyet, ahova a német el nem juthat - suttogta Lõrinc
157 5, 7 | suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb halászhajót,
158 5, 7 | utána menne! - fohászkodta el magát.~- De uram, én se
159 5, 7 | tárogatósait.~- Nem ámítottalak el benneteket, fiúk, csak megmentettelek
160 6, 1 | huszonöt aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen
161 6, 1 | megérkezik réznek - nyargalt el nevetve a becsületes futár.~
162 6, 1 | Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek
163 6, 1 | kicsit aggóskodva eresztette el a követet a ludacskával,
164 6, 1 | lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt.
165 6, 1 | belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás
166 6, 1 | egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, istenuccse,
167 6, 1 | az egycombú lúd - búsulta el magát, s lekanyarította
168 6, 1 | csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébõl, ha csontnak
169 6, 1 | szegedi lúdnak - mosolyodott el a koronás szépasszony.~-
170 6, 1 | Az is aranynak indult el Bécsbõl, réznek érközött
171 6, 2 | szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~
172 6, 2 | kérlelte szépen -, fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat,
173 6, 2 | fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj,
174 6, 3 | lehetett, míg újabb zord idõk el nem temették a negyvennyolcat
175 6, 3 | Hát a kis bicebócától el se búcsúzik kelmed? - törülgette
176 6, 3 | csókai magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos
177 6, 3 | magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! -
178 6, 3 | Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra borulva,
179 6, 4 | Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek
180 6, 4 | valami emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj
181 6, 4 | legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép bot. Farkasfej
182 6, 4 | Damjanich szelíden hárított el magától:~- Nem fogadhatom
183 6, 4 | magától:~- Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék
184 6, 4 | legalább a furulyámat fogadja el! Valódi kõrisfa. Csontnyaka
185 6, 5 | lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú inszurgensek
186 6, 5 | Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. - Hát aztán mit tegyünk,
187 6, 5 | mind a hatot, s mindjárt el is kaparták õket a buckák
188 6, 5 | s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a
189 6, 6 | Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen,
190 6, 6 | Hohó, talján - kiáltotta el magát -, már csak a csákómat
191 6, 7 | a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás
192 6, 7 | Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belõle.~Bizony
193 6, 7 | gyerekek. Minket nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk.
194 6, 7 | kuckóban, legalább nem csúfítod el a seregemet.~Világéletében
195 6, 7 | német, amelyik olyan sebesen el tudná hordani az irháját.~
196 6, 7 | loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta magát. A három
197 6, 8 | mind miköztünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk
198 6, 8 | furulya se. Az elõbb vitte el a Késik Jani, egyebet már
199 6, 8 | orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így
200 6, 8 | bankót az udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy
201 6, 8 | udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy kincset, amin
|