Kötet,  Fejezet

  1     1,  1 |        éppen hazafelé készülõdött, mikor hirtelen egy gímszarvas
  2     1,  1 |           nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt
  3     1,  2 |          elõttük, az utat mutatva, mikor megindultak új hazát keresni
  4     1,  2 |         ijedt meg a római császár, mikor meghallotta, hogy jönnek
  5     1,  3 |            már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott.
  6     1,  4 |         legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek
  7     1,  4 |      hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk
  8     1,  5 |       vezért választanak maguknak, mikor útra kelnek, mondták a nép
  9     1,  5 | Vereckei-szorosig.~A rege szerint, mikor odáig értek, seregestül
 10     1,  6 |            FUTÁSA~Abban az időben, mikor Árpád fejedelem a hazát
 11     1,  6 |           töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót parasztot
 12     1,  6 |            is verjen meg az Isten, mikor meg akar áldani!~Pereszka
 13     1,  6 |         már se hallott, se látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott
 14     1,  7 |       akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban
 15     1,  7 |            a hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és
 16     1,  8 |          ezer esztendõvel azelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek.
 17     1,  8 |        akkor hûlt el szegény feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával
 18     1,  9 |       gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba indult
 19     1,  9 |            tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott olaszok követeket
 20     1,  10|            telt öröme a diadalban. Mikor meglátta a szörnyû pusztítást,
 21     1,  10|       kitakarodtak az országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák
 22     1,  10|            a gazdája haza nem tér. Mikor majd egyszer visszajön,
 23     1,  10|  bolyongott az elhagyatott várban.~Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé
 24     1,  10|            se tudta, kicsoda. Csak mikor egy diadalmas csatában szíven
 25     1,  10|           szorította hõsi kardját.~Mikor a menet a várútra kanyarodott,
 26     1,  11|        Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond király képét.~
 27     1,  11|           csak akkor tért magához, mikor Zsigmond megbiztatta:~-
 28     1,  11|       nagyon foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle,
 29     1,  11|       akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.~S amit mondott,
 30     1,  11|            is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~
 31     2,  1 |         fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják, mindig
 32     2,  2 |     csakugyan zörögtek a csontjai, mikor rákiáltott a deákra:~- Azért
 33     2,  2 |         feje. Csak arra riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette
 34     2,  2 |           Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~-
 35     2,  3 | el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget
 36     2,  4 |      KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint szegény
 37     2,  4 |        elcsigázta: ugyan megörült, mikor a város szélén meglátott
 38     2,  4 |           az öltést. De nem csuda, mikor a királyné asszony is egyre
 39     2,  4 |         templombajáró csizmácskája mikor lesz már készen.~Éppen erre
 40     2,  4 |         szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~- Szépen
 41     2,  4 |      fölvetni szegény kovács, csak mikor a vitéz a fülébe súgott
 42     2,  4 |       szárába is Márton kovácsnak. Mikor aztán felkészülõdött a jámbor,
 43     2,  5 |          nagyon, a régi jó idõben, mikor még a só is sósabb volt,
 44     2,  7 |           már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király.
 45     2,  7 |           még meg se mukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan megszólalt:~-
 46     2,  8 |           még soványabb volt, mint mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem,
 47     2,  9 |            is halkabban mormogott, mikor egyszerre csak megszólalt
 48     2,  9 |   hajnalban. Hanem arra felébredt, mikor az egyik kormos képû legény
 49     2,  9 |            alig hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta
 50     2,  10|     VADKÖRTÉS EMBER~Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke
 51     2,  10|            s visszatérõben voltak, mikor a várfalak felõl nagy huppanás
 52     2,  10|           király. Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te
 53     2,  10|            akkor se emlékezett rá, mikor egy esztendõ múlva azt jelentették
 54     2,  11|         még akkor is nevette õket, mikor már rég elporzottak Budavárából.~
 55     2,  12|       magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította vállára
 56     2,  13|      fülébe, hogy azt se hallotta, mikor a findzsaszemû a helyébe
 57     2,  14|        falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte a karját, és odamutatott
 58     2,  15|   haditanácsot tartott vezéreivel, mikor ajtónállója jelentette,
 59     2,  15|        képük, parázslott a szemük, mikor meghallották, mekkora tisztesség
 60     2,  15|       ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste a
 61     2,  16|          alig tudott vele eltelni, mikor legelõször ott járt. Meg
 62     2,  16|            a torkán a selyem cipó, mikor egy kopasz fejû vénembert
 63     2,  16|            elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a
 64     2,  16|         lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú
 65     2,  17|          pedig ijedten sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~-
 66     2,  18|            éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak közéjük toppan
 67     2,  19|       Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az
 68     2,  19|            biztatta õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt
 69     2,  19|           se fért már a kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak
 70     3,  1 |           az istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás
 71     3,  1 |           elhányta. Minek az neki, mikor nincs vele kit vágni, se
 72     3,  1 |         így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas csizmában
 73     3,  2 |     mozdult. Nevették is pajtásai, mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~-
 74     3,  2 |            emberséggel. Déltájban, mikor türelmetlen morgása fölhallatszott
 75     3,  2 |            meg megint a királyhoz, mikor Czinege Pál beszámolt az
 76     3,  3 |         csörgõsapkát, de olyankor, mikor a feje is benne volt.~János
 77     3,  3 |            akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda társaságba
 78     3,  3 |        magát, hogy észre se vette, mikor egyedül maradt. A tenyerébe
 79     3,  3 |         azt szeretnéd tudni, ugye, mikor adom neked az országot?~
 80     3,  3 |            füléig szaladt a szája, mikor Mujkó király azt mondta
 81     3,  4 |            ért a karcagi határból, mikor egy falka sas suhogott el
 82     3,  4 |           ki se ment belõle többé. Mikor az emberek azt kérdezték
 83     3,  4 |            is, különösen nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton.
 84     3,  4 |          akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan megütögették a
 85     3,  5 |           KÖVETEK~Abban az idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon,
 86     3,  5 |      megivott rá egy vödör bort, s mikor ettõl jókedve kerekedett,
 87     3,  5 |   szõregieket a forró hideg rázta, mikor Perec basa kengyelfutója
 88     3,  5 |           hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
 89     3,  5 |         minden teremtett léleknek, mikor olyan haragosan reszket
 90     3,  6 |       RECSEP BASA BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még
 91     3,  6 |        kisinas szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan
 92     3,  6 |       feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény
 93     3,  6 |    kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a városon:~-
 94     3,  6 |         kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian
 95     3,  6 |         Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsep basa:~-
 96     3,  6 |            nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony
 97     3,  7 |         fél esztendõ se telt bele, mikor már szalajtotta követeit
 98     3,  8 |            az odúba. Úgy megörült, mikor megmarkolta a zacskót. Csak
 99     3,  8 |       zacskót. Csak akkor hûlt el, mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója!
100     3,  8 |      választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál meglátta, mit csinál
101     4     |         TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester
102     4     |      csiszliknek a keze munkájára, mikor a tiedben is járhatna!~-
103     4     | asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta
104     4     |            is csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi
105     4     |          érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház elé az
106     4,  1 |       Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni
107     4,  1 |          persze csak attól kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~
108     4,  1 |          Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál
109     4,  1 |          hívták akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította
110     4,  1 |           volna ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor kellett
111     4,  2 |       huncut szemû Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~
112     4,  3 |         nagyon jókedvû ember volt, mikor haragos nem volt. Akkor
113     4,  3 |    valamikor, majd elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem, nagyon
114     4,  3 |           nem volt szegény jámbor, mikor bevitték a királyné elé
115     4,  5 |       Egész nap õrizte a nyájat, s mikor estenden az anyja ölébe
116     4,  5 |          én már!~S imádkozás után, mikor végigheveredett földre terített
117     4,  5 |           meg vagyok!~De egy este, mikor hazatért, nem várta az ajtóban
118     4,  5 |     százszor is megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt, mindig
119     4,  5 |             a halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért. Óriási
120     4,  5 |  terjesztették alája a szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág csodát
121     5,  1 |             Azokkal is csak akkor, mikor esténként nagy rajokban
122     5,  1 |          Azokkal is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat,
123     5,  1 |     hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli kuruc
124     5,  1 |        csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször megszegte
125     5,  1 |       fülemülék újra megszólaltak, mikor a cigány hajnal szõkülésén
126     5,  1 |       katona. A fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme
127     5,  1 |          égett legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló
128     5,  1 |           már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a
129     5,  1 |        strázsák. Nem vették észre, mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát,
130     5,  1 |          kendőjével az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész
131     5,  2 |     meglepõdött a beteg fejedelem, mikor egy reggel harsogó nevetést
132     5,  2 |          pásztoruk se. Hanem azért mikor jó messzire elhaladt, mégis
133     5,  2 |          úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt valami beszélgetésre.
134     5,  2 |         Fehér volt már az arca is, mikor letették az ágyra, s csak
135     5,  3 |            már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak elejbe toppan
136     5,  3 |  Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját
137     5,  4 | beszélgetett Heister generálissal, mikor nyargal be a kapun valami
138     5,  4 |         lovat még el sem vezették, mikor már jött Doria generális,
139     5,  5 |     szégyenkezett a kuruc. - Hanem mikor hajnalban hunytam egy kicsit
140     5,  5 |           Várják a méhek, a méhek!~Mikor úgy elmaradt mögötte a tábor,
141     5,  5 |     Czötkény nélkül?~Hatan voltak, mikor hat tavasszal ezelõtt apa
142     5,  5 |          volt az öreg Czötkénynek, mikor éjszakai pihenõre lehevert
143     5,  5 |         ember, Rákóczit szolgálja, mikor labanc is lehetne. Zabkenyeret
144     5,  5 |        lehetne. Zabkenyeret eszik, mikor tyúkon-kalácson élhetne.
145     5,  5 |    csodálkozva kiáltotta el magát, mikor a furcsa csapatot meglátta:~-
146     5,  7 |   mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók
147     5,  7 |        számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra adta magát, a
148     5,  7 |      csattogtak a harci pacsirták, mikor egy labanc katona nagy pecsétes
149     5,  7 |         fakó! - mondták a bírónak, mikor hírül vitte nekik a parancsot,
150     5,  7 |            Akkor is azt hallgatta, mikor nagy ijedten beesett az
151     5,  7 |           faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja
152     6,  1 |                      A VÁROS LÚDJA~Mikor ez történt, akkor a Tisza
153     6,  1 |    városunk meg kisebb. Ennélfogva mikor a nagy Tisza egyszer tengernek
154     6,  1 |            egy kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller Sebestyén
155     6,  1 |           ezen a szegény Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára
156     6,  1 |         estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta
157     6,  1 |           haragosan Mária Terézia, mikor a követ nagy alázatosan
158     6,  2 |           Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen
159     6,  2 |            rakhatnának új fészket, mikor közéjük kocsikázott a kevély
160     6,  2 |            mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között
161     6,  2 |          kevély Kereki. Különösen, mikor észrevette, hogy a falu
162     6,  2 |          mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az
163     6,  3 |         csata is. Akkor hallottam, mikor még kerek volt a magyar
164     6,  3 |     füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak
165     6,  3 |         áldott nyári délután volt, mikor a két falu megindult egymás
166     6,  3 |           könnyét a csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette
167     6,  3 |            meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták
168     6,  4 |           nagyobb volt az ijedség, mikor egy reggel azzal szaladtak
169     6,  4 |            vele az orgonabokrokat, mikor egyszerre csak megharsant
170     6,  5 |           még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó
171     6,  5 |        tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni
172     6,  5 |           Jó félórányit ballagott, mikor egyszer csak nagy por keveredik
173     6,  5 |      elõttük, aki elnevette magát, mikor a méhes öregembert meglátta
174     6,  5 |         csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy
175     6,  5 |     méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye -
176     6,  5 |            királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettek.~S Gergely
177     6,  6 |       innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki
178     6,  6 |       szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett,
179     6,  6 |           ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt is megunták, hamarosan
180     6,  6 |       poros, összetaposott csákót. Mikor pedig azt nagy erõsen kivették
181     6,  6 |            száraz pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát
182     6,  7 |    története. Hosszú téli estéken, mikor bömbölve szaggatta a szél
183     6,  7 |      mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért.
184     6,  7 |            Éppen ezen búslakodtam, mikor egyszerre csak elejbem ugrik
185     6,  7 |          pufogtattuk valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket,
186     6,  7 |            utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen
187     6,  7 |         szeme világát az embernek. Mikor a Tisza partjára értek,
188     6,  8 | incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat.
189     6,  8 |    millióját!~Nekem is azt mondta, mikor meglátogattam, de nekem
190     6,  8 |       Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta, micsoda cifra
191     6,  8 |         hol ragyogott a tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas
192     6,  8 |          is a kezében szorongatta, mikor egy reggel hiába keltegettük:
193     6,  8 |   elmesélte, milyen világ volt az, mikor a Kossuth-bankót csinálták.~-
194     6,  8 |           szabadságharcról beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára