bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
1 1, 1 | Legjobb volna elevenen elfogni és hazavinni édesanyánknak! -
2 1, 1 | messzirõl vidám muzsikaszó és ének fogadta õket. Egy szomszéd
3 1, 1 | liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.~-
4 1, 1 | nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:~- Én az
5 1, 1 | bennünket egymástól.~Hunornak és Magyarnak a két királylány
6 1, 2 | éltek Szittyaországban Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak,
7 1, 2 | ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak új hazát,
8 1, 2 | Igazatok van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak
9 1, 3 | hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába.
10 1, 3 | Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl néztem, hogy
11 1, 3 | feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr,
12 1, 3 | nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag
13 1, 4 | összegyûjtötte a megmaradt hunokat, és azt mondta nekik:~- Messze,
14 1, 4 | Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~-
15 1, 4 | marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.~Azokat,
16 1, 4 | jó népem, itt székelj!~És lett e nép neve székely.
17 1, 4 | hírmondásukat Attila örökérõl, és végre azt mondták nekik:~-
18 1, 5 | elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni.
19 1, 5 | megszaporodtak Szittyaországban, és elég erősnek érezték magukat
20 1, 5 | megvolt a maga külön vezére, és egyik se avatkozott a másik
21 1, 5 | fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük.
22 1, 5 | vezér aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta,
23 1, 5 | Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez.
24 1, 5 | négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között
25 1, 5 | juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló
26 1, 5 | Így értek el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~
27 1, 5 | munkáját. Rendbe szedte seregét és népét, erről nevezték a
28 1, 6 | magát. Nagyot fohászkodott, és elkezdett szaladni, keresztül
29 1, 6 | lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
30 1, 7 | valamikor. Mégpedig vitéz és hatalmas nemzet: a nyilazó
31 1, 7 | nyugodtan a szent király, és összekürtöltette fegyvereseit.~
32 1, 7 | bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden állva könyörgött
33 1, 7 | leszökkent paripájáról, és példát mutatva vitézeinek,
34 1, 7 | körös-körül kigyulladtak az erdõk, és vérvörös világot vetettek
35 1, 7 | rettenetes csatabárdját, és mosolyogva felelt:~- Azt
36 1, 7 | veszedelmet. Végighevert a fûben, és kedvtelve simogatta az egerecskét.
37 1, 7 | aztán paripájára szökött, és hadirendbe állította vitézeit. -
38 1, 7 | mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak az
39 1, 7 | elhajította rémületében, és futott, amerre látott. A
40 1, 7 | megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette õket a magyar
41 1, 8 | morva király az ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~-
42 1, 8 | Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~- A fehér lovat
43 1, 8 | zálogot adott víz, föld és fû képében. El is vették
44 1, 8 | benne, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát.~
45 1, 10 | felnõni az istenadtának, és öröm nélkül. Nem állt vele
46 1, 10 | szíven szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le a
47 1, 10 | csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még nagyobb
48 2, 2 | HENDÓK MESTER ÉS BUSA DEÁK~Hendók mester
49 2, 2 | botot, elõvette a bicskáját, és becsusszant az asztal alá.~
50 2, 3 | kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött
51 2, 3 | is virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak
52 2, 5 | ember, ásó volt a kezében, és azzal tisztelgett katonásan.
53 2, 5 | a földbe Támadi Balázs, és vágta vele a hantot, mint
54 2, 5 | király elnevette magát, és még egy aranyat hajított
55 2, 6 | a süveget kell hordoznod és fütyülgetned benne napszámra.
56 2, 7 | császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe.
57 2, 7 | elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~-
58 2, 10 | heverték körül a tábortüzeket, és nem sok ügyet vetettek a
59 2, 10 | Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett.
60 2, 10 | borjúláb - nevetett Mátyás, és kezet adott a furcsa alkura.
61 2, 10 | életében, megszégyellte magát, és megkérte a jobbján ülõ nádort:~-
62 2, 10 | Máté vitéz õsapja a nemes és nemzetes Körtési családnak.~
63 2, 12 | szeméhez tartotta a tokot, és ijedten kapta el a fejét.~-
64 2, 12 | meg a csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára -
65 2, 12 | ember.~Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta magát:~- Olyan
66 2, 14 | mikor fölemelte a karját, és odamutatott az országútra,
67 2, 14 | is. Odaállt a gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~-
68 2, 15 | apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot a
69 2, 15 | Visszahõköltek a fiúk, és megzavarodva néztek egymásra.
70 2, 15 | bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi címert: páncélos
71 2, 16 | parancsolta meg a király, és mindjárt bele készíttetett
72 2, 16 | körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot, hogy
73 2, 16 | Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott a táborba. De
74 2, 17 | szakította a cipóhajat, és utánaküldte a levesnek:~-
75 2, 18 | hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár.
76 2, 18 | a király föl nem ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~-
77 2, 18 | becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte a szemét:~-
78 2, 19 | megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította a bográcsba.~-
79 3, 3 | törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én, mit
80 3, 4 | oltárról egy égõ gyertyát, és odatartotta a mákos tarisznyához,
81 3, 5 | leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat.
82 3, 5 | levágta magát a földre, és szórta szanaszét a sok szép
83 3, 8 | szépen végezte a maga dolgát, és nem avatkozott a máséba.~
84 3, 8 | fáról egy ágat vándorbotnak, és nekiindult a világnak. Kebelén
85 4 | őket igaz szívű barátokká és egymás magasztalóivá. Mert
86 4 | különben előgetett volna, és beleragadt volt a csirizestálba.~
87 4 | eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy
88 4 | szamárszemöldökefű levelével, és én addig nem okosodhatnék
89 4 | ahol a leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig
90 4 | hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak,
91 4 | nyomtatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalatból,
92 4 | A gazda frissebb volt, és mosolygott, mint a tót rózsa,
93 4 | becsületes Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem,
94 4 | ordította el magát a török, és esze nélkül vitte ki a kontyát
95 4 | a fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte
96 4 | Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával beugrott
97 4 | cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind
98 4, 1 | elfelejtené az évszámokat, és csak úgy találomra írna
99 4, 1 | rendbe hozta a kerítést, és azért kapott tõlük egy növendék
100 4, 1 | a négy lábán összekötve és a nyakába vetve hurcolna
101 4, 1 | bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember csakugyan
102 4, 1 | fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött
103 4, 1 | megcsóválta azt a feje fölött, és úgy dobta vele fültövön
104 4, 1 | egyszerre magához tért, és elkezdett kurjongatni, hogy
105 4, 1 | jámbor képe nem lett volna, és olyan törökösen lelógó hosszú
106 4, 1 | közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~- No,
107 4, 1 | keresztbe tett karral a borbély. És elmondta, miképpen szólította
108 4, 1 | disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki olyan
109 4, 1 | égnek emelte a szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten,
110 4, 1 | felelte:~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~-
111 4, 1 | enyhült barátságosra a basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai
112 4, 1 | a dolog?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
113 4, 1 | bürgével?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
114 4, 1 | hóhér.~- Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a
115 4, 1 | molláh10, fogd az írónádad, és írd föl ennek a kutyazsírral
116 4, 1(10)| móllá): mohamedán hit- és jogtudós~
117 4, 2 | hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára.
118 4, 2 | tanácsnokok is elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az
119 4, 2 | komolyan hitelt adott neki, és különös pártfogásba vette
120 4, 2 | kinyitotta a benyíló ajtaját, és beeresztette az agarat.
121 4, 2 | uram - mondta az apród, és beeresztette az agarat.~
122 4, 2 | annál veszettebben vonított és ugrált, s nem is csöndesedett
123 4, 2 | apródnak segített nyulászni, és soha egy szóval nem panaszkodott
124 4, 5 | reszketõ kézzel, visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott
125 5, 1 | róla az aranyszájú monda, és szép békességben éldegélt
126 5, 1 | szorította a hegedûjét, és úgy hátat fordított a Lajtorján
127 5, 1 | engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig
128 5, 1 | hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli
129 5, 1 | hogy a legjobb pajtás, és a legjobb katona. A fejedelem
130 5, 1 | felelte egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~-
131 5, 1 | végigosont az alvó katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott
132 5, 1 | fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~-
133 5, 2 | föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi
134 5, 2 | bátran fölemelte a gyerek, és a szemébe nézett a fejedelemnek.~-
135 5, 2 | leterítette a zsombékra, és fáradtan végighevert rajta.
136 5, 2 | beszélgetésre. Fölült a subáján, és elkezdett neszelni.~- Jól
137 5, 2 | ezzel lefogta a szemét, és elaludt örökre. A fejedelemnek
138 5, 2 | szemébe, leoldotta a kardját, és a kis halott mellé fektette.~-
139 5, 2 | táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~-
140 5, 3 | csatában a labancot, ahol érte. És messzirõl megérezte a szagát,
141 5, 3 | vágta torzonborz fejét, és elbúsultan felelte:~- Állom.~
142 5, 3 | felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál fogva végigvezette
143 5, 3 | kiszabadította a labancot, és barátságosan megpaskolta
144 5, 4 | poharazgatott a labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket bohókás
145 5, 5 | A fejedelem előrelépett, és kegyesen megveregette a
146 5, 5 | Úgyis visszahúzta a szíve, és meg kellett fordulni minden
147 5, 6 | kürt, búgott a tárogató, és csengett az ének a kuruc
148 5, 6 | mintha temetőben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos
149 5, 7 | vitte nekik a parancsot, és még elkeseredettebben sikoltoztatták
150 5, 7 | legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~
151 5, 7 | eloldozták a legnagyobbat, és rakásra rakták benne a tárogatókat.~-
152 5, 7 | Az emberek betódultak, és kieveztek a mély vízre.
153 5, 7 | fölvette az elsõ tárogatót, és belecsúsztatta a vízbe.~-
154 5, 7 | tárogatósok a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak.
155 5, 7 | odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem
156 6, 1 | állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek
157 6, 1 | az õseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki.
158 6, 2 | gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet a
159 6, 2 | még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~
160 6, 2 | másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát
161 6, 2 | aztán hátat fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások
162 6, 2 | hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a
163 6, 3 | Mink vagyunk itthon, és õk akarnak kiirtani bennünket!~-
164 6, 3 | aztán összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt.~
165 6, 3 | Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~-
166 6, 3 | ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
167 6, 3 | elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát kapta az
168 6, 4 | kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott
169 6, 4 | tábornok pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát.
170 6, 5 | képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~- Az
171 6, 6 | haját.~- Milyen gyerek, és mekkora hõs!~Azzal levette
172 6, 6 | kezébõl, akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon
173 6, 7 | ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk
174 6, 8 | boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta: - Az
175 6, 8 | szedett bennünket édesapám, és elmesélte, milyen világ
176 6, 8 | életû: Magyarország címere és a Kossuth Lajos neve.~Én
|