Kötet, Fejezet
1 1, 1 | belõletek azon a vadon helyen? Ki fõz nektek ebédet, ki mossa
2 1, 1 | helyen? Ki fõz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~-
3 1, 1 | nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~- Majd
4 1, 2 | egymástól. Ha a hun halász ki akarta vetni hálóját a folyóba,
5 1, 3 | ennek a kardnak a hegye állt ki a földbõl. Odamegyek, ki
6 1, 3 | ki a földbõl. Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap
7 1, 3 | akarom húzni, láng csap ki belõle.~Ijedtemben elszaladtam,
8 1, 4 | fegyverét, futott esze nélkül, ki merre látott. Egek országútján
9 1, 4 | országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek
10 1, 7 | királynak.~- Ha Isten velünk, ki ellenünk? - öltötte fel
11 1, 7 | sáskák.~- Ha Isten velünk, ki ellenünk? - kérdezte megint
12 1, 7 | õket:~- Ha Isten velünk, ki ellenünk?~- Az Isten messzebb
13 1, 7 | tücsökszót.~- Ha Isten velünk, ki ellenünk? - emelte ég felé
14 1, 7 | vitézeit. - Most már aztán kard ki, kard!~Kezdett már bukdácsolni
15 1, 8 | mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi
16 1, 9 | lakhatott kénye-kedve szerint. Ki is gömbölyödött, mint a
17 1, 9 | olaszok követeket küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett.
18 1, 9 | horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor
19 1, 10| Várából sohase fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom
20 1, 10| s ezerszámra hurcolták ki magukkal a rabul ejtett
21 1, 10| Hervoja várában nem virított ki soha többé a virág. Borzadva
22 1, 10| a vallomással sóhajtotta ki a lelkét:~- A Hervoja fia
23 1, 11| azt kérdezte tõle, hogy ki õrzi õket ebben a záratlan
24 1, 11| bolond torta, ni, mert már ki se férek tõle az ajtón.~
25 1, 11| hogy akkor vállukon vitték ki a magyar urak. Azt mondták,
26 2, 1 | gyülevész csapat fosztogatta ki a várost. A vezérük valami
27 2, 1 | forgatta, nézegette, míg ki nem buggyant a könnye.~-
28 2, 1 | darócba, aztán kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig kiment
29 2, 2 | nem a papirost festette ki az ecsettel tili-tarkára,
30 2, 2 | Jaj, a király! - serdült ki az ajtón Hendók mester,
31 2, 2 | a fejét, mert nem bírta ki azt a parancsoló tekintetet.~
32 2, 2 | hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást. Mert
33 2, 2 | hogy az õ esze találta ki igazán a könyvnyomtatást.~
34 2, 3 | szeretném én látni, hogy ki merne csak egy ujjal is
35 2, 3 | Mátyás vadász!~- Ugyan úgy-e? Ki volna az, te földhözragadt
36 2, 4 | szabódott Mátyás -, ne fossza ki énmiattam az éléskamráját!~-
37 2, 4 | míg a kovács másnap reggel ki nem verte a szemébõl az
38 2, 4 | nagy biztatás, mert még ki is kaparta a tálat.~- Jólesik,
39 2, 4 | szabódott a kovács -, ne fossza ki énmiattam a kincseskamráját!~-
40 2, 5 | Huszár voltam - húzta ki magát kevélyen a fehér hajú
41 2, 6 | a fejével - trombitálta ki a staféta a solymári piacon. -
42 2, 6 | fejét. Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem
43 2, 6 | Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem kívánkozott
44 2, 6 | fektette elõtte az ásóját.~- Ki vagy, mit akarsz?~- Én bizony
45 2, 6 | madaras ember. - Hát te ki fia-csikaja vagy?~- Ugyan
46 2, 6 | két markával, hogy Mátyás ki nem bírt szaladni utána,
47 2, 6 | rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te ember! - mondta félig
48 2, 6 | Nem addig, míg a botodat ki nem adod, uram, mert még
49 2, 6 | madár, s megbékülve kiabált ki a szobából:~- Megállj, te
50 2, 6 | megállj, uram, majd én veszem ki a tarisznyából a madarat,
51 2, 6 | nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a tarisznyát
52 2, 7 | Hallod-e, ispán? - húzta ki magát büszkén a király.~
53 2, 7 | Én bizony nem veszem ki a gyevi bírót se - nevette
54 2, 7 | nem viszi! - csikorgott ki valaki a sarokból, mint
55 2, 7 | kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére
56 2, 7 | hogy a bírót mindenbõl ki kell venni.~- Ejnye, kutya
57 2, 7 | el a király. - Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt?~-
58 2, 7 | tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted õket, míg meg
59 2, 7 | még annál is - nyitotta ki a markát a kisbíró. - Ezt
60 2, 7 | fülével, s világéletében ki nem bújt többé alóla.~Ezt
61 2, 7 | tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!~
62 2, 8 | van a napnak - feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~-
63 2, 9 | KI ÁLMODTA A LEGSZEBBET?~Sokat
64 2, 10| összegörnyedt, s alázatosan adta ki a szót:~- Inkább ennék egy
65 2, 10| Hát te tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~-
66 2, 10| várta, míg megszólítják.~- Ki vagy, mi vagy, jó ember? -
67 2, 10| Találdki Máté.~- Biz én ki nem találom, ha meg nem
68 2, 11| mondta a király -, de várjuk ki a másik két okosat is.~Reggelre
69 2, 11| a tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az utat, s
70 2, 12| Szabadon járhatott rajta ki s be a szegény jobbágy csakúgy,
71 2, 12| nevezetes dolgot eszelt ki. Legelõször a magyar emberrel
72 2, 12| is, micsoda csudát eszelt ki a Tamás mester nagy tudománya!~
73 2, 13| bécsi diák úgy ballagott ki az ajtón, mint akit leforráztak.~
74 2, 15| alig tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt hozott.~-
75 2, 15| Hát a német szomszédot ki vállalja?~Tízen is csörgették
76 2, 15| esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek
77 2, 15| bugyogóját. Hát a cseheknek ki mond fogadjistent?~Erre
78 2, 16| mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját a
79 2, 16| voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~
80 2, 16| táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már
81 2, 17| János remetét, hadd látom, ki tudtok-e fogni rajta!~El
82 2, 18| bújt vissza a könyvébe, s ki se gubódzott belõle, míg
83 2, 19| Mentõl jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban
84 2, 19| rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne
85 2, 19| meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se mondja Mátyás a szíve
86 2, 19| már a kõleves - jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta
87 3, 1 | a kontyát, hogy sose nõl ki többé.~- Dobzse! - billentette
88 3, 1 | gyöngyösen járnak ‑ feszítette ki a mellét Újlaki herceg.~
89 3, 2 | dús királyi birtokokat. Ki szép szóval, ki fenyegetéssel,
90 3, 2 | birtokokat. Ki szép szóval, ki fenyegetéssel, kinek hogy
91 3, 2 | oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~Nemigen
92 3, 2 | is etették egy borjúval. Ki nem tudom találni, mért
93 3, 3 | kapitánynak:~- Uram király, ki menti meg máskor az országot,
94 3, 4 | Mézes Gergely másképp fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé
95 3, 4 | indult szegény feje, de még ki se ért a karcagi határból,
96 3, 4 | visszaballagott Karcagra, s ki se ment belõle többé. Mikor
97 3, 4 | vak rémületében úgy lódult ki a templomból, hogy meg se
98 3, 5 | Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben, ki aranyban, de
99 3, 5 | udvari tisztjei, ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben,
100 3, 6 | Hát a kis borbélyinasnak ki maradt? Neki maradtak a
101 3, 6 | megszólal Recsep basa:~- Nyisd ki a füled, te híres borbély.
102 3, 8 | portékájuk volt, eldugták, ki hova tudta, aztán mentek
103 3, 8 | egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta a bosszúját,
104 3, 8 | atyafiai, azoknál húzta ki a telet.~Ahogy kitavaszodott,
105 3, 8 | addig kotorászott benne, míg ki nem húzta a magáét is -
106 4 | felruházójának választott ki a gondviselés.~Amely nyájaskodásra
107 4 | a próféta maga tanított ki a szabókés használatára?~-
108 4 | mesterné.~- Teneköd? Hát ki kérdözte azt, hogy mi köll
109 4 | kisültek már a görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek.
110 4 | görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend hamar
111 4 | török, és esze nélkül vitte ki a kontyát a Latrán utcából.~-
112 4 | tör, te asszony?~- Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta
113 4, 1 | együtt, akinek õ mindjárt ki akarja adatni a nyargalót.~-
114 4, 1 | engem hogyne hozott volna ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor
115 4, 2 | rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem hallott
116 4, 3 | Dejszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én
117 4, 3 | tudna olvasni.~Erre lépett ki Apafi Mihály a nagy szárnyas
118 4, 4 | mondja, hogy a német kergette ki ebbõl a várból a törököt.
119 4, 4 | szerecsen inasától küldözgette ki még a parancsot is. S hogy
120 4, 4 | csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~- No majd
121 4, 4 | törökök, mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a
122 4, 5 | bolyongott a kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot?
123 4, 5 | csodatevõ virágból! - pirult ki a gyerek arca s meg se állt,
124 4, 5 | keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl a virágot! Gyógyítsátok
125 5, 1 | kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára. Híre
126 5, 2 | fejedelmem - biztatta Rákóczit -, ki kell füstölnünk a szegedi
127 5, 2 | arra, amerre senki se járt. Ki a Maty‑ér zúgó nádasai közé,
128 5, 3 | haragos nevet azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében is
129 5, 3 | istenadta, nemigen ismerte még ki magát a hadi életben.~-
130 5, 3 | el a te vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt is.
131 5, 3 | Egy esztendõ múlva annyira ki volt tanulva Morcos a hadi
132 5, 5 | akartok szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek
133 5, 6 | Vége a háborúnak, mehet, ki merre lát, békességben,
134 5, 7 | magyar népnek. Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét
135 5, 7 | Álom volt! - sóhajtotta ki lelkét a fejedelem után,
136 5, 7 | fiát odaadta Rákóczinak. Ki is bujdosott vele mind a
137 5, 7 | ablakát is csak azért nyitotta ki, hogy jobban hallja a tárogatószót.~
138 6, 1 | hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belõle minden héten egy
139 6, 1 | dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~
140 6, 1 | nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott
141 6, 2 | énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! - kiabálta
142 6, 2 | Éppen most eresztették ki a körmöci ménesbõl õket.~
143 6, 3 | padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem
144 6, 4 | mi lehet ez? - gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.~
145 6, 5 | iszonyúan fölfegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenesre
146 6, 5 | fölfegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával.
147 6, 5 | elõl. A galambosi tanyára ki nem hallatszik az, hírt
148 6, 5 | Szép piros hajnalon ért ki a nagyasszony, s a szép
149 6, 6 | csata után õt választotta ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz,
150 6, 6 | katonának híre se volt a mezõn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott,
151 6, 6 | mezõn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott, amerre látott.~
152 6, 6 | arcán pirosság gyulladt ki. Bekötözött kezével letépte
153 6, 7 | elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~
154 6, 7 | a subába, úgy dörmögött ki belõle:~- Jaj, dehogy megyek
155 6, 7 | tán még azóta se hajtott ki. A homokos partban pedig
156 6, 7 | elõle a szegény honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba
157 6, 7 | Csak azért leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg
|