Kötet,  Fejezet

  1     2,  1 |           képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor
  2     2,  2 |            BUSA DEÁK~Hendók mester a Mátyás király legkedvesebb íródeákja
  3     2,  2 |             nagyon tudós férfi volt, Mátyás király nagyon szerette a
  4     2,  2 |           volt?~Busa deáknak az apja Mátyás király katonája volt. Szabács
  5     2,  2 |             is lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése, ahogy Hendók
  6     2,  2 |         Mihók nem egyéb volt, mint a Mátyás király udvari bolondja,
  7     2,  2 |            akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~-
  8     2,  2 |          faragott volna fából betût.~Mátyás király nem szólt semmit,
  9     2,  3 |         PALOTAI VARGA~Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben
 10     2,  3 |    eresztették maguk közé az embert.~Mátyás úgy rajta felejtette a szemét
 11     2,  3 |              a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal
 12     2,  3 |           megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás vadász vagyok - mondta a
 13     2,  3 |     országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász!~- Ugyan úgy-e? Ki
 14     2,  3 |      báránybõr sapkáját.~- Igazságos Mátyás király!~Az udvari emberek
 15     2,  3 |          azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát
 16     2,  3 |       századikban Tamás varga szabta Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat.
 17     2,  3 |              megvan még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben
 18     2,  4 |                   A SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása
 19     2,  4 |     Szerencsés jó estét - köszönt be Mátyás a kovácsmûhelybe.~- Mi járatban
 20     2,  4 |              jó embernek” - gondolta Mátyás, s nem kérette magát tovább,
 21     2,  4 |         tálba, hogy öröm volt nézni.~Mátyás is nekifohászkodott, hanem
 22     2,  4 |            vagy te tulajdonképpen?~- Mátyás varga vagyok, a Mátyás király
 23     2,  4 |               Mátyás varga vagyok, a Mátyás király udvari vargája, kezem
 24     2,  4 |              a hiba! Nem az az ember Mátyás király, aki ok nélkül bántaná
 25     2,  4 |       szépség lehet az, ugye, lelkem Mátyás varga?~- Biz azon van mit
 26     2,  4 |             nénémasszony - szabódott Mátyás -, ne fossza ki énmiattam
 27     2,  4 |         mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt a vacsorának,
 28     2,  4 |            elviszem az útra - mondta Mátyás -, mert nem idõzhetek tovább.
 29     2,  4 |              bánja meg, ha fölkeresi Mátyás vargát a budai Várban.~Kezet
 30     2,  4 |     harmadnapra már úgy elfelejtette Mátyás vargát, mintha soha hírét
 31     2,  4 |             te magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához Budavárába,
 32     2,  4 |              õfelsége színe elé, míg Mátyás vargával nem beszéltem.
 33     2,  4 |         fülébe súgott neki:~- Ott ül Mátyás varga a sarokban!~Csakugyan
 34     2,  4 |          sarokban!~Csakugyan ott ült Mátyás király nagy arany karszékben,
 35     2,  4 |             az ajtóból visszaintetté Mátyás:~- Hej, de csak eszefelejti
 36     2,  4 |           Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~Jaj, dehogy
 37     2,  6 |             SOLYMÁRI CSÓKA~Igazságos Mátyás királyról tudnivaló, hogy
 38     2,  6 |        szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért.
 39     2,  6 |               rebbentette el magától Mátyás haragosan a madarakat. -
 40     2,  6 |              csakugyan megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos
 41     2,  6 |        megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt szaladni utána,
 42     2,  6 |            hallani! - fenyegette meg Mátyás az ujjával a bojtárt. -
 43     2,  7 |              király, aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig
 44     2,  7 |      kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a tanácsra.~- Csak adnék,
 45     2,  7 |            kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé.~- Gyere, gyere,
 46     2,  7 |      mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.~Az
 47     2,  8 |            ember állított be egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis
 48     2,  8 |               azt látom - mosolygott Mátyás -, hát aztán mit akarnál
 49     2,  8 |         mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~-
 50     2,  8 |              mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit, csak mosolygott,
 51     2,  9 |             budai erdõk azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az
 52     2,  9 |              Megesett biz az egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy
 53     2,  9 |           tudós mester - intett neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e
 54     2,  9 |      tûzpillangókat! - ugrott talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját,
 55     2,  9 |          minél közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak,
 56     2,  9 |        emberek - lépett oda hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek?~A
 57     2,  9 |         engemet is hogy fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette
 58     2,  9 |               te legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában
 59     2,  9 |            ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz.~S már akkor csakugyan
 60     2,  9 |              ezüst volt, mint ennek.~Mátyás király azonban mindig jó
 61     2,  10|           EMBER~Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát
 62     2,  10|          hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak se.~- No, ennek
 63     2,  10|             a szemébe nézek - mondta Mátyás kedvetelten, s még összébb
 64     2,  10|            megyek én oda - játszotta Mátyás az ijedtet -, még a fejemre
 65     2,  10|             ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Láttam
 66     2,  10|             fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~-
 67     2,  10|          mondja: borjúláb - nevetett Mátyás, és kezet adott a furcsa
 68     2,  10|              embert úgy elfelejtette Mátyás, mintha sose látta volna.~
 69     2,  10|               Az ám, ni! - örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló
 70     2,  10|              az inasaidat.~Igazságos Mátyás király, talán elõször életében,
 71     2,  11|       deáklegény állított be egyszer Mátyás királyhoz a budai Várba.
 72     2,  11|            Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.~- De még holnap ilyenkor
 73     2,  11|            fordított hirtelen a szón Mátyás -, melyiktek tudná azt megmondani,
 74     2,  11|      tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az utat, s még akkor is
 75     2,  12|                      AZ ARANYCSINÁLÓ~Mátyás király idejében éjjel-nappal
 76     2,  12|       bársonymentében.~Nem is volt a Mátyás udvara soha ügyes-bajos
 77     2,  12|              Világra is szólt a híre Mátyás bõkezûségének, s külsõ országokból
 78     2,  12|              volt világcsaló is, s a Mátyás éles szeme a szívébe látott
 79     2,  12|              emberrel eredt beszédbe Mátyás, mert az volt köztük a legöregebb.
 80     2,  12|         király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta a tokot,
 81     2,  12|         csendesen a kis olasz ember.~Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta
 82     2,  12|      messzelátóval mulatták magukat, Mátyás megint parancsot adott a
 83     2,  12|              aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem
 84     2,  12|          Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította vállára az
 85     2,  12|       ragyogó arany közt mégiscsak a Mátyás király esze volt a legragyogóbb
 86     2,  13|             A BÉCSI DIÁKOK~Világbíró Mátyás királyhoz egyszer három
 87     2,  13|            vagytok? - mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság láttára.~-
 88     2,  13|       járatban volnátok? - tudakozta Mátyás.~- Le akarjuk fõzni a pesti
 89     2,  13|           zsákkal telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult
 90     2,  13|       kivágtad a rezet - intett neki Mátyás kegyesen. - Olyan jutalmat
 91     2,  13|         szolgám? - kérdezte nyájasan Mátyás.~- Még ennél is különbet -
 92     2,  13|               csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjara. - Bizonyosan
 93     2,  14|        valamikor olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy volt az, hogy
 94     2,  14|            is.~Így esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett,
 95     2,  15|                         AZ ARANYALMA~Mátyás király egyszer éppen haditanácsot
 96     2,  15|            egy kicsit - rendelkezett Mátyás.~- Lóhalálában jött, olyan
 97     2,  15|               éppen azokon osztozott Mátyás a vezéreivel.~- A török
 98     2,  15|          Derék lesz - hagyta helyben Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét.~
 99     2,  15|        Macskáknak az apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot
100     2,  15|        nézett végig rajtuk kedvtelve Mátyás. ‑ Hadd látom, melyik közületek
101     2,  15|         csupor hamar forr - nevetett Mátyás. - Azt választom, aki nemcsak
102     2,  15|          almát a szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl
103     2,  15|        jólesik, fiúk - biztatta õket Mátyás.~Szaladnak aztán botért,
104     2,  15|            húzta össze a szemöldökét Mátyás. - Ész kell ide, hamar kész.~
105     2,  15|            térden állva tartotta oda Mátyás elé.~- Parancsolj, uram
106     2,  15|           vezérség - ütött a vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is
107     2,  15|        Jajcában ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste
108     2,  15|           kis vezért - üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi
109     2,  16|            városa az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb
110     2,  16|              sütetlen - csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva
111     2,  16|            felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni
112     2,  16| tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg
113     2,  16|            hét múlva Gyöngyösön volt Mátyás egész háza népével, s az
114     2,  16|             kövön ne maradjon benne!~Mátyás nagyot nézett, aztán olyant
115     2,  16|         olyan szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még
116     2,  17|         nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította
117     2,  17|              ujjáig. Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett
118     2,  17|             kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget.
119     2,  17|           Lett erre nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta a homlokát,
120     2,  17|              hívem - ütött a vállára Mátyás -, inkább a kést, villát
121     2,  17|           hozzá, szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -,
122     2,  18|        széliben vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast,
123     2,  18|        szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~
124     2,  18|         ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. ‑ Elveszett a fakó, te
125     2,  18|         lovam elveszett - magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele
126     2,  19|                      KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig kergette a
127     2,  19|             éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt õ máskor is harmatos
128     2,  19|           tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét.~Bezzeg neki is
129     2,  19|       királyét.~Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált
130     2,  19|           fogyott el vacsorára.~„No, Mátyás, te se jártál még ilyen
131     2,  19|               s azt nyájasan letette Mátyás elé.~- No, szegény ember,
132     2,  19|           lehetett volna nála sütni.~Mátyás pedig megkaparászta a bicskával
133     2,  19|             kõlevesnek.~Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már
134     2,  19|              tojás. Gyúrt is belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot,
135     2,  19|         jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~-
136     2,  19|       tányérját - abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kõlevest.~-
137     2,  19|             tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón,
138     3,  1 |         Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten
139     3,  2 |          királyról, aki a dicsõséges Mátyás után gazdája lett a magyar
140     3,  2 |             ugyan ragyogó volt, mert Mátyás hagyta raja örökbe, hanem
141     6,  1 |        gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta egy kicsit szorítani
142     6,  1 |                szorított rajta egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz,
143     6,  1 |             város lúdja - hajlongott Mátyás.~- De hát ez nem lúd, csak
144     6,  1 |         kacsintott vissza a nagyeszû Mátyás. - Az is aranynak indult