1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
1 5, 6 | Beszkidek bércei közül az 1702. esztendõ tavaszán.~A szabadság
2 2, 2 | betût. Megvolt ott az egész ábécé, csakhogy Busa deák egynek
3 2, 8 | tudok visszafelé mondani az ábécét, tudok mondani, hány foga
4 4, 3 | Apafi Mihály a nagy szárnyas ablak bíborfüggönye mögül. A fejedelemasszony
5 5, 7 | megvénhedt oroszlán. Az ablakát is csak azért nyitotta ki,
6 2, 19 | szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia,
7 2, 2 | árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~- Jaj, a király! - serdült
8 3, 3 | Azzal aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok
9 2, 2 | a csontja, aki tudományt abrakol.~Szó, ami szó, nagyon cingár
10 6, 1 | legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni
11 4, 3 | tudom, mindjárt kiláttam az ábrázatából, hogy valami olyasféle az
12 3, 5 | kezével a szõregi csõsz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele
13 1, 11 | látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~No, erre
14 3, 6 | percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna
15 3, 6 | ha megkarcolod a patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad
16 2, 3 | mert itt zöld bársony az abrosz.~- Jobb helyet tudok én
17 2, 19 | ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögrõl
18 6, 4 | nagy dínomdánomról, ahol acélgombócokkal, karddal muzsikálnak.~Azaz
19 2, 4 | kell énnekem a te rangos acélpatkód, hanem kellesz te magad,
20 2, 4 | Szolgálhatok valami rangos acélpatkóval?~- Nem kell énnekem a te
21 2, 1 | egyéb egy hosszú, kétélû acélpengénél, amely a szobor lábához
22 2, 7 | lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult
23 5, 4 | a kuruc. - Hát kegyelmed ád‑e nekem százegy aranyat?~-
24 4, 1 | akinek õ mindjárt ki akarja adatni a nyargalót.~- No, azon
25 1, 6 | bántás nélkül. Még lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen,
26 2, 2 | festett nagy buzgalommal. S addig-addig nézte a mester nyolclábú
27 2, 4 | hírét se hallotta volna. Nem adhat hitelt az ember minden jöttment
28 1, 6 | Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem annyi földet, amennyit
29 2, 6 | lehet szerezni: füttyön adják, mint a solymári bíróságot.~
30 3, 3 | küldte Muhar basát, hogy adjam át neki az országot.~Mujkó
31 6, 8 | kérdezte a Mitetszik boltos.~- Adjanak ezért a sok pénzért egy
32 6, 6 | ami a tiétek. A csákómat adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját,
33 6, 1 | hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át a Mária Terézia õfölséginek!~
34 2, 10 | az a kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak
35 2, 3 | kis ház.~- Hát már hogyne adnám jó szóért, atyámfia? Csak
36 2, 6 | csak az adót küldjük: eredj adó, Budavárba, eredj!~No de
37 4, 2 | nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve,
38 4, 3 | sanyargatna bennünket a nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám
39 2, 8 | adok neked?~- Tudományt ádom.~- Mi a tudományod?~- Tudok
40 3, 1 | három tarisznya aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata,
41 2, 6 | hogy ilyen bölcs parancsot adtál nekem!~Szép holdvilágon
42 3, 3 | bölcs híveim, mi tanácsot adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak,
43 6, 7 | ne ugorjon valahogy. Esze ágába se volt az a szegény fiúnak.
44 6, 6 | fél óra múlva nyúl lett az agárból. Olasz katonának híre se
45 1, 1 | a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba
46 3, 8 | Azzal levágott a fáról egy ágat vándorbotnak, és nekiindult
47 3, 5 | Elvásik bele a foga - aggodalmaskodott a kisbíró. - Hanem tudok
48 6, 1 | magisztrátus egy kicsit aggóskodva eresztette el a követet
49 1, 1 | Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról
50 1, 1 | CSODASZARVASRÓL~Száll a madár ágrul ágra,~Száll az ének szájrul
51 4, 5 | nagy vágyakozásba. Halálos ágyán az volt az utolsó szava:~-
52 4 | pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs, a magyarok
53 3, 3 | palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába, csak nincs
54 2, 4 | vacsorának, akkorra már ágyat is vetett neki a jó asszony
55 5, 5 | Bercsényi.~- Éppen tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a kuruc. A
56 4, 1 | azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról a hidegvizes
57 4, 1 | hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat,
58 6, 8 | utcában az öreg Titulász. Ágynak esett szegény feje, s a
59 6, 6 | odalent a magyar ezred. Majd agyon is szorongatták az ifjú
60 1, 6 | teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg,
61 1, 8 | legyintett a követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik
62 1, 8 | felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem,
63 5, 2 | arca is, mikor letették az ágyra, s csak annyi erõ volt még
64 6, 5 | Fene teremti, hiszen ez ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai
65 6, 5 | csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez. Legalább látni szeretett
66 2, 12 | puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte, annyi aranyat adott,
67 4, 5 | meghalok! - lihegte kiszáradt ajakkal a beteg.~A gyerek pedig
68 6, 1 | a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik
69 1, 8 | megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~-
70 1, 8 | királynak küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült,
71 2, 15 | felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.~- Derék
72 5, 4 | Harminc labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek
73 6, 1 | de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek a felség színe
74 6, 1 | úgyis életüket és vérüket ajánlották neki. Hiszen nem név az,
75 3, 4 | énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan megütögették
76 2, 7 | falu közepére, ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért
77 3, 4 | odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval várták, hogy
78 4, 5 | mikor hazatért, nem várta az ajtóban ölelõ anyai kar. Beteg szíve
79 2, 4 | elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból visszaintetté Mátyás:~-
80 1, 11 | aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek
81 2, 7 | ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott
82 1, 3 | szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló vitézek egy
83 3, 5 | jelentette kevélyen a csõsz az ajtónállónak, aki alig tudott hová lenni
84 3, 4 | karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok betódultak
85 6, 7 | mégse ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a
86 6, 8 | akinek sírja fölött az akácfákon még most is fütyörésznek
87 1, 4 | ellenségtõl. Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.~
88 3, 4 | hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott
89 3, 3 | vízre repül.~- Legyen a te akaratod szerint - hajtogatta a török
90 5, 2 | német az apám haláláért! - akaratoskodott a fiú.~Rákóczi intett az
91 2, 18 | király. - A lovat add elõ akárhonnan, vagy utána mehetsz magad
92 4, 5 | én most leugrom innen, akárhová esem, keressetek meg, s
93 1, 4 | magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt
94 4, 2 | ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt iskolába.~- Megismeri
95 4, 4 | neve. Karcsú dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyellhette
96 4, 5 | laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen elmondja a Tiborc
97 5, 2 | katonám, különb hõs voltál akármelyikünknél.~Olyan pompával temették
98 6, 6 | hamarosan hátat fordítottak, akármennyire nehezükre esett is.~Csata
99 6, 8 | miköztünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk is vele:~-
100 2, 19 | Meg is enném én, atyámfia, akármi jót - fûzte tovább a szót
101 2, 12 | mibõl csinálod az aranyat?~- Akármibõl, uram. Amit én a forralóüstömbe
102 2, 17 | ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál
103 2, 8 | Mátyás -, hát aztán mit akarnál tõlem, cseh Vendel?~- Kenyeret
104 3, 6 | nagy piacra, mintha sose akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül,
105 2, 3 | macska. Majd megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás vadász vagyok -
106 5, 2 | lassan ment az ostrom, nem akartak engedni az erõs kõfalak,
107 2, 9 | szelídebbre fogta a szót:~- Ti sem akartatok nekem rosszat, én se akarok
108 5, 5 | ottan, szép öcsém?~- Be akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! -
109 5, 2 | intett az egyik hajdúnak:~- Akaszd le onnan a szögrõl azt a
110 2, 6 | megkívánta a kötelességtudást. Akiben megtalálta, azt megbecsülte,
111 5, 5 | bajusza alatt. - Legalább akiket én fektettem le, azok nyilván
112 2, 16 | vadásztársát magával vitte, akikkel együtt kergette a Mátrában
113 5, 7 | a labanc, halálra küldi, akinél tárogatót talál.~Lõrinc
114 4, 2 | megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába
115 4 | milyen az az asszonyi állat, akirül a Markalf próféta azt mondja,
116 3, 6 | Nagy tudomány volt pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb
117 2, 19 | közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ
118 6, 8 | alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy
119 2, 14 | közepén van egy kis falu. De akkorka falu csak, hogyha a piaca
120 2, 2 | palástját mindenféle tarkabarka ákombákomokkal. Úgy beletemetkezett a jámbor
121 2, 7 | középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki
122 5, 6 | Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a békességlevelet a császár
123 4, 5 | hogy angyalok terjesztették alája a szárnyukat, mikor leugrott.~
124 5, 6 | őket, aztán tüzet tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha
125 2, 7 | kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok
126 6, 4 | csengett, mint az ezüst:~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, uram. Azért
127 6, 1 | is sok diplomatakarrier alapult.)~Hát addig nem is volt
128 1, 7 | voltak, szinte hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat
129 3, 1 | török császárig. Inkább lett alattvalója annak, mint szövetségese
130 1, 6 | hosszú nyakú, hosszú lábú, alázatos legény. Ott fogták el őket
131 6, 2 | mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a szót.~- Kedves öcsémuram -
132 3, 7 | a szívére szolgált ez az alázatosság. Nemigen szoktatta hozzá
133 1, 4 | derül,~meddig égből jön az áldás,~addig, jó népem, itt székelj!~
134 1, 1 | hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment a két
135 2, 14 | csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát
136 1, 10 | csak annyit mondott neki:~- Áldjon meg az Isten! Segítsen meg
137 2, 10 | városát. Csaptak is nagy áldomást. Tartott vagy félesztendeig.
138 2, 14 | látott a szegény ember.~Áldotta is jótevõjét a nép, mint
139 4 | Azután pedig elbánt a két áldozati állattal, kisütötte őket
140 1, 6 | legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra visszafelé
141 5, 7 | s onnan hordta tele az Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~
142 1, 7 | hegyek közül kiszalad az Alföldre. Áldott búzatermõ föld az,
143 2, 7 | térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira
144 2, 7 | lehetett abban is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát.
145 4 | eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében
146 6, 6 | a vezér igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára
147 6, 2 | nagyapám nagyon szomorú alkalommal látta elõször a kevély Kerekit.
148 6, 1 | mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhõkben, akkorra a szegedi
149 1, 6 | Nyomában a magyar tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak,
150 2, 6 | valami kárt tehetnél bennem ‑ alkudott a solymári bíró, s nagy
151 2, 10 | és kezet adott a furcsa alkura. Kapott is vadkörtét, de
152 3, 3 | s csak akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda
153 4, 1 | egyszerre arcra borulva imádta Allahot.~Csõdület támadt, a bimbasik9
154 4 | oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék
155 3, 6 | pemecselte is a Recsep basa állát.~- Megállj, gyerek! Tudod-e,
156 3, 2 | viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább nagyon is gondját
157 4 | tiltja nekünk azt a förtelmes állatot, amelyet ti is csak úgy
158 3, 2 | Legyen gondod erre a szegény állatra.~Czinege Pál ugyancsak szót
159 6, 5 | Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk,
160 4, 1 | volna, ha a borbély meg nem állítja baráti szóval:~- Nini, gyaur
161 6, 7 | generálisnak, s hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni
162 5, 3 | keresni. Tudták, hogy Kengyela állja a szavát, s olyan lóért
163 6, 4 | ha a szeleiek útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal,
164 3, 5 | az egész Szõreg fél lábon álljon, mert a basa õkegyelmessége
165 6, 7 | Most már egymás háta mögé álljunk, jó távolast egymástól.
166 6, 6 | nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút az olaszok - mondogatták
167 5, 3 | erszényüket:~- No, Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc szügyébe
168 2, 17 | közepe?~- Éppen itt, ahol állok - felelt meg János -, ha
169 2, 1 | terembõl. De Privoda ijedten állotta útját.~- Ohó, vitéz uram,
170 6, 4 | útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A
171 2, 9 | oldalamon ragyogott, s ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz.~
172 5, 2 | illet.~Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra kapták
173 2, 5 | hogy teremhet még ez az almafa énnekem magamnak is?!~A
174 2, 5 | király fájának egy öreg almafát neveznek a mi falunk határában.
175 2, 15 | semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen, amit kívánsz,
176 2, 15 | mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~
177 3, 6 | láttam olyan finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót,
178 2, 9 | kis igazság! Hát aztán mit álmodtatok?~- Én csak annyit - nevetett
179 6, 7 | kiáltottam oda Palkónak:~- Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is,
180 6, 3 | szemét, s még összébb bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika
181 1, 5 | hét törzs hét vezére közül Álmost választották meg a magyarok
182 2, 9 | ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok meg
183 6, 3 | a szanádiaknak sem volt álmuk azon az éjszakán. Mert az
184 5, 1 | valahol az erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok,
185 5, 3 | vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt is. Hát itt a fejem,
186 5, 1 | akarta megijeszteni az elsõ álomba merült fejedelmet, aki meg
187 5, 1 | nyugodtan adhatta magát mély álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem
188 3, 3 | nincs szebb ország annál az álomországnál, ott nem bántják az embert
189 1, 4 | szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették
190 1, 6 | fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin egy nagy
191 1, 6 | napja türelmetlenkedett Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem
192 3, 8 | avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban fészkelték meg magukat a
193 5, 2 | hangja.~- Tízezer rác vitéz alszik ma Becsén. Holnap délután
194 3, 1 | jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh
195 2, 9 | hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~Tudós Nekemiás
196 6, 7 | szemét, úgy tett, mintha aludna. Alig bírták fölrázni a
197 6, 6 | idegenben is magyar földön alussza örök álmát.~
198 3, 8 | Egyik a felvégen, a másik az alvégen. Csendes, szelíd nyári éjszakákon
199 3, 8 | Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt. Nem sokat törõdött
200 5, 4 | kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen kurucnak mind elsõ
201 6, 5 | hazaértek, annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben
202 6, 5 | nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarára még be‑bekukucskáltam
203 1, 8 | törvényt is adott nekik, amellyel megtarthassa az új hazát
204 1, 8 | hogy az országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld
205 1, 5 | nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal látták
206 5, 6 | a dicsőséges lobogókat, amelyeken selyemmel van kivarrva a
207 2, 2 | odanyújtotta azt a békateknõt, amelyikben a kék festék állt. Nem volt
208 1, 7 | besenyõtáborban nem volt egy nyíl, amelyikkel lõni lehetett volna. Egytõl
209 2, 2 | Nincs az a piros festék, amelyiknél Hendók mestert pirosabbra
210 3, 6 | hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt volna.~Recsep
211 2, 12 | öntötte, annyi aranyat adott, amennyi az ágyú szájába belefért.
212 1, 6 | Adj nekem annyi földet, amennyit naplementig be bírok szaladni.~-
213 6, 7 | gyereknek.~- Nézd, ez a tied, amért igazat mondtál. Ha odavezetsz
214 4 | szomszédot is eszi az irigység amiatt, amit azzal vágnak. Pali
215 4, 3 | az országnak olyan dolga, amibe a fejedelemasszony bele
216 2, 19 | melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné,
217 3, 3 | Csak addig tûrj meg benne, amíg a szarka a vízre repül.~-
218 2, 7 | határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az
219 3, 4 | másképp fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé tette. Ötven
220 2, 18 | Értett olyan nyelveken, amiken semmi élõ ember nem beszél.
221 6, 8 | vidd el ezt a nagy kincset, amin már egy garas ára árpacukrot
222 6, 1 | egyszerûen csak Ferde nád. Aminthogy nádnak is elég nád volt
223 4, 1 | egyszer-kétszer a várárok vizében, amitõl az egyszerre magához tért,
224 5, 7 | fejedelem tárogatósait.~- Nem ámítottalak el benneteket, fiúk, csak
225 2, 19 | egy szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni,
226 1, 3 | vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek
227 6, 1 | forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû szögény
228 4 | egy sütni való tök Szent András-nap után.~- Kecskében is az
229 2, 5 | meg sem fordulhat nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk
230 2, 14 | jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát. Harangzúgás fogadta, amerre
231 2, 7 | gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe. Valami ilyen huncutság
232 4, 1 | nevezetû Móra Balázs, aki anno ekkor meg ekkor fõbírája
233 3, 5 | basa szakálla, hogy ahány, annyifelé minden szála.~De már erre
234 5, 6 | most el az a német, aki annyiszor megszaladt előlük?!~Bizony
235 1, 10 | után nemsokára meghalt az anya is. Oda temették a fia mellé.
236 4, 5 | viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal ‑ hogy számoljon
237 4, 5 | fekete szemével.~- Ne félj anyácskám, emberszámot teszek én már!~
238 4, 5 | virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem temessetek apácska
239 4, 5 | szívvirág. Semmi más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De
240 4, 5 | nem várta az ajtóban ölelõ anyai kar. Beteg szíve fektette
241 1, 1 | De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának
242 5, 5 | apa nélkül maradt a hat anyátlan kis árva. Ugyan megvannak-e
243 4, 5 | kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot? Az utolsó kunyhóban
244 4, 5 | megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt, mindig megerõsödött
245 2, 4 | még egyszer ezt a kását, anyjuk!~Ahogy az asszony kiperdül
246 4, 5 | anyácskát, s engem temessetek apácska mellé!~Azzal Istennek ajánlotta
247 4, 5 | Meg vagy-e velem elégedve, apácskám?~S mintha apja szava felelt
248 4, 5 | meghal ‑ hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik vele az égi
249 6, 1 | abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni kezdett, a kisbírónak is
250 5, 5 | szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek eresztett
251 2, 1 | törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor több volt ezen
252 2, 2 | homályosodott el, ha az apját emlegették.~Hendók mester
253 6, 5 | se mézzel, csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj
254 5, 5 | esztendõ óta. Lám, lám: az aprajának már a nevét se tudja...~
255 2, 15 | fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak nem szabad ilyent mondani -
256 2, 15 | lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás. És megtette
257 2, 15 | szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl szaladtak
258 2, 11 | lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor deák akkor
259 2, 11 | apród. - Odalent van az apródszobában.~- Hát aztán mivel mulatja
260 1, 11 | eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját,
261 2, 15 | közületek a legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott
262 2, 5 | dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~Azért mégis
263 6, 8 | kincset, amin már egy garas ára árpacukrot se adnak!~A szél
264 3, 6 | még a pokróca is, csupa arany-ezüst a szerecsen szolgák gúnyája. „
265 2, 3 | ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás
266 6, 2 | hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is
267 5, 4 | generális, csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra
268 6, 1 | szépasszony.~- Akár a fölséged aranyának - kacsintott vissza a nagyeszû
269 6, 7 | hányt-vetett közember, hanem igazi aranycsillagos generális. Édesapám szûcsmester
270 2, 12 | kereste abban az idõben az aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje
271 5, 2 | tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott már az égen,
272 2, 14 | Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros lovon egy aranydolmányos
273 2, 14 | aranycsótáros lovon egy aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantottak
274 2, 7 | garabonciások.~Vadonatúj aranyforint volt. Szent László képe
275 1, 11 | jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg
276 6, 1 | királyasszony gömbölyû képe, mint az aranyforinton.~No, azért mégiscsak elképedtek
277 2, 6 | megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos botját, hogy a nyaka közé
278 6, 4 | gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel. Kinek mi drágasága volt,
279 2, 17 | Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden becsületes ember
280 2, 19 | mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg
281 4, 2 | ismerték azt már Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind
282 2, 16 | mosolyogva a falról egy aranyláncot.~- Nem az kell nekem, uram -
283 1, 3 | kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.~-
284 5, 4 | labanc. - Az imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~-
285 4, 5 | rajta fakadt patakot pedig Aranyosnak, mert vizében annyi volt
286 2, 1 | faragott, nagy, furcsa betûk aranyozását is. Nem maradt ott egyéb
287 2, 4 | mind kihullott belõle az aranypatkó.~- Nono, öcsém, bizonyosan
288 5, 6 | Jön-e már Rákóczi fejedelem aranypatkós szögparipáján? Csak jönne
289 4, 5 | mert vizében annyi volt az aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott
290 5, 1 | Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda, és szép békességben
291 2, 2 | nyomogatta oda velük egy aranyszélû kutyabõrre.~Busa deák~udvari
292 2, 16 | sátrat a nagy templom elõtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott
293 2, 13 | hosszú volt az orra, hogy két araszttal elõtte járt a gazdájának.~-
294 5, 6 | Magyarország adja meg ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság,
295 6, 7 | most el akarok beszélni. Aratás idején, szép holdvilágos
296 6, 3 | fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem embert kaszálni.~
297 3, 4 | nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton. Lótott-futott
298 6, 7 | nagy kék szemét. Sohase arattunk ennél könnyebb diadalt.
299 4, 1 | igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye
300 6, 3 | mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak,
301 4, 1 | Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva imádta Allahot.~
302 1, 7 | besenyõ atyafiak. Véres arcú hírnök lihegve jelentette
303 6, 3 | lángolt a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az
304 2, 7 | egyik Homérosz, a másik Arisztotelész.~Kérdezem tõle, hová való,
305 4 | mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék is, csak a tetőled
306 1, 1 | utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre
307 5, 6 | nézzétek meg azt a homokos árkot, mely hosszú fehér szalag
308 2, 18 | dél idején terebélyes fák árnyában jóízûen megették a cigánypecsenyét.~-
309 1, 10 | viaszsárga orcával, mint az árnyék, bolyongott az elhagyatott
310 2, 2 | percben egy nagy orrnak az árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~-
311 1, 7 | is érezték, hogy a halál árnyékában vannak. El is szánták már
312 6, 3 | visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt
313 6, 5 | Haynau? - húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjal.~Hát
314 6, 5 | vetett a képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~-
315 6, 3 | haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent
316 6, 7 | mikor átszaladtam hozzá árpacukorért. Hanem azért akármilyen
317 1, 5 | aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak,
318 4, 4 | mert akkoriban nem jártam arrafelé. Annyit azonban mondhatok,
319 3, 6 | mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab mesternek
320 4, 3 | fejedelemasszony bele nem ártotta volna magát. Õ kezelte az
321 2, 7 | mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota
322 5, 5 | Jaj, lelkeim, nem ott árulják a nádmézet, ha azt akartok
323 5, 5 | Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta lángba borult
324 5, 5 | csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~
325 2, 2 | embert neveltet hû katonája árvájából.~A király állta is a fogadást,
326 4, 5 | Tiborc fiam, gyönge kis árvám, mi lesz veletek, ha én
327 1, 10 | a szép országot, mint az árvíz, s csak Hunyadi seregei
328 5, 1 | bátorkodni Csikaló. - Úgy árzsem, engem azs isten is katonának
329 4, 4 | majd kiküldöm a süvegemet - ásított Báli bég.~- Életem-halálom
330 3, 1 | magyar király bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga után,
331 2, 5 | odaállt elejbe egy kis ember, ásó volt a kezében, és azzal
332 1, 1 | leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.~
333 4 | török. - Hát a ti habókos asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor
334 4 | és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell
335 6, 4 | volt, az beállt honvédnak. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken
336 2, 4 | Sose menjen, fölséges asszonyom - szabódott a kovács -,
337 1, 4 | mindössze néhány ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély
338 6, 1 | ferde.) Olyan nagyszívû asszonyszemély volt ez a Mária Terézia,
339 4, 3 | hát való az ilyen munka asszonyszemélynek? Attól az áldott fejedelemtõl
340 2, 10 | mártogatott egy tálba a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta
341 2, 16 | húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád
342 2, 10 | püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az
343 2, 10 | létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~- Megint igazad van, hívem -
344 6, 8 | tétettem, úgy tartom itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a
345 2, 19 | kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás,
346 2, 10 | embernek egy terítéket a ti asztalotokra.~- Ohó, fölséges király -
347 3, 4 | nem bír kelni az ember az asztaltól, míg csak mákos rétest lát
348 1, 6 | pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik
349 5, 1 | megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék,
350 5, 1 | akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló állt, mint a cövek,
351 2, 17 | kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán, borzas hajában
352 4 | pecsenyét.~- Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek tökéletlen gyümölcse?~-
353 1, 9 | az istenadta a mezõn, s átkozta az olasz földet, hogy különb
354 1, 6 | olyan sekély vizet, amit átlábolhatnának a lovak.~Árpád vezér kedvetlenül
355 1, 6 | alkalmas gázlót a Tiszán, ahol átmehetnénk a másik partra a népemmel?
356 1, 10 | szarvast kergettek, amely átmenekült a Hervoja tölgyeseibe. A
357 4, 1 | az éjszakára való subát, átmenni a másik szobába, kiszedni
358 5, 1 | sózod a kenyered,~nehéz átok lakik veled,~lakik veled...~
359 4, 5 | arca s meg se állt, míg az Átok-sziklához nem ért. Borzalom volt arra
360 4, 5 | meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát azóta Fiúk sziklájának hívják,
361 3, 8 | inasát sem. Hanem amikor átpillantott a Tahir bég malmára, akkor
362 6, 7 | zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért. Hanem
363 5, 5 | elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s
364 6, 1 | húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta a futárnak. Mivel azonban
365 1, 5 | egészen addig a földig, amely Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig
366 1, 2 | szerzett a Duna-Tisza mentén, Attilának hívták.~
367 1, 6 | töméntelen sokaságot, lovastul átúszni pedig nem lehetett az örvények
368 1, 4 | gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk
369 1, 6 | Uram, hatalmas fejedelem, átvezetlek én minden népestül, úgy,
370 1, 6 | Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot,
371 3, 8 | falukban a magyarok a turbános atyafiakkal. Amilyen embertelen volt
372 2, 17 | Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan
373 4 | miképpen lett a mészároscéh atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a
374 6, 1 | krajcárnál egyéb.~- Jaj, atyámfiai, ilyen a természete a királyok
375 4, 4 | szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a
376 2, 7 | Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!” -
377 3, 7 | én is ott akarok lenni az avatásán.~Tele voltak a váradi vár
378 3, 7 | fölrakathatod a falat. Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~
379 3, 3 | magjával.~- Hé, bolond, ne avatkozzál te az ország dolgába! -
380 6, 4 | acélgombócokkal, karddal muzsikálnak.~Azaz csak igyekeztek volna, ha
381 3, 8 | Ott laktak az atyafiai, azoknál húzta ki a telet.~Ahogy
382 2, 15 | ellenség az országot, éppen azokon osztozott Mátyás a vezéreivel.~-
383 2, 8 | mégiscsak tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektõl? -
384 5, 1 | Csikaló. - Úgy árzsem, engem azs isten is katonának teremtett.~-
385 2, 8 | mennyire van az ég a földtõl?~- Aztat csak nem tudok - horgasztotta
386 2, 2 | háromlábú, az i a kis egyenes, a b a nagyhasú, az f a félnyakú,
387 2, 18 | azóta otthon a malackörmös bableves.~Az urak talpra ugráltak,
388 2, 7 | el ne kapjon a réztollú bagó?~- Itt van Gyevi egy miatyánkra -
389 2, 3 | gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak Budavára,
390 2, 3 | magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére.~- Hohó, vadász
391 5, 6 | lobogókat. Selyemvásznuk olyan bágyadtan lebegett, mint a sasmadár
392 5, 6 | szerencsétlen is. Sok nagy bajában megsegítette a magyar, most
393 5, 2 | rácok fészkeltek benne, nagy bajára az alföldi városoknak. A
394 1, 6 | népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen kívánságát
395 2, 5 | nyeríti magát a lova.~- Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból
396 4, 2 | ember, fiam, nem tehetek a bajodról - intette el maga elõl a
397 3, 2 | Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege Pál, kiveszlek
398 5, 1 | torkaszakadtából, ahogy a bajtársai közé ért.~De hiszen azok
399 6, 5 | árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is nekik valamit,
400 6, 6 | vezért ölelésükkel a régi bajtársak.~- Hozott isten, Béni pajtás,
401 4, 4 | ember kevélyen megsodorta a bajuszát.~- Azt üzente a nagyságos
402 6, 6 | mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt, míg egyszer csak
403 3, 3 | nagyon szorít odafönt a bakancs!~- Szorít ám, bolond - igengetett
404 2, 3 | Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari
405 3, 6 | gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit se szólt, kegyelmes
406 4, 1 | írok én még regényt is Móra Balázsról, akit hajlandó vagyok õsömnek
407 2, 10 | vállára, s karon kapta Magyar Balázst, a fõvezért.~- Gyere, Balázs,
408 2, 12 | moraj futott végig. Sok balgatag ember kereste abban az idõben
409 2, 16 | gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~-
410 2, 16 | oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam,
411 1, 6 | most már olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami öregember.~
412 6, 7 | Egyszer, ahogy fáradtan ballagtunk hazafelé a nagy csata után,
413 6, 2 | észrevette, hogy a falu népének bánatában is mosolyog a szája sarka.
414 5, 7 | a magyar népnek. Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét
415 5, 5 | csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan hallgatott, de Bercsényinek
416 6, 5 | A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput
417 6, 5 | Harmosok, Makárok minden méhe Bánhidyéknak termette a mézet azon a
418 2, 4 | mondhatok gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi Mátyás
419 6, 8 | úgy potyogott a könnye a bankóra, mint a záporesõ.~„Nini -
420 5, 4 | pajtások voltak.~- A macska bánná a lovat - legyintett Heister -,
421 5, 4 | hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám, ha a tied lenne is, csak
422 5, 3 | elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva húzta be
423 2, 4 | Mátyás király, aki ok nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is
424 1, 6 | szabadon is bocsátotta minden bántás nélkül. Még lovat is adatott
425 5, 5 | jáj az, aki a kujucsokat bántja!~Napáldozat táján értek
426 2, 19 | éggel. Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb
427 3, 1 | Bánta is õ. Csak õt ne bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság
428 3, 1 | hogy: jól van, jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt
429 5, 7 | meg nem találja a német, bár utána menne! - fohászkodta
430 6, 8 | hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát
431 3, 7 | Annál jobban kell a jámbor bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették
432 3, 5 | helyében megevett egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort,
433 4, 1 | borbély meg nem állítja baráti szóval:~- Nini, gyaur felebarátom,
434 4 | kendöt avval az ördögfajzotta barátjával együtt! Hát nem látta kend,
435 5, 1 | jajveszékelt Csikaló. - Nem barátkozsok olyan állattal, amelyik
436 2, 16 | aztán pedig átnyújtotta a barátnak.~- Használd egészséggel
437 4 | az tette őket igaz szívű barátokká és egymás magasztalóivá.
438 4, 1 | mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbe hozta a kerítést,
439 4, 1 | messze van az alsóvárosi barátoktól, s Balázs még a Palánkig
440 1, 10 | csak nem soká tartott a barátság.~A Dráva mentén a fejedelmi
441 1, 10 | csakugyan szüksége volt Hervoja barátságára. Kívül-belül sok volt az
442 5, 6 | egymás mellett lovagolva nagy barátsággal, mögöttük a labancok muzsikaszóval.
443 3, 1 | ország fõvárosában, s a barátságos sár ugyancsak marasztgatta
444 4, 1 | ez derék gyaur - enyhült barátságosra a basa, és kiemelkedvén
445 2, 5 | csapta össze a kezét.~- Ó, bárcsak egész erdõm volna ebbõl
446 4, 1 | még csak afféle szegény barkácsoló ember volt, akit mindenre
447 2, 17 | beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül vadászgatott, pedig
448 1, 2 | kergette el a magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én
449 2, 3 | vadász -, mert itt zöld bársony az abrosz.~- Jobb helyet
450 2, 3 | selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös
451 2, 13 | fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal eteted
452 5, 1 | olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért
453 3, 1 | vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga
454 2, 4 | karjára akasztott egy pár bársonycsizmát, aminek ezüst volt a sarka,
455 2, 14 | nem is a király volt az a bársonydolmányos, csak az inasa. A király
456 2, 18 | hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben, urak - heveredett le ebéd
457 4, 1 | csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé.~- Hogy hívnak téged, gyaur
458 2, 4 | karszékben, korona a fején, bársonyköntös a vállán. Nevetve csapott
459 3, 5 | szörnyû mérgesen valami nagy bársonylócán. Körülötte az udvari tisztjei,
460 2, 12 | ha szûrdolmányban jön, ha bársonymentében.~Nem is volt a Mátyás udvara
461 2, 15 | sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi
462 2, 11 | Zsombor deákot meggyszín bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak
463 2, 18 | orrára csúszott a hegyes bársonysüveg.~- Van, királyom, van. A
464 5, 2 | is földhöz vágta a piros bársonysüvegét.~- Nem ér ez a rongyos élet
465 3, 3 | Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt
466 3, 3 | letelepedett a lábánál a bársonyvánkosra.~- Nem a te eszedhez való
467 3, 3 | embert török császárok, Muhar basák.~Mujkó meg, ahogy a király
468 3, 6 | egy ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte,
469 2, 1 | várból!~Õ maga pedig kiment a bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik,
470 1, 10 | lelkiismerete. Nézte a vár bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak
471 3, 7 | sasok fészke nem szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is,
472 2, 6 | esztendeje nem fizettek már egy batka adót se. Nosza, szalajtott
473 6, 7 | Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona
474 2, 17 | meglátta.~- Ne félj, szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt
475 5, 1 | állni kurucsnak - kezdett bátorkodni Csikaló. - Úgy árzsem, engem
476 3, 5 | bocskorába szállt a nagy bátorság. Ijedtében olyan nagyot
477 1, 6 | Árpádnak tetszett az öregember bátorsága, szabadon is bocsátotta
478 6, 6 | vissza, õtõlük az ellenség is bátorságra kapott, s fél óra múlva
479 6, 7 | Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt kint
480 1, 1 | néztek.~- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt
481 2, 9 | hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett
482 3, 6 | lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab mesterhez egy nagy
483 2, 11 | Reggelre Jeromos deák is beállított a felelettel. De annak még
484 5, 2 | Szeretnék katona lenni. Beállnék hozzád kurucnak.~Az urak
485 3, 3 | az országot, ha már én is beállok okos embernek?~
486 4, 3 | mihaszna vadászt, aki úgy beárult elõtted. Olyan ügyefogyott
487 1, 11 | méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet akarok
488 2, 10 | ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az embert. Az pedig megállt
489 2, 15 | most nézzük a csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az
490 3, 3 | se szó, se beszéd tovább, becigánykerekezett a királyhoz, s csak akkor
491 2, 10 | másnap csakugyan elfoglalta Bécs városát. Csaptak is nagy
492 2, 18 | ugráltak, Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte
493 6, 1 | veszedelem hírét meghallotta Bécsben a királyasszony is, a Mária
494 6, 1 | Az is aranynak indult el Bécsbõl, réznek érközött mög Szegedre.~
495 3, 8 | kívül semmi se maradt a régi Becsébõl. Újra kellett építeni az
496 3, 8 | molnár karonfogva mentek be Becsére. Szét se váltak többet.
497 6, 1 | egy macskaugrásnyira volt Bécshez, noha sokkal közelebb volt,
498 1, 9 | Sütötte pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette borsos lével,
499 2, 10 | történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát ostromolta.
500 6, 7 | gyapjúnyíró ollót, ahogy becsörtettünk nagy kényesen.~- Mit akartok,
501 6, 1 | érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lösz az, ha én tégöd
|