1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
1003 5, 1 | azok is kedvüket találták Csikalóban, vitték is mindjárt a táborba
1004 5, 1 | táborba a fejedelem elé.~Csikalónak egyszerre tüzelni kezdte
1005 5, 1 | szeme láttára megölelte Csikalót, aki egyik kezében a kardot
1006 1, 6 | látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott az égrõl,
1007 6, 2 | fiatalember, mert száz sárga csikó fickándozik a zsebemben.
1008 1, 6 | hogy még a leghitványabb csikónak sem esik baja.~A fehér hajú
1009 2, 7 | Márpedig azt nem viszi! - csikorgott ki valaki a sarokból, mint
1010 2, 3 | leszek az úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó,
1011 1, 1 | hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese
1012 1, 3 | délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve
1013 5, 6 | nem ment még le a kurucok csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer
1014 2, 9 | király lábához, az udvari csillagász.~- No, tudós mester - intett
1015 2, 9 | locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok
1016 6, 7 | volt, õ szabta az arany csillagot piros irhából.~Aki csak
1017 5, 7 | fejedelem mondta, úgy is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~
1018 3, 4 | tarisznyához, hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~- Puskapor
1019 5, 5 | kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan
1020 3, 7 | jó az öreg a háznál. Ezt csináld utánam, édes fiam, Bánkai
1021 6, 4 | golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott. Megakadt valamiben.~Egy
1022 3, 6 | fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást a jámborok? -
1023 6, 8 | Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot, öcsém,
1024 3, 5 | majd elõállok én. Csak azt csinálja minden ember, amit én csinálok:
1025 2, 12 | belõlem csúfot? Hát mit csináljak én ezzel az üres zsákkal?~-
1026 6, 8 | szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem. Lett is nagy becsületem
1027 6, 4 | elmosolyodott:~- Jó ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én
1028 2, 9 | szót a foguk közül. Nem csinálnak biz õk egyebet, mint feketét
1029 6, 4 | kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a
1030 2, 12 | tudósnak. - Hát aztán mibõl csinálod az aranyat?~- Akármibõl,
1031 3, 5 | csinálja minden ember, amit én csinálok: tudom, egy hajszála se
1032 4, 2 | tréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már tudom, hogy a
1033 6, 8 | mikor a Kossuth-bankót csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az
1034 3, 8 | nekem szánta az isten. Csináltatok rajta olyan malmot, hogy
1035 6, 5 | hogy régen dohányvágót csináltatott belüle? Ne ilyen gyerekségeken
1036 2, 8 | szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott
1037 5, 5 | szegények.~- De még meg is csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett
1038 5, 5 | De úgy látom, meg is csipkedtek - nevetett Bercsényi.~S
1039 4 | U-úgy? - tette a kezét csípőre az asszony. - Hát én tán
1040 3, 2 | szemet szúrt a dolog, s fülön csípte Lécz Pétert.~- Hékám, úgy
1041 4 | volna, és beleragadt volt a csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága
1042 4 | magát az ilyen magamfajta csiszliknek a keze munkájára, mikor
1043 5, 3 | veregette.~- Nono, hívem - csitította a fejedelem -, azért ne
1044 4, 2 | mindenütt utána. Mentõl jobban csitították, annál veszettebben vonított
1045 3, 1 | mikor a királyotok lyukas csizmában jár?! Hiszen ti gonoszabbak
1046 2, 4 | hogy hát az õ templombajáró csizmácskája mikor lesz már készen.~Éppen
1047 2, 4 | egyszer a királyné asszony csizmácskáját látni! Valami szépség lehet
1048 4, 3 | uralkodót, mint te vagy, még a csizmád is elviszi a török, el is
1049 3, 8 | mészárosuk, külön boltosuk, külön csizmadiájuk. Még vízimolnárjuk is, aki
1050 3, 6 | öreglegénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb
1051 3, 2 | vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával, mert nem találkozott garas
1052 3, 1 | király, akkora lyuk van a csizmádon, mint a tenyerem, majd befolyik
1053 2, 4 | várnak már otthon a király csizmái. Hanem annyit mondhatok
1054 6, 2 | szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment
1055 3, 2 | szólt oda szegény lyukas csizmájú király a kamarásához:~-
1056 2, 3 | Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat. Mert udvari fõvarga lett
1057 5, 1 | neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék, azok is
1058 6, 2 | aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is.~No, ez nem lett
1059 2, 6 | tele volt mind a két válla csízzel, pintyõkével, a tenyerében
1060 3, 2 | ország kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett
1061 3, 5 | Perec basa, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a szõregieket a forró
1062 1, 1 | száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül,
1063 4, 5 | szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág csodát tett: meggyógyította
1064 4, 1 | borulva imádta Allahot.~Csõdület támadt, a bimbasik9 is kitátogtak
1065 6, 5 | volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig
1066 4, 1 | egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának a fejvakarója.
1067 4, 1 | dobta vele fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra
1068 6, 1 | kicsit szorítani a nyakát.~- Csönd, ludacska - szorított rajta
1069 4, 2 | vonított és ugrált, s nem is csöndesedett el addig, míg le nem kapott
1070 6, 3 | búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében, Milica fekete
1071 1, 4 | Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton.
1072 3, 3 | asztalt öklözni, kardot csörgetni, s amikor elmentek, úgy
1073 3, 4 | hordozta, s titkolódzva csörgette meg, ahol éjszakai szállást
1074 3, 3 | ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával, látja, hogy János király
1075 3, 8 | belecsúsztatta a tarisznyáját. Csörrent a pénz, ahogy a másik zacskóba
1076 2, 12 | hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz föl a
1077 6, 3 | repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép
1078 6, 3 | szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is leszedték
1079 2, 14 | fogadta, amerre járt, s csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja
1080 1, 6 | Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse
1081 6, 8 | Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot, öcsém, ennek egyéb hasznát
1082 1, 9 | horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor aztán azt mondta
1083 4 | egyebet belőlük, csak a hátuk csontját, azt is kiadta a Bodrinak,
1084 6, 1 | indult az el Szögedébõl, ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~-
1085 1, 7 | nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás vasakba, törött
1086 1, 9 | másikon szórta kifelé a csontot, s mire mindent leeresztgetett
1087 1, 7 | világot vetettek a besenyõ csordára, amely lopva kerítette be
1088 1, 5 | turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva, kényszerítették
1089 3, 5 | bírót csináltak a szõregi csõszbõl. S ahogy Perec basának a
1090 3, 5 | szála.~De már erre a szõregi csõsznek is a bocskorába szállt a
1091 2, 1 | érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg a hozzá való
1092 5, 2 | gyújtogatta, s csak a fejüket csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni
1093 3, 3 | országot.~Mujkó akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja
1094 4, 5 | halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért. Óriási sziklatábla
1095 4, 5 | arról kellett felugrani a csúcsra. Behunyta szemét, s mire
1096 2, 4 | rajta az öltést. De nem csuda, mikor a királyné asszony
1097 2, 5 | egész erdõm volna ebbõl a csudafából, amelyik már egynapos korában
1098 1, 3 | esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol én, ihol én, pőrölyje
1099 2, 12 | eltakarhatom! Gyertek, urak, csudáljátok ti is, micsoda csudát eszelt
1100 1, 7 | cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt,
1101 1, 1 | meg Magyar.~Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül.
1102 2, 15 | kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették le szomorúan a fejüket az
1103 6, 5 | Bánhidy kommandírozott.~- Csülökre, gyerekek! - ordított a
1104 6, 7 | a kuckóban, legalább nem csúfítod el a seregemet.~Világéletében
1105 3, 5 | az a lószemû török, hogy csúfolni akarjuk vele. Vigyünk neki
1106 6, 8 | volna le, mint hogy valami csúfolódó szó miatt rongyszedõ inast
1107 2, 2 | is neked egyébre eszed! - csúfolódott vele Hendók mester. - Megeszem
1108 1, 11 | szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban.~
1109 2, 14 | röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut. Nagy ijedten
1110 6, 2 | mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~
1111 2, 3 | nem adod szépen, elvesszük csúnyán - legyintett a király. -
1112 6, 1 | mellé, mert másképp valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~
1113 2, 15 | korpává õrölte volna.~- Kis csupor hamar forr - nevetett Mátyás. -
1114 4, 3 | IGAZMONDÓ CSŰR ISTÓK~Százesztendõs öreg
1115 2, 11 | Zsombor deák akkor is vizet csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~-
1116 2, 2 | becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott volna õ a föld alá is, még
1117 4 | megspékelve, mert a töröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig
1118 2, 19 | már a napocska is lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag
1119 6, 8 | fejem búbjára.~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid.
1120 6, 8 | nekem se nem furulyázott, se cukrot nem adott. Szomorú mosolygással
1121 5, 5 | meglátta:~- Nini, az öreg Czötkény-e ez, vagy csak a hazajáró
1122 5, 5 | magát -, de mi lenne a kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~
1123 5, 5 | se ismerhetett volna rá Czötkényre, úgy összevissza volt irkálva
1124 1, 6 | elébe. Az egyik fehér hajú, dacos nézésű öregember volt, a
1125 5, 1 | lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most, mint ürge
1126 5, 5 | Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten? Bizonyosan
1127 5, 7 | halászok ma is híresek a dalos kedvükről, a muzsikás lelkükről.
1128 6, 4 | például arra kért engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai
1129 6, 1 | én a forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû
1130 2, 10 | hanem búzát. Mesélgetve, danolászva heverték körül a tábortüzeket,
1131 3, 8 | falat kenyér. Egész nap danolt, fütyült, meg nem szidta
1132 6, 8 | a tisztaszobába, ott egy darabig olyan csend volt, mint a
1133 2, 15 | olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan is, aki korpává õrölte
1134 2, 15 | többitõl, õ is akar harapni egy darabot Magyarországból.~Nagy csattanás
1135 5, 2 | füstölnünk a szegedi vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl
1136 2, 17 | az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is megbánta
1137 3, 1 | rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda. Hanem katona egy szál sem.
1138 1, 7 | indult, de alig ment néhány dárdahajításnyira, ijedten fordult vissza.~-
1139 1, 1 | madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.~
1140 1, 7(3) | Kelevéz: dárdaszerű fegyver~
1141 1, 9 | tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek,
1142 2, 8 | jókedvében rákoppantott a dárdavéggel a mindentudó feje búbjára. -
1143 5, 2 | ők már a szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság
1144 2, 1 | gonosztevõt. Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a
1145 1, 5 | akart új hazát szerezni.~A darumadarak is vezért választanak maguknak,
1146 5, 3 | hebegte ijedten a legénye. Tót deákból lett háromnapos kuruc volt
1147 2, 7 | kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg
1148 2, 11 | a király, s lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor
1149 2, 11 | ZSOMBOR DEÁK~Három deáklegény állított be egyszer Mátyás
1150 3, 4 | abból kettõt hazaküldtek Debrecenbe, a harmadikat pedig terhestõl
1151 2, 11 | fülû.~- Zsombor deák vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan
1152 3, 4 | jó kedvében volt, mert a debreceniekkel is jó vásárt csinált. Három
1153 4, 3 | bennünket a nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám én, ki
1154 4 | minden héten kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű férfiút
1155 2, 7 | leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt
1156 2, 3 | eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari szakács
1157 2, 3 | szép gyepes helyet, hol a délebédet elkölthetjük.~No, a palotai
1158 2, 7 | nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz,
1159 1, 3 | keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag
1160 3, 2 | az oroszlán emberséggel. Déltájban, mikor türelmetlen morgása
1161 2, 15 | Pál, Pál, minek ez a nagy dér-dúr? - feddette mosolyogva a
1162 2, 19 | Aludt õ máskor is harmatos derékaljon, takaródzott õ máskor is
1163 3, 8 | fûzfának. Töve a vízben volt, derekáról úgy lebegett le a hosszú
1164 6, 8 | százszor furcsább ember volt. Derékban gömbölyû, mint a hordó,
1165 5, 5 | egy nagy bajuszú, kurta derekú kuruc vitéz állított be
1166 5, 3 | porban, s vasöklével a saját deres fejét veregette.~- Nono,
1167 6, 6 | szava, azzal elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet.
1168 3, 1 | csak itt-ott találkozott a deszkapalló is az ország fõvárosában,
1169 2, 7 | találják meg a mindenféle dézsmaszedõk.~No de ez a tudósok dolga,
1170 1, 10 | Hervojának nem telt öröme a diadalban. Mikor meglátta a szörnyû
1171 6, 5 | öreget, s vitték haza olyan diadallal, hogy fölébredt rá álmából
1172 3, 3 | csak annyit mondott nagy diadalmasan:~- No! Ott vannak a bíbicek,
1173 1, 10 | befordult az ifjú Hervoja diadalszekere. A patak vize fölfakadt
1174 6, 7 | arattunk ennél könnyebb diadalt. Meg se mozdult a jámbor,
1175 6, 2 | lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta
1176 6, 2 | urat - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát nem lehet
1177 2, 13 | Le akarjuk fõzni a pesti diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte
1178 2, 13 | nem patak, mint a pesti diákoké.~- Megnézzük, hány zsákkal
1179 2, 7 | és hûvösre tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted õket,
1180 6, 1 | szegény ember történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem
1181 3, 4 | bõ termés volt az idén! - dicsekedett jobbra-balra, s odatette
1182 5, 5 | õkegyelmét, de bizony kár vele dicsekedni.~- Mi bûnét tudod, hé?! -
1183 3, 1 | Tamás érsek megsokallta a dicsekvést, s odaszól szép csendesen
1184 2, 12 | rezet ütnek az orrára.~- Dicsérem az eszedet, öreg - bólintott
1185 5, 6 | Rákóczi zászlóit? Azokat a dicsőséges lobogókat, amelyeken selyemmel
1186 5, 2 | kuruc sírdombjára. Kuruc dicsõségrõl álmodott alatta szépet bizonyosan
1187 1, 10 | fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom volt ott az élet. Hébe-hóba
1188 1, 9 | böjtöld meg egy kicsit a sok dínomdánomot.~Nem is szenvedte meg úgy
1189 6, 4 | le ne maradjanak a nagy dínomdánomról, ahol acélgombócokkal, karddal
1190 1, 9 | megevett rá, s egy tarisznya diót azon hajastól elropogtatott
1191 6, 1 | a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen
1192 6, 1 | lépésen már azóta is sok diplomatakarrier alapult.)~Hát addig nem
1193 2, 2 | mulatta magát, hogy mindenféle dirib-darab fából éppen olyan virágokat,
1194 4 | is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat -
1195 4, 1 | emberséges szívvel ezt a disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp
1196 3, 5 | kukoricaföldön a nagy, gömbölyû, disznónak való tökök. Szinte kínálgatták
1197 3, 3 | MUJKÓ~Valamikor nagy divat volt Magyarországon, hogy
1198 4 | rendes nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért
1199 5, 2 | körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~-
1200 6, 4 | a gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már
1201 1, 4 | megsegítette.~Székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország
1202 6, 4 | tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja
1203 6, 7 | reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét még
1204 4, 4 | török öt görögöt dögönyöz döbörögve.~Hanem az írás azt is mondja,
1205 2, 10 | jött vissza: mert csak úgy döcögtette a nevetés.~- Uram király,
1206 6, 5 | míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy ezt így elgondolja
1207 4, 2 | megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem akar megugatni ‑
1208 5, 6 | nyomorúság, szegénység, döghalál a sok háború miatt. Kegyes,
1209 4, 4 | kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz döbörögve.~Hanem az írás
1210 1, 10 | nélkül. Katonákat küldött a dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra
1211 3, 2 | lézengett, megszólalt nagy dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged,
1212 1, 10 | szívességgel fogadta ugyan, de dölyfösségét nem tudta eltakarni. Egyszer
1213 3, 4 | most már csakugyan a török döngette az ajtót.~- Szép jó napot,
1214 4 | hogy majd karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e
1215 2, 10 | várát ostromolta. Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén.
1216 5, 3 | szõrén-szálán. Kengyela dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára
1217 5, 5 | se kellett.~- Ej, hej - dörmögte boldogan a fogoly -, csak
1218 2, 15 | volt.~- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó szemmel.~- Pál,
1219 2, 7 | egészségére, vitéz uram - dörzsölgette össze a kezét a gazda, de
1220 6, 5 | nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott belüle? Ne
1221 4, 2 | is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak.~- Úgysincs
1222 4, 2 | Tofelius mestert, az udvari doktort, hogy adjon a kutyának valami
1223 1, 9 | de a nagy étkû Kórogyi dolgán mégis csak elnevette magát.~-
1224 3, 6 | tudományhoz.~S mivel mindezekben a dolgokban nem volt párja Jakab mesternek -
1225 2, 4 | kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat, egyszer csak leugrik ám
1226 2, 13 | hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal
1227 6, 4 | gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája volt.
1228 6, 7 | megtörülgette könnyes szemét a dolmánykája ujjával, vállára kapta a
1229 6, 4 | akik mindenféle ügyes-bajos dologban járultak eléje. A szelei
1230 6, 1 | Hogy félreértés ne legyen a dologból: nem írásra utalták ki a
1231 5, 5 | kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó szemmel nézett
1232 2, 3 | kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött
1233 2, 18 | esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol
1234 5, 4 | adja a lovat? - fordult Doriához a hadnagy.~- Azt mondtam.~-
1235 2, 1 | volt ezen a síremléken a drágakõ, mint a márvány, de biz
1236 5, 1 | vele az alvó õrszemeken.~- Drágám, gyenyerím! - gügyögött
1237 5, 6 | csapatról csapatra jártak a dragonyosok, s elszedték a szent lobogókat.
1238 2, 4 | ezüst volt a sarka, arany a dratvája, két karbunkuluskõ a két
1239 4 | város kasszájából fizetik a drótost.)~- No, asszony, de ráérsz.
1240 4 | azt javasolta neki, hogy drótoztassa be a fejét idejekorán, mielőtt
1241 2, 7 | s odafordult nevetve a dudaemberhez. - No, gyevi bíró, ugye,
1242 2, 14 | országútra, ahol a búzás szekerek dübörögtek:~- Ez a tiétek!~Örömében
1243 4, 1 | csöndesen -, milyen éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor
1244 5, 3 | felejtette már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak elejbe
1245 4 | inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében a kardbicskát.~
1246 1, 10 | harcolhatott volna nála nagyobb dühösséggel. Mindig elöl járt a csatákban.
1247 2, 3 | tetejére. Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~-
1248 5, 2 | katonának.~- Bugyogója zsebébe dugna a labanc! - évõdött vele
1249 6, 7 | boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá
1250 2, 11 | bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak a füle mögé. A másik kettõ
1251 2, 16 | királyt egész udvarával? - dugták össze a fejüket tanakodva.
1252 1, 1 | Egy szomszéd fejedelemnek, Dúl királynak a két lánya mulatott,
1253 2, 1 | karján, belehajította a Dunába.~- Sohase lesz többet emberi
1254 2, 12 | uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta
1255 2, 12 | Olyan közel láttam benne a Dunát, hogy éppen csak a locsogása
1256 3, 1 | ti magyar urak, hogy így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok
1257 3, 3 | bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott, szép tarkabarka ruhában
1258 3, 7 | ez a szegény város minden dúvadnak. Hol a váradi török égeti
1259 4 | barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet magán,
1260 6, 5 | megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! - csattant föl
1261 4, 2 | No, ez ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt iskolába.~-
1262 3, 6 | akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül, teremtõ istenem?~Hát az
1263 1, 9 | akárhányszor csak úgy a körme közül ebédelt, s bizony a jámbor kuktának
1264 2, 17 | bevonult a nagy márványos ebédlõbe, hol csupa arannyal volt
1265 2, 10 | erejével be akar jutni az ebédlõszobába. Azt mondja, hivatalos õ
1266 3, 5 | a márványlépcsõn a basa ebédlõszobájába.~- Mink vagyunk a szõregi
1267 1, 9 | nem terem.~- Készülj az ebédre, Péter fiam - mondta a fõszakács -,
1268 4, 1 | igen ájtatosan.~- Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz
1269 6, 8 | úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~Titulász kincse
1270 5, 2 | megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott
1271 3, 1 | akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit mondott rá:
1272 2, 2 | utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet. Nem is tette le addig,
1273 2, 2 | Megeszem a fejemet, ha az ecsetnek is olyan mestere leszel,
1274 2, 8 | heprecsóré? Hol a hozzá való edény?~- Ahol a! - mutatott rá
1275 2, 14 | Birinkei Béni.~- Mi az édesanyád?~- Gyapjúnyíró özvegyasszony.~-
1276 1, 1 | elevenen elfogni és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára
1277 5, 1 | érezték magukat, mint az édesanyjuk ölében. Még a fejedelem
1278 6, 3 | csúnya nagy bicskája van édesapámnak, ugyan tessék elhajítani!~
1279 6, 8 | bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is, csakhogy az kék volt,
1280 6, 8 | Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ is csakúgy megbecsülte,
1281 6, 7 | KIRÁLY~Sokszor hallottam édesapámtól ezt a történetet, amit most
1282 5, 5 | S így esett meg, hogy az édesapát a saját fiai fogoly gyanánt
1283 4, 5 | föltekintett az égre, mintha az édesapja szemét keresné a csillagok
1284 2, 14 | fiam, Béni, tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg neki, ezután
1285 2, 14 | térde a zöld fûben. Pedig édesszülém nagyon a lelkemre kötötte,
1286 2, 11 | ütögeti a fejét? Amelyik efelül fölokosít engem, az lesz
1287 1, 4 | székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! -
1288 1, 4 | télre tavasz derül,~meddig égből jön az áldás,~addig, jó
1289 1, 4 | csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott,
1290 1, 4 | nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel
1291 1, 7 | úgy nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem lehet tõlük járni.
1292 3, 1 | szegény ez az ország, hogy még egere sincs, mert az se talál
1293 2, 15 | király. - Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég
1294 2, 8 | vadászat nem sokat ért, egeret se láttak, nemhogy õzet,
1295 1, 7 | el.~Ebben a percben egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén,
1296 2, 8 | mondani, hány foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni
1297 3, 7 | dúvadnak. Hol a váradi török égeti le, hol a berényi német
1298 5, 7 | érkeztek a labancok tárogatót égetni. Minden bokrot összetúrtak,
1299 4, 5 | kezébe a pásztorbotot. Nap égette, esõ verte, vihar tépázta.
1300 1, 10 | elborították az egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak, amerre jártak,
1301 2, 19 | õ máskor is a csillagos éggel. Hanem annál jobban bántotta
1302 2, 8 | hajtotta magát kétrétbe a nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem,
1303 2, 15 | páncélos kar tart aranyalmát égszínkék mezõben. Õ lett az õse az
1304 1, 3 | meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~-
1305 2, 8 | földtõl?~- Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél,
1306 2, 18 | szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert minden benne volt
1307 2, 19 | megette a kíváncsiság, s egy-kettõre olyan tûz lobogott a bogrács
1308 2, 9 | meg a szarvast. Abban az egyben bizonyosan nagyon megváltoztak,
1309 6, 1 | ejnye, de csak csúnya is az egycombú lúd - búsulta el magát,
1310 1, 9 | udvarában, s késnél, villánál egyébbel nem tudott hadakozni. Azzal
1311 3, 2 | felségednek a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott,
1312 6, 4 | Jó szívvel adtam volna. Egyebem nincs - motyogta zavarodottan
1313 4, 1 | szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten
1314 2, 2 | esett.~- Nincs is neked egyébre eszed! - csúfolódott vele
1315 6, 1 | beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek egyetlen
1316 5, 3 | a fogát vitéz Kengyela. Egyelõre persze nem ért rá kuruc
1317 6, 3 | történet mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött
1318 3, 1 | király.~- Ha a magyar hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se
1319 5, 6 | Pálffy Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a békességlevelet
1320 2, 18 | közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy belemerült
1321 3, 5 | lett vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, semmiházi
1322 2, 6 | adod!~- Nagyon szívesen - egyezett bele a bojtár, s egyszerre
1323 1, 9 | követeket küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Nagy kísérettel
1324 4, 3 | kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett törökkel, némettel - ilyen
1325 4 | észrevette, hogy a töröknek egyezkedõ szándéka van. - Isten neki,
1326 3, 4 | karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség. Ötszáz arany, száz tinó,
1327 3, 3 | basa - kínálta Mujkó az egyezséglevelet a basának. Hanem ez nemigen
1328 3, 6 | volt párja Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált
1329 1, 7 | lõni lehetett volna. Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták
1330 6, 7 | katona a társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni,
1331 2, 18 | a fának.~Hosszú lábával egykettõre fönt termett, s le is kiáltott
1332 3, 8 | magyar molnár a világon?! Ha egymagam volnék a becsei molnár,
1333 3, 8 | nem volna a világon, akkor egymagám volnék a becsei molnár!
1334 2, 9 | takaródzót se húzzuk le egymásról.~No, az igaz is volt, mert
1335 1, 4 | Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentõ szél
1336 5, 5 | fölébredni.~- Voltak pedig egynéhányan, ugye? - vetette oda Bercsényi.~-
1337 5, 3 | merte bízni. Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros,
1338 2, 2 | ábécé, csakhogy Busa deák egynek se tudta a becsületes nevét.~-
1339 3, 7 | uram Bezzegh uramnak. - Van egypár száz török foglyom. Azokkal
1340 5, 6 | volt. Míg Rákóczi odajárt, egyre-másra küldözgette a leveleket
1341 4, 1 | a borbélyt megmártották egyszer-kétszer a várárok vizében, amitõl
1342 2, 8 | faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettõt, tudok
1343 3, 5 | öreg kukoricacsõsz is, aki egyszeribe tudott tanáccsal szolgálni:~-
1344 6, 1 | annyira, az már névelõtlenül egyszerûen csak Ferde nád. Aminthogy
1345 4 | sajnálnának ám én tégöd, ha egyször három hétig a talpadat köllene
1346 1, 7 | amelyikkel lõni lehetett volna. Egytõl egyig valamennyinek a húrját
1347 2, 17 | csúffá nem tesszük ezt az együgyû embert - súgta oda az udvari
1348 2, 6 | is egy kicsit a legényke együgyûsége.~- Nem addig, míg a botodat
1349 1, 9 | legalábbvaló is egy ökröt eszik meg együltében, s még akkor azt kérdezi,
1350 2, 17 | van, mint mindnyájatoknak együttvéve - nevette el magát a király.
1351 1, 4 | zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tûz hozott
1352 3, 6 | mint neki. Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas,
1353 3, 2 | cimborái:~- Siess Péter, ehetnék a macskád!~Péter hordta
1354 3, 1 | ment az oláh vajda, pedig ehetnékje se volt, hanem azt gondolta,
1355 2, 3 | mindennap kakastejes cipót ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat -
1356 2, 4 | mondja megint a kovács -, ne éhezzék ez a szegény fiú.~- Sose
1357 2, 14 | esõs tél, száraz tavasz, éhhalál, nyomorúság az egész vármegyében.
1358 2, 19 | a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács
1359 2, 19 | mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi bíróné
1360 4 | az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, míg kend
1361 4 | jó embör, mert már nagyon éhös, még az idén nem övött török
1362 3, 2 | én ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl,
1363 2, 7 | farkas!~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes
1364 4, 5 | felelt volna a bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam,
1365 6, 7 | gyereket, úgy vágtak neki az éjszakának. Hullott a hó sûrû, nagy
1366 5, 7 | tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók szava telesírta,
1367 2, 19 | János-hegy tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt
1368 1, 10 | hallotta sok esztendõ óta. Éjt-napot ott töltött ablaka könyöklõjén,
1369 1, 10 | hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~Hervojának nem
1370 3, 5 | volna, ha Perec basának nem ejtette volna a nevét minden jóravaló
1371 5, 4 | labancok is. Az újvári csatában ejtették foglyul, s úgy megörültek
1372 1, 7 | páncéldarabokba akadozik az eke.~- Nagy temetõ lehetett
1373 2, 1 | mert nem volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy
1374 6, 3 | sebeket, amiket gyermekei ekével hasítanak rajta. Piacon,
1375 2, 12 | mosolygott a király. - Ekkora tudományt méltó jutalomban
1376 1, 11 | király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették
1377 2, 10 | szegény közember létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~- Megint
1378 2, 3 | kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor
1379 5, 2 | vissza csalogatta, inkább el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz,
1380 1, 10 | hajtogatta:~- Jaj annak, aki eladja a hazáját!~De jaj volt Hervoja
1381 1, 10 | nekem, jaj nekem, amiért eladtam a hazát!~Hajadonfõvel futott
1382 4, 3 | nekem is igazságom lesz, ha elagyabugyálom azt a nagy mihaszna vadászt,
1383 3, 2 | jóságodat? Van-e még valami elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg
1384 6, 1 | pirosra sült, akkorra úgy elálmosodott, hogy azt se tudta, mit
1385 2, 9 | az udvari vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék
1386 5, 6 | adja meg ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság, szegénység,
1387 3, 3 | felhõkben, hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A
1388 3, 3 | koronáját, királyi palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába,
1389 2, 16 | megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.~Bálint gyermekkori
1390 5, 3 | hogy Kengyela most már majd elbánik a labanccal.~El is bánt,
1391 4 | magam löszök”.~Azután pedig elbánt a két áldozati állattal,
1392 3, 2 | emberekkel. A nagyurak hamar elbántak a gyámoltalannal, egymás
1393 4, 3 | jár még valamikor, majd elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem,
1394 1, 9 | a király -, ennyit csak elbír még a magyar király udvara.
1395 3, 3 | megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette
1396 2, 10 | körtét a vitéz -, magam is elbírok vele. Látod, a holnap estét
1397 6, 3 | nagy hadi készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak,
1398 4, 3 | munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam itt a rengetegben, nem tudok
1399 1, 10 | szétverték Zsigmond hadait, s elborították az egész Dráva mentét. Égettek,
1400 6, 8 | bankót nézegette, s hol elborult, hol ragyogott a tekintete.
1401 2, 4 | kovácsnak a szíve verése. Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl,
1402 1, 2 | és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték
1403 3, 1 | keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában meg se állt a török császárig.
1404 5, 3 | vágta torzonborz fejét, és elbúsultan felelte:~- Állom.~Azzal
1405 2, 3 | valami sebes lábú õzike elcsalogatta õket egész a palotai határba.
1406 6, 6 | a csákóját, s egyszerre elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette.
1407 1, 7 | odaállt elébe:~- A besenyõk elcsendesedtek, királyom. Csak az õrök
1408 2, 4 | is kegyetlen, az éhség is elcsigázta: ugyan megörült, mikor a
1409 6, 7 | egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk, le ne
1410 5, 1 | monda, és szép békességben éldegélt kidõlt-bedõlt viskójában,
1411 6, 8 | Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított
1412 4 | cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind a mai napig,
1413 3, 8 | drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova tudta, aztán mentek
1414 2, 10 | Hát a király. Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy
1415 2, 9 | alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos puskát. A három legénynek
1416 4 | aki a szakállt - bólintott elégedetten a török, akinek olyan szép
1417 3, 3 | Mujkó -, vagytok ti ahhoz elegen énnálam nélkül is.~Azzal
1418 6, 6 | Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte a vezéri
1419 2, 3 | a kár, hogy mindjárt az elején nem azon kezdted.~Így vette
1420 3, 4 | egy mákfejért, amit valaki elejthetett az úton.~Abban a percben
1421 2, 6 | te ember, még az adót is elengedem, ha azt a szép szavú madarat
1422 3, 5 | feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se láttam a sárnak
1423 2, 10 | csóválta a fejét -, ha így elereszted a vendégedet.~- Micsoda?! -
1424 6, 5 | zsibongták volna:~- Ha a rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne
1425 1, 4 | Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.~A magyarok
1426 5, 2 | Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc táborhoz. Ott aztán
1427 1, 2 | népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra.
1428 3, 7 | támaszkodott már kard helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú
1429 2, 19 | Nem lehet úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban.
1430 5, 2 | tenger sok marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb baj meg az
1431 2, 10 | emberre. Azt gondolták, eleségszállító fuvarosok.~Mátyásék megkerülték
1432 2, 4 | ne fossza ki énmiattam az éléskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett
1433 6, 3 | padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem
1434 2, 19 | még ilyen zsugori népnél életedben” - gondolta magában a király,
1435 2, 18 | borult a király elé.~- Egy életem, egy halálom, fejemet neked
1436 4, 4 | süvegemet - ásított Báli bég.~- Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos
1437 5, 7 | megmenteni száz jó magyar életet! Jön a labanc, halálra küldi,
1438 4, 3 | Bor, vadászat az egész életetek. A cigány-hideg lel benneteket
1439 5, 7 | német. A tárogatót is, az életeteket is. Hogy számoltok akkor
1440 4, 3 | veszõdöm, ni, de nagyon életlen a fejszém.~- No, hát csak
1441 6, 8 | belõle tisztán, ami örök életû: Magyarország címere és
1442 6, 1 | ha már az õseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki.
1443 1, 5 | amit fogadnak, vérükkel, életükkel is megvédelmezik.~Álmos
1444 2, 10 | s valami homályos emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés
1445 1, 1 | pattanva.~- Legjobb volna elevenen elfogni és hazavinni édesanyánknak! -
1446 1, 9 | Az udvari apródok sokat elévõdtek a nagy étkû kuktával, hanem
1447 2, 1 | kifaragva. A koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett,
1448 4, 1 | könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy
1449 4, 5 | havasok csak nem tudták elfelejtetni vele a gömöri szelíd hegyeket.
1450 3, 7 | sok, azt pedig mifelénk elfelejtett teremteni az Úristen.~-
1451 2, 17 | lett volna, csakhogy azt elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal
1452 1, 11 | de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak
1453 3, 1 | birtokostul, jobbágyostul elférne benne.~Ez is igaz volt,
1454 3, 6 | akkor nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig
1455 1, 2 | közösen más hazát, ahol jobban elférünk.~- Nem úgy lesz az - felelték
1456 6, 3 | Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott
1457 4, 1 | hajlandó vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak attól kezdve,
1458 1, 1 | úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû
1459 1, 4 | együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát.~Föl
1460 2, 10 | medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta Bécs városát. Csaptak is
1461 1, 1 | Legjobb volna elevenen elfogni és hazavinni édesanyánknak! -
1462 1, 6 | boldoggá tenni, uram. Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem
1463 5, 1 | fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~- Naccságos
1464 1, 10 | levelüket a szomszéd erdõk, elfonnyadt az utolsó fûszál is. Kiapadt
1465 4, 4 | hûtõdzik a Tiszában.~Úgy elfüstöltek onnan a törökök, mint nap
1466 2, 7 | sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg. ‑ Gyeviben az a
1467 3, 6 | híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély
1468 6, 5 | döföli vele.”~Ahogy ezt így elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek
1469 1, 11 | ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni,
1470 2, 8 | mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem, itt vágyom - keszegelt
1471 1, 11 | csavargásaiért, saját országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt
1472 1, 10 | egész világon, ha a fia is elhagyja? De azért csak annyit mondott
1473 6, 3 | édesapámnak, ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
1474 5, 2 | azért mikor jó messzire elhaladt, mégis visszanézett: hátha
1475 3, 8 | éjszakákon a harmadik határig elhallatszik a malom kattogása:~- Becsület,
1476 4, 2 | az urak is jobbnak látták elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz,
1477 3, 8 | egyszer aztán ugyancsak elhallgatott mind a kettõ, alvégi malom,
1478 6, 8 | elkergetett onnan édesanyám.~- Elhallgatsz, te sövénytámogató! Nem
1479 5, 7 | halászokat azonban nem tudta elhallgattatni.~- Eb ura fakó! - mondták
1480 4 | az én szívem félholdja is elhalványodna, ha egyszer a ti pokolra
1481 3, 3 | király egész udvarostul elhelyezkedett már.~- János királyt keresem -
1482 5, 5 | eszik, mikor tyúkon-kalácson élhetne. Magam is olyan bolond voltam,
1483 2, 1 | amit a tatár ottfelejtett, elhordta a német. Levakarták még
1484 6, 8 | búbjára.~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya
1485 4, 1 | aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig,
1486 1, 4 | fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt
1487 3, 2 | semmit, hanem még azon este elhurcolkodott Magyarországról.~
1488 5, 7 | nagy megelégedetten.~Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi
1489 2, 1 | incselkedtek vele a cimborái -, elhúzza az azt a káposztatorzsából
1490 1, 9 | amit süt-fõz, mind maga éli el.~- Sebaj - nevetett a
1491 2, 9 | könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni.~Megesett biz az egyszer
1492 6, 4 | bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öreg
1493 6, 4 | osztrák fûbe harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A piros sapkások
1494 6, 1 | a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek -
1495 4 | mert a tanácsban megint elismerték a nagy eszét. (Móra Balázs
1496 2, 14 | aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantottak neki, hogy
1497 5, 2 | hurcolták körül a táborban nagy éljenzéssel:~- Dicsõség a kis kurucnak!~
1498 3, 4 | emlegetni, mert csakugyan eljött. A város gulyásai rohantak
1499 3, 3 | kérdezte a törököt:~- Hát eljöttél az országért, fiam, basa?
1500 1, 6 | hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza
1501 2, 1 | márvány, de biz az mind elkallódott a régi zavaros világban.
1502 6, 5 | rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták
1503 4, 4 | gyémántos süveget bírta elkapni belõle.~- Sebaj, leszek
1504 2, 10 | Edd meg, ha jó!~Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen
|