1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
1505 6, 5 | Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját
1506 6, 6 | ezredek lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak,
1507 6, 1 | aranyforinton.~No, azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a szegediek,
1508 6, 8 | kerítés mögül, akkor is elkergetett onnan édesanyám.~- Elhallgatsz,
1509 5, 2 | semmit az egész világból nagy elkeseredésében. Szemére húzta rongyos süvegét,
1510 5, 7 | nekik a parancsot, és még elkeseredettebben sikoltoztatták a tárogatót,
1511 1, 9 | konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt. A másik
1512 1, 9 | legyen. S addig is, míg elkészül, megevett elüljáróba két
1513 2, 14 | fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot, bizony a király
1514 5, 1 | engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott
1515 2, 12 | Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta magát:~- Olyan kicsike lett,
1516 1, 1 | ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta is neki
1517 2, 3 | helyet, hol a délebédet elkölthetjük.~No, a palotai erdõkben
1518 2, 4 | jámbor, s nagy hálálkodva elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból
1519 3, 2 | koronájánál egyebe.~A király elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi
1520 2, 12 | amit magad csinálsz!~De úgy elkotródott az aranycsináló mester,
1521 2, 8 | vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod.
1522 2, 6 | nem szoktátok ti az adót elküldeni?~- Micsoda? - csóválta meg
1523 6, 1 | Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat,
1524 3, 6 | futtában kiáltott vissza:~- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes
1525 6, 6 | csákót nyomtak a fejébe, s elküldték vitézkedni a szép Olaszországba.~-
1526 2, 12 | Tamás mesternek. Holtig való ellátást az udvaromnál. Tiszteletet,
1527 2, 18 | a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~
1528 1, 10 | Hunyadi seregei bírtak nekik ellenállni.~Nagyobb ijedelme nem volt
1529 3, 7 | Gedeon uramé. A hajdú vitézek ellenben igen haragosan csörgették
1530 4, 4 | elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a nagyságos Báli bég süvegével?~
1531 1, 7 | a magyarok nekivágtak az ellennek.~- Fegyverre, fegyverre! -
1532 4 | azonban nem tette egymás ellenségévé a két mestert, sőt inkább
1533 6, 3 | a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket
1534 2, 15 | mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek csak a nagyját szeretem.
1535 6, 7 | neki, hogy valahára igazi ellenségre találtunk.~- Megállj, Kuckó
1536 1, 4 | megmentették a székely véreiket az ellenségtõl. Azután már akadály nélkül
1537 1, 5 | békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal nyitottak
1538 2, 17 | A tudós könyvtáros úgy ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná
1539 1, 3 | a kard. Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem,
1540 3, 1 | az oláh vajda egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet
1541 5, 1 | mint a gyereknek s messze ellopódzva a tábortól, valahol bent
1542 4 | holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt mondom
1543 3, 2 | hozzá.~Lécz Péter csakugyan elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával,
1544 2, 12 | aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem hitt benne.~-
1545 1, 1 | származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának.
1546 1, 1 | fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk,
1547 2, 14 | hogyha a piaca közepén elmiákolja magát a bíró macskája, a
1548 2, 19 | hogy ha az innensõ végén elmiákolta magát a macska, a másik
1549 3, 8 | bólogatott a vízszélen, mintha elmondaná:~- Ne búsulj, megõriztem
1550 4, 1 | tett karral a borbély. És elmondta, miképpen szólította õ meg
1551 3, 6 | kérdi tõle Recsep basa:~- Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll
1552 6, 5 | akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy Gergely uram
1553 2, 3 | király!~Az udvari emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult,
1554 5, 4 | labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket bohókás ötletekkel,
1555 2, 6 | száz feketerigó.~Mátyásnak elmúlt a haragja, ahogy a fütyülést
1556 2, 4 | Szó, ami szó, biz én elnagyjáztam rajta az öltést. De nem
1557 1, 10 | Hervoja. Mosolygott, mintha élne, s halott kezével szorította
1558 4, 3 | áldott fejedelemtõl úgy élnénk, mint hal a vízben, ha a
1559 6, 8 | asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót, eszembe
1560 2, 6 | kerül a feje.~Azzal a követ elnyargalt, a solymári bíró pedig földhöz
1561 6, 1 | erõlködésébe került neki elnyelni a kis Szegedet.~De olyan
1562 3, 2 | oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~Nemigen törte magát senki
1563 5, 6 | idegen segítséget kaptak, s elnyomták a szegény kurucokat. Rákóczi
1564 3, 5 | a szõregi csõsz -, majd elõállok én. Csak azt csinálja minden
1565 5, 1 | óra múlva Rabutin labancai előbukkantak az erdőből, s egy óra múlva
1566 4 | egyiköt én öszöm mög, ha addig élök is!~- Egyen meg tégöd a
1567 2, 3 | Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott
1568 4, 5 | a völgybe.~A nagy zajra elõfutottak a pásztorok, s ijedten csapták
1569 4 | vetni a vállán, különben előgetett volna, és beleragadt volt
1570 4, 3 | bükkfák hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem a vadásztarisznyájából
1571 2, 4 | megijedtem, hogy tán valami elõkelõség vagy, aki a király õfelségével
1572 6, 5 | háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s
1573 2, 19 | azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából a szegedi
1574 3, 8 | A török molnár sietett elõkeríteni a zacskóját a fa odvából,
1575 1, 7 | fûben, de kisvártatva megint elõkerült, mégpedig másodmagával.
1576 2, 12 | ember volt, alig tudott elõkotorászni a fekete köntöse alól egy
1577 5, 7 | füzekhez kötött hajók közül eloldozták a legnagyobbat, és rakásra
1578 3, 6 | hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab mester
1579 5, 6 | aki annyiszor megszaladt előlük?!~Bizony csapatról csapatra
1580 6, 7 | de már nem menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat,
1581 2, 18 | királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én
1582 1, 9 | azonban Lajos király komolyan elõparancsolta a nagy étkû Kórogyit. Éppen
1583 2, 3 | meg, ha nem hiszed!~Azzal elõrántott a bõrkötõje alól egy nagy
1584 5, 2 | rosszat álmodik. Lassan elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett
1585 5, 5 | felelte a kuruc. A fejedelem előrelépett, és kegyesen megveregette
1586 6, 4 | szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott Damjanich
1587 2, 7 | hogy a gyevi bíró mindjárt elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette
1588 1, 4 | Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre kaptak a székelyek.~
1589 4, 3 | vadászt, aki úgy beárult elõtted. Olyan ügyefogyott ábrázata
1590 5, 6 | voltak a boros szekerek, de előttük csörgött egy tiszta vizű
1591 3, 1 | magyar táboron, itt fekszik elõttünk.~Ott is feküdt halomban
1592 3, 5 | hegedûszót hallani!~Erre aztán elõugrott két fülig szájas szerecsen,
1593 5, 5 | bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben
1594 2, 1 | mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját keresné, s olyankor
1595 5, 4 | sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig.
1596 2, 11 | nevette õket, mikor már rég elporzottak Budavárából.~Így volt, eddig
1597 3, 8 | találta meg malmát a felvégen. Elpusztította azt az ellenség az alvégivel
1598 5, 2 | meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~Nagy szomorúság borult
1599 1, 10 | mellé. Hervoja vára pedig elpusztult, kõ kövön alig van már belõle,
1600 1, 7 | egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül
1601 6, 5 | csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi
1602 3, 8 | elindult a Tiszaparton, hogy elrejtse valahová. Olyan biztos helyre,
1603 2, 7 | Kivéve a gyevi bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben
1604 2, 9 | végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme
1605 6, 8 | bankója. Kopott, kifakult, elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben
1606 3, 7 | ezek a tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is
1607 1, 9 | tarisznya diót azon hajastól elropogtatott utána. Akkor aztán azt mondta,
1608 5, 1 | vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a feje felett a holdvilág.~
1609 2, 8 | elõre-hátra, egyszer csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam,
1610 2, 18 | nagy tudós, s alázatosan elsompolygott a lovat keresni. A harmadik
1611 5, 2 | erõ volt még benne, hogy elsusoghatta, amit a nádasban hallott.~-
1612 4 | két sült görlicét, oszt elszaladt velük?~- Hû, a könyörgõje
1613 1, 3 | csap ki belõle.~Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl néztem,
1614 6, 5 | kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott rajt.~
1615 6, 5 | legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön
1616 1, 7 | megint a szent király, s elszántan vezette kis seregét a Berettyó
1617 1, 2 | és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint fûszál a réten, s
1618 1, 10 | a vajda elfutott belõle, elszáradtak a várkert hatalmas fái,
1619 1, 6 | örvényeket vetett, hogy az is elszédült, aki messziről nézte.~Árpád
1620 3, 2 | kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett a jámbor király, hiszen
1621 4, 4 | akármelyik káposztáskád elszégyellhette volna magát. Feje akkora,
1622 6, 3 | felé szaladtak keresni, elszéledt az egész falu, de nem lelték
1623 2, 8 | tudományért nem adok kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán
1624 2, 16 | ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.~- Mi lesz
1625 5, 7 | a tárogatók? - kérdezték elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem
1626 2, 9 | puskát.~A legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a
1627 2, 6 | hogy szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért.
1628 2, 12 | lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom! Gyertek, urak, csudáljátok
1629 1, 10 | de dölyfösségét nem tudta eltakarni. Egyszer nagy magabíztában
1630 6, 6 | hogy amikor az egyik helyen eltapossák, a másik helyen nyomban
1631 4, 4 | a szegény emberrel; úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett
1632 2, 16 | király is alig tudott vele eltelni, mikor legelõször ott járt.
1633 3, 5 | nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón, mint a
1634 2, 15 | három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének.~Háromfelõl is
1635 6, 2 | a köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
1636 2, 9 | hogy ma is könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni.~Megesett
1637 4, 3 | egyszer vadászat közben eltévedt Apafi Mihály a bodolai erdõkben.
1638 2, 7 | urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétõl, nem volt
1639 3, 7 | vakolókanalat szorongassanak?! Úgy eltisztultak Szalontáról, hogy meg se
1640 2, 8 | úgy omlottak a s könnyei, eltört a mécsese a két porontynak
1641 5, 7 | tárogatót talál.~Lõrinc úr eltûnõdött egy kicsinyég, aztán megbiccentette
1642 5, 1 | olyan állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem
1643 6, 8 | közé, s nagyapó néha félnap elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót
1644 3, 4 | eszik a török. Mind-mind elültetem. Mákos Mézes Gergely lesz
1645 2, 17 | õszinteséget. Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~- Tegyünk
1646 5, 1 | is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elõvette
1647 1, 10 | hazatér!~Abban a percben elvágódott, s többé föl se kelt. Az
1648 6, 7 | nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz. Alacsony
1649 3, 6 | nyírfavesszõvel.~- Majd elválik, hány zsákkal telik - felelt
1650 3, 3 | beleszakad is.~Erre aztán elvált egymástól a két jó barát.
1651 1, 5 | esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak
1652 2, 16 | a király semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára
1653 3, 5 | a szép püspökalmából.~- Elvásik bele a foga - aggodalmaskodott
1654 1, 7 | telepítette le. Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek
1655 2, 7 | vagyok, mint a farkas!~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát
1656 2, 3 | se!~- Ha nem adod szépen, elvesszük csúnyán - legyintett a király. -
1657 4, 5 | virágot, ha le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal ‑
1658 5, 7 | tárogatótokat el nem veszem. Majd elveszi a német. A tárogatót is,
1659 5, 2 | kurucok ott lepték õket, s elvesztek a labancok a maguk vermében.
1660 4, 2 | panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem az erdélyi
1661 1, 10 | szembeszállt velük, de bizony elvesztette a csatát. A király hadai
1662 5, 2 | vermében. A zászlót, amit elvettek tõlük, maga Bercsényi terítette
1663 1, 4 | testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza,
1664 2, 18 | pásztor, Tóbiás mester pedig elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben!
1665 4, 3 | te vagy, még a csizmád is elviszi a török, el is vitte volna
1666 6, 1 | Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró
1667 3, 4 | nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~Sose vétett
1668 2, 18 | TÓBIÁS MESTER~Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott
1669 6, 3 | mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem fogott a hajnal
1670 2, 4 | téli zimankó bekergette az embereket a tûzhely mellé, hiába bolyongott
1671 6, 3 | volt, aki learassa õket. Az embereknek eszükbe se jutott a földanya,
1672 2, 8 | valamit azoktól a tudatlan emberektõl? - nevetett a király, s
1673 2, 15 | asztalra. A király legkedvesebb emberének ez is szabad volt.~- Kitöröm
1674 4, 2 | nem vesztegetheti senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak
1675 2, 10 | fõvezér, s odament a kis emberhez. Sebesen ment, de lassan
1676 4 | hogy az õ magyar barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott
1677 2, 5 | adta vissza a köszöntést emberségesen. - Kinek tiszteljelek?~-
1678 2, 3 | Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben az országban
1679 2, 19 | gyere velem - kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig
1680 4, 3 | utóvégre igazmondás nem emberszólás.~- Hát az igazság lesz-e,
1681 3, 8 | turbános atyafiakkal. Amilyen embertelen volt a török a háborúban
1682 4, 1 | kívánni az ilyen göthös embertõl, aki minden locspocsos idõben
1683 2, 8 | Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél, Vendel. No,
1684 4 | Csak legalább az egyiköt! - emelgette a bicskát a gyaur7, amint
1685 5, 2 | a buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek? Látod, fiam,
1686 3, 1 | víz.~- Dobzse - felelte emez -, van azon másik is, arra
1687 3, 6 | tették meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna
1688 3, 6 | esztendõben!~Hej, ette is emiatt a kisinas szívét a keserûség,
1689 3, 1 | a név, a magyar nép azon emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot
1690 3, 4 | Azt pedig igen kár volt emlegetni, mert csakugyan eljött.
1691 2, 2 | homályosodott el, ha az apját emlegették.~Hendók mester nagyon kapott
1692 2, 10 | néven, s valami homályos emlék elevenedett meg az eszében.~-
1693 6, 4 | tábornok úrnak szeretnék valami emléket adni. Fogadja el tõlem a
1694 4, 5 | Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a szikla, a mindenható
1695 2, 6 | Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete azonban máig is fönnmaradt.
1696 2, 10 | látta volna.~De még akkor se emlékezett rá, mikor egy esztendõ múlva
1697 1, 11 | hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~No, erre Zsigmond király
1698 5, 5 | kelmed isten hírével. S emlékül válasszon magának egyet
1699 6, 2 | Micsoda, hát nem lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok,
1700 2, 11 | mint a jégverte búza.~„No, énbelülem se lesz a király íródeákja -
1701 5, 1 | éjszakában a bujdosó kurucok éneke.~Édes hazám, Magyarország,~
1702 5, 6 | oszladozó kurucok, szomorúan énekelvén az új nótát:~Édes hazám,
1703 3, 4 | teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott az ajkukra,
1704 3, 4 | odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval várták, hogy teljesedjék
1705 3, 7 | elejbe nagy alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba
1706 2, 2 | kihegyezett lúdtollat, mely engedelemre büszke is volt Hendók mester.~-
1707 1, 8 | Azt látom belõle, hogy engedelmes szolgám akar lenni.~- Megmondom,
1708 2, 7 | Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani
1709 2, 15 | enne.~- De már azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek
1710 2, 10 | ülõ nádort:~- Nádor uram, engedjen itt énmellettem helyet ennek
1711 5, 2 | ment az ostrom, nem akartak engedni az erõs kõfalak, keményen
1712 1, 10 | Az udvari vadászok nem engedtek, nagy csetepaté támadt,
1713 2, 9 | fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás
1714 4 | asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit
1715 2, 10 | Nádor uram, engedjen itt énmellettem helyet ennek az embernek,
1716 3, 3 | vagytok ti ahhoz elegen énnálam nélkül is.~Azzal aztán behúzódott
1717 2, 15 | mozgatta, mintha máris csehet enne.~- De már azokat nem engedem
1718 1, 9 | magyar becsületet. Meg kell enned az ökröt.~Azt mondta rá
1719 2, 10 | adta ki a szót:~- Inkább ennék egy kis vadkörtét, ha jó
1720 2, 19 | ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia, akármi jót -
1721 4 | szöröncsétlenködjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem
1722 4, 3 | ember? Hát mit mondtál te énrólam tegnap a bodolai erdõben?~-
1723 4, 3 | is vitte volna régen, ha éntõlem nem tartana.~- Csend legyen,
1724 4, 3 | fejedelem is meg van elégedve az enyémmel. Nem olyan rossz ember ám
1725 4, 1 | No, ez derék gyaur - enyhült barátságosra a basa, és
1726 2, 2 | kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák alá, s azzal mulatta magát,
1727 1, 7 | magyar már akkor templomot épített az Istennek, házat magának,
1728 3, 8 | Összetették a pénzüket, ketten építettek egy malmot, közösbe kerestek
1729 2, 3 | teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen ennek a
1730 2, 12 | állott a budai Vár nagy érckapuja. Szabadon járhatott rajta
1731 1, 10 | ha olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak
1732 1, 10 | csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan garázdálkodást
1733 2, 3 | ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari népével,
1734 3, 1 | föld, mezeje búzatermõ, erdeje vadat termõ, vize halat
1735 1, 10 | határosak voltak a Hervoja erdejével. Egyszer a király vadászai
1736 1, 4 | fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb,
1737 4, 2 | A LEGHŰBB SZOLGA~Erdélybõl hoztam a Cicke kutya történetét -
1738 1, 4 | székely!~Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás
1739 1, 7 | martalóc had fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken
1740 1, 8 | elsõ országgyûlést, amely érdem szerint felosztotta az országot
1741 6, 2 | ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt,
1742 2, 13 | tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy
1743 5, 3 | volt. A haragos nevet azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében
1744 6, 6 | a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
1745 5, 1 | labancai előbukkantak az erdőből, s egy óra múlva véres fejjel
1746 2, 8 | ment, egyszer még a palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~No,
1747 2, 19 | jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban közéjük keverõdzött.
1748 1, 10 | menekültek el a favágók, erdõkerülõk, ha olykor találkoztak az
1749 2, 5 | kezét.~- Ó, bárcsak egész erdõm volna ebbõl a csudafából,
1750 2, 2 | papír szélére, amilyeneket erdõn, mezõn sohase látni. S éppen
1751 2, 6 | madarakért. Tartott belõlük egész erdõre valót, most is tele volt
1752 6, 1 | kisbíró is tüzet rakott az erdõszélben. Persze mire a ludacska
1753 1, 4 | szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet a levegõ:~-
1754 5, 6 | csörgött egy tiszta vizű erecske. Éppen középen hasította
1755 4, 5 | tájon, ahol az Aranyos vize ered. Körös-körül mindenütt falvak
1756 2, 10 | ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be akar jutni az ebédlõszobába.
1757 6, 8 | Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyerekeim - kötötte a lelkünkre -,
1758 2, 6 | akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te ember! - mondta félig
1759 5, 2 | röpködött a nevethetnéktõl.~- Eresszétek be! - parancsolta a fejedelem.~
1760 2, 17 | Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül
1761 1, 5 | seregei Munkács váránál ereszkedtek le a síkra, ott tartottak
1762 2, 7 | tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted õket, míg meg nem tanulják
1763 5, 3 | Téged pedig szabadon eresztelek, fiam, hogy hadd legyen
1764 5, 5 | s vissza akarta a fejét ereszteni az iszákra.~- Ohó, bátya -
1765 6, 8 | gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem a cifra bankót az udvaron:~-
1766 5, 7 | nem fogtak.~- Éppen itt eresztettük le - nézegette egyik-másik
1767 2, 9 | jó emberek nagyon szûken eresztgették a szót a foguk közül. Nem
1768 4, 2 | most már akár szélnek is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak.~-
1769 5, 4 | oldaluk a nevetésbe.~- Sohase eresztjük többet vissza kegyelmedet -
1770 4 | kend haza, mert én be nem eresztöm ezt a kórságos törököt,
1771 3, 6 | idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni,
1772 6, 6 | pajtás, de jókor jöttél! Érett a búza, csak kaszálni kell.~
1773 5, 4 | labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek neki?~Támadi
1774 5, 7 | szakad föl a vízbõl, ha baj éri a magyart, csendes hálaadás
1775 5, 2 | inkább el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz, te gyönge
1776 4, 1 | õ is igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire
1777 1, 7 | hírnök lihegve jelentette érkezésüket a királynak.~- Ha Isten
1778 6, 1 | Szögedébõl, ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~- Furcsa
1779 6, 1 | indult el Bécsbõl, réznek érközött mög Szegedre.~Azt mondják,
1780 5, 2 | Becsén. Holnap délután ide érnek, kipihenik magukat itt a
1781 1, 7 | urunk királyunk! Csekély erõddel a halál torkába igyekszel.
1782 6, 1 | játszotta magát, nem nagy erõlködésébe került neki elnyelni a kis
1783 2, 10 | ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be akar jutni az
1784 2, 9 | a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~- Hohó,
1785 5, 4 | igen, kegyelmednek adom - erõsítette Doria, aki örült, hogy se
1786 2, 11 | ezután is így lesz: aki azon erõsködik, amit nem tud, megérdemli,
1787 1, 5 | Szittyaországban, és elég erősnek érezték magukat arra, hogy
1788 2, 18 | fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen!~Nem
1789 6, 5 | elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját annak a krumplis nudlin
1790 2, 2 | papirosai közül a deáknak:~- Add errébb a piros festékes békateknõt!~
1791 3, 8 | Török világ volt már akkor errefelé. Vegyest laktak a falukban
1792 1, 5 | szedte seregét és népét, erről nevezték a helyet Munkácsnak.~
1793 4 | legyintett a török -, mert errül én is tudok egy-két szúrát.~-
1794 3, 1 | volt Hont megyében Tamás érseknek akkora birtoka, hogy három
1795 5, 4 | csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra mondom, nem
1796 3, 8 | rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar molnárt Pál gazdának
1797 2, 18 | elõre.~Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb
1798 5, 3 | a vitézek, csörgetve az erszényüket:~- No, Kengyela, állod-e
1799 2, 4 | nem jöttél volna el, ha érted nem küldök. No, kerüljünk
1800 1, 1 | nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már
1801 6, 8 | mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két széket tettem
1802 3, 7 | bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
1803 6, 1 | felvágva a nyelve. (Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt
1804 5, 4 | generálisok.~- Annál jobb, ha értik kegyelmetek - mosolygott
1805 4 | papucsban járnék. Azért nem értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet
1806 6, 7 | magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára úgy megszaporodtunk,
1807 2, 5 | másik könnybe borult. El is érzékenykedett, meg is indult, s egy vadonatúj
1808 6, 4 | Pedig oly szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép
1809 3, 4 | fölött.~„Nyilván törököt érzenek” - gondolta Mézes Gergely,
1810 2, 7 | akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert
1811 4, 5 | leugrom innen, akárhová esem, keressetek meg, s vegyétek
1812 3, 6 | BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor nagyon
1813 2, 10 | ijedtet -, még a fejemre esne valami bolond német! Hanem
1814 2, 15 | megszokta a német. Jól se esnék neki, ha más porolná ki
1815 1, 7 | elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~Híre-neve se
1816 3, 6 | járásából jövendõt mondani, esõt csinálni, szelet megállítani,
1817 6, 1 | ebbe is belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor
1818 2, 10 | a döntõ roham elõtt való estén. A király túri süveget nyomott
1819 4, 5 | õrizte a nyájat, s mikor estenden az anyja ölébe hajtotta
1820 3, 3 | lábát abba az országba, ahol estétõl reggelig nemcsak a király
1821 5, 2 | a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag föltetszik, körülvesszük
1822 1, 9 | Hát biz azt nézhette egész estig, ahogy Péter a gallérja
1823 3, 5 | annyi esze, hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
1824 6, 7 | gyerek volt ez a Kasza Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi
1825 2, 10 | emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés ember!~-
1826 6, 8 | Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson róla mindig az öreg
1827 3, 3 | bársonyvánkosra.~- Nem a te eszedhez való ez, Mujkó - mondta
1828 6, 2 | magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem
1829 2, 10 | ölébe vette a sisakját, eszegette belõle szép csendesen a
1830 5, 5 | most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben vagyok
1831 6, 8 | elnézem a Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza
1832 2, 17 | pedig õ nemigen szokott észért a szomszédba menni.~Egyszer
1833 3, 5 | hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a
1834 2, 18 | mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt. Szörnyû
1835 5, 2 | katona, s csak most kezdett észhez jönni a gyerek.~- Háborúban
1836 2, 3 | szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet a délebéd.
1837 3, 2 | féreg, nem tudom, nem én eszlek-e meg elõbb téged, mint te
1838 4 | papucsosmester soha többé nem cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen
1839 2, 10 | De biz õ ezt nem akarta észrevenni egész az ebéd végéig. Csak
1840 1, 3 | terelgettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ,
1841 4 | Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott
1842 1, 10 | a vadon erdõkben hosszú esztendõkön keresztül. Vadállatokkal
1843 6, 6 | jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich tábornok
1844 3, 7 | szállóvendégek voltak otthon. Néha esztendõszámra se látta õket Szalonta.
1845 1, 6 | öregember.~Akkor még, ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó
1846 2, 1 | vitéz, becsületes magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta
1847 1, 7 | A megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette õket a
1848 3, 1 | ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta is õ. Csak õt ne
1849 5, 6 | Pálffy János intett az étekfogónak, s az belemerített egy talpas
1850 3, 3 | volt az övé, az bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott,
1851 3, 1 | hallotta soha azoknak a drága ételeknek, amik Tamás érseknél nagy
1852 2, 13 | Bársonyba járatod, kaláccsal eteted õket.~- Úgy igaz az - bólintott
1853 3, 2 | elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni. Ulászlónak
1854 3, 2 | jámbor király -, hárman is etették egy borjúval. Ki nem tudom
1855 5, 2 | Felvidékre, hogy mentse meg őket ettől az istentelen népségtől.
1856 2, 19 | ilyenkor nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének
1857 5, 1 | hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok - vigyorgott
1858 2, 16 | Öröm volt nézni, milyen jó étvággyal hányták a sok jó ételt a
1859 1, 9 | majd el találja venni az étvágyamat!~Lajos király olyan jóízûen
1860 1, 9 | meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~- Föleszi az egész udvari
1861 1, 9 | uram király, csak éppen az étvágyával nem bír. Semmit rá nem bízhatok
1862 1, 3 | Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol én, ihol
1863 2, 16 | lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap
1864 5, 7 | most már jöhet a német - eveztetett vissza Lõrinc úr a partra.~
1865 5, 7 | rakták benne a tárogatókat.~- Evezzünk be a Tisza közepére - lépett
1866 3, 7 | bihari hegyekbõl vagy fél évig Szalonta alá. Akkor aztán
1867 5, 2 | zsebébe dugna a labanc! - évõdött vele Bercsényi.~- Megeszem
1868 6, 6 | vállát -, hogy mához egy évre tebelõled is tábornok legyen.~
1869 4, 1 | az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy találomra írna
1870 4, 1 | annak a szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy
1871 4, 3 | felelt rá a favágó -, evvel a fával veszõdöm, ni, de
1872 4, 5 | vára történetét.~Pár száz évvel ezelõtt még vándor se igen
1873 4, 2(12)| Exámen: vizsga~
1874 4, 2 | vállalja, hogy õrajta tétessek exámentet12 az okos kutyával?~Ezen
1875 3, 4 | oda a nagy fejét -, hát ezekben mit tartogattok?~Savanyú
1876 1, 6 | Akkor még, ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó volt.
1877 2, 3 | varga. - Nem eladó a gunyhó ezerannyiért se!~- Ha nem adod szépen,
1878 3, 6 | tudományának. Annál nagyobb ezermester volt abban az idõben a borbély.
1879 1, 10 | tették sok vármegye népét, s ezerszámra hurcolták ki magukkal a
1880 4, 1(9) | Bimbasi: török ezredes~
1881 5, 1 | kár, kár!~- Nini, hisen ezsek varjak! - mormogott bosszúsan
1882 3, 5 | Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben,
1883 3, 6 | csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak
1884 6, 4 | ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárkákat
1885 3, 8 | Azóta tele volna a ládafia ezüsthúszassal.~Hát ezért feleseltek egymással
1886 3, 4 | templomba húzódtak. Aranyát, ezüstjét, drága holmiját odahurcolta
1887 6, 4 | tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre.
1888 6, 4 | hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten
1889 5, 6 | belemerített egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér
1890 2, 7 | Kivéve a gyevi bírót!~- Ezüsttálból aranykanállal egyen!~- Kivéve
1891 2, 2 | egyenes, a b a nagyhasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók
1892 3, 8 | kíváncsi lett, mi lehet a fában. Belenyúlt az odúba, s kihúzta
1893 2, 2 | hol az egyik, hol a másik fabetût mázolta be saját királyi
1894 2, 3 | kifelé a tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra, szolgám -
1895 2, 5 | öreg a földrõl a vastag facsemetét.~- Nem terem már az teneked,
1896 2, 8 | Vendel, mi az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet,
1897 2, 14 | világ járt a Felvidéken. Fagyos nyár, esõs tél, száraz tavasz,
1898 3, 4 | akarata. Az énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan
1899 5, 5 | össze volt kötve a két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája
1900 2, 9 | Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~- No, ennél különb mesterséget
1901 5, 2 | kiszáradt, a feje szédelgett. Fahegyben járt már a nap, mire elért
1902 2, 18 | nézz csak körül abból a fahegybõl, hátha látsz valami szépet.~
1903 1, 10 | elszáradtak a várkert hatalmas fái, pompás virágai. Lehányták
1904 2, 5 | A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg
1905 2, 5 | A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg almafát neveznek
1906 2, 5 | Eddig van a mese a király fájáról. Az igazság pedig az, hogy
1907 5, 1 | szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva
1908 2, 5 | neki bemutatni a király fáját.~- Szép fa ez nagyon - ezt
1909 6, 4 | koldus vagyok - kezdte halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok
1910 5, 2 | megsebesültem - lihegte fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé.
1911 5, 2 | rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat. Kezét rászorította a sebre,
1912 5, 1 | katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De
1913 2, 11 | hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.~-
1914 1, 2 | föld pedig most már az én fajtámé marad a világ végeztéig!~
1915 6, 4 | szeme. S bizony még sírva fakad a háborúk kemény hõse, ha
1916 5, 5 | kuruc szemem láttára sírva fakadjon!~Szegény öreg Czötkény csak
1917 6, 7 | hadakozni nála nélkül is. Fakardjainkkal úgy helybehagytuk a fûzfabokrokat,
1918 2, 9 | közéjük a király. - Nem fákat kellene nektek vágni, hanem
1919 2, 3 | nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy
1920 1, 1 | legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben seregestül az
1921 2, 18 | jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el
1922 3, 3 | szarkák! - Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~-
1923 5, 3 | örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta.
1924 3, 7 | Csak aztán ha készen lesz a fal, megjelentsd, mert én is
1925 3, 8 | haza a haza, mert a kormos falakon kívül semmi se maradt a
1926 2, 19 | sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~- No, ezt az isten is levesnek
1927 2, 9 | hiányosság semmiben se legyen, a falatozás végeztével Nekemiás mester
1928 3, 8 | zacskót, betakargatta száraz falevéllel, összecsattantotta a papucsát,
1929 3, 4 | karcagi határból, mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„
1930 6, 7 | kellett Palkónak. Befordult a falnak, behúzta fejét a subába,
1931 2, 16 | akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.~- Nem az
1932 6, 6 | délben valami Gajtó nevû falucska határában összetalálkoztak
1933 4, 5 | vándor se igen járt erre. A falucskák helyén mindenütt õsrengetegek
1934 2, 7 | csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált
1935 6, 2 | Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon
1936 3, 8 | errefelé. Vegyest laktak a falukban a magyarok a turbános atyafiakkal.
1937 6, 7 | csak épkézláb ember volt a falumban, az mind elment honvédnek.
1938 3, 8 | talált egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta
1939 2, 5 | öreg almafát neveznek a mi falunk határában. Idegen meg sem
1940 6, 7 | honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba is vetõdött egy bujdosó
1941 6, 7 | nádrengeteg közé bújt kis faluról nem sokat tudott a világ.
1942 2, 14 | Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor
1943 5, 7 | tárogatósokat.~- Menjetek vissza a falutokba, fiaim. Tárogatótok szavára
1944 6, 7 | katonák -, nincs ebben a ti falutokban valami bujdosó honvédtiszt?~-
1945 6, 4 | megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta
1946 5, 7 | veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak aztán nagy megelégedetten.~
1947 5, 6 | vármegyének a legkisebb falvai közül való Majtény, hanem
1948 4, 5 | ered. Körös-körül mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon,
1949 5, 5 | álmodtam. Otthon jártam a famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak
1950 2, 18 | csizmát s nekirugaszkodni a fának.~Hosszú lábával egykettõre
1951 2, 8 | iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak
1952 2, 10 | vadkörtét, de olyan fojtós, fanyar volt, hogy csupa becsületbõl
1953 4, 2 | nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~- Illetlen
1954 3, 7 | már össze is hordtuk nagy fáradsággal, csak olyan kellene, aki
1955 4, 3 | Vezess el az útra, adok a fáradságodért egy máriás húszast.~- Angyal
1956 6, 1 | kincstartóhoz.~- Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed
1957 1, 6 | Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
1958 5, 7 | nézegette egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót
1959 2, 2 | mester pingált. Össze is faragcsált mindent, ami keze ügyébe
1960 5, 7 | akkorra úgy összevissza volt faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek
1961 5, 7 | mint mikor a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszõt.~- No, most
1962 2, 16 | király szigorú szavát.~- Ne fáraszd magadat, Bálint barátom!
1963 2, 2 | gácsérnak is éppen így áll a farka - magyarázta a deák. - Van
1964 5, 3 | szagát, mint komondor a farkasét.~Egy esztendõ múlva annyira
1965 6, 4 | faragva.~Azzal odanyújtotta a farkasfejes botot, amit Damjanich szelíden
1966 3, 3 | király.~- Hát amazok a hosszú farkúak, amik a nyárfákon olyan
1967 5, 1 | sokat nyeggette a száraz fát. Egész nap ott sütkérezett
1968 2, 17 | mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? - kérdezték tõle
1969 2, 12 | alól egy bot formájú, üres fatokot. Annak a két végébe egy-egy
1970 1, 10 | ijedten menekültek el a favágók, erdõkerülõk, ha olykor
1971 4, 3 | Istók. Meg is tesszük udvari favágónak.~Meg is tették, s Igazmondó
1972 4, 3 | felelt rá a favágó -, evvel a fával veszõdöm, ni, de nagyon
1973 2, 4 | Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az éhség is
1974 2, 8 | el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan
1975 6, 6 | seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~- Ó de jó nektek,
1976 2, 15 | minek ez a nagy dér-dúr? - feddette mosolyogva a király. - Mióta
1977 1, 7 | király megint csak azzal feddte meg õket:~- Ha Isten velünk,
1978 5, 2 | borult a kuruc táborra. Se fegyvercsattogás, se jókedvû nótázás, se
1979 1, 7 | harcolni. Akinek volt is más fegyvere, elhajította rémületében,
1980 1, 7 | királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~
1981 1, 7 | belekergette õket a magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra
1982 1, 7 | olyan nagyon szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben
1983 1, 7 | király, és összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a
1984 6, 5 | vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták mind a
1985 2, 9 | egyebet, mint feketét a fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér
1986 1, 6 | a fõtt rák, még a szeme fehérje is véres volt a kimerültségtõl.
1987 4, 5 | Körös-körül mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér
1988 5, 3 | lovat. Messzirõl meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára,
1989 4 | értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet a ti fertályotokban, hogy
1990 6, 1 | ludacskának, az is szép fehérre kapargatva a halbicskával.~-
1991 6, 8 | piros irkából, azt beszegte fehérrel, zölddel: abban tartogatta
1992 2, 3 | keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségben, mint valami fekete kígyó,
1993 1, 6 | eltûnt szem elõl.~A magyarok fejcsóválva mondogatták Árpádnak:~-
1994 3, 5 | nem korpa - csapta félre a fejében a csõsz a báránybõr süveget. -
1995 4, 3 | híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~
1996 4, 3 | igazságot fejedelemnek, fejedelemasszonynak.~Úgy esett az, hogy egyszer
1997 4, 3 | felesége ne volna.~- Micsoda? A fejedelemasszonyról beszélsz? - hüledezett Apafi.~-
1998 5, 3 | gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta. Le se tette,
1999 5, 1 | róla, hogy együtt ette a fejedelemmel a bujdosók kenyerét, s el
2000 4, 3 | Udvari vadász vagyok Apafi fejedelemnél.~- Tudom, tudom, mindjárt
2001 4, 3 | mondani. Apafi Mihály erdélyi fejedelemrõl szól, akirõl azt mondja
2002 5, 2 | király seregébõl. Széttörjük fejedelmestõl együtt, mint a pozdorját.~
2003 4, 3 | halálig híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~
2004 1, 8 | Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már
2005 5, 6 | õnagysága Rákóczi Ferenc fejedelmünk eresztett szárnyra a Beszkidek
2006 5, 3 | még nekem erre a te vén fejedre. Hanem tudod mit, igyunk
|