1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
2507 4, 1 | nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~- Vötte kend?~- Nem.~-
2508 1, 11 | azon innen meg a német grófnak adtak szállást. Ha egyek
2509 2, 10 | sok ügyet vetettek a két gubás emberre. Azt gondolták,
2510 6, 3 | Torontálban, a Tisza mentén gubbaszt ez a jámbor kis falu, aminek,
2511 2, 18 | vissza a könyvébe, s ki se gubódzott belõle, míg napáldozat táján
2512 5, 1 | Drágám, gyenyerím! - gügyögött neki, mint a gyereknek s
2513 1, 9 | tábor mellett legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb ökröt,
2514 1, 9 | indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk!
2515 1, 1 | akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek
2516 3, 4 | csakugyan eljött. A város gulyásai rohantak a veszedelem hírével:~-
2517 2, 18 | összekarmolászva, megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy
2518 2, 19 | üldögélve valami rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát,
2519 3, 5 | kapargatva le az ünneplõ gúnyájáról a sült tököt. - Bizony,
2520 6, 7 | felcserélte szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek
2521 2, 3 | Tamás varga, ha nekem adod a gunyhódat, kapsz érte száz aranyat.
2522 2, 3 | hunyorítok, s nyoma se marad a gunyhódnak. Másodikat hunyorítok, s
2523 2, 3 | nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek,
2524 1, 9 | hadjáratba indult Lajos király, gurítani kellett a táborban a nagy
2525 2, 2 | onnan. De még tán le is gurultak volna, ha Hendók mester
2526 4 | le, isten bocsássa mög a gusztusát!~- Héj, a sejtán6 hordjon
2527 5, 4 | szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák a szabad mezõben,
2528 2, 13 | vele. Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat.~Azzal a
2529 1, 10 | míg le nem mosom az apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette
2530 2, 3 | csakugyan találtak egy keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségben, mint
2531 6, 1 | Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lösz
2532 3, 1 | LÁSZLÓ~Sose volt még olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint
2533 3, 2 | nagyurak hamar elbántak a gyámoltalannal, egymás után szedegették
2534 5, 1 | ügyesen csinálta, hogy sohse gyanakodott rá senki. A kurucok el is
2535 6, 4 | Guruj kutya neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich
2536 6, 7 | szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató asszony volt a Palkó édesanyja,
2537 3, 2 | király.~- Bezzeg te ugyancsak gyarapszol az oroszlán mellett. Igazi
2538 4, 1 | kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a nevét, mert erre még nekünk
2539 4, 1 | ezt a disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki
2540 1, 1 | ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig
2541 4, 4 | mint valami gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb rajta, mint az
2542 6, 6 | levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte
2543 6, 6 | Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek
2544 4, 5 | tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát szikla összehasogatta,
2545 1, 4 | mondták nekik:~- Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk
2546 5, 1 | alvó õrszemeken.~- Drágám, gyenyerím! - gügyögött neki, mint
2547 2, 6 | subán hevert a szép kövér gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett,
2548 3, 4 | ezután.~Árokparton, útszélen, gyepük mentén szórta el a talált
2549 2, 8 | vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig
2550 6, 4 | honvédnak. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki
2551 1, 4 | ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél
2552 6, 7 | rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot
2553 5, 5 | pattogtatta büszkén a gyereklevente.~Öreg Czötkénynek a lelke
2554 6, 5 | csináltatott belüle? Ne ilyen gyerekségeken törje a fejét, hanem inkább
2555 1, 10 | várban.~Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé cseperedett, egy
2556 6, 3 | fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével hasítanak rajta.
2557 1, 5 | ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették
2558 2, 16 | mindenki elbámult bele.~Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi
2559 2, 7 | király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás
2560 3, 4 | Mézes Gergelynek, mint a gyertyája, s a bégnek reszketés állt
2561 2, 7 | lehetett abban is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta,
2562 2, 7 | A GYEVI TÖRVÉNY~Gyevit ne tessék keresni a térképen,
2563 2, 17 | kardjához.~- Sose bántsd azt a gyíklesõt, hívem - ütött a vállára
2564 2, 14 | Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret eresztett a lábad?~A kisbíró
2565 1, 9 | tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte
2566 5, 1 | Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~-
2567 6, 4 | szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel.
2568 1, 9 | Ettõl fogva aztán igazán gyöngyélete volt a nagy étkû Kórogyinak.
2569 2, 16 | múlva már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor
2570 3, 3 | gazdád. Gyere, fiam, basa, gyönyörködjél benne egy kicsinyég.~Odaálltak
2571 4, 0(5) | Huri: gyönyörű, örökifjú nő a mohamedán
2572 2, 2 | aki most már csak a maga gyönyörûségére pingálta az ecsettel a szép
2573 3, 7 | a csetepatét nagy lelki gyönyörûséggel, kard helyett a görbe botjára
2574 4, 5 | más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat.
2575 4, 5 | vegyétek ki kezembõl a virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem
2576 1, 1 | nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~- Majd csak ad az isten
2577 4 | úgy kívánkozik a magyar gyomorba.~- Mán pedig neköm se így,
2578 4 | tapogatta a szakálla alatt a gyomrát a török. - Aztán a próféta
2579 4 | akarnék kellemesködni a gyönge gyomrodnak.~A török azt mondta rá,
2580 4 | testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok - tapogatta
2581 6, 5 | nagyon régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon
2582 1, 7 | farkas, ravasz, mint a róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára
2583 1, 6 | lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen, mert olyan
2584 5, 6 | szabadság,~Rákóczi kardjával győz még a kurucság,~aranyos
2585 5, 6 | friss szele? Mit, ezeket a győzelmes csatákban megtépett lobogókat
2586 2, 15 | erõvel, hanem ésszel is gyõzi.~Azzal bevezette õket a
2587 6, 5 | csakugyan legjobb lesz - gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. -
2588 2, 4 | meg a felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket törülgetni.
2589 6, 7 | lehessen a szabad vízben. Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a
2590 5, 2 | ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre
2591 2, 1 | HUNYADI KARDJA~A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata
2592 2, 1 | nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról Hunyadi kardját. Nem illet
2593 2, 19 | szalonna meg három friss tojás. Gyúrt is belõlük Mátyás olyan
2594 2, 16 | többé az asztalra.~Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap
2595 2, 11 | percben a király leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa
2596 2, 7 | László képe az egyik felén, gyûrûs holló a másikon, addig csak
2597 2, 11 | leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta a fejét
2598 4 | heherészett a török. - Hát a ti habókos asszonyaitok mért jönnek
2599 1, 4 | száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta
2600 6, 4 | bizony még sírva fakad a háborúk kemény hõse, ha egyszerre
2601 5, 6 | fejedelem úré is. Vége a háborúnak, mehet, ki merre lát, békességben,
2602 2, 15 | tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt hozott.~- No, azzal
2603 6, 5 | mégiscsak baj lesz abból, ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi
2604 1, 5 | nemzetnek, amely harccal, háborúval akart új hazát szerezni.~
2605 2, 4 | leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos paripáról egy kényes dalia.
2606 3, 6 | termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt
2607 1, 9 | nemigen jutott az istenadta, hacsak varjút, verebet nem nyilazott.
2608 1, 10 | elvesztette a csatát. A király hadai minden birtokát elszedték,
2609 1, 10 | Mind szétverték Zsigmond hadait, s elborították az egész
2610 3, 1 | hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer elõttük állni
2611 3, 8 | könnyebb munkának találta a hadakozásnál a vízimolnárságot.~Áldott
2612 5, 2 | s minden kedvük elment a hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az
2613 3, 4 | Nem lehet, emberek - hadarta sebesen. - Sietni kell a
2614 1, 4 | nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre,
2615 5, 1 | magát mély álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem sátorában égett
2616 1, 2 | förgetege a római császár hadinépére, hogy lehetetlen volt elõttük
2617 2, 15 | király is táborba szólította hadinépét. Étvágyat kapott a többitõl,
2618 1, 9 | jöttek a követek, válogatott hadinéppel, szálfa termetû vitézekkel.
2619 6, 5 | apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi tanyára
2620 1, 7 | aztán paripájára szökött, és hadirendbe állította vitézeit. - Most
2621 5, 4 | Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~- Hát kelmed a híres tréfacsináló? -
2622 2, 15 | Mátyás király egyszer éppen haditanácsot tartott vezéreivel, mikor
2623 1, 9 | a duda, s mikor az olasz hadjáratba indult Lajos király, gurítani
2624 1, 9 | szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot, mint a nagy étkû Kórogyi.
2625 2, 10 | fekete seregben a nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet is
2626 5, 2 | kíváncsi lett, kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság
2627 2, 18 | kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a
2628 5, 4 | levelet mutatott Heister a hadnagynak.~- Haza kívánja kegyelmedet
2629 2, 3 | csizma a kezében, azzal hadonászik rettentõ mérgesen a király
2630 6, 6 | úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt
2631 5, 5 | legény is, rettentõ vitézül hadonászva egy száraz kóróval.~De már
2632 1, 3 | városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~- No, ez
2633 1, 3 | fényes városokat, rettentõ hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a
2634 2, 11 | látni, amit én nem tudnék - hágott a sarkába a lengyel deák.~
2635 1, 3 | fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta
2636 1, 10 | hogy ezt már Zsigmond se hagyhatta szó nélkül. Katonákat küldött
2637 1, 1 | koszorú.~- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára
2638 5, 4 | magában:~- Fáj neki itt hagyni a jó helyet, a vidám cimborákat.~
2639 2, 18 | nevetett a király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst
2640 6, 3 | Ezek közül a megíratlan hagyományok közül való a csókai csata
2641 4 | szerette a bús gerlicét. Nem is hagyott egyebet belőlük, csak a
2642 3, 3 | király, hogy bizony egyedül hagyták bölcs hívei. Fölkelt, nagyot
2643 1, 2 | egymástól. Hanem ha ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak
2644 5, 5 | kegyetlen csattogással:~- Hahaha, hehehe! Várják a méhek,
2645 1, 10 | egészen vadállat formájú lett. Haja, szakálla földig nõtt, ruhája
2646 1, 10 | amiért eladtam a hazát!~Hajadonfõvel futott le a várból, ahová
2647 1, 9 | egy tarisznya diót azon hajastól elropogtatott utána. Akkor
2648 6, 6 | Benedek tábornoknak minden hajaszála égnek meredt tõle.~A futók
2649 2, 17 | kiszedte a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága
2650 3, 7 | csúfolódva Bánkai Ádám, a nyalka hajdúhadnagy.~Öregember volt a fõbíró,
2651 4, 3 | Anna királyné az udvari hajdúkat.~Se eleven, se holt nem
2652 5, 2 | Rákóczi intett az egyik hajdúnak:~- Akaszd le onnan a szögrõl
2653 1, 9 | ahogy Péter a gallérja mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált
2654 2, 19 | amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot,
2655 6, 7 | mezõn a varjak, ha követ hajítanak közéjük. Futott, aki bírt,
2656 5, 2 | vergõdött, de nem ment egy hajításnyira, megint összeroskadt. Arcát,
2657 5, 2 | ér ez a rongyos élet egy hajítófát se Rákóczi nélkül!~Annál
2658 2, 10 | hallatszott. Mintha tele zsákot hajítottak volna le a várbeliek.~Nem
2659 4, 1 | is Móra Balázsról, akit hajlandó vagyok õsömnek elfogadni,
2660 4 | hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán utcában. Legalább
2661 2, 16 | segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. -
2662 1, 11 | Isten, urunk királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással.~-
2663 4, 5 | meglengetve kezében a szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~-
2664 6, 3 | kegyetlen hadba.~Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind a két falu odakint
2665 6, 3 | éjszakai nyugodalmat, s hajnali pirosság, gólyakelepelés,
2666 6, 3 | kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman táncoltak az éles
2667 5, 7 | közepére - lépett Árkai a hajóba. - Aki fölfér, jöjjön velem.~
2668 5, 7 | fogadtak. A füzekhez kötött hajók közül eloldozták a legnagyobbat,
2669 3, 5 | Ijedtében olyan nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón,
2670 2, 11 | deák vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan a vastag
2671 5, 7 | fiam, majd jelt csinálunk a hajóra azon a helyen, ahol leeresztettük -
2672 1, 1 | felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a
2673 2, 3 | tizenkétfelé szaladt utána.~- Sose hajszoljátok szegény párát - hívta õket
2674 2, 1 | kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar embernek.~
2675 1, 3 | s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.~Abban
2676 1, 3 | Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs a kerek földnek ura,
2677 6, 7 | némelyik tán még azóta se hajtott ki. A homokos partban pedig
2678 3, 3 | mi tanácsot adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak, vagy összemérjük
2679 5, 7 | baj éri a magyart, csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van.~
2680 5, 6 | sóhajtása, forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság friss
2681 1, 10 | Még a temetõ földje is háládatos ahhoz, aki a hazáját szereti.~
2682 6, 7 | király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt kint vagyunk a
2683 6, 7 | visszalökte õket, alig bírtak tõle haladni. Néha kiszalajtottak egy-egy
2684 1, 5 | fogadta őket, azon békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek,
2685 5, 2 | megfizet a német az apám haláláért! - akaratoskodott a fiú.~
2686 5, 1 | s el nem maradt tõle a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók
2687 6, 7 | Az ellenség pénzét még a halálba se akarta magával vinni
2688 6, 2 | nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét
2689 2, 8 | Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt
2690 2, 18 | király elé.~- Egy életem, egy halálom, fejemet neked ajánlom,
2691 4, 5 | föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan hallgatta a kétségbeesett
2692 3, 8 | malmot, közösbe kerestek halálukig. Csendes nyári éjszakákon
2693 4, 5 | szíve. A melle zihált, a halántéka lüktetett, mikor a csúcs
2694 6, 1 | rendet tartani a piacon a halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus
2695 1, 8 | nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a
2696 1, 8 | az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos
2697 2, 4 | inkább csak a mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva
2698 5, 7 | Oldjátok el a legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~
2699 6, 7 | jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt. De mesét se hallottunk
2700 6, 7 | szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek Galambos Imre halászmester
2701 6, 7 | halászlegénynek Galambos Imre halászmester uramhoz. Nem is tudta a
2702 6, 7 | az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~- Imre bácsi,
2703 6, 7 | vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen a szabad vízben.
2704 5, 7 | minden tárogatót.~A muladi halászokat azonban nem tudta elhallgattatni.~-
2705 6, 7 | nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén,
2706 3, 7 | segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas
2707 2, 19 | tarisznyájából a szegedi halbicskáját.~Hozott is az asszony a
2708 4, 4 | szegedi ember ma is annyira a halbicskát.~
2709 5, 7 | fölkapta a fejét egy-egy haldokló kuruc vitéz, de aztán csak
2710 1, 10 | szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le a lováról, ezzel
2711 2, 9 | elhallgattak, még a patak is halkabban mormogott, mikor egyszerre
2712 5, 7 | hallgattak, Árkai pedig halkabbra vette a szót:~- Jobbat tudok
2713 5, 1 | megszegte a fejedelem parancsát. Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben
2714 4, 3 | egyszer csak fejszecsattogást hall valahol a környéken. A hang
2715 4, 1 | tizenharmadszor kellett azt a kérdést hallanom, amit kérdés nélkül is tudhatott
2716 6, 4 | kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét,
2717 2, 13 | Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban a fû növését,
2718 4, 3 | mától fogva a te neved: hallgass! Én vagyok az úr a háznál,
2719 2, 11 | a király -, de már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat
2720 4 | hanem befogod a szádat, úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja
2721 5, 2 | rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott
2722 6, 1 | Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak
2723 5, 7 | Az emberek megzavarodva hallgattak, Árkai pedig halkabbra vette
2724 3, 6 | aranyat - az van a zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal
2725 2, 8 | Mindent tudom már!~- Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! -
2726 4 | tökéletlen gyümölcse?~- Nem hallod, te bolond, hogy köszörüli
2727 6, 8 | kicsúfolni? Ha még egyszer ilyent hallok tőled, mindjárt odaadlak
2728 2, 7 | holló a másikon, addig csak hallomásból tudtak ilyenrõl Gyeviben.~
2729 6, 5 | egyenesre vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult
2730 4, 1 | hogy háromszor egymás után hallottál egy szép szent mondást!
2731 2, 13 | fõzni a pesti diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte isten
2732 6, 7 | halászlegények közt. De mesét se hallottunk még soha olyan szépet, mint
2733 1, 4 | a halott hunokat a zöld halmok alatt:~- Ébredj, Csaba,
2734 2, 15 | Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért
2735 1, 2 | hun halász ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar
2736 1, 4 | pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken
2737 5, 6 | szétzúzott a golyó. Nagy halomba rakták őket, aztán tüzet
2738 3, 1 | elõttünk.~Ott is feküdt halomban a tömérdek fegyver, egymásba
2739 1, 1 | legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan
2740 1, 4 | Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre
2741 1, 10 | Közben hat fekete lovas halottasszekér, rajta nehéz koporsóban
2742 2, 6 | bíróskodott Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete azonban máig
2743 6, 1 | megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû
2744 6, 6 | sóhajtott Szegesdi Béni.~Pedig hamarabb megszabadult, mint gondolta.
2745 2, 17 | levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább készen lett, mint a többi
2746 4 | délben egy kis hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán
2747 3, 1 | amik Tamás érseknél nagy hamarsággal az asztalra kerültek. Volt
2748 3, 2 | Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom,
2749 2, 11 | harmadnap is. Se híre, se hamva nem volt. Utoljára a király
2750 2, 10 | sem. Leült a tábor szélén hamvadó tûz mellé, az ölébe vette
2751 6, 3 | nem lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint
2752 1, 7 | nekivágtak a tücsökmuzsikától hangos mezõnek.~Bese nádor nemsokára
2753 5, 2 | mentül jobban sipított, annál hangosabb lett a kacagás. A fejedelem
2754 4, 3 | amúgy az asszonykirály, de hangosan szólni senki se mert. Egy
2755 4, 5 | kezüket. A szél föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan
2756 5, 7 | se találták a veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak aztán
2757 2, 8 | azért úgy eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra,
2758 2, 13 | Azzal a markába nyomta a hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy
2759 2, 13 | szemem, hogy még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik
2760 6, 3 | akármilyen hihetetlennek hangzik, így volt, ahogy következik.~
2761 1, 4 | eltemették õket szép zöld hantok alá, lovastul, kardostul.~
2762 2, 5 | Balázs, és vágta vele a hantot, mint huszár korában az
2763 1, 11 | szép tarka betûkkel. - Sok hanyagságért, idegenben való csavargásaiért,
2764 5, 7 | Szerte az országban azért hányatott tûzre minden tárogatót.~
2765 2, 12 | a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok aranyat
2766 2, 17 | lépni a világ közepét. Annál hányavetibben állt elõ az udvari kapitány.~-
2767 3, 8 | kétszer annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar
2768 4, 4 | kapás, de olyan sebesen hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik
2769 6, 7 | nézzetek rám! Nem is afféle hányt-vetett közember, hanem igazi aranycsillagos
2770 3, 8 | fölégette.~Pál gazda zacskóba hányta ami pénzecskéje volt, s
2771 1, 11 | kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette magát, bizony rácsukták
2772 1, 9 | játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek, s utoljára
2773 2, 2 | pirosabbra ne festette volna a harag. S lett volna drága dolga
2774 6, 4 | szögrül a kaszát s kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat,
2775 2, 6 | feketerigó.~Mátyásnak elmúlt a haragja, ahogy a fütyülést meghallotta.
2776 2, 6 | ember - gyulladt megint haragra a király -, hiszen nem is
2777 5, 7 | halat!~A muladi ember nem haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért.
2778 6, 3 | szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez
2779 4, 2 | A fejedelem azonban nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~-
2780 2, 5 | hogy csak a mi templomunk harangjának a szavát akarta meghallgatni.~
2781 2, 5 | dolga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja, hogy csak a
2782 1, 7 | monostorban megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
2783 3, 8 | mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se lehetett hallani a nagy
2784 2, 14 | mint az Isten angyalát. Harangzúgás fogadta, amerre járt, s
2785 5, 1 | olyan állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem
2786 3, 2 | nem maradt belõle befaló harapás se. Nem is sokáig bírta
2787 2, 18 | erdõszélen!~Nem telt bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király,
2788 5, 3 | azt is. Hát itt a fejem, harapd le. Hadd látom, hogy fogsz
2789 5, 3 | a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot, ahol
2790 6, 8 | fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam volna le, mint hogy valami
2791 6, 5 | belõle a részét régen. Még harcban, háborúban is vitézkedett
2792 1, 5 | jó olyan nemzetnek, amely harccal, háborúval akart új hazát
2793 5, 7 | szünet nélkül csattogtak a harci pacsirták, mikor egy labanc
2794 5, 7 | megmentettelek a hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok
2795 1, 10 | Hervojánál. Haragos oroszlán nem harcolhatott volna nála nagyobb dühösséggel.
2796 6, 6 | szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert olyan tûz a
2797 1, 4 | azelõtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok
2798 6, 6 | Ha eddig a szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert
2799 1, 7 | jajveszékelve bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden állva könyörgött
2800 5, 7 | ugyan öreg volt már, nem harcra való, de két szép levente
2801 3, 2 | ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az
2802 2, 15 | ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris
2803 6, 6 | mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak, csak
2804 6, 4 | amit Damjanich szelíden hárított el magától:~- Nem fogadhatom
2805 4, 1 | második polcon van, hanem a harmadikon; azt onnan kiszabadítani,
2806 6, 7 | rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz.
2807 2, 4 | Márton kovács, hanem azért harmadnapra már úgy elfelejtette Mátyás
2808 2, 14 | nadrágom van rajtam, s csupa harmat lenne a térde a zöld fûben.
2809 3, 6 | ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba, s
2810 6, 3 | kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta
2811 6, 3 | indulni kegyetlen hadba.~Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind
2812 2, 12 | hátraintett a kincstárnokjának: ‑ Harminckét aranyat adjatok ennek a
2813 2, 12 | minden foga kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~- Ember
2814 2, 12 | olyan öreg, mert még ma is harminckettõnek adok enni - mosolyodott
2815 2, 15 | övét eltesszük csemegének.~Háromfelõl is fenyegette ellenség az
2816 5, 3 | legénye. Tót deákból lett háromnapos kuruc volt az istenadta,
2817 3, 8 | Valamikor, van annak már háromszáz esztendeje is, ha nem négyszáz,
2818 6, 5 | fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott
2819 5, 3 | végigvezette a lovat a táborban, harsány hangon kiabálva:~- Eladó
2820 5, 2 | fejedelem, mikor egy reggel harsogó nevetést hallott a sátra
2821 1, 11 | is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel
2822 2, 11 | lengyel. Tizenkét kutyabõr hártyát teleszántott estélig a felelettel.
2823 4 | tégöd a fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte
2824 4, 1 | másikba, s belépett a fülig hasadt szájú szerecsen hóhér.~-
2825 6, 4 | vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az
2826 6, 3 | amiket gyermekei ekével hasítanak rajta. Piacon, utcasarkon
2827 4, 2 | hátha igazat mondott az a hasított fülû szerecsen!~A fejedelem
2828 5, 6 | vizű erecske. Éppen középen hasította ketté a majtényi síkot a
2829 2, 2 | a kis egyenes, ez a nagy hasú, ez a félnyakú, ez meg a
2830 4, 5 | most már le nem jöhet.~Mi haszna tépte le a csodatevõ virágot,
2831 4 | maga tanított ki a szabókés használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid
2832 4, 1 | akit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsõt,
2833 4, 2 | legnagyobb protekció se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~-
2834 6, 8 | osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk is vele:~- Ne neked is,
2835 6, 7 | király:~- Most már egymás háta mögé álljunk, jó távolast
2836 1, 2 | másikig ért a római császár hatalma.~Nem is nagyon ijedt meg
2837 1, 3 | mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.~
2838 5, 7 | csak úgy reszketett bele a határ.~Kétségbeesetten kapkodott
2839 1, 11 | se állt velük az ország határáig, ott is csak azért, mert
2840 1, 1 | éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel.
2841 3, 1 | Gyöngyös városa egész gazdag határával, mezeivel, szõleivel együtt.~-
2842 6, 3 | elõttük az ellenség.~Éppen a határdomb tövében értek össze. Nem
2843 1, 10 | mentén a fejedelmi birtokok határosak voltak a Hervoja erdejével.
2844 2, 19 | tûvé tették érte az egész határt, de máig se találták meg.~
2845 6, 1 | mint ilyen, a városgazda hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belõle
2846 5, 3 | barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel:~- Téged pedig
2847 6, 7 | mozdult a jámbor, míg csak hátba nem pufogtattuk valamennyien.
2848 6, 5 | s összevagdosták mind a hatot, s mindjárt el is kaparták
2849 3, 3 | akkora cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét
2850 5, 3 | kilõtték alóla a lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat -
2851 6, 7 | szájukon, egyszer aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már
2852 2, 17 | felelte szelíden János. De úgy hátrahúzódott erre a püspök úr, mint aki
2853 2, 12 | nevette el magát a király, s hátraintett a kincstárnokjának: ‑ Harminckét
2854 6, 4 | tábornokot találta. A csaták hõse hátrazökkent a nyeregben. A másik percben
2855 5, 1 | föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! - kiáltott
2856 5, 1 | se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott a világban, míg
2857 1, 4 | gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább.
2858 4, 5 | úr.~Hanem azért a székely havasok csak nem tudták elfelejtetni
2859 4, 5 | omladékát lehet látni az erdélyi havasokon, azon a tájon, ahol az Aranyos
2860 6, 5 | jutott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes
2861 6, 5 | se teszi addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy
2862 6, 5 | Pákáig. Már akkor inkább csak Haynauval szállnak szembe, mint a
2863 1, 10 | föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre
2864 2, 4 | Hát Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak torkán
2865 6, 7 | Palkóékhoz. Alacsony kis házacska volt az övéké, mégse ütöttem
2866 2, 3 | adod nekem jó szóért se a házacskádat?~A Tamás varga képit egyszerre
2867 6, 4 | maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedség,
2868 5, 6 | kuruc, haza, ha van még hazád! Csak éppen a zászlóidat
2869 4 | várba, Pali papucsos pedig hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta
2870 3, 3 | Mit volt mit tenni neki, hazadöcögtette a kis hordót a nagy hordón,
2871 6, 5 | apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az ámbituson
2872 6, 2 | nagyapám zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak
2873 1, 7 | Istennek, házat magának, s hazájának hívta a földet, mely kenyeret
2874 5, 5 | Czötkény-e ez, vagy csak a hazajáró lelke?~A hat kis Czötkény
2875 5, 6 | hadat? Csak még egyszer hazajöjjön a fejedelem! Lesz még drága
2876 1, 5 | hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba. Árpád seregei Munkács váránál
2877 4, 5 | jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen elmondja
2878 1, 9 | gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét!
2879 3, 8 | mosolygó hajnalon Pál gazda is hazakerült. Bizony õ sem találta meg
2880 2, 10 | megvendégelsz egyszer, ha innen hazakerülünk.~- Farkas mondja: borjúláb -
2881 3, 4 | A török urak felgyújtott házakkal szoktak világítani, a karcagiak
2882 3, 4 | A karcagiak abból kettõt hazaküldtek Debrecenbe, a harmadikat
2883 2, 18 | hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán,
2884 2, 12 | a zászlósúr.~- Nem az én házam ez, hanem az országé - mondogatta
2885 2, 7 | valami csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került,
2886 6, 4 | én semmit sem adhatok a hazámnak. Legalább tábornok úrnak
2887 2, 19 | vitt, ott is éppen a bíró házának. Kalázról ma se lehet azt
2888 1, 2 | Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak, amely õket is
2889 5, 5 | Azért szeretnék már most hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~-
2890 3, 8 | kitavaszodott, lassanként hazaszállingóztak a becseiek. Ámbátor nemigen
2891 3, 1 | katona egy szál sem. Mind hazaszéledt a sereg, hogy zsoldot nem
2892 4, 4 | nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort
2893 4, 3 | karcsú tornya.~- No, most már hazatalálok - búcsúzott Apafi -, köszönöm
2894 1, 10 | fejjel fölkiáltott:~- Hervoja hazatér!~Abban a percben elvágódott,
2895 1, 10 | HERVOJA HAZATÉRÉSE~Közel a Dráva vizéhez, rengeteg
2896 4, 5 | vagyok!~De egy este, mikor hazatért, nem várta az ajtóban ölelõ
2897 1, 1 | lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~
2898 4, 4 | nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon
2899 6, 7 | szabad vízben. Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosak
2900 1, 1 | volna elevenen elfogni és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött
2901 6, 5 | ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No, nem Bánhidy
2902 3, 5 | leereszkedve szóba állott a szegény házigazdával is:~- Hej, te kutyaházi
2903 1, 9 | hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem
2904 4, 4 | hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon itt közületek.
2905 4, 4 | azt beszéli, ebben nem is hazudik. Még most is megvan valamekkorka
2906 6, 3 | készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak,
2907 6, 7 | bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett
2908 3, 6 | kürtösével.~- Gyerünk odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel
2909 1, 10 | dínomdánom volt ott az élet. Hébe-hóba Zsigmond király is megfordult
2910 2, 12 | egészséggel.~- Uram király - hebegett megütõdve az aranycsináló -,
2911 5, 3 | valami nyalka kuruc úr - hebegte ijedten a legénye. Tót deákból
2912 5, 1 | Csikaló, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam
2913 5, 1 | egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a
2914 3, 5 | gazdát, s vonószakadtig hegedült rajta mogyorófa vonóval,
2915 5, 1 | annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De azért beletelt vagy
2916 5, 1 | váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
2917 5, 1 | jámbor maga is, hogy nem hegedûre termett, azért nem is sokat
2918 2, 2 | mellett, mintha csak az udvari hegedûs húzta volna nekik. Csak
2919 5, 1 | másikban a hegedűt.~- Derék hegedűsöm - mondta neki -, el nem
2920 3, 5 | ember, de szeretnék egy kis hegedûszót hallani!~Erre aztán elõugrott
2921 5, 1 | kardot fogta, másikban a hegedűt.~- Derék hegedűsöm - mondta
2922 1, 10 | rengeteg erdõk közt, magas hegy ormán meredt az égnek Hervoja
2923 2, 3 | ezt a nagy halmot, tövétõl hegyéig tele van friss hóval.~Azzal
2924 1, 4 | gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott
2925 2, 19 | kergette a vadat a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt
2926 3, 7 | hordták a követ a bihari hegyekbõl vagy fél évig Szalonta alá.
2927 4, 5 | elfelejtetni vele a gömöri szelíd hegyeket. Addig sóvárgott vissza
2928 3, 3 | tüzet rakott a felhõkben, hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága.
2929 2, 6 | szép kövér gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett, mint a rigó.~-
2930 2, 17 | tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
2931 6, 4 | neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich maga
2932 2, 9 | Kristályvízzel a csörgõ hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság
2933 4, 5 | mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas,
2934 1, 1 | Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra,
2935 1, 1 | Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl
2936 1, 5 | kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba.
2937 5, 5 | csattogással:~- Hahaha, hehehe! Várják a méhek, a méhek!~
2938 4 | Vak veti világtalannak - heherészett a török. - Hát a ti habókos
2939 4 | bocsássa mög a gusztusát!~- Héj, a sejtán6 hordjon el benneteket! -
2940 6, 7 | nélkül is. Fakardjainkkal úgy helybehagytuk a fûzfabokrokat, hogy némelyik
2941 3, 5 | hívta. Akkor aztán az ültõ helyében megevett egy sült bárányt,
2942 3, 1 | állni a török.~- Dobzse! - helyesel megint a király, s azzal
2943 4, 1 | csak úgy találomra írna ide helyettük valamit. Márpedig én csak
2944 6, 1 | a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.~A kincstartó
2945 3, 8 | az övét, nagyon alkalmas helynek kell ennek lenni.~Azzal
2946 2, 2 | mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~- Mondsza csak, mester:
2947 4, 2 | nagy nyúlfület a fejedelem henyedolmányának hátáról. (Ez volt a slafroknak
2948 2, 8 | uram király!~- Miben, te heprecsóré? Hol a hozzá való edény?~-
2949 2, 10 | király csupa püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, de azért
2950 1, 11 | szemben találta magát a rab herceggel.~- Nini, hát te is itt vagy? -
2951 3, 1 | ettek ott még tán tengeri herkentyût is.~- Engedelmet kérek,
2952 1, 10 | rabul ejtett magyarokat.~Hervojának nem telt öröme a diadalban.
2953 1, 10 | volt a töröknek az ifjú Hervojánál. Haragos oroszlán nem harcolhatott
2954 1, 10 | helyen, ahová az utolsó Hervoját temették. Még a temetõ földje
2955 2, 9 | is beleröppentek.~- Ohó - hessegette el õket magától a király -,
2956 5, 2 | A KIS KURUC~Harmadik hete ostromolta már Szeged várát
2957 5, 5 | Czötkény szájatátva nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos
2958 5, 5 | vagyok, fejedelem, mégpedig hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~-
2959 4, 5 | anyját, oda is szögezte heteken keresztül. Néha olyan sebesen
2960 5, 1 | kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott a világban,
2961 6, 5 | gondolnám, ha kelmed odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár
2962 6, 8 | õrizte azt nagyapó, mint hétfejû sárkány a kincset. Akkor
2963 6, 1 | aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~
2964 2, 9 | ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari vadászok
2965 2, 10 | Mesélgetve, danolászva heverték körül a tábortüzeket, és
2966 2, 9 | hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen, a falatozás
2967 6, 7 | jelentem, Kasza Palkó még hiányzik a seregbõl.~Nosza, mindjárt
2968 6, 7 | falu végin, csak éppen te hiányzol még.~- Nem szeretem én az
2969 2, 19 | a bográcsba.~- Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak
2970 6, 5 | rajt. Éppen csak a királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettek.~
2971 6, 7 | majd megvette az isten hidege, de azért váltig a kapuban
2972 4, 1 | ágyból, lehámozni magamról a hidegvizes borogatást, fölvenni az
2973 4, 4 | látni, amilyent most a Tisza hídján.~Mit volt mit tenni, fejébe
2974 4, 4 | papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát ott, uram, teremtõm:
2975 4, 4 | ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a
2976 1, 6 | kékült-zöldült dühében.~- Ne higgyetek Pereszkának, magyarok! Szellő
2977 6, 3 | tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek hangzik, így volt, ahogy
2978 4, 2 | fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek.~Attól fogva az agár tanácsosból
2979 2, 18 | pedig elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben!
2980 6, 2 | tudta számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra
2981 2, 4 | az isten mazsolaszõlõvel! Hintsd meg vele még egyszer ezt
2982 1, 1 | napkelet felé, volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak
2983 5, 7 | A muladi halászok ma is híresek a dalos kedvükről, a muzsikás
2984 6, 5 | MÉHES BÁNHIDY~Én már csak híribõl ismertem a nevezetes kiskun
2985 1, 4 | kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökérõl, és végre
2986 5, 2 | közül -, holnap ilyenkorra hírmondó se marad a kuruc király
2987 1, 4 | Üzenhettek tûzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegõ vagy akár
2988 2, 15 | Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy
2989 3, 1 | trónus, s akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit
2990 3, 1 | vacsorára, hátha kerül valami hirtelen-hamar jó harapnivaló.~Nagy úr
2991 2, 8 | készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~- Nini, Vendel,
2992 5, 7 | mondták a bírónak, mikor hírül vitte nekik a parancsot,
2993 5, 1 | Kár, kár, kár!~- Nini, hisen ezsek varjak! - mormogott
2994 4 | Férfiak Tükörébe tartozó szép história lesz.)~Ezért aztán azt mondta
2995 2, 10 | is elmosolyogta magát.~- Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam
2996 3, 2 | fiam, Keszeg Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek:
2997 4, 1 | Balázs harmadszor is a török hiszekegyet.~A basa erre szétrúgta maga
2998 2, 6 | bojtár -, mert másképp el nem hiszik otthon, hogy ilyen bölcs
2999 4, 1(10)| Molláh (móllá): mohamedán hit- és jogtudós~
3000 1, 6 | Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a
3001 2, 12 | józan elméje azonban nem hitt benne.~- No, az is szép
3002 5, 6 | patakvízből.~Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt
3003 2, 9 | a jégverte búza, s alig hittek a fülüknek, mikor a király
3004 4, 1 | rendes ember különben tarka hitû pogánynak is, soha e világi
3005 3, 4 | az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~A karcagiak mindjárt megismerték
3006 2, 4 | Márton kovács! Mátyás király hívat magához Budavárába, azt
3007 3, 3 | hogy udvari bolond. Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos.
3008 2, 6 | már tudni: mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e világon semmi
3009 3, 4 | a tanácsban.~- De hiszen hivatalt is kell õkegyelmének adni,
3010 3, 8 | molnár se várta a házához a hívatlan vendégeket. Belerakta a
3011 6, 4 | Andrásnak szeretném magamat hívatni.~Damjanich jót nevetett
3012 3, 3 | János király pedig maga elé hívatta Mujkót, s megszorította
|