1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
3013 4, 1(8) | mozlin): a mohamedán vallás híve~
3014 3, 3 | Mondjátok hát, bölcs híveim, mi tanácsot adtok? Fejet
3015 4, 3 | Igazmondó Csûr Istók halálig híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~
3016 1, 7 | temetõhelyüket ma is Egerek mezejének hívja a nép.~
3017 1, 7 | mintha csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték
3018 2, 3 | nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta a királyt a harmadik.~-
3019 1, 1 | fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa,
3020 4 | amelyet ti is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem
3021 2, 10 | tudja úgy tartani a fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát
3022 2, 3 | belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza
3023 4 | TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester
3024 2, 10 | tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király.
3025 1, 1 | utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép
3026 4, 1 | fülig hasadt szájú szerecsen hóhér.~- Vidd ezt a kutyát, és
3027 2, 8 | erre a jeles tudományra.~- Hol-e? - mondta kérkedve Vendel. -
3028 5, 2 | tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott
3029 1, 1 | bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~
3030 4 | vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd
3031 4 | leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék
3032 2, 6 | parancsot adtál nekem!~Szép holdvilágon vígan ballagott haza a solymári
3033 6, 7 | beszélni. Aratás idején, szép holdvilágos éjszakákon kint a szérûn
3034 2, 7 | képe az egyik felén, gyûrûs holló a másikon, addig csak hallomásból
3035 2, 17 | a lába ujjáig. Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe
3036 2, 4 | beszéltél róla minapában holmi vándorló legénynek.~Elállt
3037 3, 4 | Aranyát, ezüstjét, drága holmiját odahurcolta mindenki, s
3038 2, 10 | hogy várják jó vitézeim a holnapot.~Biz azok nagyon nyugodtan
3039 2, 6 | nem lesz a budai Várban, holnapután ilyenkorra már a lábához
3040 6, 1 | az, hanem fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska.
3041 5, 7 | szabadság. Attól félt, tán még a holtak is megélednek tõle. Szerte
3042 1, 6 | hogy meg se mozdult többé. Holtan bukott Árpád lábához, megölte
3043 5, 1 | el nem hagylak halálos holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás
3044 2, 2 | barna szeme csak olyankor homályosodott el, ha az apját emlegették.~
3045 2, 7 | déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész.~
3046 2, 5 | le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. - De ha nekem
3047 6, 6 | alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta
3048 6, 6 | volt, abban egy marék barna homok, egy-két száraz pipitérvirággal.~
3049 1, 8 | ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar
3050 1, 5 | fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját. Rendbe szedte
3051 1, 8 | esztendõvel azelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet
3052 1, 8 | felosztotta az országot a honfoglalók közt.~
3053 6, 1 | Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~A ludacska
3054 3, 1 | is igaz volt, mert volt Hont megyében Tamás érseknek
3055 5, 7 | elhallgattak, s a tárogatót a hónuk alá szorítva, dacosan néztek
3056 6, 7 | bujdosott elõle a szegény honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba
3057 6, 7 | régen vége volt már akkor a honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban,
3058 6, 7 | ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról beszélt, de senkinek
3059 6, 6 | szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan,
3060 6, 4 | magabíró ember volt, az beállt honvédnak. Asszonyokon, gyerekeken,
3061 6, 7 | falumban, az mind elment honvédnek. Csak mink maradtunk otthon,
3062 6, 7 | király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény fiú ledobta a válláról
3063 6, 7 | amelyik olyan sebesen el tudná hordani az irháját.~Abban az esztendõben
3064 3, 1 | magának. Magam is hitelbe hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából,
3065 2, 2 | mind a két füle mellett hordhasson egy-egy kihegyezett lúdtollat,
3066 4, 3 | szokta mondogatni -, nem hordhatom mindig a fejemen.~No, de
3067 3, 3 | a fején még éjszaka is hordhatta a csörgõsapkát - az szent
3068 5, 2 | szegedi vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl a derék
3069 3, 7 | Micsoda, hogy õk követ hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat
3070 5, 7 | legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~A halászok
3071 6, 5 | annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz,
3072 2, 2 | Csakhogy nem a fülem mellett hordom, hanem a süvegemen.~- Bizony,
3073 4 | olyan szép kopasz fejet hordott a válla közt, mint egy sütni
3074 3, 1 | nekem ez a korona!~- Ne hordozd, ha nehéz - nevettek a magyar
3075 6, 8 | király, aki olyan büszkén hordozná az ünneplõ koronáját, mint
3076 2, 6 | csak éppen a süveget kell hordoznod és fütyülgetned benne napszámra.
3077 6, 3 | Milica is a pajtását -, minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~
3078 5, 6 | aranyos zászlóját víg szelek hordozzák,~boldog leszel újra, te
3079 3, 7 | kõfallal. A követ már össze is hordtuk nagy fáradsággal, csak olyan
3080 4, 2 | hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
3081 2, 8 | Aztat csak nem tudok - horgasztotta le nagy fejét a mindentudó. -
3082 6, 2 | miféle jöttment ott?! - horkant oda mérgesen Kereki. - Tán
3083 2, 9 | szólt arra semmit, hanem horkantott akkorát, hogy a király a
3084 5, 1 | oldalára fordult, sokan horkoltak, sokan lassú lélegzéssel
3085 2, 15 | Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit,
3086 1, 9 | mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek
3087 2, 1 | János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor
3088 6, 6 | háborúban. A csata igazi hõsét, Szegesdi Bénit összevissza
3089 1, 10 | halott kezével szorította hõsi kardját.~Mikor a menet a
3090 2, 1 | az, aki fölkapta a halott hõsnek annyi csatában diadalmas
3091 4, 3 | kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta a szegény embert
3092 2, 13 | az orra még egyszer olyan hosszúra nõtt, mint azelõtt volt,
3093 3, 2 | elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja meg csak úgy
3094 1, 10 | vezérnek tette meg a fiatal hõst, akirõl senki se tudta,
3095 1, 9 | mondta nagy alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert
3096 2, 15 | azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi
3097 1, 8 | vendégek kardot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.~-
3098 2, 6 | míg fütyülõ csókát nem hoztok!~- Add írásban, uram királyom -
3099 2, 6 | megösmerkedni.~- Bizonyosan az adót hozza a tarisznyában - súgtak
3100 5, 6 | tekingettek észak felé: hozza-e már Rákóczi a lengyel hadat?
3101 1, 7 | Örült neki, hogy olyan hamar hozzáédesedett. Olyan otthon érezte magát
3102 2, 15 | közülük:~- Bottal is szabad hozzáérni?~- Ahogy csak jólesik, fiúk -
3103 3, 1 | az országot mindenki, aki hozzáfért, az ország nádorától az
3104 3, 5 | feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se láttam
3105 2, 3 | merne csak egy ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az
3106 2, 4 | hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva, jó lesz neki a mûhely sarkában
3107 3, 6 | orvosságot fõzni - ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.~
3108 2, 7 | is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi
3109 4, 3 | fejedelemasszonyról beszélsz? - hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról
3110 4 | mint az Ali mög a Pali.~A hüvelykujjával is nyomtatékot adott a szónak,
3111 6, 3 | amiket a tiszta kék ég hullajtott rájuk.~A két apa szét akarta
3112 2, 1 | olyankor hány a Duna haragos hullámokat.~
3113 5, 3 | látom, hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû oroszlánfejét azzal
3114 5, 6 | Magyarország fölött, hanem aztán hullani kezdett a szárnya. Rákóczi
3115 5, 6 | el nem olthatta a kurucok hulló könnye.~Melegük lett a vezér
3116 1, 3 | égtek, a hadseregek földre hulltak.~- No, ez különös álom volt.
3117 4 | görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend hamar kést,
3118 2, 7 | angyalbõrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy
3119 1, 2 | hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle
3120 1, 1 | Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart.
3121 2, 18 | cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben,
3122 5, 5 | Hanem mikor hajnalban hunytam egy kicsit a ló hátán, akkor
3123 2, 10 | mikor a várfalak felõl nagy huppanás hallatszott. Mintha tele
3124 3, 3 | onnan leste egész éjszaka, hurcolkodik-e már a magyar király. De
3125 3, 3 | vagy a király, mért nem hurcolkodtál már odébb?~János király
3126 4, 1 | összekötve és a nyakába vetve hurcolna hazafelé, mindjárt a Latrán
3127 2, 18 | amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy
3128 1, 7 | Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába kapkodtak fûhöz-fához:
3129 1, 7 | Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~
3130 5, 1 | reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos zengése egyszerre
3131 5, 2 | égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint csak megindult.
3132 1, 8 | követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg,
3133 4, 3 | mendegélnek a terebélyes bükkfák hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem
3134 3, 3 | Furfangos volt, mint a róka, de hûséges, mint az eb, az esze villám,
3135 1, 9 | csörgött már a csontja. Egyéb húsféléhez nemigen jutott az istenadta,
3136 4, 4 | kedvére a séta, egész nap bent hûsölt a bíborhálós szobában, csak
3137 2, 19 | szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna meg három friss
3138 2, 6 | tarisznyát hirtelen, azzal - huss! - úgy kirepült belõle a
3139 1, 5 | juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~
3140 6, 6 | Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich
3141 2, 5 | aranyat hajított le az öreg huszárnak, aki hálálkodva csapta össze
3142 3, 5 | is.~Azt is kibélelte egy húszassal a szõregi bíró, s ettõl
3143 6, 1 | aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta
3144 2, 12 | bolond nagy állat volt, huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba.
3145 5, 3 | odaadom egy petákért azt a hûtlen párát, ha megkerül.~A peták
3146 4, 4 | mén, csak még egy kicsit hûtõdzik a Tiszában.~Úgy elfüstöltek
3147 2, 3 | bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös sátra.~- Térdig érõ fûben,
3148 2, 7 | elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~-
3149 2, 4 | királyné is csak húsvét napján húz a lábára.~Olyan jóízût nevetett
3150 4, 1 | felõl. (Mert a süvege a nagy huzakodásban lemaradt a fejirõl, amúgy
3151 3, 4 | szokás szerint a templomba húzódtak. Aranyát, ezüstjét, drága
3152 2, 16 | magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom elõtt,
3153 2, 9 | vadászok mindjárt nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel
3154 5, 5 | süvegemet jobban a szememre húztam volna, hogy rám ne ismernének
3155 2, 9 | de még a takaródzót se húzzuk le egymásról.~No, az igaz
3156 3, 3 | kezével a király -, nincs idebent semmi helye a bolondnak.~-
3157 1, 8 | mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet számított köztük
3158 4, 5 | le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal ‑ hogy
3159 2, 17 | Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János remetét, hadd látom,
3160 3, 5 | színét-javát hozzátok az idei termésnek.~Alig porzott
3161 2, 12 | jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma, ha rezet
3162 4, 1 | fõbírája volt Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl
3163 4 | hogy drótoztassa be a fejét idejekorán, mielőtt szétvetné a bölcsesség,
3164 4, 5 | kelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~
3165 2, 4 | mondta Mátyás -, mert nem idõzhetek tovább. Sietõs az utam,
3166 2, 2 | napjáig azt vallotta, hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást.
3167 2, 10 | te asztalodnál!~- Megint igazad van, hívem - kacagott a
3168 1, 2 | nagy lesz Szittyaország.~- Igazatok van - mondták a hunok, és
3169 4, 1 | vánkosai közül, a többi igazhivõvel együtt õ is igyekezett a
3170 6, 5 | gyõzõdött bele az öreg úr az igazságba. - S ha odahozná az ördög,
3171 4, 3 | tarkóját Csûr Istók -, neked igazságod lesz, de nekem is igazságom
3172 4, 3 | igazságod lesz, de nekem is igazságom lesz, ha elagyabugyálom
3173 5, 6 | selyemmel van kivarrva a szent ige: a szabadságért? Amelyet
3174 3, 3 | bakancs!~- Szorít ám, bolond - igengetett a király -, sok a gondom,
3175 2, 18 | bojtárkodni?!~Tóbiás mester akkora igent bólintott, hogy az orrára
3176 4, 1 | szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig
3177 1, 6 | Pereszka Árpád elé.~- Az ígéret szép szó, nagy fejedelem!
3178 1, 2 | hanem magam viszem.~S amit ígért, állta is. Úgy zúdult a
3179 4 | Nem is szólt többé egy igét se, másnap is csak annyit
3180 3, 8 | Szakad róla a verejték a nagy igyekezetben.~- No, te is megkerültél,
3181 2, 18 | azt mondja. - Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár
3182 2, 18 | Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
3183 1, 11 | tisztességtudással.~- De bizony magam igyekeztem - csapta félre Zsigmond
3184 6, 6 | ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz, öcsém - veregette meg a
3185 1, 7 | erõddel a halál torkába igyekszel. A besenyõk annyian vannak,
3186 2, 6 | a bojtár -, a királyhoz igyekszem, mert szeretne velem megösmerkedni.~-
3187 6, 7 | Rögtön ott leszünk, ahova igyekszünk.~Azzal szép csendesen beleeresztette
3188 5, 3 | fejedre. Hanem tudod mit, igyunk erre a nagy ijedtségre.~
3189 1, 10 | nekik ellenállni.~Nagyobb ijedelme nem volt a töröknek az ifjú
3190 6, 5 | földjén.~Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a
3191 2, 16 | személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás
3192 3, 2 | megszólalt nagy dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged, én mindennap
3193 2, 9 | tûzpillangók nem voltak valami ijedõs teremtések. Annál nagyobb
3194 3, 5 | ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben, mint a másik. Mert jaj
3195 1, 3 | húzni, láng csap ki belõle.~Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl
3196 2, 10 | oda - játszotta Mátyás az ijedtet -, még a fejemre esne valami
3197 3, 6 | egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette a kisinas
3198 5, 3 | mit, igyunk erre a nagy ijedtségre.~Haragos Kengyela elsápadt
3199 6, 5 | apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy
3200 6, 5 | nem Bánhidy Gergely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét,
3201 4, 4 | szemét a törökre.~- Mért ijesztgeted a szegény embert, nagyságos
3202 3, 6 | keze se reszketett a nagy ijesztgetéstõl.~- Ember vagy, öcsém, akárki
3203 3, 3 | ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával,
3204 5, 1 | Csikaló. Hanem ha még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor
3205 6, 5 | nemzetes urat már azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta.
3206 5, 1 | Jaj, akkor inkább lóra ilek!” - gondolta Csikaló, de
3207 2, 18 | lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No,
3208 2, 19 | isten jó estét! - köszönt be illedelmesen.~- Edd meg, ha jó! - mordult
3209 2, 9 | testvér, s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát.~A legkisebb
3210 3, 3 | kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros
3211 5, 2 | együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg. Azt
3212 3, 2 | annál szûkebb lett Keszeg Illésnek a régi mente.~- Hej, Illés,
3213 1, 11 | Elvették tõle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy
3214 4, 2 | fanyarul elmosolyodott.~- Illetlen tréfa volt, gyerek, de jól
3215 2, 5 | becsületes nevem.~- Vitézhez illõ név - mosolygott a király.~-
3216 4, 2 | nyulászni, mit küldöz nekem ilyeneket a padisah11? ‑ mondta kelletlenül.~
3217 4, 2 | a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán sok bosszúságot szerzett
3218 2, 7 | csak hallomásból tudtak ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent
3219 2, 4 | király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva, jó lesz neki
3220 4, 5 | emberszámot teszek én már!~S imádkozás után, mikor végigheveredett
3221 5, 6 | forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság friss szele?
3222 1, 7 | hatalmas csatabárdjához. Az imádságban megriasztott sereg pedig
3223 6, 8 | dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe, szagos mentalevelek
3224 5, 4 | tisztelgett a labanc. - Az imént vette száz aranyon a priboji
3225 5, 1 | CSIKALÓ~Csikaló Thököly Imrének, a dicsõséges kuruc királynak
3226 4 | kihullott szurokrágónak! - eredt inába a Pali az Alinak, dühösen
3227 2, 10 | vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos Mátyás király,
3228 3, 2 | okosat. Odaszólt egy másik inasának:~- Gyere csak, fiam, Keszeg
3229 4, 4 | szobában, csak a szerecsen inasától küldözgette ki még a parancsot
3230 3, 2 | Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ
3231 2, 10 | s odaszólt a fölszolgáló inasoknak: - Nosza, tegyetek ennek
3232 6, 8 | csúfolódó szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem. Lett
3233 5, 7 | haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért. Inkább egy kis kérkedéssel
3234 1, 9 | pásztornak, de azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat
3235 6, 3 | elveszett éppen a hadba indulás elõtt. Ég nyelte-e, föld
3236 5, 6 | válásom,~messze földre van indulásom,~úgy fordulhat, világból
3237 2, 15 | vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod
3238 6, 7 | fiú, szedd össze magad! Indulhatunk már, akár harapni lehetne
3239 1, 4 | addig, azután majd együtt induljunk!~Le is telepedtek Csabáék
3240 6, 3 | állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~Harmathullajtó
3241 2, 18 | ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak
3242 4, 1 | minden locspocsos idõben influenzára van ítélve, s különben is
3243 4, 5 | ért. Óriási sziklatábla ingadozott a lába alatt, arról kellett
3244 2, 5 | is! - törölte le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. -
3245 4, 5 | kimozdította helyébõl a nagy ingó követ, s az most mennydörögve
3246 1, 1 | s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük
3247 4, 5 | szívvirág, arany kelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó
3248 2, 19 | akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta magát a
3249 2, 14 | s bejárta kíséretével az ínséges tájakat. Vigasztalta, biztatgatta
3250 6, 5 | forgatta a fejét a néhai inszurgens, s körülnézett a fokosa
3251 6, 5 | el is szeleltek az ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak
3252 6, 5 | utolsó vizsgát tette a nemesi inszurrekció.~„Mindegy az - sóhajtozott
3253 1, 6 | fölött piroslott.~A magyarok integettek, kiabáltak neki:~- Elég
3254 4, 3 | az ország dolgát kellett intézni.~- Nehéz nekem a korona -
3255 4, 2 | fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
3256 3, 7 | rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas mondja: borjúláb -
3257 2, 6 | mindjárt a király keze írását tartották a követ orra alá:~-
3258 3, 3 | van az, fiam, basa, tegyük írásba az egyezséget, hogy meg
3259 2, 6 | csókát nem hoztok!~- Add írásban, uram királyom - borult
3260 6, 1 | ne legyen a dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem
3261 3, 3 | szaladt János királyhoz az írással, Muhar basa pedig sietett
3262 6, 1 | nótáriusának, mint muszájból való írástudó embernek. (Hogy félreértés
3263 2, 2 | király a kezem alá, hogy írástudót neveljek belõled! Vagy jobban
3264 6, 3 | már az Isten legyen nekik irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem
3265 2, 16 | kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette
3266 6, 7 | az arany csillagot piros irhából.~Aki csak épkézláb ember
3267 6, 6 | katonák ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek elõl.~Az
3268 2, 6 | szaladt el a süveg elõl. Irhás subán hevert a szép kövér
3269 2, 11 | másik kettõ meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni: hogy
3270 6, 1 | íródeákját.~- Fiam, deák, írj valami vigasztaló levelet
3271 6, 8 | Kis táskát varrt piros irkából, azt beszegte fehérrel,
3272 2, 11 | tolta utána egy hajdú a sok irkafirkát.~- Ez az igaz, amit én írtam -
3273 2, 7 | elõ a tarisznyából, arra irkáltak-firkáltak; a nagyobb mondta, a kisebb
3274 5, 5 | Czötkényre, úgy összevissza volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata.
3275 4, 1 | évszámokat, és csak úgy találomra írna ide helyettük valamit. Márpedig
3276 6, 1 | maga elé parancsolta az íródeákját.~- Fiam, deák, írj valami
3277 2, 16 | megíratta a törvényt az íródeákjával, arany papírra, ezüst betûkkel,
3278 2, 11 | Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~- Hja, deák urak, azt meg
3279 2, 11 | király. - Akit én megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak kell lenni,
3280 6, 1 | füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják,
3281 4, 1 | fiam, molláh10, fogd az írónádad, és írd föl ennek a kutyazsírral
3282 2, 16 | õ igazgatta valamikor az írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem,
3283 6, 3 | borulva, mint az oltáron az írott angyalok. Marika szanádi
3284 2, 7 | nagyobb mondta, a kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek -
3285 6, 3 | magyar szabadságharcról írtak. Hát még a megíratlan történet
3286 6, 8 | ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat az ágyú.~-
3287 2, 2 | csúffá tett palástot.~- Nem ismered te Busa deákot, uram király!
3288 5, 5 | félni. Az édes szülõanyja se ismerhetett volna rá Czötkényre, úgy
3289 3, 2 | Nevették is pajtásai, mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~-
3290 5, 5 | húztam volna, hogy rám ne ismernének ezek az ördögfiókák!~De
3291 5, 5 | lepittyesztette a száját.~- Hiszen ismerni ismerem õkegyelmét, de bizony
3292 4, 2 | kijárást nem most találták föl, ismerték azt már Erdély aranykorában
3293 2, 7 | nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt a nádor
3294 5, 4 | lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még el sem vezették,
3295 3, 5 | tengelicekké változtak tõle az istenadták.~Nevetett is a Perec basa
3296 1, 10 | nélkül kellett felnõni az istenadtának, és öröm nélkül. Nem állt
3297 3, 1 | birtokát úgy hívták: Parasztya. Istenáldotta föld, mezeje búzatermõ,
3298 6, 4 | neki szerencsét a magyarok istene!~Adott is.~A bicskei csatában
3299 3, 6 | Mi lesz ebbül, teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre
3300 6, 3 | igaz szívvel könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen
3301 1, 7 | mezítelen kard képében imádta az Istent. Nevét rettegte minden szomszédja,
3302 5, 2 | mentse meg őket ettől az istentelen népségtől. Nagy Bercsényi
3303 4, 3 | Hát ez a Csûr Istók miféle istenteremtése megint?~- Favágó itt az
3304 6, 1 | mert ha el nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át a Mária
3305 1, 7 | szemeit az égre.~- Urunk, Istenünk, te vagy a mi kardunk, te
3306 4, 3 | megemlegethesselek róla?~- Csûr Istóknak hívnak - mondta a favágó -,
3307 4 | magyart hívták Pali Pál Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy
3308 5, 5 | Nem is azért vette le az iszákját a hátáról, hogy ennivalót
3309 5, 5 | akarta a fejét ereszteni az iszákra.~- Ohó, bátya - kiáltott
3310 2, 7 | bor?~- A török császár se iszik olyant.~- Kivéve a gyevi
3311 6, 5 | Harmosok, Makárok, mind iszonyúan fölfegyverkezve, ki rossz
3312 3, 3 | övé, az bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott, szép tarkabarka
3313 5, 2 | megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket,
3314 4, 1 | locspocsos idõben influenzára van ítélve, s különben is egészen biztos
3315 2, 7 | ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is
3316 1, 2 | Szittyaországban Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint
3317 1, 6 | jutalmam.~- Beszélj!~- Minden ivadékomat szeretném boldoggá tenni,
3318 5, 6 | Mind a két vezér nagyot ivott a kis patakvízből.~Hogy
3319 2, 8 | nézni.~Hát még a drága jó íze! Nem is gyõzött a király
3320 3, 4 | bégnek reszketés állt minden ízébe.~- Ne bolondozz, ember! -
3321 4 | borsozta, mert ő csak a maga ízében szerette a bús gerlicét.
3322 6, 7 | legény! Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentje!
3323 2, 19 | szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se mondja
3324 2, 2 | szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel pedig
3325 2, 2 | emberek szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel
3326 2, 5 | a fáról szedi a legjobb ízû almát, amit az apja ültetett.~
3327 4 | férfiút boritalon ér, annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg
3328 5, 5 | a kötés, bácsi? Lám, így jáj az, aki a kujucsokat bántja!~
3329 2, 15 | szerencsével jársz.~Két hét múlva Jajcában ostromolta a törököt Mátyás,
3330 2, 19 | bográcsot katlanostól, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik
3331 6, 4 | kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget,
3332 5, 6 | Ropogott a máglya, mintha jajgatna, s olyan óriás lángokat
3333 3, 3 | Ugyan miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte a török.~-
3334 5, 1 | pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában
3335 5, 2 | végighevert rajta. Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje
3336 2, 3 | belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a kezét, mert
3337 2, 14 | s fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így
3338 5, 1 | kurucs seretnék lenni - jajveszékelt Csikaló. - Nem barátkozsok
3339 3, 6 | csinálhattak volna mást a jámborok? - Jakab mester beszegõdött
3340 2, 8 | Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~- Tudod mit, Vendel? -
3341 4, 4 | Egyéb szép úgyse volt a jámboron, csak a neve. Karcsú dereka
3342 6, 8 | Az elõbb vitte el a Késik Jani, egyebet már nem tudtam
3343 2, 19 | vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében.~No, az éjszakától
3344 2, 17 | legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas remete
3345 3, 6 | köpölyözni, borotválni, csillagok járásából jövendõt mondani, esõt csinálni,
3346 6, 3 | szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a két faluból
3347 2, 13 | isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal eteted õket.~-
3348 6, 1 | Jóska. Az is csak névelõvel járatos a szegény ember történelmi
3349 4 | munkájára, mikor a tiedben is járhatna!~- Vak veti világtalannak -
3350 5, 6 | keresztül az utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelőn,
3351 2, 17 | megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha
3352 6, 2 | visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
3353 3, 1 | a kutyáim is gyöngyösen járnak ‑ feszítette ki a mellét
3354 5, 6 | legelőn, mintha temetőben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos
3355 4 | tetőled mívelt papucsban járnék. Azért nem értöm én azt
3356 1, 10 | hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt vallotta gazdájának.
3357 3, 6 | Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált volna
3358 1, 4 | lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentõ szél zúgatta körülöttük
3359 4, 2 | Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni, mit küldöz nekem
3360 2, 4 | kalapálva a sok patkót, járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában
3361 2, 18 | Nem találkoztál vele jártodban-keltedben, jó ember?~- Színét se láttam -
3362 6, 4 | mindenféle ügyes-bajos dologban járultak eléje. A szelei bíró például
3363 2, 2 | serdült, de mindig csak a játékon járt az esze. Nagy, barna
3364 6, 7 | Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta Palkó kedvetlenül.~-
3365 1, 7 | vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt, végre a fehér hajú
3366 1, 10 | utolsó szolgagyerek se. Egy játszótársa volt csak, szomorú édesanyja,
3367 1, 9 | fitogtatására vitézi tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak,
3368 2, 4 | járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat, egyszer csak
3369 3, 1 | hanem mégis inkább azt javallom, eredj el vacsorára Tamás
3370 3, 5 | cselekedtek, ahogy a csõsz javallta. Ahogy megérkeztek a szegedi
3371 6, 1 | hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi
3372 4 | eszét. (Móra Balázs azt javasolta neki, hogy drótoztassa be
3373 6, 7 | távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk,
3374 6, 7 | halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen
3375 2, 15 | fiúnak - hosszú szõke fürtû, jegenyenövésû, szelíd szemû legényke volt -
3376 6, 7 | másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét
3377 3, 2 | Nagyon siralmas dolgokat jegyezett föl a történelem arról az
3378 1, 11 | magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek
3379 5, 1 | muzsikása. Az írás csak annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette
3380 1, 7 | annak a hegyében.~- Rossz jel! - súgtak össze László vitézei,
3381 6, 7 | Generális úrnak alássan jelentem, Kasza Palkó még hiányzik
3382 2, 10 | mikor egy esztendõ múlva azt jelentették neki a budai Várban, hogy
3383 1, 3 | különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tûnõdött a király, s
3384 5, 7 | gazdája.~- Várj, fiam, majd jelt csinálunk a hajóra azon
3385 4, 1 | szívesen, de a felsõvárosi Jerikó utca messze van az alsóvárosi
3386 6, 1 | Márpedig a királyasszony nagy jóakaratját úgy kellene megköszönni,
3387 1, 11 | egyek voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban
3388 2, 12 | rajta ki s be a szegény jobbágy csakúgy, mint a zászlósúr.~-
3389 3, 1 | három úr minden birtokostul, jobbágyostul elférne benne.~Ez is igaz
3390 5, 5 | de most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben
3391 2, 10 | megszégyellte magát, és megkérte a jobbján ülõ nádort:~- Nádor uram,
3392 5, 4 | közé valónak számították. Jöhetett-mehetett a várban szabadon. Ha a
3393 3, 7 | fölavatást. Csak mentül többen jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál
3394 5, 6 | aranypatkós szögparipáján? Csak jönne vele Bercsényi Miklós is!~
3395 5, 2 | csak most kezdett észhez jönni a gyerek.~- Háborúban se
3396 2, 12 | szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig
3397 1, 1 | elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe
3398 3, 6 | borotválni, csillagok járásából jövendõt mondani, esõt csinálni,
3399 1, 10 | hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~Jött is nagy pompával,
3400 3, 7 | szalontai bíró is.~- Kéréssel jövök, Tejföl uram. Sokat sanyargat
3401 1, 4 | elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra elfoglalni
3402 1, 10 | égnek Hervoja vára. Most már jóformán csak a helye meg a neve
3403 4, 1(10)| móllá): mohamedán hit- és jogtudós~
3404 2, 17 | urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Miért van az, urunk,
3405 4, 1 | Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig köhögtet, írok én
3406 2, 2 | lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése, ahogy Hendók mestert
3407 2, 3 | képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott a király
3408 3, 6 | töltöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták.
3409 6, 6 | Hozott isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érett a búza, csak
3410 5, 6 | Rákóczi Ferenc urunk is jónak látta külsõ segítõtárs után
3411 2, 9 | teszi a katonát, hanem a jóra való katonának a király
3412 3, 5 | ejtette volna a nevét minden jóravaló ember.~Maga is kegyetlen
3413 3, 2 | Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még valami elajándékoznivaló,
3414 6, 1 | Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak névelõvel járatos
3415 3, 8 | az idegen pénzzel? Talált jószág, nekem szánta az isten.
3416 3, 3 | miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte a török.~- Ezek,
3417 6, 1 | Megrezzentette a legelõ jószágot:~- Nem jó lösz ez így, te
3418 2, 14 | szegény ember.~Áldotta is jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát.
3419 4, 2 | se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~- Minket most
3420 6, 6 | CSÁKÓJA~Szegesdi Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn,
3421 1, 10 | A Hervoja fia vagyok. Jóvátettem az apám bûnét.~Az elhagyatott
3422 2, 12 | aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem hitt
3423 2, 8 | Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~-
3424 2, 8 | csak jó iskola az a szegedi juhászoké?~- Uram királyom, se iskola
3425 5, 1 | húzta végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra húzta
3426 1, 5 | óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal
3427 2, 3 | telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj, ilyen havat se láttam még
3428 2, 13 | Mátyás kegyesen. - Olyan jutalmat adok a tudományodért, amilyent
3429 2, 12 | zsákot.~- Nesze, mester, a jutalom. Használd jó egészséggel.~-
3430 2, 12 | Ekkora tudományt méltó jutalomban kell részesíteni. Hamar
3431 2, 1 | buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! -
3432 5, 4 | ha nagy Bercsényi Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~-
3433 2, 4 | Megáldaná kelmedet az Isten, ha juttatna szegény fejemnek valami
3434 3, 2 | meg fölséged, én mindennap juttatok egy kövér borjút az oroszlán
3435 6, 6 | mekkora hõs!~Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos
3436 5, 3 | istenadtát a táborba. Ott nagy kacagással fogadták a vitézek, csörgetve
3437 3, 5 | tudott hová lenni a nagy kacagástól.~- Látom, jóember. Várnak
3438 1, 7 | alattuk a föld, s nyers kacagásukat borzalom volt hallgatni.~
3439 6, 4 | Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára
3440 4, 3 | mögül. A fejedelemasszony kacagva fordult hozzá:~- No, fejedelem
3441 2, 19 | bíró háza se volt valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt
3442 2, 1 | német. Levakarták még a kacskaringósra faragott, nagy, furcsa betûk
3443 4, 0(4) | Kadin: közrendű török asszony~
3444 4 | Pál István pedig a török kadinoknak4.~Mert az mindig úgy volt,
3445 4 | eszmecserék vagy a várbeli kafanában folytak le, vagy a palánki
3446 4 | odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánjában.~- Jó asszony, itt lakik-e
3447 4, 2 | volt a Cicke, hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért
3448 3, 8 | gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek most ezzel
3449 3, 8 | õrleti különben a vasárnapi kalácsnak valóját.”~S már nyúlt a
3450 2, 4 | éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot, beletörülte a kezét a bõr
3451 2, 19 | szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~-
3452 2, 4 | ahogy a mester odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés
3453 2, 4 | vásár, arra készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget,
3454 5, 1 | volt még akkor a hal, hogy kalappal lehetett fogni.~- Jobb állni,
3455 6, 3 | tûzhelyéhez.~Mire azonban kalászok aranyát lengette a szél
3456 2, 19 | máig is kõlevesnek hívják Kalázon.~
3457 2, 19 | is éppen a bíró házának. Kalázról ma se lehet azt mondani,
3458 1, 11 | gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni.~- Hiszen csak
3459 3, 2 | cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül kedvtelve
3460 2, 12 | szakállú tudósok, a nagy szavú kalmárok, a csendes mesteremberek.
3461 6, 1 | kopertába.~Kapja a levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~-
3462 3, 2 | lyukas csizmájú király a kamarásához:~- Szaladjatok már, fiaim,
3463 2, 13 | hamar! - kiáltotta oda a kamarásainak. - Hozzatok egy fehér cipót
3464 6, 1 | aranyat is, aztán bekocogott a kamaráshoz.~- Huszonöt aranyat kapok
3465 3, 2 | õkegyelmétõl, majd megtérítjük neki kamatostul, ha több lesz az ország
3466 6, 7 | Alig volt ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség.
3467 2, 17 | volna ám szegény János, ha kanala lett volna, csakhogy azt
3468 2, 19 | fövésben, bele se fért már a kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék
3469 2, 17 | becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda a királyra.~
3470 2, 19 | legrózsásabb tányérját - abból kanalazta le Mátyás király fakanállal
3471 4, 3 | ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a jámbor
3472 5, 4 | egész nap aludt a medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott
3473 5, 2 | míg el nem aludt a kis kanász. Álmában fényes kard villogott
3474 6, 4 | reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség!
3475 5, 2 | ennek ugyan megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve fölött érte
3476 2, 8 | A MINDENTUDÓ~Kancsófülû, lapátfogú, hosszú, sovány
3477 2, 13 | fülei voltak, mint a túri kancsónak, a másiknak kávésfindzsával
3478 5, 3 | felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál fogva végigvezette a lovat
3479 5, 6 | csobogással folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~Pálffy János
3480 1, 5 | kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson
3481 1, 10 | Mikor a menet a várútra kanyarodott, az erdõbõl lihegve törtetett
3482 5, 6 | hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog a zöld mezőben: azt mondja
3483 4, 4 | Egyszer csak hirtelen felé kap a szegény ember a halbicskával:~-
3484 6, 8 | szerettem volna a kezem közé kaparintani. De úgy õrizte azt nagyapó,
3485 2, 2 | Busa deák pedig a kezébe kaparította a somfa botot, elõvette
3486 2, 4 | biztatás, mert még ki is kaparta a tálat.~- Jólesik, szolgám? -
3487 6, 5 | hatot, s mindjárt el is kaparták õket a buckák alá.~- No,
3488 4 | a magyarok tarka bírója kapatta le a tíz körméről. (Azt
3489 2, 1 | magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta a kardot Privoda,
3490 3, 3 | kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~- Uram király, ki menti
3491 6, 7 | csak elejbem ugrik az egyik kapitányom.~- Generális úrnak alássan
3492 4, 4 | hogy Báli bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták
3493 2, 2 | Hendók nagyon zavarodottan kapkodta össze magán a csúffá tett
3494 2, 7 | Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.~
3495 6, 3 | sem tudták érteni, miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak
3496 4, 4 | dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyellhette volna magát.
3497 2, 1 | cimborái -, elhúzza az azt a káposztatorzsából faragott karodat.~- Ne tanítsátok
3498 1, 9 | mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle fûszerszámmal.
3499 4, 4 | hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az embernek.~
3500 2, 3 | érõ havat nyáridõben.~- Káprázott a szemed ebben a nagy melegben -
3501 5, 4 | adod a lovat, amit most kaptál ajándékba.~- De már olyan
3502 4, 1 | kend, vagy lopta kend.~- Kaptam.~- No, azt mögéri. Erõvel,
3503 3, 2 | lett volna, ha egy ökröt kaptunk volna ajándékba - sóhajtozott
3504 6, 7 | hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett: jön-e már a
3505 5, 1 | utcának, hogy még csak a kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig,
3506 1, 9 | Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok elõtt. Olyan
3507 3, 7 | kettõ, s éppen Szalonta kapujában szaladtak egymásnak. De
3508 1, 11 | át a páprádi vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon
3509 6, 7 | kapta a zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~- Várjatok
3510 2, 7 | emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján
3511 1, 11 | kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek a magyar
3512 2, 9 | talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen
|