1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
3513 1, 6 | megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin
3514 3, 1 | nem mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem:
3515 6, 5 | fölfegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával.
3516 1, 6 | mert a napnak egy keskeny karaja még a föld színe fölött
3517 3, 1 | Éppen ott találta õket karajban Tamás érseknél. Ott volt
3518 2, 19 | szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye,
3519 2, 4 | sarka, arany a dratvája, két karbunkuluskõ a két pitykegombja.~- Tisztelem
3520 2, 18 | a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta
3521 3, 4 | onnan az aranyat, ezüstöt. A karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség.
3522 3, 4 | ember volt a maga idejében Karcagon. Arról volt pedig nevezetes,
3523 4 | dühösen forgatva a kezében a kardbicskát.~Az utca végén már majdnem
3524 6, 4 | kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent
3525 4, 5 | mintha sohase lett volna kardforgató nemes úr.~Hanem azért a
3526 1, 3 | jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal
3527 2, 3 | Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett
3528 1, 3 | selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földbõl.
3529 6, 4 | támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre
3530 6, 5 | hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a padról.~-
3531 1, 4 | zöld hantok alá, lovastul, kardostul.~Ott aludtak aztán száz
3532 1, 7 | Istenünk, te vagy a mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk3!~
3533 3, 3 | vagy összemérjük vele a kardunkat?~Csak akkor vette észre
3534 6, 3 | rajta. Piacon, utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt
3535 5, 5 | úgy össze volt kötve a két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája
3536 2, 4 | kötõje sarkába, aztán a karjába kapaszkodott a királynak.~-
3537 1, 10 | ráborult, szerette volna ölelõ karjával örökre magánál tartani.
3538 4 | megállapodván abban, hogy majd karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból
3539 1, 5 | táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva,
3540 2, 15 | indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén van, mint
3541 2, 1 | káposztatorzsából faragott karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát -
3542 6, 1 | nagyon kötötte az ebet a karóhoz:~- Nem köll engöm félteni,
3543 6, 2 | visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
3544 2, 10 | gubát kerített a vállára, s karon kapta Magyar Balázst, a
3545 3, 8 | Török molnár, magyar molnár karonfogva mentek be Becsére. Szét
3546 3, 1 | megint a király, s azzal karonkapja az oláh vajdát. - Gyerünk
3547 5, 7 | utoljára verték vissza a Kárpátok bércei. Valahol a trencséni
3548 4, 1 | hajlongott keresztbe tett karral a borbély. És elmondta,
3549 2, 4 | Mátyás király nagy arany karszékben, korona a fején, bársonyköntös
3550 6, 2 | azon tanakodtak szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának
3551 6, 5 | mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha
3552 2, 4 | benne a mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt
3553 2, 4 | küldök tõle ezért a mazsolás kásáért szakasztott olyan egy pár
3554 2, 4 | Csakhogy most már ezüst volt a kásája, vert arany a mazsolája.~-
3555 2, 4 | nem sok, már annyi sincs a kásán.~- Ugorj már egy kis mazsoláért,
3556 2, 4 | visszahozta tele mazsolás kásával. Csakhogy most már ezüst
3557 6, 5 | apó a tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni
3558 5, 4 | elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két generális szájtátva
3559 4 | bölcsesség, inkább a város kasszájából fizetik a drótost.)~- No,
3560 6, 5 | érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van benne,
3561 2, 19 | valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt igenis olyan
3562 5, 7 | azóta az öreg úr megbújt kastélyában, mint a megvénhedt oroszlán.
3563 2, 3 | egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak
3564 5, 5 | a famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak a szilvafák,
3565 2, 3 | építtetett a helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az
3566 5, 2 | kard villogott a kezében, kaszabolta vele a németet, elvette
3567 6, 6 | bizony tiértetek le nem kaszaboltatjuk magunkat” - gondolták a
3568 6, 3 | vidáman táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák
3569 6, 5 | karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau
3570 2, 19 | majd elnyelte a bográcsot katlanostól, s akkorát jajdult, hogy
3571 5, 1 | mentül jobban beletanult a katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve
3572 2, 12 | magam is megrezeltetem a katonáim csizmáját. Hej, öreg, ha
3573 5, 6 | szárnya. Rákóczi fejedelem katonáit, a nyalka kurucokat elhagyta
3574 2, 16 | élén, körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot,
3575 1, 10 | se hagyhatta szó nélkül. Katonákat küldött a dölyfös nagyúr
3576 6, 6 | ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban tetszett a dolog
3577 5, 2 | fektette.~- Szegény kis katonám, különb hõs voltál akármelyikünknél.~
3578 3, 1 | bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság nem kapott zsoldot, a török
3579 6, 7 | semmi más játék, csak a katonásdi, hanem abba bele nem untunk
3580 6, 5 | vezesse õket a hadba, mint katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak
3581 3, 8 | határig elhallatszik a malom kattogása:~- Becsület, tisztesség,
3582 6, 5 | a jó példát. A hirtelen kavarodásban rávetették magukat a vasasokra,
3583 4 | Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit az önérzete
3584 1, 9 | tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle
3585 3, 6 | akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt
3586 2, 19 | színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem a
3587 1, 6 | áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik partról a másikra. (
3588 3, 8 | és nekiindult a világnak. Kebelén kenyere, hátán háza, így
3589 1, 10 | semmi.~A föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert
3590 4 | Szent András-nap után.~- Kecskében is az hordja az észt, aki
3591 3, 6 | bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak.
3592 6, 5 | hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani
3593 4, 5 | a rossz idõ elõl azok a kecskepásztorok, akik ezen a tájon tengõdtek.~
3594 4, 3 | fejedelem, nagyon rossz kedvben találta a feleségét. Adóért
3595 2, 2 | Nem volt õneki se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S
3596 2, 18 | kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~Tóbiás mester
3597 3, 5 | Hej, csak még sincs semmi kedvem a Perec basa színe elé kerülni! -
3598 2, 2 | boldogan a mester -, ha jó kedvemben vagyok, tíz betût is lepingálok
3599 4, 4 | urat. Nemigen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hûsölt
3600 3, 5 | borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek Perec basa õkegyelmének?~-
3601 2, 10 | szemébe nézek - mondta Mátyás kedvetelten, s még összébb húzta magán
3602 3, 4 | Ezzel megalkudhatunk, ha kedviben érjük - mondta a fõbíró.~
3603 3, 6 | borravaló gyanánt. Ha nagyon jó kedvükben találta õket, akkor adtak
3604 5, 7 | halászok ma is híresek a dalos kedvükről, a muzsikás lelkükről. Szép
3605 4, 2 | fejedelem most már jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~-
3606 5, 5 | tanácskozott, de azért mindjárt jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára,
3607 2, 16 | követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette el õket maga
3608 2, 16 | taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom,
3609 1, 7 | volt a besenyõ nemzet. Akik kegyelemre megadták magukat, azokat
3610 5, 6 | hogy a kegyelmes császár kegyelmet adott a magyaroknak. Mehetsz,
3611 5, 4 | Annál jobb, ha értik kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt
3612 5, 6 | uraknak a tűznél, amúgy is kegyetlenül odatűzött a nyári nap, megszomjaztak.
3613 4 | Azért nem értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet a ti fertályotokban,
3614 6, 3 | éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák barátságosan kívánták
3615 6, 6 | szemmel fordultak a messze kelet felé, amerre nagy seregekben
3616 1, 1 | s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének,
3617 2, 16 | gyöngyösi cipó.~- Kéz után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta
3618 1, 3 | égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra, észak felé, délnek,
3619 1, 7(3) | Kelevéz: dárdaszerű fegyver~
3620 1, 7 | mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk3!~Abban a pillanatban olyan
3621 3, 3 | szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes orcájú basa. De mit törõdöl
3622 4 | Mahumend? Mert avval akarnék kellemesködni a gyönge gyomrodnak.~A török
3623 2, 4 | rangos acélpatkód, hanem kellesz te magad, Márton kovács!
3624 4, 2 | ilyeneket a padisah11? ‑ mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban,
3625 4, 2 | ügyesebben tudta volna magát kelletni.~A fejedelem most már jobb
3626 2, 14 | FŰBEN...~Nyitra megyének kellõs közepén van egy kis falu.
3627 6, 8 | mikor egy reggel hiába keltegettük: mert úgy elaludt, hogy
3628 6, 5 | Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau
3629 4, 5 | egy-két szívvirág, arany kelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl
3630 4, 5 | a virágok közt. Aranyos kelyhük alázatosan simult a lábához.~
3631 3, 1 | mégiscsak nekem van akkora kemencém, hogy ez a három úr minden
3632 3, 1 | földjén mehetett: azt hívták Kemencének.~Hanem az oláh vajda egyszerre
3633 3, 8 | valamikor visszakerül.~Ahogy kémlelõdött ott a víz mentén, egyszer
3634 4 | te asszony?~- Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával
3635 5, 1 | integetett a hajnal szép piros kendőjével az ég ablakán, mikor a kuruc
3636 2, 9 | lobogtatnának valami piros kendõt. Három szénégetõ legény
3637 4, 3 | mondom a hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa pálcával?~-
3638 4, 2 | nagy tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most
3639 4 | annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki
3640 2, 7 | valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult
3641 3, 5 | hogy még csak a talpukat se kenette meg mogyorófahájjal.~- No,
3642 5, 3 | fehérleni, s az is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott elé.
3643 3, 5 | rázta, mikor Perec basa kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~-
3644 1, 11 | aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két
3645 3, 5 | nyomott egy ezüst húszast a kengyelfutónak.~- Visszafelé jobban kinyisd
3646 1, 9 | hanem jól is lakhatott kénye-kedve szerint. Ki is gömbölyödött,
3647 1, 6 | meggyorsították, most már olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami
3648 5, 1 | te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz átok lakik veled,~
3649 3, 1 | keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj csak, fiam
3650 4 | városban tette le Allah a kenyeremet, ahol olyan papucsos él,
3651 2, 19 | Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle
3652 3, 7 | hogy a harc volt akkor a kenyérkeresete minden épkézláb embernek.
3653 2, 19 | Attól félt, hogy valami kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~-
3654 3, 8 | vízimolnárjuk is, aki megõrölte a kenyérnekvalót.~Tahir bégnek hívták az
3655 1, 4 | Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat
3656 2, 15 | lengyel hadat, megadta magát kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.~- Köszöntöm
3657 1, 5 | csőrükkel vagdalkozva, kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak
3658 2, 12 | felfújta magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította
3659 3, 6 | ha megkarcolod patyolat képemet.~Szappant, borotvát otthagyott
3660 3, 5 | tökkel törültek bennünket képen, mintha azokat a nagy mázsás
3661 2, 3 | házacskádat?~A Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv.
3662 2, 1 | faragott levente Hunyadi János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás
3663 2, 15 | magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor
3664 4, 1 | Hát hiszen ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek,
3665 2, 17 | No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant, amit mindenki
3666 2, 7 | a másik Arisztotelész.~Kérdezem tõle, hová való, ezt feleli
3667 1, 6 | hogy ő azt se tudja, mit kérdeznek tőle. Hanem a hosszú lábú
3668 2, 7 | fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenbõl kivenni
3669 4, 1 | akárki lesz a tizenharmadik kérdezõsködõ, õ azzal csúfot tesz, ha
3670 4 | mesterné.~- Teneköd? Hát ki kérdözte azt, hogy mi köll teneköd?~-
3671 2, 7 | sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult
3672 6, 2 | aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér köszönnék
3673 6, 2 | alkalommal látta elõször a kevély Kerekit. Arra virradóra, mikor a
3674 4, 5 | pénzecskéjén nyájat szerzett, kerekített egy kis tanyát, s hamarosan
3675 3, 3 | nyomja a koronát, a vállára kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen
3676 2, 2 | Hendók mester formájú.~A kerekképû volt az o betû, az m a háromlábú,
3677 6, 5 | mit kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba
3678 1, 6 | szép szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~-
3679 2, 16 | fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek,
3680 3, 3 | elhelyezkedett már.~- János királyt keresem - tekingetett a török.~-
3681 5, 5 | még föl is ugrott:~- Mi keresetetek van nektek ottan, szép öcsém?~-
3682 4, 3 | erdõkben. Mentõl tovább keresgélte az utat, annál jobban belekeveredett
3683 6, 5 | környéken.~- Itt? Ugyan mit kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely
3684 5, 3 | alóla a lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat - hát nincs
3685 1, 6 | Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza
3686 6, 4 | nagyot Damjanich a különös kérésre.~- Német Andrásnak hívnak.
3687 3, 1 | Dobzse! Tudom már, hol keressek egy kis sajtot a kenyerem
3688 3, 7 | mondta a szalontai bíró is.~- Kéréssel jövök, Tejföl uram. Sokat
3689 5, 5 | hátáról, hogy ennivalót keressen benne, hanem csak azért,
3690 1, 2 | ilyen nagy népnek. Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol
3691 2, 18 | pásztor -, hát aztán legalább keresték-e valahol?~- Mindenütt, ahol
3692 6, 5 | a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem
3693 2, 7 | Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak
3694 4, 1 | becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitû
3695 4 | meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott
3696 1, 7 | úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban megcsendült
3697 2, 18 | a király, aki egyszerre keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak
3698 5, 1 | aztán a szívére szorítva, keresztüllopódzott vele az alvó õrszemeken.~-
3699 1, 7 | virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk magunkat!~- Nincs még itt
3700 4, 1 | basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, a többi
3701 2, 1 | Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig
3702 6, 8 | tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az
3703 6, 7 | játék az, hékás! Pokolra kergetjük a németet.~Egyéb se kellett
3704 5, 5 | mintha avval is ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a
3705 2, 1 | koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ magyar vitézek vannak vésve,
3706 1, 10 | vadászai egy hatalmas szarvast kergettek, amely átmenekült a Hervoja
3707 6, 4 | a nyúl. A piros sapkások kergették õket a tábori tüzek világánál
3708 4, 1 | barátoknál rendbe hozta a kerítést, és azért kapott tõlük egy
3709 2, 10 | fejébe, ütött-kopott gubát kerített a vállára, s karon kapta
3710 1, 7 | besenyõ csordára, amely lopva kerítette be a magyarokat. Tenger
3711 3, 2 | Szaladjatok már, fiaim, kérjetek kölcsön egy-két aranyat
3712 5, 7 | incselkedésért. Inkább egy kis kérkedéssel felel rá:~- Bizony, a régi
3713 2, 16 | öreg. - Én még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a
3714 6, 2 | szót.~- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja el tõlem
3715 6, 5 | nagyasszonynak nem volt miért számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott
3716 6, 5 | kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan édesen
3717 2, 13 | dolmánya ujjara. - Bizonyosan a kertben hullott rám az elõbb. Nesze,
3718 3, 3 | Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket
3719 6, 4 | körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul egyet, megint elõtte áll
3720 6, 5 | világba! Akkor pedig õ nem kerülhet többé az asszony szeme elé.~
3721 2, 4 | kapaszkodott a királynak.~- Kerülj beljebb, öcsém, a tisztaszobába,
3722 2, 6 | bojtárt. - A színem elé ne kerüljetek többet, míg fütyülõ csókát
3723 2, 4 | ha érted nem küldök. No, kerüljünk beljebb a tisztaszobába,
3724 2, 2 | szétszaladt az a kis ész is, ami kerülközött benne.~Akkor még más világ
3725 2, 2 | palástod is, ha a keze ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a
3726 1, 10 | többé a virág. Borzadva kerülte a tájat mindenki, s a nép
3727 3, 1 | hamarsággal az asztalra kerültek. Volt ott még pávanyelv
3728 1, 9 | Utoljára pedig azok is kerülték a magyar tábort, annyit
3729 6, 8 | aztán a magam szárnyára kerültem, hozzám került a Titulász
3730 1, 1 | hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment a két testvér
3731 1, 8 | buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.~- Mit akartok? -
3732 6, 2 | volt tán még a csizmavakaró kése is.~No, ez nem lett volna
3733 4, 2 | Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~Arra akarták
3734 2, 1 | Magyarország! - sóhajtotta keserû szívvel, s indult kifelé
3735 3, 1 | fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában
3736 2, 14 | mint a két szememre, mert keservesen kereste a rávalót. Meg...
3737 4 | lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes
3738 6, 8 | se. Az elõbb vitte el a Késik Jani, egyebet már nem tudtam
3739 1, 9 | Lajos király udvarában, s késnél, villánál egyébbel nem tudott
3740 2, 15 | Mátyás. - Ész kell ide, hamar kész.~Az egyik fiúnak - hosszú
3741 3, 2 | Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya.
3742 2, 8 | elgyüttem, itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent
3743 1, 9 | pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal,
3744 2, 8 | kérkedve Vendel. - Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó
3745 2, 16 | király, és mindjárt bele készíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába.
3746 3, 2 | marad is - felelte Péter készséggel -, én csak az elsõ két combra
3747 1, 9 | különb húst nem terem.~- Készülj az ebédre, Péter fiam -
3748 6, 3 | meg Milica. A nagy hadi készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán
3749 2, 2 | mesteré, aki a kutyabõrbõl készült papirosra olyan szép kerek
3750 6, 7 | magunkon segíteni. Összeálltam két-három jó pajtásommal, s nyakunkba
3751 6, 8 | Titulász elõtt. Nekem mindig kétakkora árpacukrot adott, mint a
3752 2, 12 | királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma, ha
3753 2, 1 | maradt ott egyéb egy hosszú, kétélû acélpengénél, amely a szobor
3754 1, 10 | hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt vallotta
3755 2, 8 | vágyom - hajtotta magát kétrétbe a nagy égimeszelõ a király
3756 4, 5 | halálsápadtan hallgatta a kétségbeesett lármát.~- Oda van, vége
3757 1, 10 | szerencsétlen rab magyarok, kétségbeesve kiáltott fel:~- Jaj nekem,
3758 5, 6 | hogy itt temették el jó kétszáz esztendõvel ezelõtt azt
3759 3, 8 | becsei molnár, mindennap kétszer annyi rézgarast hányhatnék
3760 5, 2 | hanem azért hosszú kardjával kétszer-háromszor közé szúrt a sûrû nádnak. -
3761 2, 8 | Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettõt, tudok visszafelé mondani
3762 5, 6 | Éppen középen hasította ketté a majtényi síkot a kis patak,
3763 6, 3 | pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök
3764 4, 2 | jelenti, nagyságos uram, hogy kettõnk közül valamelyikünk nem
3765 6, 6 | maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében egy vászonzacskócska
3766 6, 2 | lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb
3767 6, 5 | mikor egyszer csak nagy por keveredik az országúton.~- Nini, tán
3768 2, 19 | erdõkbõl, annál jobban közéjük keverõdzött. Pedig már a napocska is
3769 1, 9 | gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle fûszerszámmal.
3770 4, 1 | keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitû mozlemineknél8.
3771 2, 2 | emberek abban az idõben kevesen voltak, igen nagy volt az
3772 6, 8 | elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben megfordult. Csak az látszik
3773 1, 6 | Amit mondtam, állom. Kezdheted, Pereszka!~A hosszú nyakú
3774 2, 3 | mindjárt az elején nem azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király
3775 2, 1 | repedezett, a szobornak keze-lába törve, mégis térdet kell
3776 4, 4 | Báli bég.~- Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos bég uram:
3777 5, 2 | elõtt, s összetette sovány kezeit.~- Mi a kívánságod, fiam?~
3778 4, 3 | nem ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett
3779 1, 11 | egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a fogát,
3780 2, 16 | királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király az
3781 4, 5 | keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl a virágot! Gyógyítsátok
3782 6, 4 | szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép lehet - botorkált
3783 5, 2 | Rákóczi fejedelem. Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi
3784 6, 3 | is.~- Bizonyosan a rácok kezére került! - hörögte kétségbeesetten
3785 5, 3 | felelte:~- Állom.~Azzal kezit-lábát összekötötte a labancnak,
3786 5, 1 | veslek én téged többet a két kezsembe, vagy se!~Bizony többet
3787 1, 1 | Sas a szemük, villám a kezük.~Nagy vadászember volt Nimród,
3788 6, 8 | lobogó alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra,
3789 3, 4 | határban se szedjük össze a kezünket-lábunkat.~A szeme tán még jobban
3790 2, 7 | kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett
3791 5, 1 | bújva, mohos váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével. De
3792 2, 6 | ritka madár, s megbékülve kiabált ki a szobából:~- Megállj,
3793 6, 8 | filió.~Én csak egyszer kiabáltam utána a kerítés mögül, akkor
3794 5, 3 | táborban, harsány hangon kiabálva:~- Eladó egy ló egy petákért
3795 6, 7 | valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette
3796 6, 7 | társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni, ketten
3797 1, 3 | Ez az Isten kardja! - kiáltották a táltosok.~Attila pedig
3798 6, 7 | paripámnak, csak úgy futtában kiáltottam oda Palkónak:~- Szép álmokat,
3799 5, 1 | mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló fogta a hegedûjét,
3800 2, 16 | Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott a táborba. De alig lépett
3801 2, 16 | többé tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy
3802 3, 5 | másik tenyerét is.~Azt is kibélelte egy húszassal a szõregi
3803 6, 4 | motyogta zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj
3804 1, 6 | rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig
3805 4, 1 | nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett bõrével számolj be!~Úgy
3806 2, 9 | szétlebbentette magán a köpenyeget, s kicsillantotta alóla az aranyos kardot,
3807 1, 2 | a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország két ilyen
3808 2, 8 | király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak
3809 1, 9 | urakon, Lajos király azonban kicsinylõleg legyintett a kezével.~-
3810 3, 2 | ha akad ilyen oroszlán. Kicsivel beéri, egy napra elég neki
3811 1, 10 | akirõl senki se tudta, kicsoda. Csak mikor egy diadalmas
3812 4, 4 | belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát
3813 6, 8 | azt a szegény öregembert kicsúfolni? Ha még egyszer ilyent hallok
3814 4 | kettő. A basa minden héten kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű
3815 3, 3 | felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha
3816 5, 1 | szép békességben éldegélt kidõlt-bedõlt viskójában, a Lajtorján
3817 5, 4 | egy gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi állat? -
3818 2, 10 | a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig.
3819 2, 10 | Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz.
3820 4, 1 | barátságosra a basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül,
3821 1, 7 | csillagos égre, s azzal kieresztette tenyerébõl az egerecskét.~
3822 4, 3 | volnék a fejedelem!~Közben kiértek a bodolai útra, oda is látszott
3823 5, 4 | csatában, pajkos tréfák kieszelõje békességes napokban. Szerette
3824 3, 5 | õket nézni.~- No, ezt jól kieszelted, kisbíró - mondja az öregbíró -,
3825 5, 7 | Az emberek betódultak, és kieveztek a mély vízre. Akkor Árkai
3826 6, 8 | Titulász bankója. Kopott, kifakult, elrongyolódott már, hiszen
3827 2, 2 | egy i betût se.~- De fából kifaragom még a gácsérfarkú betût
3828 2, 1 | páncélos, sisakos dalia kõbõl kifaragva. A koporsó rég elfeketedett,
3829 2, 2 | Ha csak szerit ejthette, kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák
3830 2, 19 | jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon
3831 6, 1 | legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya
3832 2, 16 | Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! - emelte fel az
3833 3, 1 | azon másik is, arra meg kifolyik. Ne legyen neked arra gondod,
3834 2, 17 | Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is
3835 6, 5 | pedig, ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe
3836 2, 3 | kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis
3837 2, 4 | nézni; hanem mást mondok én kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a
3838 2, 3 | fehérségben, mint valami fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére.
3839 6, 6 | a másik helyen nyomban kigyullad. Amikor Magyarország már
3840 2, 19 | kalázi bíró, mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon,
3841 4, 5 | Nem sokáig gondolkozott, kihajolt a szikla szélére, s meglengetve
3842 1, 10 | megindul a csörgõ patak, kihajtanak a fák, füvek, virágok.~Senki
3843 1, 10 | fölfakadt szelíd csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még
3844 5, 7 | tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok én helyet, ahova
3845 5, 7 | vágás irányában aztán majd kihalászhatod.~Aztán fogta a másodikat,
3846 5, 5 | nevetett Bercsényi.~S azzal kihalászott tarsolyából egy marék vadonatúj
3847 6, 8 | nagyapó valamikor. S amikor kihalászta a bankót a vízbõl, úgy megtántorodott,
3848 2, 2 | mellett hordhasson egy-egy kihegyezett lúdtollat, mely engedelemre
3849 5, 6 | Nagy fönnszóval mindjárt kihirdették, hogy a kegyelmes császár
3850 5, 1 | hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok - vigyorgott utánuk
3851 3, 3 | országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom belõle, legkésõbb hajnalra.
3852 1, 9 | fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét! Gyere
3853 6, 3 | vagyunk itthon, és õk akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk
3854 4, 2 | tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most találták föl, ismerték
3855 1, 10 | örökre magánál tartani. Kije marad a nagy üres várban,
3856 2, 13 | elõtte járt a gazdájának.~- Kik vagytok, mik vagytok? -
3857 4, 4 | nem mondhatja.~- No majd kiküldöm a süvegemet - ásított Báli
3858 2, 12 | úgy ám, hogy minden foga kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~-
3859 4, 3 | Tudom, tudom, mindjárt kiláttam az ábrázatából, hogy valami
3860 3, 6 | Recsep basát egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette
3861 2, 3 | Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc szobája.~Azazhogy száz volt
3862 6, 5 | azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró
3863 6, 7 | sokáig az utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült,
3864 3, 4 | templomban - harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással
3865 3, 4 | betódultak a templomba, s Kilicsárnak legelõször is a két tarisznyán
3866 3, 4 | mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a szolnoki béget.~- Ezzel
3867 1, 11 | dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére.~Abban a percben felpattant
3868 1, 6 | is futott: repült, mint a kilõtt nyíl. Nemsokára eltûnt szem
3869 5, 3 | hogy a gorbói csatában kilõtték alóla a lovat. Hátrafordul,
3870 6, 1 | királyasszony levelének volt ideje kilyukadni az úton, s még szerencse,
3871 1, 7 | magyarok közt a királyra. Kimagaslott egy fejjel minden katonája
3872 3, 3 | király elment, mindjárt kimászott a kárpitok mögül, s bizony
3873 5, 4 | szabad mezõben, azok közé is kimehetett. Még örültek is neki, mert
3874 4 | bor, a másiktól pedig nem kímélve a törökborsot, mert az úgy
3875 2, 13 | mindenáron az ablakon akart kimenni.~Annál vígabban táncoltatta
3876 3, 3 | szép ember vagy.~Muhar basa kimeresztette a kávésfindzsával vetekedõ
3877 1, 6 | fehérje is véres volt a kimerültségtõl. A szája akkorára tátva,
3878 2, 14 | ezt aztán olyan keményen kimondta, hogy meghallotta a király
3879 4, 5 | anyja kunyhójáig. Ugrásával kimozdította helyébõl a nagy ingó követ,
3880 5, 6 | fordulhat, világból is lesz kimúlásom:~németté lett magyar földön
3881 3, 5 | disznónak való tökök. Szinte kínálgatták magukat, öröm volt õket
3882 4, 2 | igaz, az agárnak vékával kínálhatták volna a tallért, mégiscsak
3883 3, 5 | esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~- Hej, csak még sincs semmi
3884 2, 12 | üres zsákot.~„No, azt mind kinccsel töltik tele” - gondolta
3885 6, 8 | ébredett többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt.
3886 6, 4 | háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó szívvel adtam volna.
3887 2, 4 | ne fossza ki énmiattam a kincseskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett
3888 5, 1 | simogatta bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta a vonót
3889 3, 2 | ha több lesz az ország kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett
3890 2, 12 | király, s hátraintett a kincstárnokjának: ‑ Harminckét aranyat adjatok
3891 6, 1 | levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~- Huszonöt arany a fáradságomért,
3892 2, 12 | megint parancsot adott a kincstartójának:~- Száz aranyat rendelek
3893 2, 6 | király. Megtudta róluk a kincstartójától, hogy három esztendeje nem
3894 6, 4 | köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk is - mosolygott a tábornok,
3895 2, 11 | nem tud, megérdemli, hogy kinevessék.~
3896 6, 5 | hát hogy mertek tik engem kinevetni?! - S azzal úgy vágta a
3897 3, 3 | látja, hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú a
3898 3, 3 | basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta, s csak annyit mondott
3899 6, 2 | hát nem lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! -
3900 2, 15 | pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A
3901 2, 3 | úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul
3902 1, 11 | is!~Hát a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte
3903 3, 5 | kengyelfutónak.~- Visszafelé jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd
3904 3, 4 | Szép jó napot, karcagiak, kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost
3905 1, 9 | takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok
3906 3, 1 | de Tamás érsek mindjárt kiokosította:~- Nádor õkegyelmének van
3907 2, 19 | bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul
3908 2, 4 | anyjuk!~Ahogy az asszony kiperdül a konyhára, azt kérdi a
3909 5, 4 | kuruc hadnagy. - Legalább kipihenhetem magam egy kicsit.~Úgy látszott,
3910 5, 2 | Holnap délután ide érnek, kipihenik magukat itt a nádasokban,
3911 1, 6 | Hanem ahol keskeny volt, ott kipótolta mélységben. Olyan örvényeket
3912 2, 9 | a kürtnek, öcsém?~- Majd kipróbáljuk - kapott a szón a legény,
3913 2, 18 | pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett
3914 1, 11 | amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.~S
3915 1, 2 | kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki
3916 6, 7 | ragyogott úgy, mint a Kuckó királyé.~Egy csúnya téli napon nagyon
3917 2, 19 | tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét.~Bezzeg neki is örült Mátyás,
3918 1, 1 | Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték
3919 4, 3 | mogyorófa pálcával?~- Jaj, királyném - vakarta tarkóját Csûr
3920 1, 7 | felelt:~- Azt üzenem a te királyodnak, hogy ha olyan nagyon szeretné
3921 6, 1 | atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak,
3922 4, 3 | követtõl mit üzenjen az idegen királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen
3923 1, 11 | meg is hozta az ítéletét, királyom-uram - húzta elõ bíborbársony
3924 3, 1 | dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas csizmában jár?! Hiszen
3925 6, 4 | nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtatott elõre.~-
3926 2, 6 | hirtelen, azzal - huss! - úgy kirepült belõle a csóka, mintha soha
3927 5, 2 | tábort. Ti velünk egyszerre kirohantok a várból, s két tûz közé
3928 2, 17 | tud olvasni. Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a
3929 6, 1 | Nem mintha ész dolgában kiruházottabbnak érezte volna magát, mint
3930 6, 4 | kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga az öreg
3931 2, 7 | mindjárt elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két
3932 2, 4 | aki ok nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is ormótlan
3933 1, 6 | másik partra a népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen
3934 2, 9 | elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett
3935 2, 18 | a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát, a mester
3936 2, 12 | úgy dongott bele.~A király kíséretén csudálkozó moraj futott
3937 2, 7 | Valahogy eltévelyedett a kíséretétõl, nem volt vele senki az
3938 1, 9 | egyezkedés végett. Nagy kísérettel jöttek a követek, válogatott
3939 1, 1 | országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte
3940 1, 5 | csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal,
3941 1, 1 | kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény
3942 1, 10 | hiába várta vissza aranyhajú kisfia. Apa nélkül kellett felnõni
3943 6, 7 | szegény ijedtében.~- Hé, kisfiú - kérdezték tõle a katonák -,
3944 5, 5 | szemét! - zsörtölõdött a kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt,
3945 3, 6 | öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~
3946 3, 6 | kiáltott vissza:~- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a
3947 6, 5 | a legméltóságosabb ház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben
3948 6, 3 | Mariska volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak, s búcsúzott
3949 5, 2 | Van neki mért sírni, kismadarak! - sóhajtott a gyerek, s
3950 2, 13 | cipót, hanem esze nélkül kisomfordált a palotából. Hanem az orra
3951 2, 16 | volt az elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~-
3952 4 | asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- Ki is
3953 4 | a két áldozati állattal, kisütötte őket nyárson szép pirosra,
3954 5, 5 | Örült, hogy gyalogszerrel kisurranhatott a táborból. Úgyis visszahúzta
3955 5, 3 | nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította a labancot, és barátságosan
3956 1, 11 | lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni.~- Hiszen csak még egyszer
3957 1, 7 | Berettyó a bihari hegyek közül kiszalad az Alföldre. Áldott búzatermõ
3958 6, 5 | hogy az alul egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször
3959 5, 2 | fejedelem kíváncsi lett, kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg,
3960 6, 7 | bírtak tõle haladni. Néha kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák
3961 5, 7 | Földbõl fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok
3962 4, 1 | átmenni a másik szobába, kiszedni a könyvszekrénynek a második
3963 5, 1 | ejthette Csikaló, mindig kiszökött a pajtásai közül, s nádasok
3964 3, 2 | szánalom volt látni. Majd kiszúrták a bõrét a csontjai. Bezzeg
3965 1, 11 | záratlan tömlöcben.~- Hát kit-kit a saját becsülete. Engem
3966 1, 10 | bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak az országból, s mikor látta,
3967 4, 3 | rengetegben, nem tudok belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok
3968 4, 2 | agár fejét.~- No, ez ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt
3969 4, 4 | is a szõlõt, Báli bég is kitátja megint a száját akkorára,
3970 4, 1 | Csõdület támadt, a bimbasik9 is kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották
3971 3, 8 | húzta ki a telet.~Ahogy kitavaszodott, lassanként hazaszállingóztak
3972 5, 2 | elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett a tisztásra. Két katona
3973 2, 14 | faluban is minden ember kitódult a határra királyt fogadni.
3974 2, 15 | emberének ez is szabad volt.~- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó
3975 5, 2 | kurucnak.~Az urak közt megint kitört a kacagás, maga a fejedelem
3976 3, 2 | Keszeg Illés megköszönte a kitüntetést, s ahogy a király odébbment,
3977 4, 5 | nemesember. Õsi fészkébõl kiüldözte a török, földönfutó lett
3978 4 | megtörülgette a száját, kiült a küszöbre, úgy várta a
3979 3, 3 | vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~-
3980 3, 3 | nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belõle. Nyílt
3981 2, 14 | határra királyt fogadni. Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros
3982 2, 13 | meghallom vele!~- No, te ugyan kivágtad a rezet - intett neki Mátyás
3983 5, 5 | ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból a részem ötödfél
3984 1, 11 | látták Zsigmond király képét.~Kiválasztott a mulató cimborái közül
3985 2, 9 | Nekemiás mester már akkor kiválasztotta, melyik bükkfa lesz a legmagasabb
3986 4 | magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek ismeri el az ember
3987 1, 8 | mit adjon õ ezért.~- Nem kíván az én uram semmit - felelte
3988 2, 19 | orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egy-kettõre olyan tûz
3989 1, 8 | Mit hoztál már megint? - kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet
3990 5, 4 | Heister a hadnagynak.~- Haza kívánja kegyelmedet a fejedelem.
3991 5, 5 | nyilván föltámadás napján se kívánkoznak fölébredni.~- Voltak pedig
3992 2, 2 | vállán.~- De bizony nem is kívánkozok én arra a tájékra! Úgy vélem,
3993 2, 2 | látni. S éppen azért nem kívánkoztak sehova se a gyönyörû betûk,
3994 2, 10 | No, csak ennél nagyobb kívánsága sose legyen felségednek -
3995 2, 16 | vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta otthon oda a királynénak,
3996 5, 2 | összetette sovány kezeit.~- Mi a kívánságod, fiam?~Nagy buksi fejét
3997 6, 5 | állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse
3998 2, 15 | almáig.~- Lehetetlen, amit kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették
3999 5, 3 | Úgy lett, ahogy Rákóczi kívánta. Morcos - mert ezt a nevet
4000 6, 3 | kelepelõ gólyák barátságosan kívánták egymásnak kedves egészségére
4001 5, 6 | amelyeken selyemmel van kivarrva a szent ige: a szabadságért?
4002 2, 3 | kis emberre:~- Tudod-e, kivel beszélsz, hé?!~- Tudja a
4003 2, 7 | kérdezni, miért kell mindenbõl kivenni a gyevi bírót, de Mátyás
4004 2, 19 | változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! ‑
4005 3, 2 | bajon. Öcsém, Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl
4006 6, 8 | tulipántos láda. Odavánszorgott, kivett belõle egy kis ládát, abból
4007 6, 6 | Mikor pedig azt nagy erõsen kivették a kezébõl, akkor befelé
4008 3, 4 | Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk ne kelljen.~A
4009 1, 10 | volt Hervoja barátságára. Kívül-belül sok volt az ellensége. Hanem
4010 1, 7 | besenyõnek nem volt hazája, kóbor nép volt, sátor alatt élt,
4011 3, 6 | borotválásnak. A hosszú kóborlásban úgy kiverte a Recsep basa
4012 5, 3 | az árokban.~Biz az valami kóborló labancot bolondított, aki
|