1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
4013 5, 3 | fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta. Le se tette, míg a fenekére
4014 5, 3 | Meg is indult felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé
4015 5, 2 | Szelíden megsimogatta a gyerek kócos haját.~- Mi a neved, fiacskám?~-
4016 2, 2 | két lúdtoll helyett egész kócsagszárnyam van. Csakhogy nem a fülem
4017 6, 2 | új fészket, mikor közéjük kocsikázott a kevély Kereki.~Hej, sietett
4018 6, 1 | hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem
4019 2, 4 | sok patkót, járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat,
4020 4 | le, vagy a palánki görög kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmöskóstolgatás
4021 2, 1 | ezek elõtt a törött, kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar
4022 4, 4 | törökök, mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni
4023 4, 1 | hogy ha a jóisten sokáig köhögtet, írok én még regényt is
4024 2, 3 | tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak
4025 3, 2 | Szaladjatok már, fiaim, kérjetek kölcsön egy-két aranyat az erdélyi
4026 4 | egyször három hétig a talpadat köllene borogatnod szamárszemöldökefű
4027 2, 9 | hogy még a feketerigók költögetésére se ébredt fel hajnalban.
4028 6, 6 | amerre nagy seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~-
4029 6, 5 | megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! - csattant föl a nagyasszony,
4030 3, 6 | keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami török basát kell
4031 5, 2 | elaludt örökre. A fejedelemnek könny szökött a szemébe, leoldotta
4032 3, 1 | gondolta, hátha a fõuraknál könnyebben találna segedelmet. Éppen
4033 3, 2 | fenyegetéssel, kinek hogy esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még
4034 2, 8 | arcán csak úgy omlottak a s könnyei, eltört a mécsese a két
4035 5, 1 | de szomorú a te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz
4036 6, 3 | búcsúzik kelmed? - törülgette könnyét a csókai bíróné, mikor az
4037 5, 7 | mentén így tréfálkozni:~- Könnyű nektek, muladi halászok,
4038 2, 4 | felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket törülgetni. Hát mire egészen
4039 2, 17 | kapitány.~- No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant,
4040 4, 2 | Berzenczey fiú tûzte a fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel
4041 2, 8 | mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~
4042 2, 13 | pislogását is látom, amelyik a köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan -
4043 2, 8 | vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj
4044 1, 10 | Éjt-napot ott töltött ablaka könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa
4045 6, 4 | le a tûz mellé. Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri
4046 5, 5 | kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó szemmel
4047 1, 9 | azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat fölennéd,
4048 5, 2 | folyamodott segítségért. Könyörgő követséget küldtek hozzá,
4049 4 | elszaladt velük?~- Hû, a könyörgõje ne lögyön annak a Mohamed
4050 1, 7 | példát mutatva vitézeinek, könyörögve emelte fel szemeit az égre.~-
4051 2, 8 | se iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott el Vendel
4052 6, 7 | rossz subán. Egy nagy ócska könyvbe volt beletemetkezve, megrettenve
4053 2, 8 | Nem volt az benne a nagy könyvekben.~- No, megállj, Vendel -
4054 2, 18 | volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett olyan nyelveken,
4055 6, 3 | se száma annak a sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról
4056 2, 2 | parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász Magyarországon.~- Nem sokat
4057 2, 2 | kutyabõrre.~Busa deák~udvari könyvnyomtató mester~- Hogy lehessen ez -
4058 6, 7 | Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban
4059 4, 1 | másik szobába, kiszedni a könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ
4060 4, 1 | egészen biztos benne, hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az
4061 2, 2 | arannyal váltotta be a királyi könyvtárba. S megengedte neki, hogy
4062 2, 17 | udvari kapitány az udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
4063 2, 10 | csavarodott bajuszú, kis köpcös ember volt. A gúnyája mutatta,
4064 6, 4 | vagyont ért az a rossz köpenyeg. Teleszórták a szelei asszonyok
4065 6, 8 | mindig volt árpacukor a köpenyege zsebében, s azt mind miköztünk
4066 2, 9 | szétlebbentette magán a köpenyeget, s kicsillantotta alóla
4067 6, 4 | krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk
4068 3, 6 | borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok járásából
4069 2, 14 | király gyalog jött, szürke köpönyegben. Csak akkor tudták meg a
4070 6, 4 | ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja
4071 1, 9 | akárhányszor csak úgy a körme közül ebédelt, s bizony
4072 4 | bírója kapatta le a tíz körméről. (Azt is érdemes meghallgatni,
4073 3, 5 | szerecsen, lekapta a tíz körmérõl a gazdát, s vonószakadtig
4074 2, 10 | De aztán csak visszaült a körte mellé, s nyugodtan folytatta: -
4075 2, 10 | Hanem teneked adok egy körtéért egy aranyat.~- Nem eladó -
4076 2, 10 | õsapja a nemes és nemzetes Körtési családnak.~
4077 2, 10 | Nem eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam is elbírok
4078 2, 19 | szólni semmit se szólt, csak körül-körül hordozta szemét a szobában.~-
4079 4, 2 | elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az ebet. Persze csak úgy
4080 2, 16 | de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival, és
4081 2, 15 | lengyel határról. A magyarok körülfogták a lengyel hadat, megadta
4082 5, 2 | fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek.
4083 6, 4 | tábornok pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul
4084 3, 7 | városukat erõs kõfallal körülkeríteni. Azazhogy nem is a hajdúk
4085 1, 3 | véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a
4086 1, 4 | járóföldre, rettentõ szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet
4087 4, 2 | hozta az ajándék mellé. - Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki
4088 5, 2 | esthajnalcsillag föltetszik, körülvesszük az alvó kuruc tábort. Ti
4089 1, 10 | minden birtokát elszedték, s körülvették a várat is, ahol meghúzta
4090 6, 7 | õ mondott, ha esténként körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk,
4091 4, 2 | agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt, az megkapta, amit kért,
4092 5, 2 | kuruc vitézek, s amerre körülvitték a táborban, pörgött a dob,
4093 5, 4 | köszöntésemmel együtt! A lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még
4094 2, 16 | írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát
4095 3, 2 | borjúcombbal. Az oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~
4096 6, 2 | kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmednek elõbb, mint
4097 3, 5 | az esztendõben.~- Alássan köszönjük a szerencsét - nyögött a
4098 6, 2 | Kerekire:~- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek
4099 4, 3 | hazatalálok - búcsúzott Apafi -, köszönöm a szívességedet, szegény
4100 3, 2 | maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét
4101 2, 7 | rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak
4102 2, 18 | bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? -
4103 5, 4 | Add oda Doria uramnak köszöntésemmel együtt! A lovat pedig kössétek
4104 6, 2 | és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A diák eltette a másik
4105 2, 5 | szolgám - adta vissza a köszöntést emberségesen. - Kinek tiszteljelek?~-
4106 2, 15 | kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.~- Köszöntöm a kis vezért - üzente vissza
4107 4, 3 | isten, te szegény ember - köszöntött rá a fejedelem -, no, mire
4108 2, 10 | tûzhöz.~- Jó estét, földi! - köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg
4109 6, 4 | sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~
4110 4 | hallod, te bolond, hogy köszörüli a kést a kamrában? Legelõször
4111 3, 3 | embert, akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az
4112 2, 12 | csak zsellér vagyok benne. Kötelességem szívesen látni a gazdát,
4113 2, 6 | azt megbecsülte, aki a kötelességének eleget nem tett, azt hamar
4114 2, 6 | Egyszer a solymáriakat kapta kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta
4115 2, 6 | szegénytõl egyformán megkívánta a kötelességtudást. Akiben megtalálta, azt
4116 2, 17 | Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán,
4117 5, 5 | neki:~- Szojít-e nagyon a kötés, bácsi? Lám, így jáj az,
4118 4 | fertályotokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta
4119 5, 2 | jókedvû nótázás, se vidám kötõdzés sehol. Szótlanul õdöngtek
4120 2, 9 | álmodtam, olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogy
4121 6, 3 | mikor az ura az oldalára kötözgette az isten tudja hol szerzett
4122 2, 4 | ámbátor néha nagyon is kötözködõ kedvében van a király. A
4123 5, 5 | nektek, tartsatok velem.~- Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta
4124 5, 4 | kapun valami labanc vitéz, a kötõféken vezetve egy gyönyörû pej
4125 5, 3 | barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel:~- Téged pedig szabadon
4126 5, 5 | akkorra úgy össze volt kötve a két karja fahánccsal meg
4127 3, 7 | bele, mikor már szalajtotta követeit a két pártfogó úrhoz.~-
4128 3, 5 | odacsapkodták a szõregi követekhez, hogy egyszerre csupa tengelicekké
4129 3, 3 | német ellen, most aztán követeli érte a bérét. Ide küldte
4130 4, 2 | tanácsházba, mindjárt a Cickét követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón,
4131 1, 10 | vajda szolgái is. Magukénak követelték a vadat, mert az õ földjükön
4132 1, 8 | ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~- Tisztelem gazdádat, mondd
4133 1, 5 | fegyveres vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken
4134 5, 2 | folyamodott segítségért. Könyörgő követséget küldtek hozzá, a Felvidékre,
4135 3, 5 | a többi szõregi követ is követte a jó példát, levágta magát
4136 6, 5 | kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen
4137 3, 7 | húzni a város körül, ha kövünk volna hozzá.~- No, azt adhatok,
4138 6, 6 | pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû sasos csákót nyomtak
4139 2, 17 | az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan János.~Lett erre
4140 5, 5 | Bercsényinek a haragos nevetése közberecsegett:~- Hát akkor szaladj innen,
4141 2, 10 | kivált a sötétségbõl, s közeledett a táborhoz. Õszbe csavarodott
4142 6, 4 | egyebet kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e az,
4143 4 | Latrán utcában. Legalább közelrül megláthatod, milyen az az
4144 6, 7 | mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen vége volt
4145 2, 17 | meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányavetibben állt
4146 2, 9 | mentem vitézkedni - szólt a középsõ testvér, s már akkor csakugyan
4147 6, 1 | kisbíró ajánlotta fel magát a „közért”, ahogy most mondanánk.
4148 1, 1 | lakodalom!~Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény
4149 1, 10 | elment. Névtelenül beállt közkatonának Hunyadi János seregébe.
4150 2, 16 | kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön,
4151 6, 7 | ma léket a Tiszán?~- Mi közöd hozzá? - morgott mérgesen
4152 4, 2 | fogva az agár tanácsosból közönséges agárkutya lett, az apródnak
4153 3, 8 | ketten építettek egy malmot, közösbe kerestek halálukig. Csendes
4154 1, 2 | népnek. Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol jobban elférünk.~-
4155 6, 7 | sötétséget.~A három katona közrefogta a gyereket, úgy vágtak neki
4156 4, 0(4) | Kadin: közrendű török asszony~
4157 3, 6 | szabók, a szûcsök s egyéb közrendû népek: azoknak a markából
4158 5, 6 | Szatmár vármegye sok híres községe közt egy sincs ennél híresebb.
4159 2, 17 | mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi
4160 6, 7 | Galambosak házához. Ott ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd
4161 5, 2 | akartak engedni az erõs kõfalak, keményen tartották magukat
4162 3, 7 | várból. Szeretnénk ellene kõfalat húzni a város körül, ha
4163 3, 7 | német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna, azon mind a kettõ
4164 3, 7 | bizony nagyon ráfért volna a kõkerítés.~- Igaza van a fõbíró uramnak -
4165 4, 4 | olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz
4166 3, 6 | kezébõl ijedtében kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta,
4167 3, 6 | sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor
4168 3, 6 | mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab mesternek a térde
4169 3, 8 | máskülönben, a légynek se vétett. Koldusnak, vándorlónak mindig öntött
4170 2, 19 | KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig
4171 2, 19 | kalázi bíró.~- Forr már a kõleves - jelentette ki a bíróné,
4172 5, 5 | a szilvafák, csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~
4173 2, 4 | királyné csizmáit, s még a komaasszonyának is csak sátoros ünnepeken
4174 6, 5 | már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~- Csülökre, gyerekek! -
4175 6, 1 | csak úgy zengett bele a kommunitás háza.~- De hát azért nem
4176 5, 3 | megérezte a szagát, mint komondor a farkasét.~Egy esztendõ
4177 4, 5 | szarvasok, medvék, bölények komor tanyái. Csak a völgyekben
4178 1, 11 | nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban
4179 2, 11 | asztal sarkába, hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e, fiam? - nézett
4180 4, 4 | szöglete a szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak
4181 1, 9 | pedig az egyik kiment a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e
4182 1, 11 | lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot,
4183 2, 4 | Ahogy az asszony kiperdül a konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~-
4184 1, 9 | Föleszi az egész udvari konyhát, királyom - panaszolta félig
4185 2, 8 | fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak azok a juhászok kerek e
4186 1, 10 | az erdõk sûrûjében ma is kopár, fekete a föld. Nem terem
4187 6, 1 | hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~Kapja a levelet a kamarás,
4188 6, 1 | hiába ürgette-forgatta a kopertát.~- Hát a száz arany, földi? -
4189 1, 10 | csatában szíven szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le
4190 1, 9 | a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû
4191 3, 6 | hajdúk, a targoncások, a koplalósok: ezek rángatták meg a fülét
4192 5, 1 | rejtette a hegedûjét, úgy kopogott rajta a könnye, mint a záporesõ.~-
4193 1, 10 | halottasszekér, rajta nehéz koporsóban az ifjú Hervoja. Mosolygott,
4194 2, 1 | a koporsó Hunyadi János koporsója, ez a kõbõl faragott levente
4195 5, 2 | Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra kapták a síró kuruc
4196 2, 1 | mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ
4197 3, 3 | egy tarisznyával.~- Sose koptasd a lábad, Mujkó - legyintett
4198 2, 19 | szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan
4199 3, 3 | király. De hogy hiába leste, korán reggel már gurult a trónterembe,
4200 2, 18 | jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni
4201 6, 4 | furulyámat fogadja el! Valódi kõrisfa. Csontnyaka van neki. A
4202 1, 9 | gyöngyélete volt a nagy étkû Kórogyinak. Most már nemcsak az éhét
4203 2, 5 | Mohos a dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~Azért
4204 3, 2 | hallotta, ijedten kapott a koronájához az udvari népség savanyú
4205 3, 2 | Nincs már felségednek a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott,
4206 3, 8 | Az öreg fûzfa megfrissült koronájával ott bólogatott a vízszélen,
4207 4, 5 | õsrengetegek ringatták a koronájukat, szarvasok, medvék, bölények
4208 3, 2 | után gazdája lett a magyar koronának. A korona ugyan ragyogó
4209 3, 2 | hogy a temesi gróf éppen a koronára szeretné legjobban rátenni
4210 6, 1 | lúdnak - mosolyodott el a koronás szépasszony.~- Akár a fölséged
4211 3, 1 | csakugyan nem törõdött többet se koronával, se országgal. Azt tartotta,
4212 5, 5 | vitézül hadonászva egy száraz kóróval.~De már erre megint le kellett
4213 3, 5 | bíró uram, ész van itt, nem korpa - csapta félre a fejében
4214 6, 7 | Kuckó királyt. Egy zsák korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból,
4215 2, 15 | darabolni, olyan is, aki korpává õrölte volna.~- Kis csupor
4216 4 | én be nem eresztöm ezt a kórságos törököt, míg magam löszök”.~
4217 2, 7 | füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben
4218 4, 3 | egy kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta
4219 6, 8 | markomba nyomta: - Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot,
4220 4, 3 | után.~- No, még ilyet se kóstoltam életemben. Ugyan, vadász
4221 6, 4 | fölfordított hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a
4222 1, 1 | egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.~- Ezt már csak nem hagyjuk
4223 3, 8 | Megint belenyúlt, s addig kotorászott benne, míg ki nem húzta
4224 3, 4 | biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok innen, úgy csapom bele az
4225 5, 7 | tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat fogtak is tömérdeket,
4226 4 | hátha csak figurázik az a kótyagos gyaur?~- Csak legalább az
4227 3, 5 | kisbíró, falu borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek Perec
4228 2, 4 | estét - köszönt be Mátyás a kovácsmûhelybe.~- Mi járatban vagy, öcsém,
4229 2, 4 | város szélén meglátott egy kovácsmûhelyt. Könnyû volt meglátni, mert
4230 2, 4 | mosolygott a király a kovácsra, akinek nem kellett nagy
4231 6, 8 | elmaradt a furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg
4232 6, 4 | ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~-
4233 6, 1 | jutott ide abból egy vörös krajcárnál egyéb.~- Jaj, atyámfiai,
4234 2, 11 | orrú.~- Vládó deák vagyok Krakkóból - görbült kétrét a vastag
4235 5, 6 | folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~Pálffy János intett
4236 3, 1 | Báthori már fölhajtotta a kristálybillikomot, s elmosolyogta magát.~-
4237 4, 3 | vadásztarisznyájából egy kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat.
4238 2, 9 | nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel a csörgõ hegyi patak szolgált,
4239 6, 3 | csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin Vládó szerb nemzetbeli célszerû
4240 6, 5 | Az erre-arráját annak a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak,
4241 2, 16 | gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle. Akkor
4242 4 | szádat, úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást
4243 4, 5 | tanyái. Csak a völgyekben kucorgott egy-két viskó: télidõben
4244 5, 4 | Gábor a szemébe húzta a kucsmáját, hogy könnybe borulását
4245 4, 2 | ez akkor nagyon becses küldemény, ugye, urak? - fordult nevetve
4246 1, 2 | arannyal fizetem, hanem vassal. Küldeni se küldöm, hanem magam viszem.~
4247 2, 15 | Hét vezért persze nem küldhetek egy ellenség ellen - nézett
4248 2, 7 | markát a kisbíró. - Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások.~
4249 2, 6 | esztendeje, csak az adót küldjük: eredj adó, Budavárba, eredj!~
4250 6, 1 | tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.~
4251 4, 2 | nem járok nyulászni, mit küldöz nekem ilyeneket a padisah11? ‑
4252 2, 15 | Lándzsaszúrás érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága
4253 2, 17 | tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~-
4254 4, 1 | nyáridõben nemigen lehetett különbséget tenni a szegény emberek
4255 2, 9 | szava ilyen volt-e annak a kürtnek, öcsém?~- Majd kipróbáljuk -
4256 1, 7 | hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok
4257 2, 18 | nem ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak,
4258 3, 6 | takarodót fúvatott a tábori kürtösével.~- Gyerünk odább egy házzal!
4259 1, 8 | találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért
4260 2, 7 | mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel.
4261 2, 3 | düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha ilyen szépet! -
4262 2, 17 | koptatta a budai Vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai
4263 6, 7 | most is ott szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette le a gyapjúnyíró
4264 4, 2 | az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~- Nem vagy igaz ember,
4265 4 | megtörülgette a száját, kiült a küszöbre, úgy várta a gazdát meg
4266 5, 5 | Lám, így jáj az, aki a kujucsokat bántja!~Napáldozat táján
4267 5, 5 | akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! - bizonyította a pöttöm
4268 4 | amelyik a pitvarajtó fölött kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel
4269 2, 18 | dong a szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent
4270 1, 9 | megevett elüljáróba két kukoricakenyeret. A követek közül pedig az
4271 3, 6 | becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint neki. Akárhányszor
4272 1, 9 | magyar legények! A legkisebb kuktám is megeszi azt az ökröt,
4273 1, 9 | ebédelt, s bizony a jámbor kuktának se igen terítgettek asztalt.
4274 1, 9 | sokat elévõdtek a nagy étkû kuktával, hanem a fõszakács egyszer
4275 1, 8 | felelte a követ -, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék
4276 1, 11 | rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás
4277 2, 7 | felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak
4278 2, 7 | itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kûszent lábánál,
4279 2, 18 | tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra,
4280 2, 18 | tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó
4281 4, 5 | anyjának orvosságot? Az utolsó kunyhóban azt mondotta neki egy százesztendõs
4282 4, 5 | hogy lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával kimozdította
4283 4, 5 | pedig sírva bolyongott a kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának
4284 2, 11 | csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~- No, deák - hunyorított
4285 4 | Latrán utcából.~- Ne te ne! - kurjantotta el magát az asszony is,
4286 2, 14 | aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantottak neki, hogy megreszketett
4287 4, 1 | magához tért, és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe,
4288 5, 5 | csata után egy nagy bajuszú, kurta derekú kuruc vitéz állított
4289 5, 2 | ostromolta már Szeged várát vitéz kurucaival Rákóczi fejedelem. Labanc
4290 5, 4 | tanácstalanul, megszólal a kurucból lett labanc hadnagy: - Mondanék
4291 5, 4 | fejedelemtõl kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen kurucnak
4292 5, 1 | valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt össze. Nagyon megtetszettek
4293 5, 5 | öcsém?~- Be akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! - bizonyította
4294 5, 4 | itt, úgy nézem, nem élnek kurucpecsenyén.~Pár hét múlva követ érkezett
4295 5, 1 | cigányt.~- Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék lenni - jajveszékelt
4296 5, 6 | Rákóczi kardjával győz még a kurucság,~aranyos zászlóját víg szelek
4297 5, 1 | Thököly.~- Be akarok állni kurucsnak - kezdett bátorkodni Csikaló. -
4298 5, 1 | álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! -
4299 2, 7 | kultúrpalota tövében, a két kûszent lábánál, akiknek nagy örömük
4300 5, 7 | tetõt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát
4301 5, 7 | hely, ahol a német föl ne kutatná. Földbõl fölássa, tetõbõl
4302 5, 7 | fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok én helyet,
4303 2, 2 | pedig Hendók mesteré, aki a kutyabõrbõl készült papirosra olyan
4304 2, 2 | beletemetkezett a jámbor a kutyabõrökbe, hogy se látott, se hallott
4305 2, 2 | oda velük egy aranyszélû kutyabõrre.~Busa deák~udvari könyvnyomtató
4306 4, 2 | egész kutyát küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt
4307 4 | mert mindjárt itt lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés mindig
4308 6, 1 | csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~Szót fogadott a deák, hogyne
4309 3, 1 | akkora úr, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösen járnak ‑ feszítette
4310 1, 8 | agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget
4311 4, 2 | hogy a fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek.~Attól fogva
4312 6, 4 | adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek
4313 4, 1 | írónádad, és írd föl ennek a kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a
4314 6, 1 | kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen
4315 4, 1 | egyebet, akkor én mindjárt a lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy
4316 1, 7 | király bíborköntösén, s apró lábaival fölkúszva a csatabárdra,
4317 5, 1 | tábort. Fél óra múlva Rabutin labancai előbukkantak az erdőből,
4318 5, 5 | Biz én már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő
4319 5, 3 | most már majd elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva
4320 5, 5 | Éppen átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s azt mondom nektek, tartsatok
4321 5, 6 | Alkonyat felé már száraz lábbal mentek át rajta az oszladozó
4322 2, 8 | ugrott oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint
4323 3, 5 | mind az egész Szõreg fél lábon álljon, mert a basa õkegyelmessége
4324 5, 1 | Csikaló fogta a hegedûjét, lábujjhegyen végigosont az alvó katonák
4325 1, 4 | vívták. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban,
4326 4, 3 | Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem macskaugrás ide
4327 3, 1 | hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából, téged is szívesen látlak
4328 3, 1 | gazdádnak bõrös pecsenyét a lacikonyhán.~- Bizony, király, megérdemled
4329 6, 8 | roskadozott egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott, kivett
4330 3, 8 | molnár! Azóta tele volna a ládafia ezüsthúszassal.~Hát ezért
4331 3, 2 | nem találkozott garas a ládafiában. Ilyenkor aztán búsan szólt
4332 2, 19 | kalázi bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát,
4333 5, 1 | kuruc leventének öltözve a ládája fenekére rejtette a hegedûjét,
4334 6, 8 | Odavánszorgott, kivett belõle egy kis ládát, abból egy kopott selyemkendõt,
4335 2, 8 | mindentudó feje búbjára. - Ládd, megvan a tudomány, most
4336 5, 7 | is odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem
4337 3, 6 | kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a keze, mint a selyem, sebes
4338 2, 11 | lesz?~- Menjetek márványt lágyítani a tudományotokkal - adta
4339 1, 9 | olaszok követeket küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Nagy
4340 4, 1 | sarkán elejbe állt a Bocsa lakatos.~- Nini - azt mondja -,
4341 3, 4 | kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~A karcagiak mindjárt
4342 4, 2 | vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül, s ha jókedve
4343 1, 9 | verhette el, hanem jól is lakhatott kénye-kedve szerint. Ki
4344 4, 5 | lelkû, nyájas, jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük
4345 6, 7 | volna, aki miközénk jött lakni.~Éppen ezért választotta
4346 1, 1 | ránk! Ebbõl lesz csak nagy lakodalom!~Úgy is lett! Közibük vágtattak,
4347 5, 6 | nem a búzájáról, nem is a lakóiról, akik szegény emberek. Onnan
4348 1, 10 | teljesedjék a jóslat. Az erdõ vad lakója úgy eltûnt, hogy senki se
4349 4, 3 | mondta a favágó -, itt lakom az erdõszélen. Nézzen be
4350 2, 16 | kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe
4351 3, 5 | basa. Semmi kevélység nem lakozott benne, ami abból is megtetszik,
4352 1, 8 | A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendõvel
4353 1, 10 | dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra verve vigyék eléje. Hervoja
4354 2, 3 | csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára,
4355 2, 15 | nem esett semmi baja.~- Lándzsaszúrás érte a vállán.~- Küldünk
4356 5, 6 | jajgatna, s olyan óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta
4357 6, 3 | karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett az arcuk
4358 2, 4 | álmot egy nagy libazsíros lángossal.~- Ezt majd elviszem az
4359 6, 5 | mulatnak, s ettõl egyszerre lángot vetett a képe. Kiugrott
4360 1, 1 | fejedelemnek, Dúl királynak a két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven
4361 2, 7 | kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse
4362 1, 1 | mind a kettõ ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak,
4363 1, 1 | legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:~- Én
4364 2, 16 | cipó.~- Kéz után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta
4365 2, 8 | A MINDENTUDÓ~Kancsófülû, lapátfogú, hosszú, sovány ember állított
4366 2, 13 | csendesen, s odafordult a lapátfülûhöz: ‑ No, fiam, hát mit árulsz?~
4367 6, 3 | kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt ott aludt édesen Marika
4368 3, 8 | lehetett hallani a nagy lármájuktól.~Hanem egyszer aztán ugyancsak
4369 4, 5 | hallgatta a kétségbeesett lármát.~- Oda van, vége van! Onnan
4370 6, 5 | verték a nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a
4371 2, 10 | pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s
4372 2, 9 | intett neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~
4373 3, 1 | mint szövetségese Dobzse Lászlónak.~
4374 1, 10 | könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~Jött is nagy
4375 4, 4 | nagyságos bég, azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~-
4376 1, 1 | bennünket - felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította hazafelé
4377 1, 8 | bolgár király -, szívesen látnám vendégül.~Csak akkor hûlt
4378 1, 1 | anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.~-
4379 4, 4 | inasnak.~- Mintha csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.~
4380 3, 5 | szerencséltet benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes szemével
4381 2, 16 | kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~
4382 3, 5 | hogy olyan helyre is elment látogatóba, ahová senki se hívta. Akkor
4383 1, 11 | Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyrõl válaszolt,
4384 1, 7 | Utoljára László király idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
4385 6, 5 | akarják megdézsmálni ezek a lator vasas németek a kis tanyán.
4386 3, 6 | finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent
4387 6, 8 | tettem is egymásra. Nem is láttuk a pénzt, csak sátoros ünnepen:
4388 6, 6 | igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést,
4389 6, 3 | búzamezõkön, nem volt, aki learassa õket. Az embereknek eszükbe
4390 5, 7 | karjára támaszkodva a bírónak, leballagott a tárogatósok közé.~Azok
4391 2, 13 | takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek bele a bíbor függönyök.
4392 4, 3 | arról ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát
4393 1, 3 | kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre,
4394 3, 3 | s körülnéztek a tájon. A lebukó nap tüzet rakott a felhõkben,
4395 3, 2 | Igazi oszlop lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon jót
4396 3, 4 | az úton.~Abban a percben lecsapott rá valami bolond sas, s
4397 5, 7 | odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~-
4398 5, 1 | elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére
4399 2, 11 | magyar deák megint csak lecsüggesztette a fejét, mint a jégverte
4400 1, 6 | Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott az égrõl, akkorra Pereszka
4401 6, 2 | szétosztotta a száz aranyat a leégettek közt, aztán hátat fordított
4402 2, 11 | Abban a percben a király leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult
4403 6, 2 | rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se
4404 3, 5 | jókedve kerekedett, nagy leereszkedve szóba állott a szegény házigazdával
4405 5, 7 | hajóra azon a helyen, ahol leeresztettük - mosolygott Árkai a bozontos
4406 1, 9 | csontot, s mire mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott
4407 6, 6 | csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett, már akkor sok volt odalent
4408 1, 9 | Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy csörgött már a
4409 4, 4 | embert, hogy majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek,
4410 3, 2 | árva. Egy-két hét alatt úgy lefogyott az állatok királya, hogy
4411 4, 4 | Báli bégnek, ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt,
4412 2, 13 | ballagott ki az ajtón, mint akit leforráztak.~Szégyenletében úgy beletakaródzott
4413 1, 9 | lehet harcolni, akik közül a legalábbvaló is egy ökröt eszik meg együltében,
4414 2, 15 | látom, melyik közületek a legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! -
4415 2, 15 | megzavarodva néztek egymásra. A legbátrabb aztán megszólalt közülük:~-
4416 1, 11 | rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának az ajtaját. Az
4417 1, 5 | fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük. A hét vezér
4418 2, 18 | ha nem látom a fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik
4419 6, 1 | tartotta. Ha a ludacska megállt legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni.
4420 1, 9 | nekiugrott a tábor mellett legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb
4421 6, 1 | jókedve. Megrezzentette a legelõ jószágot:~- Nem jó lösz
4422 2, 7 | De bizony azt vigye el legelõbb!~- Márpedig azt nem viszi! -
4423 1, 1 | maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak,
4424 5, 6 | járjatok azon a porcfüves legelőn, mintha temetőben járnátok.
4425 1, 2 | magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem
4426 2, 10 | legrongyosabb vitéze Magyarország legelsõ uraival mártogatott egy
4427 1, 10 | Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé cseperedett, egy reggel
4428 6, 5 | gyerekek! - ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó
4429 2, 19 | elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a
4430 4 | neked az igazságot, ahol a leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől
4431 2, 2 | deák pedig a Hendók mester leghaszontalanabb szolgája. Hendók mesternek
4432 2, 19 | bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon is, ha akkora darab
4433 6, 1 | felség színe elé. (Ez a leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?)
4434 1, 6 | népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak sem esik baja.~
4435 2, 11 | de a lengyel keze volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de
4436 4, 2 | A LEGHŰBB SZOLGA~Erdélybõl hoztam
4437 2, 7 | hová való, ezt feleli rá:~- Leginkább csak Gyevibe.~A régi világban
4438 6, 5 | tegyünk, most már?~- Én bizony legjobbnak gondolnám, ha kelmed odakint
4439 3, 3 | éjszaka kihurcolkodom belõle, legkésõbb hajnalra. Csak addig tûrj
4440 1, 3 | a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe
4441 2, 17 | hegyek közt, azok közül a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~
4442 6, 5 | is megvan még, s ma is a legméltóságosabb ház a kiskunok földjén.~
4443 6, 2 | nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban,
4444 5, 7 | hajók közül eloldozták a legnagyobbat, és rakásra rakták benne
4445 4 | tapasztalatból, hogy ilyenkor legokosabb hallgatni.~Nem is szólt
4446 2, 12 | Mátyás király esze volt a legragyogóbb arany.~
4447 5, 5 | mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb útja Rákóczi táborának!~
4448 2, 10 | az, hogy a fekete sereg legrongyosabb vitéze Magyarország legelsõ
4449 2, 19 | leakasztotta a szögrõl a legrózsásabb tányérját - abból kanalazta
4450 1, 7 | besenyõ tengernek, ahol legsûrûbb!~László király azonban mintha
4451 4 | nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta.~
4452 2, 9 | KI ÁLMODTA A LEGSZEBBET?~Sokat változtak a budai
4453 2, 14 | magát a bíró macskája, a legszélsõ viskóban is hideg rázza
4454 5, 1 | fejedelem sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az
4455 2, 2 | mester - nevetett a deák, s leguggolt az asztal alá, amelyiken
4456 2, 2 | pingált lúdtollal, hogy majd legurultak onnan. De még tán le is
4457 1, 10 | erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó
4458 2, 4 | élek péntek napokon.~- Hol légyen az az odafönt? - kérdezte
4459 1, 11 | voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy
4460 1, 2 | országot bejártak, sok népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna
4461 5, 2 | szemét. A puha nádbugák lehajoltak hozzá, s vigasztaló susogással
4462 2, 19 | alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a király a
4463 5, 1 | az alvó katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott elõre az
4464 6, 7 | Kuckó király szégyenlõsen lehajtotta a fejét.~- Várjanak, míg
4465 2, 2 | föld alá is, még tán oda is lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése,
4466 4, 5 | és sikoltott olyat, hogy lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával
4467 4, 1 | kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról a hidegvizes borogatást,
4468 5, 2 | lihegte fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott
4469 1, 10 | hatalmas fái, pompás virágai. Lehányták levelüket a szomszéd erdõk,
4470 5, 3 | No, én annak a lókötõnek leharapom a fejét! - csikorgatta a
4471 6, 3 | éjszaka talpon állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~
4472 4, 2 | is - de most a Cicke mind lehetetlenné tette azt. A legnagyobb
4473 2, 3 | elõbb megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~
4474 2, 7 | bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri
4475 2, 10 | kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz. Más nem tudja úgy tartani
4476 5, 5 | mikor éjszakai pihenõre lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei
4477 6, 7 | király nem szólt többet, lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét,
4478 1, 4 | is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok
4479 1, 9 | szerette maga körül a sok léhûtõ népet, de a nagy étkû Kórogyi
4480 5, 1 | próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló
4481 4, 5 | mennydörögve gurult le a lejtõn. Helyébõl forrás fakadt,
4482 6, 7 | halászok másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az
4483 6, 1 | lúd - búsulta el magát, s lekanyarította fölöstökömre a másik combját
4484 6, 2 | megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb
4485 6, 2 | sietett is ám mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„
4486 3, 4 | tartogattok?~Savanyú Mézes Gergely lekapott az oltárról egy égõ gyertyát,
4487 6, 3 | S mikor az emberek már lekapták vállukról a kaszát, a szanádi
4488 4, 1 | el magát Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött
4489 6, 7 | beleeresztette magát abba a nagy lékbe, amit aznap vágtak a halászok
4490 4, 5 | szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~- Jó emberek,
4491 2, 2 | azt a tudós emberek szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~
4492 6, 5 | vasas német fogta körül a lekonyult orrú kiskun legényeket,
4493 6, 5 | kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró kanállal, akkorra a nemzetes
4494 6, 5 | nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek
4495 4, 3 | életetek. A cigány-hideg lel benneteket a komoly munkától.~
4496 5, 1 | sokan horkoltak, sokan lassú lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls
4497 1, 9 | fûszerszámmal. Péter pedig ette lélegzet nélkül, az egyik szája végén
4498 4 | mert a töröknek elfogyott a lélegzete. Egy kicsit hátra is billentette
4499 1, 6 | keresztül bírt még egy kis lélegzetet venni. Egész teste remegett,
4500 3, 5 | jaj akkor minden teremtett léleknek, mikor olyan haragosan reszket
4501 3, 3 | a másik.~- Hát ezeket mi leli? - súgta Mujkó a királynak,
4502 5, 5 | jobban nevethessen.~- Jaj, lelkeim, nem ott árulják a nádmézet,
4503 1, 4 | Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek
4504 2, 14 | Pedig édesszülém nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak
4505 2, 7 | engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró,
4506 6, 7 | sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes katonát, csak az a kár,
4507 3, 7 | nézte a csetepatét nagy lelki gyönyörûséggel, kard helyett
4508 1, 10 | pusztítást, felébredt a lelkiismerete. Nézte a vár bástyáiról,
4509 4, 5 | a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó emberek laknak
4510 5, 7 | dalos kedvükről, a muzsikás lelkükről. Szép holdas estéken még
4511 6, 8 | ereklyét, gyerekeim - kötötte a lelkünkre -, minden betûje a szabadságharcról
4512 4, 1 | volna, és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa
|