1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
4513 5, 2 | mocsarak mérges levegõje, hideg lelte, forróság gyújtogatta, s
4514 6, 3 | elszéledt az egész falu, de nem lelték se hírét, se hamvát. Öreg
4515 2, 11 | megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal az apródszobába.
4516 5, 2 | összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint
4517 3, 3 | Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva,
4518 2, 1 | megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította
4519 5, 7 | lepte be a tél, odaát a lengyelek földjén.~Odafönt elhallgattak
4520 5, 6 | segítõtárs után nézni. Kiment Lengyelországba szövetségest keresni. A
4521 2, 15 | legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott az egyik.~-
4522 2, 4 | szakadt az este, nincsen hova lennem. Megáldaná kelmedet az Isten,
4523 3, 7 | segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas mondja:
4524 2, 1 | forgatni.~Hunyadi kardja azóta lent fekszik a Duna fenekén.
4525 2, 17 | megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
4526 1, 7 | Akkor pedig egy szálig lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A
4527 1, 10 | utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra ott termettek a
4528 3, 6 | volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna a fejedet a nyakadról,
4529 2, 2 | szempillantás alatt tíz r betût lenyomott vele a papirosra. Aztán
4530 5, 2 | könny szökött a szemébe, leoldotta a kardját, és a kis halott
4531 6, 1 | diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta is sok diplomatakarrier
4532 6, 7 | besötétedik. Akkor álmában lephetik meg, akit keresnek.~- Egész
4533 2, 2 | kedvemben vagyok, tíz betût is lepingálok egy óra alatt!~Azt mondja
4534 5, 5 | örömében, de azért csak lepittyesztette a száját.~- Hiszen ismerni
4535 1, 11 | király. Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott
4536 5, 2 | ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket, s elvesztek a labancok
4537 6, 3 | fogott a hajnal szava. Kemény léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott
4538 1, 7 | csak fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás
4539 3, 5 | Perec basának? Attól félek, leragad a csizmája ebben a feneketlen
4540 3, 2 | Hékám, úgy látom, egész leromlik már az oroszlán a kezed
4541 1, 10 | szakálla földig nõtt, ruhája lerongyolódott, ijedten menekültek el a
4542 2, 18 | szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni
4543 5, 1 | hogy a fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért aztán
4544 5, 1 | tutyi-mutyiságát. - Ne félcsetek engem, lesek én még olyan nagy úr, hogy
4545 6, 5 | kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan
4546 1, 7 | besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~- Eredj! -
4547 2, 10 | Balázs - intett a vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben
4548 6, 3 | összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már elõttük
4549 4, 5 | vihar tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát szikla összehasogatta,
4550 4, 2 | fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel várta a büntetést.
4551 2, 2 | De úgy ám, hogy a deák lesütötte a fejét, mert nem bírta
4552 6, 5 | ahogy a legények válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony,
4553 4, 5 | simult a lábához.~Egyet leszakított belõlük reszketõ kézzel,
4554 1, 3 | álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belõle egy õsz öregember,
4555 3, 5 | megérkeztek a szegedi várba, leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték
4556 3, 1 | ketten összefogunk, úgy leszedjük a töröknek a kontyát, hogy
4557 6, 3 | Csókán is, Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból
4558 4, 5 | el nem juthat. Szarvas is leszédül arról a meredek oromról,
4559 6, 4 | parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem
4560 2, 7 | írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. -
4561 1, 7 | esti harangszó. A király leszökkent paripájáról, és példát mutatva
4562 6, 7 | vagyunk a parton. Rögtön ott leszünk, ahova igyekszünk.~Azzal
4563 2, 8 | ott ember lesz belõled.~Letelik a fél esztendõ, visszajön
4564 5, 7 | hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki
4565 2, 10 | hogy én szegény közember létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~-
4566 5, 1 | Arra aztán Csikaló sietett letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy
4567 6, 6 | gyulladt ki. Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta
4568 2, 14 | Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~- Miért nem lehet az, te
4569 2, 18 | furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára másszék. De a király
4570 1, 1 | dárdájuk számtalan vadat leterített.~A két testvér már éppen
4571 5, 2 | nádasba, kopott subáját leterítette a zsombékra, és fáradtan
4572 6, 5 | nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van
4573 5, 2 | volt már az arca is, mikor letették az ágyra, s csak annyi erõ
4574 3, 6 | rossz volt látni; de úgy letisztította azt róla a kisinas, hogy
4575 2, 8 | Kisvártatva megint kiszedte õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást:
4576 2, 4 | de csak eszefelejti ember lettél, Márton kovács! Mit szól
4577 2, 14 | a gyereknek:~- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le
4578 2, 4 | dolgozgat, egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos
4579 4, 5 | pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom innen, akárhová esem, keressetek
4580 4, 1 | bürgéddel, aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját.
4581 3, 8 | visszakerülök erre a tájra.”~Azzal levágott a fáról egy ágat vándorbotnak,
4582 3, 5 | is követte a jó példát, levágta magát a földre, és szórta
4583 1, 4 | visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget, amely megtámadta
4584 2, 1 | ottfelejtett, elhordta a német. Levakarták még a kacskaringósra faragott,
4585 3, 2 | meghízni azon a te kerti levegõdön.~- Jut is, marad is - felelte
4586 5, 2 | a tiszai mocsarak mérges levegõje, hideg lelte, forróság gyújtogatta,
4587 1, 9 | becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással,
4588 6, 1 | Micsoda száz arany?~- Aki a levélben bele van írva.~- Hát akkor
4589 5, 6 | egyre-másra küldözgette a leveleket a kuruc vezérnek, Károlyi
4590 6, 1 | mint most, a királyasszony levelének volt ideje kilyukadni az
4591 6, 1 | Huszonöt aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed
4592 2, 7 | ráérõ emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg
4593 6, 1 | felolvasta a királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta
4594 4 | borogatnod szamárszemöldökefű levelével, és én addig nem okosodhatnék
4595 1, 10 | pompás virágai. Lehányták levelüket a szomszéd erdõk, elfonnyadt
4596 2, 7 | ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik
4597 2, 11 | Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~- De már azt megnézzük -
4598 2, 17 | merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden
4599 2, 17 | becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János,
4600 3, 4 | akárhogy hívták egy kis meleg leveskére.~- Nem lehet, emberek -
4601 6, 6 | gyerek, és mekkora hõs!~Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos
4602 6, 6 | a tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent
4603 3, 2 | temesi gróf, aki szintén ott lézengett, megszólalt nagy dölyfösen:~-
4604 6, 8 | se kellett. Belesodorta a libaitatóba, ott találta meg másnap
4605 2, 16 | hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszra rakták a
4606 2, 4 | szemébõl az álmot egy nagy libazsíros lángossal.~- Ezt majd elviszem
4607 1, 1 | Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok
4608 1, 10 | meghúzta magát.~A bosszút lihegõ embernek egy gonosz gondolata
4609 1, 1 | libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar
4610 2, 19 | az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna
4611 2, 19 | asszonynéném, csak egy kis lisztecske meg egy-két tojás meg egy
4612 3, 8 | mindig öntött egy kis fehér lisztecskét a tarisznyájába, akármilyen
4613 2, 14 | szét a piros búzát, a fehér lisztet, amilyent azon a tájon boldogabb
4614 5, 5 | ugyan megrángatta a bajusza lobogóját...~- Hohó, hé! - kiáltott
4615 5, 5 | visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók csúfondárosan lobogtak feléje,
4616 1, 11 | víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel álltak elejbe a magyar urak,
4617 5, 5 | tábori lobogók csúfondárosan lobogtak feléje, kegyetlen csattogással:~-
4618 5, 7 | siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha nem a tárogató?~Hadi
4619 2, 9 | lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros kendõt. Három
4620 2, 7 | ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott
4621 3, 3 | dühében, ahogy a király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes
4622 2, 15 | apródját behívatta magához. Lobot vetett a képük, parázslott
4623 6, 5 | öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfokosát.~-
4624 6, 5 | Olyan édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt, hogy
4625 6, 7 | jeges víz még csak nem is loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta
4626 5, 4 | vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~- Szavamra mondom, százegy
4627 2, 12 | Dunát, hogy éppen csak a locsogása nem hallatszott.~- Fordítsd
4628 1, 1 | a gyönyörû állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp
4629 2, 9 | Nekemiás mester csakugyan locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit,
4630 4, 1 | göthös embertõl, aki minden locspocsos idõben influenzára van ítélve,
4631 2, 7 | a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás
4632 5, 2 | úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott már, azt is messzirõl.
4633 3, 6 | s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami török basát
4634 3, 4 | ijedten, s vak rémületében úgy lódult ki a templomból, hogy meg
4635 1, 6 | remegett, mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg,
4636 4 | velük?~- Hû, a könyörgõje ne lögyön annak a Mohamed hóna alul
4637 5, 3 | állja a szavát, s olyan lóért senki se sajnált volna egy
4638 4 | kést, mert mindjárt itt lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés
4639 4 | kórságos törököt, míg magam löszök”.~Azután pedig elbánt a
4640 3, 7 | ér itt a beszéd semmit - lógatták a fejüket a hajdúk. - Kõ
4641 6, 1 | Mária Terézia. (Legyen annyi lojalitás a filológusokban, hogy ne
4642 5, 3 | életben.~- No, én annak a lókötõnek leharapom a fejét! - csikorgatta
4643 6, 4 | Rongyos szûre sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre,
4644 1, 7 | kért tõle, hogy közelebb lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta
4645 5, 2 | mert túl a Tiszáról egyre lopódzott be közéjük a sok rác a tenger
4646 6, 7 | pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató
4647 5, 3 | megesett, hogy meglépett a lóstrázsa az õrhelyrõl. Elveszett
4648 5, 5 | éjszakai pihenõre lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei alatt. Nem
4649 2, 8 | tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad,
4650 5, 1 | muzsika - húzta végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra
4651 3, 4 | mákot aratta az árokparton. Lótott-futott szegény, s be nem tért volna
4652 5, 3 | te vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt is. Hát itt a
4653 5, 3 | Én vettem el a te vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt
4654 2, 5 | Elég az hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer a király a falu
4655 5, 6 | Károlyi Sándor egymás mellett lovagolva nagy barátsággal, mögöttük
4656 2, 18 | Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~Tóbiás
4657 5, 1 | Derék vitéz lett belõle, a lóval is megbarátkozott, a kardot
4658 1, 10 | haldokolva hullott le a lováról, ezzel a vallomással sóhajtotta
4659 1, 4 | csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok
4660 1, 2 | állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a római császár
4661 2, 7 | Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett
4662 2, 14 | az erdõbõl aranycsótáros lovon egy aranydolmányos levente,
4663 6, 1 | mellecsontja maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kapargatva
4664 6, 1 | eresztette el a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az
4665 6, 1 | Elküldik neki az egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság
4666 6, 1 | a szegedieknek egyetlen lúdjuknál. Nyilván az is csak azért
4667 2, 2 | Sose lesz belõled két lúdtollas tudós, nagy mihaszna!~Bizony
4668 4, 5 | melle zihált, a halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért.
4669 5, 1 | soruls most, mint ürge a lukba! - kapott a fejéhez mindkét
4670 6, 4 | Damjanich köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz,
4671 2, 2 | kerekképû volt az o betû, az m a háromlábú, az i a kis
4672 3, 2 | Siess Péter, ehetnék a macskád!~Péter hordta is le hûségesen
4673 2, 14 | elmiákolja magát a bíró macskája, a legszélsõ viskóban is
4674 2, 15 | lesz a lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás.
4675 2, 15 | királlyal, hogy csakugyan macskát küldött ellene.~Hét kis
4676 2, 6 | élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért. Tartott belõlük egész erdõre
4677 6, 1 | az egyik combját a város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak
4678 2, 6 | külsõ országbeli tarkabarka madárka fütyörészgetett, amit a
4679 1, 10 | Ember soha nem jár erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik
4680 6, 5 | mert egy szót se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy
4681 2, 6 | s hirtelen ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába,
4682 1, 2 | szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött
4683 6, 4 | kevesebb, hanem a népe. Aki magabíró ember volt, az beállt honvédnak.
4684 1, 10 | eltakarni. Egyszer nagy magabíztában azt mondta a királynak:~-
4685 6, 8 | ragyogott a tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik
4686 4 | köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek a keze munkájára,
4687 2, 19 | kõlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorlólegény.~
4688 2, 8 | Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz körül egy
4689 4, 1 | kelni az ágyból, lehámozni magamról a hidegvizes borogatást,
4690 1, 10 | volna ölelõ karjával örökre magánál tartani. Kije marad a nagy
4691 3, 5 | Aki nem hiszi, próbálja magára!~
4692 5, 2 | napsugárban, s föl-föllebbent a magasba Rákóczi sátra fölött a nagy
4693 4 | szívű barátokká és egymás magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek
4694 1, 2 | hagytok bennünket, és kerestek magatoknak új hazát, akkor nekünk,
4695 6, 1 | halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit aggóskodva eresztette
4696 5, 5 | kellene, mint Czötkény uram. Magja se maradna akkor a labancnak.~
4697 3, 3 | császárral, mert meglövöldöz a magjával.~- Hé, bolond, ne avatkozzál
4698 2, 9 | tûzpillangók csakugyan egy nagy máglyából táncoltak kifelé, amely
4699 1, 9 | egy porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence rétest
4700 6, 2 | megszállja a jó lélek - gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet
4701 1, 10 | termettek a vajda szolgái is. Magukénak követelték a vadat, mert
4702 1, 2 | fogadni, akkor hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek
4703 2, 19 | a rongyait.~- De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell
4704 6, 7 | minden ház kapuján, ahol magunkformájú gyerek lakott.~- Talpra,
4705 6, 7 | Hanem azért tudtunk mink magunkon segíteni. Összeálltam két-három
4706 4, 3 | megnyalogatta száját a finom magyarádi borocska után.~- No, még
4707 3, 1 | aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva
4708 4, 1 | fordult a basa a jámbor magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a
4709 6, 6 | tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút az olaszok -
4710 1, 7 | fenyõszálat, odadobogott a magyarokhoz. Azok pedig utat nyitottak
4711 1, 6 | fejedelem a hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig,
4712 2, 7 | szokásban volt a nagyeszû magyaroknál a Márton gyereket Mártának
4713 2, 15 | akar harapni egy darabot Magyarországból.~Nagy csattanás hallatszott
4714 1, 2 | elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra. Itt a római nép volt akkor
4715 3, 2 | azon este elhurcolkodott Magyarországról.~
4716 1, 7 | besenyõ nép atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz atyafi.
4717 1, 7 | Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~
4718 3, 1 | dobzse! Ez pedig nem jelent magyarul egyebet, mint azt, hogy:
4719 6, 6 | piruló fiú vállát -, hogy mához egy évre tebelõled is tábornok
4720 4 | görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumend? Mert avval akarnék kellemesködni
4721 2, 7 | venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el a király. -
4722 4, 1 | levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig, fiam, molláh10,
4723 4 | kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte, mert a töröknek
4724 6, 7 | túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona egy aranypénzt
4725 6, 2 | zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak maga se tudta számát. Négylovas
4726 2, 10 | egy aranyat.~- Nem eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam
4727 5, 6 | legkisebb falvai közül való Majtény, hanem azért Szatmár vármegye
4728 2, 7 | macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi
4729 3, 4 | termést szívszakadva. A száraz mákfejeket aztán tavaszig a tarisznyájában
4730 3, 4 | Gergely, s lehajolt egy mákfejért, amit valaki elejthetett
4731 2, 15 | fogadkozott az egyik.~- Makká töröm! - bizonykodott a
4732 3, 4 | sebesen. - Sietni kell a mákkal, míg el nem jön érte a török.~
4733 6, 7 | mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés irányában, ha bele
4734 3, 4 | hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám,
4735 2, 8 | lettem én ott okosabb egy mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit,
4736 5, 2 | tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak mennek kis pásztoruk
4737 5, 2 | el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz, te gyönge kanászgyerek!
4738 2, 18 | megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~Az urak talpra
4739 1, 9 | tudott bánni. Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból
4740 2, 2 | hiszen olvasni se tud a málé?~- Majd megtanul - nézett
4741 3, 8 | átpillantott a Tahir bég malmára, akkor mindig ökölbe szorult
4742 3, 8 | Bizony õ sem találta meg malmát a felvégen. Elpusztította
4743 3, 8 | feleseltek egymással a becsei malmok éjjel-nappal. Ha az egyik
4744 4 | kívánkozik a magyar gyomorba.~- Mán pedig neköm se így, se úgy
4745 2, 7 | tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja
4746 5, 6 | lett magyar földön nincs maradásom.~Ha valamikor a majtényi
4747 2, 5 | verejtékét. - De ha nekem nem, a maradékaimnak bizonyosan. Nem tudom, kiféle
4748 4 | rúgott egyet magán, és ereje maradékával beugrott a várkapun.~Ettõl
4749 3, 2 | köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
4750 1, 9 | fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak,
4751 2, 19 | hogy valami kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~- Azt nézem,
4752 3, 1 | jobbat mondok én annál: maradj itt nálam vacsorára, hátha
4753 6, 4 | ugyan igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy dínomdánomról, ahol
4754 1, 4 | Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd
4755 5, 5 | Czötkény uram. Magja se maradna akkor a labancnak.~Erre
4756 1, 4 | a sok ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér,
4757 6, 7 | király! Jobb is, ha itthon maradsz a kuckóban, legalább nem
4758 6, 7 | elment honvédnek. Csak mink maradtunk otthon, apró gyerekek. Minket
4759 2, 16 | kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt
4760 3, 1 | barátságos sár ugyancsak marasztgatta a fejedelmek csizmáit. Egyszer
4761 2, 13 | minket aranyba foglaltass, marcipánnal tarts, magyarok királya!
4762 1, 7 | tömegébõl nagy hamar kivált egy marcona harcos, s kezébe ragadva
4763 1, 5 | szolgák az óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel
4764 1, 2 | a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem fû, szedd fel innét
4765 5, 2 | közéjük a sok rác a tenger sok marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb
4766 4, 3 | adok a fáradságodért egy máriás húszast.~- Angyal szól belõled,
4767 6, 3 | öreg mordályt, és helyette Marikát kapta az ölébe. A csókai
4768 2, 15 | harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris csehet enne.~- De már azokat
4769 6, 3 | rozsdás kardot.~A kis bicebóca Mariska volt, virágszemû kislányuk
4770 6, 3 | volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma veszett.
4771 6, 2 | szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta
4772 3, 6 | közrendû népek: azoknak a markából hullott borravaló gyanánt
4773 4 | asszonyi állat, akirül a Markalf próféta azt mondja, hogy
4774 2, 6 | kilincset is úgy megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt
4775 2, 7 | tán parazsat szorongatsz a markodban, hé?! - meresztett nagy
4776 1, 3 | különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
4777 6, 8 | összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta: - Az ám, de Kossuth-bankó.
4778 6, 5 | riadt föl az öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott
4779 6, 3 | szava. Kemény léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel
4780 1, 7 | értek a magyarok, akkorra a martalóc had fölprédálta Erdélyt,
4781 3, 4 | siettek az ajtónyitással. A martalócok betódultak a templomba,
4782 2, 7 | magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár
4783 1, 9 | lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával,
4784 2, 4 | aki a király õfelségével mártogat egy tálba. De ha te is csak
4785 2, 13 | pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa meg benne!~De nem várta
4786 2, 10 | Magyarország legelsõ uraival mártogatott egy tálba a király asztalánál.
4787 4 | fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte a török,
4788 2, 1 | síremléken a drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott
4789 2, 1 | koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett,
4790 2, 11 | Megtudod belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve,
4791 2, 11 | összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot
4792 2, 1 | óta mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket
4793 2, 4 | vitéze, s vezette a kovácsot márványlépcsõkön, bíborszõnyegeken keresztül
4794 3, 5 | tenyerén, úgy ballagtak föl a márványlépcsõn a basa ebédlõszobájába.~-
4795 2, 17 | egész udvar bevonult a nagy márványos ebédlõbe, hol csupa arannyal
4796 2, 3 | volt párja az országban. Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc
4797 3, 5 | hajolni, hogy elterült a márványpadlón, mint a béka, s mind a két
4798 1, 3 | hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad
4799 3, 8 | dolgát, és nem avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban
4800 4 | volt a legszebb, de azért a másét hordta.~A közös művészet
4801 4, 4 | Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig. No, ha
4802 2, 16 | oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön többé
4803 5, 1 | kezében a kardot fogta, másikban a hegedűt.~- Derék hegedűsöm -
4804 1, 2 | A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár hatalma.~
4805 1, 6 | kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert tótok lakták akkor
4806 4 | töröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig nem kímélve a törökborsot,
4807 1, 7 | megint elõkerült, mégpedig másodmagával. Körös-körül futkosták a
4808 5, 6 | elapadt, ahogy a billikom másodszor merült bele. Alkonyat felé
4809 5, 1 | világéletében nem hadakozott mással, csak a szúnyogokkal. Azokkal
4810 2, 18 | keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd
4811 2, 18 | udvari tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
4812 2, 10 | nem akarnék éhen menni a másvilágra.~Mátyásnak nagyon megtetszett
4813 6, 3 | piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök
4814 2, 13 | amelyik a köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott
4815 3, 4 | boldogan. - Inkább elmegyek a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult
4816 5, 2 | amerre senki se járt. Ki a Maty‑ér zúgó nádasai közé, nádi
4817 5, 2 | becsei rácok, s megpihentek a Maty-ér nádrengetegeiben. Úgy megpihentek,
4818 2, 15 | Én hozom el felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.~-
4819 2, 10 | eleségszállító fuvarosok.~Mátyásék megkerülték az egész tábort,
4820 2, 9 | hanem ahogy végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta
4821 2, 3 | mesélget nekik az igazságos Mátyásról.~
4822 2, 2 | egyik, hol a másik fabetût mázolta be saját királyi kezével,
4823 3, 5 | képen, mintha azokat a nagy mázsás tököket vagdosták volna
4824 2, 4 | nekifohászkodott, hanem inkább csak a mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal,
4825 4 | kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek
4826 2, 4 | míg teleszórta a kását mazsolával:~- Ó, de szeretném én egyszer
4827 4 | szép pirosra, de se nem mazsolázta, se nem borsozta, mert ő
4828 5, 1 | sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt,
4829 2, 8 | omlottak a s könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás
4830 2, 7 | veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra
4831 5, 6 | hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében elapadt.~
4832 1, 6 | volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett
4833 5, 5 | meg is csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett Bercsényi,
4834 2, 10 | a sátrába, aludt egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta
4835 5, 4 | Újvárban, egész nap aludt a medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott
4836 6, 7 | gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot osztogatnak a csatatéren.~
4837 4, 5 | koronájukat, szarvasok, medvék, bölények komor tanyái.
4838 6, 6 | égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta a szemébe csapzott szõke
4839 1, 6 | annak akármilyen kívánságát megadom.~Az öreg tót összeszorította
4840 5, 2 | a hegye! Na, ennek ugyan megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve
4841 2, 4 | este, nincsen hova lennem. Megáldaná kelmedet az Isten, ha juttatna
4842 6, 4 | dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó
4843 2, 5 | le a gödörbe.~- No, isten megáldjon, Támadi Balázs - emelte
4844 3, 4 | szolnoki béget.~- Ezzel megalkudhatunk, ha kedviben érjük - mondta
4845 4 | búcsút vettek egymástól, megállapodván abban, hogy majd karlócai
4846 3, 6 | mondani, esõt csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából orvosságot
4847 1, 2 | lehetetlen volt elõttük megállni. Futott a római, gyõzött
4848 6, 4 | és elõrenyújtott kézzel megállott Damjanich elõtt.~- Szegény
4849 1, 4 | Ott a Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun
4850 1, 4 | El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Víz
4851 2, 17 | darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
4852 5, 4 | annyira, hogy már maguk is megbánták, mert máskülönben igen jó
4853 5, 4 | se a jó barátját nem kell megbántani, se a szavát megszegni.~-
4854 5, 1 | lett belõle, a lóval is megbarátkozott, a kardot is tudta forgatni,
4855 6, 8 | apád álmában se látott. Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson
4856 2, 13 | bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni a tudományt, ahogy megérdemli.~-
4857 2, 17 | nevetés, hogy a püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros
4858 5, 6 | császár, ha még egyszer megbékülünk. Béküljünk meg, Károlyi
4859 2, 6 | hitte, valami ritka madár, s megbékülve kiabált ki a szobából:~-
4860 5, 2 | az volt, hogy a fejedelem megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak
4861 5, 7 | eltûnõdött egy kicsinyég, aztán megbiccentette szép fehér fejét, s karjára
4862 6, 8 | végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy
4863 6, 2 | Ötven aranyért már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény
4864 6, 8 | batyut, mint ahogy más ember megbillenti a kalapját, s mosolygott
4865 1, 11 | magához, mikor Zsigmond megbiztatta:~- Ne félj, szolgám, úgy
4866 5, 7 | összetúrtak, minden tetõt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak,
4867 3, 6 | Valami török basát kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked
4868 2, 10 | ember, de úgy tett, mint aki megbosszankodott.~- Nem is vagy te magyar
4869 5, 7 | megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a
4870 5, 3 | õrállást is rá merte bízni. Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor
4871 1, 7 | keresztszegi monostorban megcsendült az esti harangszó. A király
4872 6, 2 | ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már
4873 2, 1 | megcsókolta a Hunyadi kardját, megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve
4874 6, 2 | szegény diák?~A szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat,
4875 2, 1 | a Duna fölött meredezik, megcsókolta a Hunyadi kardját, megcsillogtatta
4876 6, 5 | hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek a lator vasas németek
4877 3, 8 | visszarántotta a kezét, mert megdobbant a szíve:~„Pál, Pál, te nem
4878 1, 2 | hun, s véres csaták után megdobbantotta a hunok királya lábával
4879 1, 7 | futott, amerre látott. A megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette
4880 4, 2 | ez, fiú? - ugrott hátra megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó
4881 6, 4 | szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske felõl az ágyú. Damjanich
4882 2, 18 | becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte a szemét:~- Mehetünk, királyom,
4883 5, 6 | tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk a békesség felül - ezt üzente
4884 6, 1 | ritkaságot.~Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen
4885 2, 2 | étvágyat, Hendók mester! Megeheti már kelmed a fejét.~Nincs
4886 5, 1 | sütkérezett a fûben; ha megéhezett, leszaladt a Tiszára cigányhalért,
4887 2, 8 | király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
4888 5, 5 | hiszen a fejedelem majd csak megél az öreg Czötkény nélkül
4889 5, 7 | félt, tán még a holtak is megélednek tõle. Szerte az országban
4890 4, 2 | adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve, akkor nem egész kutyát
4891 6, 1 | de azért becsületbõl úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak
4892 1, 9 | megeszi azt az ökröt, amit ti megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán,
4893 6, 8 | neked szántam. Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban
4894 4, 3 | a becsületes neved, hogy megemlegethesselek róla?~- Csûr Istóknak hívnak -
4895 3, 6 | Mert bizony mondom neked, megemlegetted volna ezt a napot, ha a
4896 1, 11 | errõl majd teszünk! Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond
4897 2, 13 | tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd
4898 2, 2 | a királyi könyvtárba. S megengedte neki, hogy mind a két füle
4899 2, 1 | vigyorgott a kapitány -, megér ez nekem egy szakajtó aranyat.
4900 2, 10 | a holnap estét már vagy megérem, vagy se, osztán nem akarnék
4901 5, 3 | ahol érte. És messzirõl megérezte a szagát, mint komondor
4902 6, 1 | ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek - nyargalt el nevetve
4903 3, 5 | a csõsz javallta. Ahogy megérkeztek a szegedi várba, leszedelõzködtek
4904 5, 5 | Czötkény, mert nem akarom megérni, hogy egy kuruc szemem láttára
4905 4, 5 | anyjára gondolt, mindig megerõsödött a szíve. A melle zihált,
4906 6, 6 | rendjelre. Ebbõl mindent megértett, s arcán pirosság gyulladt
4907 5, 2 | elkezdett neszelni.~- Jól megértsd, amit mondok, cimbora -
4908 2, 13 | hogy a hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát
4909 1, 3 | meg álmát.~- Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb
4910 1, 7 | László király azonban mintha megfelejtette volna a veszedelmet. Végighevert
4911 4, 1 | teszik föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi
4912 2, 8 | föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye, csak
4913 6, 2 | mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
4914 1, 4 | partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~- Egyik
4915 1, 1 | királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele
4916 6, 7 | tudta a hálót nála jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt.
4917 5, 2 | vágta. Én is katona leszek, megfizet a német az apám haláláért! -
4918 6, 7 | visszaszólni:~- Várjatok csak, majd megfizetek én még ezért nektek!~Hanem
4919 2, 11 | mosolyodott el a király. - Akit én megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak
4920 2, 6 | meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk - kapta le a bírósüveget,
4921 3, 8 | elindult hazafelé. Hát ahogy megfordul, megy ám szembe vele Tahir
4922 2, 18 | Gyerünk, urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös
4923 2, 19 | melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint
4924 3, 8 | meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával ott bólogatott
4925 1, 8 | vitézeink találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király,
4926 4, 5 | aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott belõle. Tiborc is dúsgazdag
4927 2, 16 | neki.~- No, szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? - akasztott
4928 4, 5 | csodavirág csodát tett: meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát
4929 1, 6 | hol meglassították, hol meggyorsították, most már olyan kényelmesen
4930 5, 2 | nekik, hogy az egész világot meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~
4931 1, 9 | királynak, hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~-
4932 2, 11 | öltöztették Zsombor deákot meggyszín bársonyruhába, s aranyos
4933 2, 1 | zavaros világban. Amit a török meghagyott, elvitte a tatár, amit a
4934 3, 2 | oroszlánetetõ felvigyázója meghagytak a borjúból, annak Czinege
4935 4, 2 | Az apród tisztességtudó meghajlással felelte:~- Azt jelenti,
4936 1, 3 | tája felé, hát az erdõk meghajoltak, a tengerek meghasadtak,
4937 2, 7 | süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük
4938 4, 2 | még tanácsot is kért tõle. Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját,
4939 1, 4 | velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökérõl,
4940 2, 9 | szavánál:~- Hohó, ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok
4941 2, 13 | hogy még a fû növését is meghallom vele!~- No, te ugyan kivágtad
4942 2, 15 | parázslott a szemük, mikor meghallották, mekkora tisztesség várakozik
4943 2, 6 | a tréfára már csakugyan megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos
4944 6, 4 | orgonabokrokat, mikor egyszerre csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
4945 1, 7 | ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak
4946 1, 3 | álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belõle egy
4947 1, 3 | meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek,
4948 2, 3 | pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa
4949 2, 4 | nevetett Márton kovácsné, s úgy meghintette még egyszer a tálat, hogy
4950 6, 3 | célszerû szegény ember, aki meghitelesítette a történetet, még él, s
4951 3, 7 | az avatásra el ne felejts meghívni.~De hiszen nem volt Bezzegh
4952 3, 2 | Péter, szeretnék én is meghízni azon a te kerti levegõdön.~-
4953 1, 4 | széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun
4954 1, 5 | arra, hogy Attila örökét meghódítsák.~Mielőtt elindultak volna
4955 6, 2 | nekem?~De már erre egész meghökkent kevély Kereki. Különösen,
4956 6, 6 | szembe az olaszokkal, akik meghökkenve néztek a kigyulladt orcájú
4957 1, 10 | körülvették a várat is, ahol meghúzta magát.~A bosszút lihegõ
4958 2, 10 | megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred, uram király, hogy megvendégelsz
4959 1, 4 | ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér, hogy
4960 1, 2 | elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára
4961 5, 1 | illendõség s nem is akarta megijeszteni az elsõ álomba merült fejedelmet,
4962 1, 10 | pompával, diadalmenettel, akkor megindul a csörgõ patak, kihajtanak
4963 2, 16 | el a király, s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával,
4964 6, 1 | Mária Terézia háza táján. Megírta a deák a levelet, beleírta
4965 3, 4 | hívassunk?~A karcagiak mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a
4966 3, 5 | megevett egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor
4967 3, 3 | nem volna, királynak is megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e
4968 5, 7 | nem a hajót kellett volna megjegyezni, hanem a vizet - kaptak
4969 5, 7 | meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán
4970 3, 5 | Perec basa kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~-
4971 1, 9 | egyszer megunta a tudományát. Megjelentette a királynak, hogy nem lehet
4972 3, 7 | aztán ha készen lesz a fal, megjelentsd, mert én is ott akarok lenni
4973 2, 13 | rám az elõbb. Nesze, fiam, megjutalmazlak vele. Legalább lesz min
4974 2, 12 | ilyen dibdáb dolgokat így megjutalmazod, mit adsz az én tudományomért?~-
4975 2, 19 | nála sütni.~Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és
4976 3, 2 | pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De biz azt
4977 3, 6 | arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged
4978 3, 6 | neked, hogy amelyik percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy
4979 3, 6 | ha a Recsep basa orcáját megkarmolászod.~- Nini, basa bácsi - nevetett
4980 5, 1 | A fejedelem egyre jobban megkedvelte a cigányt. Azt mondta neki,
4981 2, 16 | neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester
4982 3, 6 | patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad mogyorófahájjal,
4983 4, 1 | föl ennek a kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a nevét, mert
4984 2, 6 | be az ajtón, s mindjárt megkérdezte a madaras embert, melyik
4985 2, 4 | fölértek Budára:~- Szépen megkérem vitéz uramat, ne vezessen
4986 2, 7 | meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük a többieket.~- Okos embernek
4987 2, 16 | könyörögtek neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~
4988 2, 10 | megszégyellte magát, és megkérte a jobbján ülõ nádort:~-
4989 5, 3 | petákért azt a hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz
4990 3, 8 | igyekezetben.~- No, te is megkerültél, te török? - mordult rá
4991 3, 6 | basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsep
4992 1, 5 | eltemették; Árpád fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját.
4993 4, 3 | kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta a szegény embert is, aki
4994 2, 10 | Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam a vadkörtét?~- No, csak
4995 5, 5 | nem is látszott, egészen megkönnyebbedett a szíve. Nini, hiszen a
4996 6, 1 | jóakaratját úgy kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla.
4997 3, 2 | felvigyázója.~Keszeg Illés megköszönte a kitüntetést, s ahogy a
4998 4, 3 | Ugyan, vadász úr, illendõen megkövetem, kiféle ember kegyelmed
4999 3, 2 | hatalmas uraknak, ha maga aztán megkoplalta is a bõkezûségét egész udvari
5000 4, 1 | ordított, hogy mindenki megkushadt bele, csak Móra Balázs állta
5001 4, 5 | összehasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem azért õ oda se nézett
5002 2, 11 | Az emberi ész az, ami meglágyítja a márványt.~- Igaz lehet,
5003 6, 1 | kezdett, a kisbírónak is meglappadt a jókedve. Megrezzentette
5004 2, 6 | kökénybokrok közt, s egyszerre meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk -
5005 1, 6 | töltések közé szorították, hol meglassították, hol meggyorsították, most
5006 6, 5 | kecskeméti útnak. De nagy hamar meglassúdott, mert nagyon zsibongtak
5007 3, 5 | kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az,
5008 1, 4 | ma is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha
5009 4 | utcában. Legalább közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat,
5010 3, 1 | fejedelmek csizmáit. Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a
5011 5, 4 | hadak fõvezére. - No, majd meglátjuk, hány zsákkal telik.~Doria
5012 2, 4 | kovácsmûhelyt. Könnyû volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek
5013 2, 16 | egészséggel addig is, míg meglátogatlak.~No, arra nem soká kellett
5014 6, 8 | Nekem is azt mondta, mikor meglátogattam, de nekem se nem furulyázott,
5015 6, 7 | ellenség jár a faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak!~
|