1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
5016 2, 2 | riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~-
5017 2, 13 | hát mit árulsz?~A diák meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen
5018 3, 8 | törõdött vele, csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült
5019 6, 2 | vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a darutollas süvegét.~
5020 4, 5 | kihajolt a szikla szélére, s meglengetve kezében a szívvirág hajlós
5021 5, 1 | feje felett a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta,
5022 5, 2 | Rákóczi táborában. Jaj, ha meglepik a fejedelmet, jaj, ha szétverik
5023 5, 2 | Rákóczi nélkül!~Annál jobban meglepõdött a beteg fejedelem, mikor
5024 5, 7 | Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett
5025 3, 3 | a török császárral, mert meglövöldöz a magjával.~- Hé, bolond,
5026 1, 6 | uram. Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem annyi földet,
5027 3, 8 | odúba. Úgy megörült, mikor megmarkolta a zacskót. Csak akkor hûlt
5028 4, 1 | kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották egyszer-kétszer a várárok
5029 2, 8 | volt, mint mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem, itt vágyom -
5030 5, 7 | összetett kézzel -, segíts megmenteni száz jó magyar életet! Jön
5031 1, 4 | Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtõl.
5032 5, 7 | el benneteket, fiúk, csak megmentettelek a hazának. A harcok ideje
5033 3, 6 | az én szerzõdésem?~- Majd megmondja, basa bácsi.~- Ha szépen
5034 2, 3 | Tudja a macska. Majd megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás
5035 4, 2 | Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki nem jó. Ez a természete
5036 4, 3 | országgyûlésen is akárhányszor megmosta az erdélyi nemesurak fejét:~-
5037 2, 1 | magyart bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját
5038 4, 3 | nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak
5039 4, 2 | nem tetszett.~- No, hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög
5040 2, 6 | szedjen a követnek; de az megneszelte a szándékát, s egyszerre
5041 6, 1 | mondják, azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó
5042 4, 4 | Aki nekem nem hiszi el, megnézheti a saját szemével. El is
5043 6, 4 | kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich
5044 2, 9 | Mégiscsak magamnak kell megnéznem azokat a tûzpillangókat! -
5045 4, 3 | embert is, aki ugyancsak megnyalogatta száját a finom magyarádi
5046 6, 6 | gajtói csata, az elsõ, amit megnyertek az osztrákok az olasz háborúban.
5047 6, 5 | szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház
5048 3, 5 | tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a kegyelmes basát, hogy
5049 4, 2 | valami ételt, de az apród megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat
5050 2, 16 | ugrott oda hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult
5051 5, 1 | egész tábor szeme láttára megölelte Csikalót, aki egyik kezében
5052 1, 6 | Holtan bukott Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~
5053 3, 5 | Perec basának, annak úgy megörül, hogy aranyba foglal benneteket
5054 5, 4 | ejtették foglyul, s úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem
5055 2, 8 | Mi a tudományod?~- Tudok megolvasni, hány sugara van a napnak -
5056 3, 8 | elmondaná:~- Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár
5057 3, 8 | is arra teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök
5058 3, 8 | Még vízimolnárjuk is, aki megõrölte a kenyérnekvalót.~Tahir
5059 1, 4 | fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket,
5060 1, 4 | a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér
5061 5, 3 | labancot, és barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel:~-
5062 4, 4 | tudomány pedig ez, akárki megpróbálhatja.~- Úgy volt az - beszéli
5063 2, 19 | sarkát húzta.~- Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy
5064 5, 5 | odamászott az ölébe, s ugyan megrángatta a bajusza lobogóját...~-
5065 1, 10 | vállam tartja. Ha én egyszer megrázom magamat, összedõl a trónod.~
5066 5, 2 | segíteni nem tudtak rajta. Megrémültek a kurucok, s minden kedvük
5067 2, 14 | kurjantottak neki, hogy megreszketett bele az egész falu.~Pedig
5068 6, 7 | könyvbe volt beletemetkezve, megrettenve ütötte föl belõle buksi
5069 2, 12 | bólintott a király -, magam is megrezeltetem a katonáim csizmáját. Hej,
5070 6, 7 | belegörnyedt a vézna teste. Megriadt az istenadta, ahogy meglátott
5071 1, 7 | a nyílfegyverét, s mind megriadtan dobta el magától.~- Hova
5072 1, 7 | csatabárdjához. Az imádságban megriasztott sereg pedig ijedten rebegte:~-
5073 6, 7 | homokos partban pedig úgy megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán
5074 6, 8 | bankója, hogy még nagyapót is megríkatja.”~S Titulász bankójának
5075 5, 2 | fejedelem megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak mérges
5076 2, 17 | ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
5077 2, 7 | a gyevi törvényt?~Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba
5078 5, 2 | Háborúban se voltam, mégis megsebesültem - lihegte fájdalmasan, s
5079 3, 3 | Tavaly a török császár megsegített a német ellen, most aztán
5080 1, 11 | mondani fölöttetek, amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott
5081 2, 5 | gondolataiból a király, megsimogatva a ló sörényét.~Nem volt
5082 4, 4 | A szegény ember kevélyen megsodorta a bajuszát.~- Azt üzente
5083 3, 1 | termõ.~Utoljára Tamás érsek megsokallta a dicsekvést, s odaszól
5084 4 | egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek arra csúszik
5085 2, 8 | tapasztást: olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm
5086 2, 8 | rikkantott, mint a rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben,
5087 6, 6 | Szegesdi Béni.~Pedig hamarabb megszabadult, mint gondolta. Másnap délben
5088 1, 4 | tudna csatázni?~A székelyek megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek
5089 1, 1 | sóhajtott Hunor.~- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha
5090 4, 5 | olyan sebesen dobogott, majd megszakadt, azután meg egyszerre elállt
5091 5, 6 | az a német, aki annyiszor megszaladt előlük?!~Bizony csapatról
5092 6, 2 | a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja a jó lélek - gondolták magukban -,
5093 1, 5 | esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, és elég
5094 6, 7 | végére értünk, akkorára úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk
5095 5, 4 | megbántani, se a szavát megszegni.~- Hát én akkor erre fölülhetek,
5096 5, 1 | mikor a cigány legelõször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan
5097 2, 10 | talán elõször életében, megszégyellte magát, és megkérte a jobbján
5098 1, 10 | Hervoja vajda behívta, úgy megszerette ezt a szép országot, mint
5099 2, 15 | közülük.~- Kelmedet már megszokta a német. Jól se esnék neki,
5100 5, 3 | mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott.~- No, igen -
5101 5, 6 | most rajta volt a sor, hogy megszolgálja a segítséget.~Hiszen nem
5102 4, 2 | szép talitarka betûkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy „te
5103 6, 7 | hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~- Imre bácsi, hol vágtak
5104 2, 10 | rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~- Ki vagy, mi vagy, jó
5105 5, 6 | kegyetlenül odatűzött a nyári nap, megszomjaztak. Messze, a tábor mögött
5106 3, 3 | maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.~- Mától fogva nem
5107 4, 4 | néztem, szegény ember, ugyan megszúrod-e magad ijedtedben azzal a
5108 2, 7 | pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a
5109 3, 8 | vendégeket. Belerakta a megtakarított pénzét egy vászontarisznyába,
5110 2, 18 | visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy
5111 1, 11 | találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami
5112 1, 4 | levágták az ellenséget, amely megtámadta a székelyeket.~Aztán újra
5113 6, 5 | fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! -
5114 6, 5 | az ördög, akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc.
5115 1, 4 | Azokat, akik ott maradtak, megtanította kõbõl, fából házat építeni
5116 2, 3 | ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám
5117 2, 2 | olvasni se tud a málé?~- Majd megtanul - nézett rá a király a Busa
5118 2, 19 | De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kõbõl levest
5119 2, 8 | elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod. Eredj te fél esztendõre
5120 2, 8 | lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad, hékás - ismerte el a király. -
5121 2, 7 | gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi törvényt?~Azzal
5122 1, 8 | is adott nekik, amellyel megtarthassa az új hazát a világ végezetéig.
5123 3, 3 | basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka beleszakad is.~
5124 2, 15 | vezéreivel.~- A török császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvûen. -
5125 2, 17 | hogy az Úristen mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök
5126 4, 4 | saját tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap
5127 1, 7 | fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett annak a hegyében.~- Rossz
5128 3, 2 | vajda õkegyelmétõl, majd megtérítjük neki kamatostul, ha több
5129 2, 10 | másvilágra.~Mátyásnak nagyon megtetszett a mokány kis ember, de úgy
5130 5, 1 | kurucokkal akadt össze. Nagyon megtetszettek neki a zöld atillás, sárga
5131 3, 5 | lakozott benne, ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment
5132 6, 7 | belõlünk egy század. Én megtettem magamat generálisnak, s
5133 2, 11 | király, ez majd fölokosít. Megtudod belõle, hogy a márványba
5134 2, 6 | kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta róluk a kincstartójától,
5135 2, 12 | Uram király - hebegett megütõdve az aranycsináló -, miért
5136 3, 4 | ajkukra, mikor haragosan megütögették a bezárt templomajtót:~-
5137 6, 4 | elsápadt tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb
5138 1, 2 | szolgál - mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy
5139 4, 2 | hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem
5140 4, 2 | dög azt is, akit nem akar megugatni ‑ mosolyodott el egyszer
5141 1, 9 | hanem a fõszakács egyszer megunta a tudományát. Megjelentette
5142 6, 6 | olaszban. Mikor pedig ezt is megunták, hamarosan hátat fordítottak,
5143 1, 5 | köztük. A hét vezér aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe
5144 5, 1 | katonának teremtett.~- No, majd megválik, fiam - mondta barátságosan
5145 2, 18 | Megzörgetett minden bokrot, megvallatott minden levelet, s utoljára
5146 2, 9 | egyben bizonyosan nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik
5147 3, 3 | nem akarsz rám ösmerni.~- Megváltoztál egy kicsit este óta. Mindegy,
5148 5, 1 | rákiáltott:~- Hé, Csikaló, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát
5149 5, 5 | anyátlan kis árva. Ugyan megvannak-e még mind a hatan? Vigyázott-e
5150 1, 5 | vérükkel, életükkel is megvédelmezik.~Álmos aztán öregsége miatt
5151 3, 7 | basa. Szeretnénk ellene megvédeni a városunkat kõfallal. A
5152 2, 10 | Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred,
5153 2, 10 | megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer, ha innen hazakerülünk.~-
5154 5, 7 | megbújt kastélyában, mint a megvénhedt oroszlán. Az ablakát is
5155 5, 3 | annak, aki mind a kettõt megveszi!~Lett olyan kacagás, hogy
5156 1, 8 | volna el?~- Bizony eladtad. Megvettük tõled az aranyos nyergû,
5157 2, 16 | kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.~- No,
5158 2, 15 | legényke volt - hirtelen megvillant a szeme.~- Én már tudom -
5159 5, 2 | visszalopódzom a várba, s megviszem az örömhírt. Hanem megállj
5160 3, 1 | igaz volt, mert volt Hont megyében Tamás érseknek akkora birtoka,
5161 2, 18 | morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot, megvallatott
5162 6, 5 | Harmosok, Makárok minden méhe Bánhidyéknak termette a
5163 6, 5 | most leteszi a kast, ahány méhecske van benne, az annyi felé
5164 2, 16 | viselné akkor gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
5165 6, 5 | zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha mind azt zsibongták
5166 5, 5 | hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom, meg is
5167 6, 5 | csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor
5168 6, 5 | asszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek
5169 5, 6 | úré is. Vége a háborúnak, mehet, ki merre lát, békességben,
5170 3, 1 | nap mindig a maga földjén mehetett: azt hívták Kemencének.~
5171 6, 7 | Miklós történetét.~Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak
5172 2, 18 | mehetünk.~No, pedig nem mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott:
5173 6, 6 | egész olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak
5174 6, 5 | S azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy
5175 4 | Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek tökéletlen gyümölcse?~-
5176 6, 8 | bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta,
5177 3, 4 | akárhogy hívták egy kis meleg leveskére.~- Nem lehet,
5178 2, 3 | Káprázott a szemed ebben a nagy melegben - nevetett a király, de
5179 2, 19 | király -, csak most már melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~
5180 5, 6 | a kurucok hulló könnye.~Melegük lett a vezér uraknak a tűznél,
5181 4, 5 | megerõsödött a szíve. A melle zihált, a halántéka lüktetett,
5182 6, 1 | mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja maradt meg a ludacskának,
5183 2, 12 | kevélyen, s akkorát ütött a mellére, hogy csak úgy dongott bele.~
5184 2, 8 | már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával, akármerre
5185 4 | vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~- Vár ám, jó embör,
5186 3, 6 | Recsep basa õkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed
5187 3, 2 | törte magát senki az új méltóságért. Tudták, hogy csak a baj
5188 3, 3 | Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak a viselõjét. Furfangos volt,
5189 1, 11 | fölségeddel - emelte fel méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek
5190 3, 2 | Hát az oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~Nemigen
5191 4, 4 | ajánlom, nagyságos bég uram: méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel
5192 2, 9 | tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás mester nem szólt
5193 5, 1 | hegedûjét.~- No, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig
5194 4, 1 | magyar textilben.)~- No, melyitek a vádló?~- Én vagyok az,
5195 4, 5 | lelkét, s leugrott a tátongó mélységbe. S úgy esett le, hogy egy
5196 1, 6 | keskeny volt, ott kipótolta mélységben. Olyan örvényeket vetett,
5197 4, 3 | bodolai út.~Ahogy mennek, mendegélnek a terebélyes bükkfák hûsében,
5198 1, 6 | adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen, mert olyan veszedelem lesz
5199 6, 2 | eresztették ki a körmöci ménesbõl õket.~Azzal ráütött a zsebére
5200 1, 1 | csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek.
5201 2, 6 | egyszerre meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk - kapta
5202 6, 8 | kezével integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott a
5203 5, 7 | találja a német, bár utána menne! - fohászkodta el magát.~-
5204 2, 19 | mondja a király.~- Már mire mennél te azzal a kõvel, atyámfia?~-
5205 6, 8 | jöttek, mintha csak csatába mennének a nemzeti lobogó alatt,
5206 4, 5 | nagy ingó követ, s az most mennydörögve gurult le a lejtõn. Helyébõl
5207 6, 3 | még a megíratlan történet mennyi, amit csak egyes vidékek
5208 6, 8 | imádságos könyvébe, szagos mentalevelek közé, s nagyapó néha félnap
5209 3, 2 | lett Keszeg Illésnek a régi mente.~- Hej, Illés, Illés - azt
5210 3, 1 | ebben a drága világban - mentegetõdzött Tamás érsek.~Báthori már
5211 6, 2 | aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
5212 1, 9 | a fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet. Meg
5213 5, 2 | adni Rákóczinak, meg kell menteni a kurucokat.~Minden tíz
5214 1, 10 | elborították az egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak,
5215 5, 2 | hallott.~- Uram, fejedelmem, mentsd meg magad! - Ez volt az
5216 5, 2 | hozzá, a Felvidékre, hogy mentse meg őket ettől az istentelen
5217 5, 1 | feküdni, mint ülni - ez volt a mentsége, ha szomszédjai szemére
5218 2, 3 | is hó volt, hanem virág. Menyasszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok
5219 4 | Ali Patlidzsán a magyar menyecskéknek szabta a papucsot, Pali
5220 6, 2 | ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor
5221 2, 17 | ha nem hiszed, uram, mérd utána!~A tudós könyvtáros
5222 4, 5 | Szarvas is leszédül arról a meredek oromról, azért a neve: Átok-szikla.~-
5223 2, 1 | bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik, megcsókolta a Hunyadi kardját,
5224 2, 7 | minél jobban elfutotta a méreg. ‑ Gyeviben az a törvény,
5225 2, 12 | nagy, vörös képû ember nagy merészen megkapta a király karját.~-
5226 2, 7 | szorongatsz a markodban, hé?! - meresztett nagy szemet a bíró.~- Jobban
5227 6, 7 | válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk a nagy kék szemét.
5228 3, 6 | megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én
5229 2, 10 | embert. Az pedig megállt mereven, mint a cövek, megadta a
5230 5, 5 | csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett Bercsényi, a fejedelem pedig
5231 6, 5 | ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz.
5232 6, 7 | valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette könnyes
5233 6, 2 | a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem ismerem
5234 1, 6 | vízi mérnökök összevissza méricskélték, töltések közé szorították,
5235 2, 17 | Fogj hozzá, szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe
5236 1, 6 | Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza méricskélték,
5237 4 | minden huri5 lábáról ő vegyen mértéket - ezt szokta mondani Ali
5238 6, 8 | az öreg Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele,
5239 2, 5 | falu végén. Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban, s
5240 2, 3 | mikor az erdõk szellõje mesélget nekik az igazságos Mátyásról.~
5241 2, 10 | kaszálni másnap, hanem búzát. Mesélgetve, danolászva heverték körül
5242 6, 7 | is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~- Jaj, fiaim, baj van -
5243 6, 3 | volt a magyar világ. Aki mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe
5244 5, 1 | a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók azonban többet is tudnak
5245 6, 7 | leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is, de most nem volt
5246 6, 7 | halászlegények közt. De mesét se hallottunk még soha olyan
5247 1, 7 | ki ellenünk?~- Az Isten messzebb van ám, mint az egerek -
5248 2, 12 | tudománya!~Míg az urak a messzelátóval mulatták magukat, Mátyás
5249 5, 2 | se. Hanem azért mikor jó messzire elhaladt, mégis visszanézett:
5250 1, 6 | hogy az is elszédült, aki messziről nézte.~Árpád tábora éppen
5251 4 | Te?! - gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz,
5252 2, 2 | Különösen nagy volt pedig Hendók mesteré, aki a kutyabõrbõl készült
5253 2, 12 | szavú kalmárok, a csendes mesteremberek. A királynak mindenkihez
5254 6, 8 | abban tartogatta a bankót a mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem,
5255 4 | rángatta panyókára a vállát a mesterné.~- Teneköd? Hát ki kérdözte
5256 2, 9 | fahasábokból.~- No, ennél különb mesterséget is tudnék - telepedett közéjük
5257 3, 3 | ez nemigen értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott segíteni
5258 4 | De bizony te vagy az a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal
5259 4 | meghallgatni, hogy miképpen lett a mészároscéh atyamesteréből „tarkabíró”.
5260 3, 8 | nekik külön templomuk, külön mészárosuk, külön boltosuk, külön csizmadiájuk.
5261 2, 2 | kezében a lúdtoll, mint a meszelõnyél. Le nem tud vele írni egy
5262 3, 7 | hogy õk követ hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat
5263 1, 7 | valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül a besenyõ
5264 3, 1 | egész gazdag határával, mezeivel, szõleivel együtt.~- Az
5265 2, 5 | is sósabb volt, a méz is mézesebb volt. Akkor történt egyszer,
5266 4, 1 | szegény emberek közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~-
5267 2, 17 | nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas remete volt az a János,
5268 2, 14 | övé. Harmatos zöld fûbe mezítlábos parasztfiúcskát festett
5269 1, 7 | megindult volna az egész mezõ, s millió apró láb tipegése
5270 5, 6 | gyanánt kanyarog a zöld mezőben: azt mondja a nép, hogy
5271 1, 8 | Tiszából, egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~-
5272 1, 6 | kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin egy nagy darab földnek még
5273 5, 7 | a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd tanulják meg tõlük
5274 1, 7 | tücsökmuzsikától hangos mezõnek.~Bese nádor nemsokára megint
5275 4 | mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek
5276 6, 5 | a jó lélek se rajjal, se mézzel, csak Gergely apót akarta
5277 4 | övött török pecsenyét.~- Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek
5278 2, 7 | bagó?~- Itt van Gyevi egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az
5279 2, 2 | tiszteletemre?~Mivel pedig Mihók nem egyéb volt, mint a Mátyás
5280 2, 2 | mester, tán be akarsz állni Mihóknak, hogy ilyen cifra gúnyába
5281 2, 13 | gazdájának.~- Kik vagytok, mik vagytok? - mosolyodott el
5282 4, 1 | disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki olyan goromba
5283 5, 5 | fejedelem éppen Bercsényi Miklóssal tanácskozott, de azért mindjárt
5284 5, 4 | jobban, ha nagy Bercsényi Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~-
5285 6, 7 | csak eltemették volna, aki miközénk jött lakni.~Éppen ezért
5286 6, 8 | köpenyege zsebében, s azt mind miköztünk osztogatta el, akármennyit
5287 6, 3 | éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett éppen a hadba
5288 6, 3 | ölébe. A csókai bíró meg Milicát ölelte magához, s egymás
5289 6, 8 | mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~Hanem egyszer elmaradt
5290 6, 8 | Titulász elvitte magával a millióját!~Nekem is azt mondta, mikor
5291 5, 2 | Hanem megállj csak, te Milutin, mintha zörgött volna valami
5292 2, 13 | megjutalmazlak vele. Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat.~
5293 3, 1 | vállát.~- Már ez így van minálunk, emberséges vajda, ha tetszik,
5294 2, 4 | kedvében van a király. A minap is úgy vágott a fejemhez
5295 2, 4 | valami rosszat beszéltél róla minapában holmi vándorló legénynek.~
5296 3, 4 | Ebbõl nem eszik a török. Mind-mind elültetem. Mákos Mézes Gergely
5297 6, 1 | a halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit
5298 1, 5 | állt akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére,
5299 1, 6 | magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~Árpádnak
5300 1, 1 | akármerre ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta
5301 4, 5 | emlékét pedig a szikla, a mindenható fiúi szeretet tanúja. Csúcsán
5302 2, 12 | mesteremberek. A királynak mindenkihez volt egy-két jó szava.~Legtöbb
5303 6, 3 | minél elõbb vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire
5304 2, 8 | Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom
5305 6, 6 | vászonzubbonyára. Az pedig minderrõl nem tudott semmit, csak
5306 3, 6 | borbélyi tudományhoz.~S mivel mindezekben a dolgokban nem volt párja
5307 3, 1 | Dobzse, dobzse - bólingatott mindezekre a fölséges úr. Egyszer fölkereste
5308 4, 1 | uralkodott Móra Balázs, aztán mindezt fordítva végigcsinálni,
5309 5, 1 | lukba! - kapott a fejéhez mindkét kezével a cigány, s kiejtette
5310 3, 1 | Ország Mihály bán. De bizony mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~-
5311 2, 12 | éles szeme a szívébe látott mindnyájának.~Egyszer egy magyar, egy
5312 2, 3 | a királyt a harmadik.~- Mindnyájánál különb hely az, amit én
5313 6, 3 | egymást, mint ahogy a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban
5314 2, 17 | mert több esze van, mint mindnyájatoknak együttvéve - nevette el
5315 2, 9 | katona uram. Futja a derékalj mindnyájunknak, de még a takaródzót se
5316 2, 17 | Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú
5317 5, 3 | felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta a
5318 2, 11 | eddig nem tudtam.~- Hát mitõlünk lehet is - vigyorgott össze
5319 4 | volnék is, csak a tetőled mívelt papucsban járnék. Azért
5320 6, 7 | maradt ott az udvar közepén. Moccanni se bírt szegény ijedtében.~-
5321 5, 1 | merült fejedelmet, aki meg se moccant. Itt-ott mozgolódás hallatszott
5322 5, 2 | megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak mérges levegõje, hideg lelte,
5323 1, 1 | gyönyörû állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett
5324 2, 8 | mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. -
5325 2, 8 | sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~-
5326 6, 6 | csak úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit,
5327 4, 1 | kend.~- Kaptam.~- No, azt mögéri. Erõvel, egészséggel!~Hát
5328 5, 6 | lovagolva nagy barátsággal, mögöttük a labancok muzsikaszóval.
5329 4 | boritalon ér, annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát,
5330 3, 8 | úgy lebegett le a hosszú moha, mintha szakáll volna. A
5331 2, 10 | Mátyásnak nagyon megtetszett a mokány kis ember, de úgy tett,
5332 4, 1(10)| Molláh (móllá): mohamedán hit- és jogtudós~
5333 3, 8 | A BECSEI MOLNÁROK~Valamikor, van annak már
5334 1, 1 | a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának,
5335 6, 1 | másképp valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~
5336 3, 4 | Gergely:~- Hogy a sasok mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~
5337 6, 1 | magát a „közért”, ahogy most mondanánk. Nem mintha ész dolgában
5338 5, 4 | kurucból lett labanc hadnagy: - Mondanék én egyet, kettõ lesz belõle!~-
5339 4, 1 | hallottál egy szép szent mondást! Hát akkor engem hogyne
5340 4, 1 | ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor én mindjárt
5341 2, 7 | Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar
5342 4, 4 | szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~- No majd kiküldöm a süvegemet -
5343 4, 1 | megállapodott ember csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~-
5344 2, 10 | nem találom, ha meg nem mondod - mosolyodott el a király
5345 4, 2 | Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját, aztán odahunyorított az
5346 4, 5 | Az utolsó kunyhóban azt mondotta neki egy százesztendõs pásztor:~-
5347 2, 2 | odafordult Hendókhoz:~- Mondsza csak, mester: sebes munka-e
5348 1, 7 | folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban megcsendült az esti harangszó.
5349 6, 1 | is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû szögény embör.
5350 2, 12 | király kíséretén csudálkozó moraj futott végig. Sok balgatag
5351 5, 3 | heten nyolc felé futottak a Morcost keresni. Tudták, hogy Kengyela
5352 6, 3 | bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát kapta
5353 1, 9 | a királyhoz.~Csudálkozó morgás futott végig a magyar urakon,
5354 3, 2 | Déltájban, mikor türelmetlen morgása fölhallatszott a várkertbõl
5355 3, 2 | Ahol nincs, ott ne keress - mormogta Ulászló, s odafordult az
5356 4, 3 | komoly munkától.~Zúgtak, morogtak is az urak eleget, hogy
5357 5, 4 | nézett utána. Aztán keserves mosollyal nevettek össze:~- Megmondta
5358 3, 2 | az udvari népség savanyú mosolygása közben, de a dúsgazdag temesi
5359 6, 8 | cukrot nem adott. Szomorú mosolygással nyomott barackot a fejem
5360 3, 8 | építeni az egészet.~Egy mosolygó hajnalon Pál gazda is hazakerült.
5361 6, 6 | tehette. Szép, szelíd arca mosolygósra változott, amikor megszólalt:~-
5362 6, 2 | falu népének bánatában is mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot
5363 5, 5 | szépet, hogy nem gyõzött mosolyogni. Eszébe jutott álmában minden
5364 6, 8 | ne neked is - s lobogott mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~
5365 1, 10 | Addig nem látsz, míg le nem mosom az apám gyalázatát.~Az anyja
5366 1, 1 | Ki fõz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~- Majd
5367 1, 1 | fiúk, lesz már, aki fõzzön, mosson ránk! Ebbõl lesz csak nagy
5368 3, 2 | fejedelmi a tartása, erõ minden mozdulata.~- Jobb lett volna, ha egy
5369 5, 1 | meg se moccant. Itt-ott mozgolódás hallatszott a táborban,
5370 4, 1(8) | Mozlemin (mozlin): a mohamedán vallás
5371 4, 1 | mint a nem kevésbé igazhitû mozlemineknél8. Így esett aztán meg, hogy
5372 4, 1(8) | Mozlemin (mozlin): a mohamedán vallás híve~
5373 2, 4 | hozzászokva, jó lesz neki a mûhely sarkában is egy falat kenyér,
5374 2, 4 | egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos paripáról egy
5375 3, 3 | János király udvarában Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak
5376 3, 3 | király pedig maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.~-
5377 2, 7 | király.~Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan
5378 5, 7 | mennyországba is elviszem magammal a muladiakat - mondogatta tréfásan a
5379 2, 11 | apródszobában.~- Hát aztán mivel mulatja ott magát?~- Biz az a fejét
5380 6, 5 | megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl egyszerre lángot
5381 1, 11 | király képét.~Kiválasztott a mulató cimborái közül valami cseh
5382 1, 1 | Dúl királynak a két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven
5383 5, 2 | hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság van odakint.~- Egy kanászgyerek
5384 2, 2 | nagy eperfák alá, s azzal mulatta magát, hogy mindenféle dirib-darab
5385 2, 12 | az urak a messzelátóval mulatták magukat, Mátyás megint parancsot
5386 2, 6 | bosszúsan, félig nevetve, mert mulattatta is egy kicsit a legényke
5387 2, 2 | Mondsza csak, mester: sebes munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott
5388 1, 5 | hazájukba. Árpád seregei Munkács váránál ereszkedtek le a
5389 1, 5 | erről nevezték a helyet Munkácsnak.~
5390 2, 4 | király udvari vargája, kezem munkájából élõ szegény ember.~- Az
5391 4 | magamfajta csiszliknek a keze munkájára, mikor a tiedben is járhatna!~-
5392 6, 7 | téli napon nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket
5393 3, 8 | valamikor, de vénségére könnyebb munkának találta a hadakozásnál a
5394 3, 7 | fõbíró. - Más is kell ahhoz. Munkás kéz, amelyik a kõbõl falat
5395 4, 3 | ott, szegény ember, jobb munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam
5396 3, 2 | nem szeretem én ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a
5397 4, 3 | lel benneteket a komoly munkától.~Zúgtak, morogtak is az
5398 5, 7 | szolgáljatok neki békességes munkával.~- Hát most már sose szólalnak
5399 6, 1 | város nótáriusának, mint muszájból való írástudó embernek. (
5400 4, 1 | nem volt egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának
5401 5, 5 | nézésû levente ‑, elõbb mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb
5402 2, 5 | anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~- Jól nézze meg, mert
5403 6, 8 | csak, vén cimborák, mit mutatok én nektek!~Aztán bementek
5404 4, 5 | az ég felé, mint valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak
5405 2, 18 | kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester -, nem veszett
5406 2, 1 | boltozata alatt régi idõk óta mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót.
5407 1, 9 | szálfa termetû vitézekkel. Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy
5408 2, 7 | futott vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát,
5409 4 | pedig egyformán tilalmas művelkedés volt mind a kettő. A basa
5410 4 | a másét hordta.~A közös művészet azonban nem tette egymás
5411 5, 1 | nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig a lószõrt
5412 5, 7 | Azok labancot fogtak a muzsikájuk szavával.~Ennek pedig fele
5413 5, 1 | cigányt. Azt mondta neki, muzsikáljon egyet.~„Jaj, akkor inkább
5414 6, 4 | acélgombócokkal, karddal muzsikálnak.~Azaz csak igyekeztek volna,
5415 5, 1 | sírva, nevetve elkezdett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak,
5416 5, 7 | híresek a dalos kedvükről, a muzsikás lelkükről. Szép holdas estéken
5417 5, 1 | királynak volt az udvari muzsikása. Az írás csak annyit jegyzett
5418 1, 1 | szigetre, már messzirõl vidám muzsikaszó és ének fogadta õket. Egy
5419 5, 7 | angyalok is a szép magyar muzsikát!~Hiszen a mennyországba
5420 5, 7 | Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~Hét nap, hét éjszaka szünet
5421 4 | visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony
5422 4, 1 | nem volt egészen biztos a nációja felõl. (Mert a süvege a
5423 5, 2 | járt. Ki a Maty‑ér zúgó nádasai közé, nádi farkasok, vadmadarak
5424 5, 2 | jobban belevette magát a nádasba, kopott subáját leterítette
5425 5, 2 | hogy elsusoghatta, amit a nádasban hallott.~- Uram, fejedelmem,
5426 5, 1 | kiszökött a pajtásai közül, s nádasok közt, erdõk mélyén, sziklák
5427 5, 1 | fölgomolyogtak a tiszai nádasokból. Azokkal is csak úgy, hogy
5428 5, 2 | lefogta tüzelõ szemét. A puha nádbugák lehajoltak hozzá, s vigasztaló
5429 5, 2 | Maty‑ér zúgó nádasai közé, nádi farkasok, vadmadarak tanyájára.
5430 5, 5 | lelkeim, nem ott árulják a nádmézet, ha azt akartok szopogatni!
5431 3, 1 | aki hozzáfért, az ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta
5432 6, 7 | mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam
5433 2, 18 | hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán, ahogy jobban esik.~Már
5434 2, 14 | Azért, mert az ünneplõ nadrágom van rajtam, s csupa harmat
5435 5, 1 | fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért aztán annyit incselkedtek
5436 6, 7 | jó helyre jött. Errõl a nádrengeteg közé bújt kis faluról nem
5437 5, 2 | s megpihentek a Maty-ér nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl
5438 2, 3 | elõtt.~- Míg én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból!
5439 6, 7 | szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett nekem egyéb
5440 6, 8 | isten a dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe, szagos
5441 6, 2 | Kevély Kereki történetét a nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb
5442 4, 4 | ember, nem hiába, hogy a nagyapja is kukoricacsõsz volt. Olyan
5443 6, 8 | Titulász bankója, hogy még nagyapót is megríkatja.”~S Titulász
5444 6, 5 | mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak nem volt miért számon kérni
5445 6, 5 | hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért
5446 1, 9 | NAGYÉTKŰ KÓROGYI~Nagyétkû Kórogyi
5447 1, 9 | NAGYÉTKŰ KÓROGYI~Nagyétkû Kórogyi nem volt valami
5448 2, 2 | az i a kis egyenes, a b a nagyhasú, az f a félnyakú, az x meg
5449 2, 15 | Az ellenségnek csak a nagyját szeretem. Hát a német szomszédot
5450 6, 5 | Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban
5451 3, 5 | ellen a kisbíró.~- Annál nagyobbra nõtt a lószemû szilva -
5452 6, 5 | hír, mert nem is hallotta. Nagyothallott mind a két fülére, s amúgy
5453 4, 2 | akár szélnek is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak.~-
5454 6, 8 | belehajtogatva egy tenyérnyi nagyságú cifra papiros.~- Tudod-e
5455 2, 4 | napszállat után érkezett be Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette
5456 6, 1 | ferdének is elég ferde.) Olyan nagyszívû asszonyszemély volt ez a
5457 2, 1 | KARDJA~A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt
5458 3, 3 | Mind ott voltak az ország nagyurai, egyik fényesebb, mint a
5459 2, 18 | hív szolgáival, válogatott nagyurakkal a Mátra széliben vadászgatott
5460 2, 1 | is vitte hozzá.~- Vitéz nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról
5461 2, 17 | sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~- Ne félj, szolgám -
5462 1, 10 | Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál, aki nagy szívességgel fogadta
5463 3, 1 | mondok én annál: maradj itt nálam vacsorára, hátha kerül valami
5464 6, 6 | fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül
5465 5, 7 | Tiszán a tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat
5466 1, 6 | éppen ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett Alpárnál
5467 1, 1 | volt, hol nem volt, messze napkelet felé, volt egyszer egy híres-nevezetes
5468 1, 6 | nekem annyi földet, amennyit naplementig be bírok szaladni.~- Amit
5469 1, 2 | megindultak új hazát keresni napnyugat felé.~Sok országot bejártak,
5470 1, 1 | pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének,
5471 2, 19 | keverõdzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált az égrõl,
5472 5, 4 | tréfák kieszelõje békességes napokban. Szerette is mindenki a
5473 2, 4 | Odafönt is ezzel élek péntek napokon.~- Hol légyen az az odafönt? -
5474 6, 5 | gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát
5475 6, 5 | elé.~De hát aki egyszer Napóleonnál is hadakozott, annak csak
5476 1, 9 | Kórogyi.~Három hétig tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott
5477 1, 9 | nélkül takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották a város kapuit
5478 1, 9 | fordultak oda kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~Csudálkozó
5479 1, 9 | szokta. Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy csörgött
5480 5, 2 | egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent a magasba
5481 1, 1 | mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig nyomában voltak, de csak
5482 2, 6 | hordoznod és fütyülgetned benne napszámra. Most pedig fölmégy Budára
5483 1, 9 | volt jó neki, ha egy-egy narancserdõbe bevehette magát. Úgy ette
5484 2, 3 | Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta
5485 2, 3 | fûben, topolyafák alatt, nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta
5486 3, 2 | is sokáig bírta a böjtöt, negyednapra éhen veszett szegény.~A
5487 2, 9 | vadászai.~A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk
5488 1, 5 | vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és
5489 6, 2 | majorságainak maga se tudta számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra
5490 3, 8 | háromszáz esztendeje is, ha nem négyszáz, két vízimalom õrölte a
5491 2, 2 | szolgája. Hendók mesternek négyszögletes kis feje volt, összeszorult
5492 6, 5 | ház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben
5493 6, 3 | temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek közül a megíratlan
5494 6, 3 | zord idõk el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek
5495 6, 3 | békességes magyarok lakták negyvennyolcban. Jó macskaugrás hozzá egy
5496 2, 7 | valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendõ választana
5497 6, 5 | ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai inszurgens, s körülnézett
5498 6, 7 | közéjük. Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a
5499 1, 10 | patak. Az Isten sújtó keze nehezedett mindenre.~Jött egyik tavasz
5500 5, 5 | ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! -
5501 6, 6 | fordítottak, akármennyire nehezükre esett is.~Csata csata után
5502 1, 6 | rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott a medréből,
5503 2, 9 | hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is
5504 3, 6 | felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A hosszú
5505 5, 7 | a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak.
5506 2, 4 | öröm volt nézni.~Mátyás is nekifohászkodott, hanem inkább csak a mazsoláját
5507 5, 4 | adok érte! - mondja Heister nekilelkesedve, s el nem eresztette addig
5508 6, 5 | szeretett volna Gergely apó, s nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy
5509 3, 8 | víz mentén, egyszer csak nekiment egy odvas, öreg fûzfának.
5510 3, 5 | bíró, s ettõl egyszerre nekinyájasodott a Perec basa embere.~- No -
5511 2, 18 | lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni a fának.~Hosszú lábával
5512 5, 4 | az esze, villám a kardja. Nekiszilajodott oroszlán a csatában, pajkos
5513 6, 6 | a csákómat! - kiáltotta nekitüzesedve. - Hé, fiúk, szerezzük vissza
5514 1, 9 | toronytermetû olasz levente nekiugrott a tábor mellett legelészõ
5515 2, 9 | puskáját, szép csendesen nekivágott a sûrûnek.~No, a tûzpillangók
5516 6, 2 | vagyok?! - kiabálta Kereki nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember,
|