1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
6017 2, 7 | így könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak
6018 2, 3 | Másodikat hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul
6019 3, 2 | fölhallatszott a várkertbõl a palotába, ugyancsak biztatták Lécz
6020 2, 13 | esze nélkül kisomfordált a palotából. Hanem az orra még egyszer
6021 2, 11 | összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy fényes
6022 2, 3 | vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s õk tartanak
6023 2, 3 | teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen
6024 6, 1 | kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta
6025 1, 9 | Viseljétek gondját, hogy panasza ne lehessen ránk. Ritka
6026 4, 2 | és soha egy szóval nem panaszkodott régi rangja elvesztése miatt.
6027 6, 4 | ezüst:~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem,
6028 1, 9 | udvari konyhát, királyom - panaszolta félig bosszúsan, félig nevetve.~
6029 2, 4 | jó gazdád?~- Nincsen rá panaszom, ámbátor néha nagyon is
6030 1, 10 | véres fejjel mentek haza panaszt tenni.~Másnap Hervoja összeszedte
6031 1, 7 | rozsdás vasakba, törött páncéldarabokba akadozik az eke.~- Nagy
6032 1, 7 | ellenünk? - öltötte fel páncélját nyugodtan a szent király,
6033 2, 18 | volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott
6034 4 | úgy nem köll - rángatta panyókára a vállát a mesterné.~- Teneköd?
6035 6, 8 | ettõl megijedtem, mint Papék lova a fûrészportól. Inkább
6036 6, 8 | tenyérnyi nagyságú cifra papiros.~- Tudod-e mi ez? - tartotta
6037 2, 2 | ritka percen. Odaszólt a papirosai közül a deáknak:~- Add errébb
6038 2, 16 | törvényt az íródeákjával, arany papírra, ezüst betûkkel, de már
6039 2, 7 | deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki a parancsot
6040 1, 3 | magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék
6041 6, 3 | regényembe is belementett csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin
6042 5, 1 | visszahemperedett a szép, bodor levelû papsajtok közé.~Tudta a jámbor maga
6043 4, 4 | gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára.
6044 4, 1 | hogy kiesett mind a két papucsából.~- Így volt-e, te kutyaházi? -
6045 3, 5 | Rá egyenesen a Perec basa papucsának az orrára.~- Itt van, amit
6046 3, 8 | falevéllel, összecsattantotta a papucsát, s úgy megindult, hogy meg
6047 4 | is, csak a tetőled mívelt papucsban járnék. Azért nem értöm
6048 4 | önérzete a Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem
6049 4, 0(5) | örökifjú nő a mohamedán Paradicsomban~
6050 5, 7 | tárogatóval!~Ez a szigorú parancs volt beleírva a levélbe.
6051 4, 4 | S hogy nagyobb legyen a parancsa foganatja, olyankor mindig
6052 1, 10 | Tíz vármegye hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt
6053 2, 10 | kottyant bele Máté vitéz a parancsba -, én téged vendégeltelek
6054 6, 4 | ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen
6055 2, 2 | olvasott a deák, mint a parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász
6056 2, 1 | legény tisztelegve várta a parancsolatot.~- Szaggassátok le a vitézi
6057 2, 4 | vállára ütött neki.~- Otthon parancsolgass, öcsém! Márton kovács csak
6058 2, 3 | csak a maga portáján parancsolgasson kelmed! Már itt csak én
6059 2, 15 | tartotta oda Mátyás elé.~- Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el,
6060 2, 2 | mert nem bírta ki azt a parancsoló tekintetet.~S nem telt bele
6061 2, 14 | Harmatos zöld fûbe mezítlábos parasztfiúcskát festett a címerfestõ, ahogy
6062 3, 1 | mégiscsak nekem van olyan parasztom, aki minden esztendõben
6063 1, 6 | mikor az emberei két tót parasztot vittek elébe. Az egyik fehér
6064 3, 1 | menti birtokát úgy hívták: Parasztya. Istenáldotta föld, mezeje
6065 6, 2 | fekete szeme égett, mint a parázs. Valami szegény vándorló
6066 2, 7 | égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban,
6067 2, 8 | úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte
6068 2, 15 | magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor meghallották,
6069 2, 18 | egy lovat a Mátrában.~- Pardon-grácia fejemnek - somfordált oda
6070 3, 4 | Ötszáz arany, száz tinó, száz paripa: ez az egész.~- Valami szép
6071 1, 4 | fényes fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt
6072 5, 5 | válasszon magának egyet a paripáimból.~Dehogy választott paripát
6073 5, 3 | adta Haragos Kengyela a paripájának - nemsokára emberszámot
6074 1, 7 | harangszó. A király leszökkent paripájáról, és példát mutatva vitézeinek,
6075 5, 3 | mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda maga helyett
6076 6, 7 | Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában kiáltottam
6077 1, 8 | nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre a morva
6078 2, 4 | mûhelyajtóban egy habos paripáról egy kényes dalia. Ezüst
6079 1, 6 | hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították a
6080 2, 13 | látta, fül nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdõ
6081 2, 5 | amelyik már egynapos korában párjával termi az aranyat!~Eddig
6082 5, 2 | a kezem, nem borjúláb! - parolázott a német katona. - Én még
6083 6, 7 | se hajtott ki. A homokos partban pedig úgy megriasztottuk
6084 4, 2 | hitelt adott neki, és különös pártfogásba vette az agarat. Mindig
6085 3, 7 | szalajtotta követeit a két pártfogó úrhoz.~- Készen vannak Szalonta
6086 1, 6 | magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza még nem volt olyan
6087 6, 7 | embernek. Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt a Kuckó
6088 1, 6 | gömbölyű kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert tótok lakták
6089 4, 5 | Tiborc vette kis kezébe a pásztorbotot. Nap égette, esõ verte,
6090 4, 5 | hamarosan úgy beleszokott a pásztoréletbe, mintha sohase lett volna
6091 2, 18 | közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor
6092 1, 3 | az õrt álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe.
6093 1, 3 | ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.~-
6094 1, 6 | összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították
6095 1, 9 | maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította
6096 4, 5 | hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom
6097 2, 18 | míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, jó ember, többet
6098 6, 6 | Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél nemhiába fogta pártját Szegesdi
6099 3, 2 | csakugyan elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja
6100 5, 6 | egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér nagyot
6101 5, 6 | mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében
6102 5, 6 | Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt már senki se tudja.
6103 4, 5 | sziklájának hívják, a rajta fakadt patakot pedig Aranyosnak, mert vizében
6104 2, 3 | udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé
6105 5, 6 | vezér nagyot ivott a kis patakvízből.~Hogy minek hítták ezt a
6106 6, 5 | Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük, aki elnevette magát,
6107 1, 4 | út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen,
6108 2, 4 | készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget, kocsivasalást.
6109 4 | tudott tõle szót érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház
6110 1, 1 | kiáltott Hunor, lovára pattanva.~- Legjobb volna elevenen
6111 3, 6 | több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint
6112 2, 9 | szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni,
6113 5, 5 | katonája, ha ismeri kelmed - pattogtatta büszkén a gyereklevente.~
6114 3, 1 | asztalra kerültek. Volt ott még pávanyelv is, ettek ott még tán tengeri
6115 3, 1 | egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet nagy fölháborodásában.~-
6116 2, 7 | Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra,
6117 2, 9 | mert a derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a
6118 6, 4 | kaláccsal. A Templom tér zöld pázsitján terítettek nekik. Ott telepedett
6119 2, 13 | hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát szippantott
6120 1, 9 | fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette
6121 2, 13 | ennek a tudós embernek a pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa
6122 2, 16 | ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá,
6123 3, 3 | amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka
6124 2, 10 | várbeliek.~Nem zsák volt pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan
6125 5, 4 | kötõféken vezetve egy gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi
6126 2, 5 | magát a lova.~- Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból
6127 2, 5 | ló sörényét.~Nem volt a Pejkónak semmi baja, csak az öröme
6128 2, 5 | vissza kellett fordítani a Pejkót.~- Hohó, tiszt úr - kapta
6129 2, 4 | kovács a vendéget, s jó példaadás okáért úgy belekanalazott
6130 3, 6 | felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep basa állát.~-
6131 2, 4 | is. Odafönt is ezzel élek péntek napokon.~- Hol légyen az
6132 2, 4 | kovács -, ilyet nem minden pénteken lehet enni Szalontán.~A
6133 3, 8 | gazda zacskóba hányta ami pénzecskéje volt, s elindult a Tiszaparton,
6134 4, 5 | megállapodott, megmaradt pénzecskéjén nyájat szerzett, kerekített
6135 3, 8 | teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök erre
6136 3, 8 | Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba.
6137 3, 4 | visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~Azzal visszaballagott Karcagra,
6138 3, 8 | váltak többet. Összetették a pénzüket, ketten építettek egy malmot,
6139 3, 4 | fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé tette. Ötven aranyat kapott
6140 3, 8 | legyek most ezzel az idegen pénzzel? Talált jószág, nekem szánta
6141 2, 2 | se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S bizony, ilyenkor megesett,
6142 6, 4 | a szíve fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogott
6143 2, 2 | nagyon kapott az ilyen ritka percen. Odaszólt a papirosai közül
6144 5, 7 | kicsit a kardjával a hajó peremét. - A vágás irányában aztán
6145 2, 15 | kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.~-
6146 3, 5 | volt az úr Magyarországon, Peresz basának hívták a szegedi
6147 1, 11 | ítéletet, mely kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka
6148 2, 19 | vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint az orsó,
6149 6, 4 | ma sem valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc
6150 2, 13 | fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~
6151 5, 3 | hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz volt. Kettõ
6152 5, 3 | senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája
6153 3, 2 | hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd
6154 6, 2 | még az unokáinknak is!~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt
6155 2, 14 | akkorka falu csak, hogyha a piaca közepén elmiákolja magát
6156 3, 6 | bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többé
6157 2, 15 | csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot
6158 5, 1 | sokan lassú lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most,
6159 6, 7 | Hullott a hó sûrû, nagy pihékben, majd kiverte a szeme világát
6160 2, 15 | fáradt, alig tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt
6161 2, 9 | katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk
6162 6, 4 | pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul
6163 1, 5 | el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~
6164 6, 6 | volt a mienk.~Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél
6165 1, 5 | le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt meghalt, eltemették;
6166 2, 2 | volna nekik. Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult
6167 6, 3 | bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb.
6168 2, 9 | magától a király -, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák!~
6169 2, 13 | mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjara. -
6170 2, 6 | Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem kívánkozott Solymáron
6171 3, 7 | Tele voltak a váradi vár pincéi német foglyokkal: azok hordták
6172 2, 6 | mind a két válla csízzel, pintyõkével, a tenyerében meg valami
6173 3, 6 | abban az idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni,
6174 6, 3 | Milica fekete hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek
6175 4 | jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott az agyarán,
6176 6, 1 | utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~A szegedi veszedelem hírét
6177 2, 8 | foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No,
6178 6, 6 | barna homok, egy-két száraz pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát
6179 5, 1 | hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál - felelte egy
6180 2, 2 | tudományt osztogatják - pirongatta Hendók mester.~Busa deák
6181 2, 2 | amelyiknél Hendók mestert pirosabbra ne festette volna a harag.
6182 5, 7 | teleujjongta a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd tanulják
6183 1, 6 | még a föld színe fölött piroslott.~A magyarok integettek,
6184 6, 3 | hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos
6185 3, 3 | hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt,
6186 6, 6 | öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy mához
6187 4, 5 | a csodatevõ virágból! - pirult ki a gyerek arca s meg se
6188 2, 13 | még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik a köntösöd
6189 5, 1 | sülettem, naccságos fejedelem - pislogott sebesen Csikaló.~- Hát aztán
6190 2, 2 | No, az nem nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -,
6191 4 | bús gerlicét, amelyik a pitvarajtó fölött kukkurúzik. Mégpedig
6192 6, 8 | folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így elámított az
6193 2, 4 | két karbunkuluskõ a két pitykegombja.~- Tisztelem a feleséged,
6194 6, 3 | mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben szóltak a ringó
6195 6, 3 | pirosság, gólyakelepelés, pitypalattyszó mind ezt mondta:~- Emberek,
6196 6, 5 | õket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük,
6197 6, 5 | azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre
6198 4, 1 | engedte. (Értendõ alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd
6199 5, 2 | körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a
6200 4 | házat azzal a nagy bélű pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a
6201 5, 2 | az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében nem
6202 5, 4 | medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott a labanc tisztekkel, és
6203 3, 6 | selyem-bársony ennek még a pokróca is, csupa arany-ezüst a
6204 6, 8 | összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~abból lesz
6205 4, 1 | könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet; akkor
6206 3, 4 | vagyonomnak is! Én is karcagi polgár vagyok.~Savanyú Mézes Gergely
6207 4 | mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű
6208 3, 8 | jeges esõ. A becsei jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt,
6209 1, 6 | bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt a csata után odaállt
6210 2, 19 | ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük
6211 2, 19 | országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak
6212 1, 10 | nagyobb legyen a temetési pompa.~Az ifjú hõs után nemsokára
6213 1, 10 | esztendõvel ezelõtt nem volt pompásabb vára az országnak Hervoja
6214 2, 16 | kitettek magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom
6215 3, 4 | a szolnoki török, már a pora is látszik!~A karcagiak
6216 6, 1 | az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem a
6217 2, 7 | megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (
6218 5, 3 | hadnagy már akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres
6219 5, 6 | utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelőn, mintha temetőben
6220 2, 7 | hogy Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!~- Kivéve a
6221 1, 9 | ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó sem maradt meg magnak. De
6222 1, 10 | hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre
6223 1, 7 | fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás vasakba,
6224 1, 3 | csudáknak!~Ihol én, ihol én, pőrölyje világnak!~Sarkam alá én
6225 2, 15 | Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek
6226 2, 8 | mestersége, mert a két kis porontya is segített neki benne.~
6227 5, 5 | Eszébe jutott álmában minden porontyának a neve: János, Máté, Simon,
6228 2, 8 | eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett
6229 6, 2 | virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon tanakodtak
6230 5, 1 | sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva,
6231 2, 3 | haragos hang -, csak a maga portáján parancsolgasson kelmed!
6232 4 | azért nekem se kell a más portájára menni - legyintett a török -,
6233 2, 6 | madarat, mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a
6234 3, 8 | jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova
6235 5, 1 | egyszer valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt össze.
6236 3, 4 | kapott. A katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek
6237 1, 9 | mert ez a sok mindenféle pósz-pász majd el találja venni az
6238 6, 4 | volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele fél óra,
6239 5, 2 | fejedelmestõl együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg.
6240 2, 11 | nyaka.~- Jeromos deák vagyok Prágából - esett térdre a vastag
6241 5, 2 | szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz
6242 2, 19 | Hohó, hékám! Nem lehet úgy prédálni az eleséget ebben a drága
6243 5, 4 | imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~- Szavamra
6244 5, 1 | többet is tudnak a Thököly prímásáról, akinek híre-neve máig fönnmaradt
6245 2, 1 | mutatott rá a reszketõ Privodára ‑, mert nem illet az ilyen
6246 2, 1 | karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát - vigyorgott a kapitány -,
6247 2, 18 | életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni, mester! - ütött a vállára
6248 5, 1 | még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom
6249 4, 2 | még nem hallott a sokat próbált tanácsház.~- Mit jelent
6250 6, 2 | kerülni mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a
6251 2, 17 | bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János
6252 4 | disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit
6253 4, 2 | tette azt. A legnagyobb protekció se használt, ha az agár
6254 2, 7 | bírót!~- Minden gyevi ember pünkösd napján az õ vendége legyen!~-
6255 3, 5 | neki inkább ebbõl a szép püspökalmából.~- Elvásik bele a foga -
6256 2, 10 | oda régen.~A király csupa püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál,
6257 6, 7 | jámbor, míg csak hátba nem pufogtattuk valamennyien. Mikor aztán
6258 2, 19 | annak a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz
6259 2, 6 | solymári bíró pedig földhöz pukkantotta a bírósüveget.~- Eb legyen
6260 2, 9 | Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen nekivágott
6261 2, 12 | Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte,
6262 3, 4 | csillogtak a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem
6263 2, 9 | Én meg ezzel a gyöngyös puskával mentem vitézkedni - szólt
6264 1, 7 | besenyõ szilaj volt, mint a pusztai farkas, ravasz, mint a róka,
6265 6, 2 | zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak maga se tudta
6266 3, 1 | õkegyelmének van egy rengeteg pusztája Somogyban. Azt úgy hívják,
6267 1, 8 | hazát a világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ
6268 1, 10 | Mikor meglátta a szörnyû pusztítást, felébredt a lelkiismerete.
6269 2, 17 | Mátyás király udvarában pusztította a kenyeret, de a János remetéét
6270 1, 10 | egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak, amerre jártak, földönfutóvá
6271 2, 16 | még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ
6272 3, 4 | az egész.~- Valami szép ráadást meg majd odabent keresünk
6273 1, 11 | tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~
6274 4, 2 | hallgatta.~Arra akarták rábeszélni Tofelius mestert, az udvari
6275 5, 2 | városok ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a
6276 2, 6 | bírósüveget, s hirtelen ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába,
6277 1, 10 | apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette volna ölelõ karjával
6278 1, 11 | mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette
6279 1, 11 | az ajtón.~No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak
6280 1, 10 | hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~Hervojának
6281 5, 1 | egész tábort. Fél óra múlva Rabutin labancai előbukkantak az
6282 1, 11 | hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának
6283 2, 16 | asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többé meg se válok
6284 2, 15 | No, azzal meg különösen ráér. Abból már van három fogásra
6285 4, 1 | mondom el, majd ha jobban ráérek.~
6286 1, 7 | csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek arra reggel is. Addig a
6287 4 | drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~-
6288 2, 3 | tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra, szolgám - legyintett
6289 4, 2 | hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára.
6290 2, 7 | hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol
6291 3, 7 | asszonyok. Azokra bizony nagyon ráfért volna a kõkerítés.~- Igaza
6292 1, 11 | kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka betûkkel. - Sok
6293 6, 2 | másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér
6294 1, 9 | bánni. Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó
6295 1, 10 | legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen sólyom.~
6296 3, 1 | bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh emberre ez
6297 1, 7 | marcona harcos, s kezébe ragadva egy égõ fenyõszálat, odadobogott
6298 1, 1 | Fehér a szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt,
6299 2, 19 | majd kiveri a szemem a ragyogása! ‑ lelkendezett az asszony.~
6300 6, 3 | arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég
6301 5, 3 | meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott
6302 3, 2 | volt, mert Mátyás hagyta raja örökbe, hanem már a csizmája
6303 1, 11 | te is itt vagy? - bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az
6304 4, 1 | elsõ sor könyvet; akkor rájönni, hogy Szeged története nem
6305 3, 7 | rakjon belõle. Ha segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~-
6306 6, 5 | inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen legyen
6307 2, 2 | faragva, hogy Hendók mester se rajzolt különbet.~- Hát mért gácsérfarkú
6308 1, 6 | telhetetlennek. Az arca, mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is
6309 1, 1 | uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~-
6310 1, 10 | Egy-két omladékfal, egy-egy rakás kõ, benõve mohával, befutva
6311 4, 4 | amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a Tisza-parton.
6312 4, 1 | vádlott, akkor elüljáróba rákenet huszonöt botot a talpára,
6313 3, 8 | elhagyta, a másik mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se
6314 6, 2 | kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket, mikor közéjük
6315 2, 8 | könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire
6316 5, 2 | prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért.
6317 1, 6 | ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott
6318 6, 6 | igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést,
6319 3, 6 | fogta a kisinast, s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami
6320 6, 3 | Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye,
6321 6, 4 | sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a
6322 2, 18 | add elõ a tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. ‑
6323 5, 5 | a szemét, hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi kis legényke,
6324 6, 3 | rájuk.~A két apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind
6325 4, 2 | szóval nem panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem
6326 5, 6 | aki még egyszer kardot mer rántani, annak véteti fejét a császár.~
6327 6, 6 | fejét.~- Én ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csak
6328 2, 2 | mester.~Busa deák erre nagyot rántott erõs, izmos vállán.~- De
6329 5, 2 | nehéz fegyver után, s az úgy rántotta le mind a két karját, hogy
6330 2, 7 | elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel,
6331 3, 3 | ujját a tintatartóba, s rányomta a papirosra.~- Ne félj,
6332 6, 7 | seregbõl.~Nosza, mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal
6333 2, 14 | Odaállt a gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~- Mi nem
6334 5, 2 | érezte a fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott.
6335 3, 8 | találja meg az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~
6336 2, 19 | Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta
6337 1, 2 | vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~- Ez az
6338 4, 5 | ért. Borzalom volt arra rátekinteni is. Úgy meredt az ég felé,
6339 3, 2 | koronára szeretné legjobban rátenni a kezét. (Rá is tette késõbb,
6340 6, 6 | gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
6341 3, 3 | király, amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja,
6342 2, 14 | mert keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már
6343 6, 5 | apókám - mondta ártatlan ravaszsággal az asszony. - Attól félek,
6344 4, 4 | ember letette a bicskát, s rávetette a szemét a törökre.~- Mért
6345 6, 5 | A hirtelen kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták
6346 6, 7 | menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat, mint a vércsék
6347 4, 2 | megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta
6348 6, 2 | övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
6349 6, 8 | az ablaka alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az
6350 6, 3 | az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. -
6351 2, 14 | legszélsõ viskóban is hideg rázza az egereket. El se tudja
6352 2, 15 | mekkora tisztesség várakozik reájuk.~- Hét vezért persze nem
6353 5, 6 | ének a kuruc táborban:~Majd reánk derül még újra a szabadság,~
6354 2, 6 | te vagy az a híres?! - rebbentette el magától Mátyás haragosan
6355 4, 1 | Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé.~-
6356 2, 7 | még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!” - így mondja
6357 4, 1 | Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom el, majd ha jobban
6358 6, 3 | mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett csókai papom,
6359 4, 1 | sokáig köhögtet, írok én még regényt is Móra Balázsról, akit
6360 5, 5 | hunyorgó szemmel nézett körül a reggeli napfényben. Hat siheder
6361 3, 3 | az országba, ahol estétõl reggelig nemcsak a király változik
6362 2, 11 | ki a másik két okosat is.~Reggelre Jeromos deák is beállított
6363 1, 1 | tisztásra, mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig nyomában voltak,
6364 2, 18 | ember, többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád
6365 6, 7 | azt izente, elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~
6366 5, 2 | nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~Nem hallott ebbõl Pap Illés
6367 4, 5 | kelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~
6368 5, 7 | tudok én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~- Nincs olyan
6369 1, 8 | a gyémántos féket fûbe rejtetem.~- Nem tesz semmit - legyintett
6370 1, 4 | nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak, és
6371 6, 6 | Vegyétek vissza - mondta rekedten -, nem ezért tettem! Nem
6372 1, 11 | szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német
6373 1, 6 | lélegzetet venni. Egész teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé,
6374 3, 2 | gondját viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább nagyon
6375 1, 9 | gallérja mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált vagy
6376 2, 15 | üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi baja.~-
6377 5, 7 | Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha
6378 2, 2 | nagy mihaszna!~Bizony kevés reménység volt ahhoz. Sehogy se tudott
6379 5, 6 | magyarok nehéz sóhajtása, forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság
6380 2, 17 | ment az aranyos hintó János remetéért, vissza is jött az aranyos
6381 2, 17 | pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az
6382 2, 17 | térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Miért
6383 2, 17 | Vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok
6384 4, 5 | mint valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az
6385 1, 10 | olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak azt hajtogatta:~-
6386 1, 4 | ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott
6387 1, 7 | Abban a pillanatban olyan rémületes üvöltés verte fel a napszállat
6388 6, 5 | válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor
6389 5, 2 | szúrás, de annyira meg volt rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat.
6390 6, 1 | volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia háza táján.
6391 2, 12 | kincstartójának:~- Száz aranyat rendelek Tamás mesternek. Holtig
6392 2, 15 | határról.~- Várjon egy kicsit - rendelkezett Mátyás.~- Lóhalálában jött,
6393 2, 5 | nagyon - ezt feleli a vendég rendesen, s azt gondolja magában,
6394 2, 10 | megadta a tiszteletet annak rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~-
6395 6, 6 | tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent megértett,
6396 1, 3 | hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol
6397 4, 3 | jobban belekeveredett a rengetegbe. Ahogy tévelyeg elõre-hátra,
6398 4, 3 | Nagyon elbódorogtam itt a rengetegben, nem tudok belõle kitalálni.
6399 2, 9 | tudakozta kifelé az utat a rengetegbõl, ott lepte az éjszaka. Szerencse,
6400 2, 15 | másik.~Volt olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan
6401 5, 6 | madara kilenc esztendeig repdesett Magyarország fölött, hanem
6402 2, 1 | elfeketedett, márványa összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve,
6403 3, 3 | szólalt, mégpedig olyan repedtfazékformán:~- Én vagyok a Muhar basa.~-
6404 6, 5 | tanulnak a fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket,
6405 6, 3 | varjak mind a csókai határba repültek tõle, a csókai csókák meg
6406 6, 5 | hogy rajzás ideje van, jól résen legyen kelmed. Ha a rajt
6407 2, 16 | hívják - vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös
6408 2, 11 | ember kell nekem, aki nem restelli kipróbálni, amit nem tudott.~
6409 2, 17 | tudományú udvari püspök szinte restellt vele szóba állni. Csak úgy
6410 5, 5 | már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő óta, nagyságos
6411 3, 2 | kövér borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott
6412 2, 12 | tudományt méltó jutalomban kell részesíteni. Hamar hozzatok egy nagy
6413 6, 5 | világban. Kivette belõle a részét régen. Még harcban, háborúban
6414 3, 5 | léleknek, mikor olyan haragosan reszket a basa szakálla, hogy ahány,
6415 3, 4 | a gyertyája, s a bégnek reszketés állt minden ízébe.~- Ne
6416 6, 5 | kasba, mikor egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.~-
6417 5, 1 | cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos
6418 6, 7 | semmi pajkosságunkban soha részt nem vett.~Hanem most ugyan
6419 5, 1 | aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett, a vezérükkel
6420 1, 2 | elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el egymástól.
6421 3, 4 | neki, ha beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy
6422 1, 8 | mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad nagyon
6423 1, 7 | imádta az Istent. Nevét rettegte minden szomszédja, mert
6424 1, 11 | a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett
6425 6, 5 | lóca végéhez támasztott rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya
6426 3, 8 | mindennap kétszer annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~
6427 5, 1 | cigánynak.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem,
6428 6, 1 | belecsúsztatott egy vadonatúj rézkrajcárost. Utóvégre azon is csakúgy
6429 3, 6 | hullott borravaló gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak
6430 2, 18 | abban nem volt egyéb egy rézpolturánál.~- Sebaj, no - nevetett
6431 2, 7 | éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~- Itt van Gyevi egy
6432 6, 8 | templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba.
6433 1, 9 | a magyar tábort, annyit riasztgatta õket nagy étkû Kórogyi.~
6434 5, 1 | zengése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Fél óra
6435 5, 1 | elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a
6436 6, 4 | faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen
6437 2, 18 | valami szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ
6438 3, 4 | Ne bolondozz, ember! - rikoltotta ijedten, s vak rémületében
6439 1, 7 | Fegyverre, fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a
6440 1, 9 | Kórogyit, mint a hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy
6441 6, 2 | meg legalább, diák úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit
6442 6, 7 | nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték
6443 2, 6 | királyom - borult térdre rimánkodva a bojtár -, mert másképp
6444 5, 6 | Amelyet kilenc esztendő óta ringat a szegény magyarok nehéz
6445 2, 18 | Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében,
6446 4, 5 | helyén mindenütt õsrengetegek ringatták a koronájukat, szarvasok,
6447 6, 3 | pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon
6448 6, 8 | Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~
6449 2, 5 | öreg fa. Mohos a dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~
6450 6, 1 | egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az
6451 6, 4 | katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat,
6452 6, 1 | küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.~Ebben hamar megegyeztek.
6453 2, 9 | ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~-
6454 3, 8 | ellenséges gyülevész had nagy robajjal, mint a jeges esõ. A becsei
6455 1, 4 | látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~
6456 6, 4 | perc múlva már Bicske felé robogott serege élén. Vak Csiha boldogságtól
6457 5, 3 | ott aztán nagyon vígan röhentett egyet, s vágtatott be a
6458 2, 9 | vagy: micsoda tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás
6459 5, 1 | varjúk nem szoktak éjszaka röpködni! Különösen seregestül. Ezeket
6460 2, 14 | eresztett a lábad?~A kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság
6461 4 | használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid ész! - kacsintott Pali Pál
6462 2, 10 | ostromolta. Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén. A király
6463 6, 5 | a nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal.
6464 3, 4 | eljött. A város gulyásai rohantak a veszedelem hírével:~-
6465 3, 3 | az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok mögé, onnan hallgatta
6466 1, 7 | atyafi. Csak a nyelve volt rokon a két népnek, a lelke nem.
6467 1, 4 | Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha
6468 5, 1 | hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló
6469 4, 5 | szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a szikla,
6470 5, 1 | tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak
6471 5, 6 | katona, én is jó katona: ne rongáljuk tovább egymást, Károlyi
6472 2, 19 | görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is
6473 6, 8 | mind a kettõ. A mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki
6474 6, 8 | valami csúfolódó szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem.
6475 4, 1 | itt következik; hát minek rontanánk meg annak a szavahihetõségét
6476 5, 6 | aztán tüzet tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha jajgatna,
6477 1, 4 | Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított
6478 6, 8 | öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda.
6479 5, 2 | táborhoz. Ott aztán össze is roskadt.~- Nini, visszajött a kis
6480 1, 11 | jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés,
6481 3, 4 | Inkább jót kívánt nekik még rosszkedvében is. Mert valahányszor a
6482 2, 12 | tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok
6483 2, 18 | mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrin-szálán
6484 6, 4 | hogy a Damjanich köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~-
6485 4 | és mosolygott, mint a tót rózsa, mert a tanácsban megint
6486 2, 2 | mester olyan szép tuli-tarka rózsákat, tulipántokat, szarvasokat,
6487 2, 4 | mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva
6488 3, 1 | tömérdek fegyver, egymásba rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda.
6489 2, 9 | tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari
6490 5, 1 | amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban
6491 6, 3 | érteni, miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman
6492 3, 8 | azután esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek
6493 4 | emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával
6494 5, 3 | emberszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot,
6495 3, 3 | dúslakodhatott, szép tarkabarka ruhában járhatott, a fején még éjszaka
6496 6, 2 | lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát
6497 6, 6 | vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt
6498 2, 7 | lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a
6499 2, 14 | majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan szófogadó
6500 2, 1 | aranyat. Annyit bizonyosan nem sajnál érte Kamuti Ferenc uram.~
6501 6, 1 | filológusokban, hogy ne sajnálják tõle azt a kis névelõt,
6502 2, 16 | csak a selyem cipót ne sajnáljátok többé tõlem!~Csaptak is
6503 2, 19 | szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~-
6504 4 | Hallod-e, török testvér, sajnálnának ám én tégöd, ha egyször
6505 5, 3 | s olyan lóért senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára
6506 6, 5 | diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~- Apókám - kiabálta
6507 3, 1 | már, hol keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj
6508 5, 1 | termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem, naccságos fejedelem -
6509 5, 1 | megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál -
6510 5, 6 | fejedelemnek, azokat Károlyi Sándorra bízta.: várják meg, míg
6511 1, 3 | királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot
6512 4, 3 | ha a fejedelemasszony nem sanyargatna bennünket a nagy adókkal.
6513 6, 1 | vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívû szegedieknek. De száz
6514 5, 6 | le a kurucok csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer jó katonája
6515 2, 5 | Balázs - emelte a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban
6516 3, 3 | minden gombja csörgött a sapkájának.~- Hja, komám, akkor is
6517 6, 4 | hanem a Damjanich vörös sapkásai. Lobogó szakállú vezérük
6518 6, 4 | Csiha be akar állni vörös sapkásnak! - mondogatták a falubeliek.~
6519 6, 4 | elinalt, mint a nyúl. A piros sapkások kergették õket a tábori
|