1702-becso | becsu-csibu | csika-elkap | elkar-fejed | fejek-gorom | griff-hivat | hive-kapva | kapzs-kobor | kocci-lelog | lelte-megla | megle-nekiv | nekom-palko | palla-sapka | sarar-szetr | szets-tipeg | tisza-vas | vasa-zuhog
bold = Main text
Kötet, Fejezet grey = Comment text
6520 2, 19 | királyon is, ha akkora darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát,
6521 2, 19 | helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát
6522 3, 5 | hogy megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az
6523 2, 8 | beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy
6524 3, 5 | csizmája ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét
6525 3, 7 | le, hol a berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna,
6526 5, 2 | szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar városok
6527 6, 6 | lett. Szegesdi Béni pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû
6528 3, 5 | egy zsákkal.~Csakugyan ott sárgállottak a kukoricaföldön a nagy,
6529 6, 8 | még most is fütyörésznek a sárgarigók: tilió, rongyból lesz a
6530 3, 7 | meg se álltak az ország sarkáig.~Bezzegh uram pedig éppen
6531 1, 3 | ihol én, pőrölyje világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~
6532 4, 1 | mindjárt a Latrán utca sarkán elejbe állt a Bocsa lakatos.~-
6533 2, 15 | fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva, s addig göngyölgette
6534 5, 4 | nyeregkapára az erszényt, azzal sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott
6535 5, 4 | ütötte össze Heister a sarkantyúját.~Többrõl többre mentek,
6536 6, 5 | mint a Bánhidy Gergely sárkányával.~A nagyasszony pedig, ahogy
6537 6, 6 | visszaveszem tõled!~Azzal sarkon fordult, szembe az olaszokkal,
6538 2, 3 | Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha
6539 3, 5 | elér.~- Színét se láttam a sárnak egész úton - csodálkozott
6540 2, 7 | szemmel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most
6541 5, 2 | fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott szeme
6542 1, 2 | hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az
6543 1, 9 | nagy étkû Kórogyit. Éppen sáskákat szedett az istenadta a mezõn,
6544 6, 5 | katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No,
6545 5, 3 | csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. - Kuruc szavamra
6546 4, 0(6) | Sejtán: sátán~
6547 5, 5 | vitéz állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi
6548 5, 5 | katonára, aki úgy állt a sátorajtóban, mint a cövek.~- Mi baj,
6549 5, 2 | uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek. Leborult
6550 5, 2 | megfordult, szó nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló hajdúk utánakiabáltak:~-
6551 1, 2 | terem fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer aztán azt mondták
6552 5, 1 | mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~-
6553 6, 6 | értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet.
6554 1, 6 | kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót
6555 5, 2 | tett annyi kárt, mint ez a se-országa, se‑hazája, gyülevész népség.
6556 5, 1 | No, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig a
6557 4, 5 | az oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán szinte világítottak
6558 6, 3 | aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével
6559 2, 15 | érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot
6560 3, 5 | vonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy Perec basa parancsolta.~
6561 3, 3 | borotva.~Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti
6562 5, 5 | vastag nyaka engedte, s olyan sebesre vette a szót, mintha avval
6563 2, 7 | összeszorított markát, mint az égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz
6564 5, 2 | összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével,
6565 5, 5 | összevissza volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata. S így esett
6566 5, 2 | fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. De csak
6567 6, 1 | ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta az
6568 2, 16 | öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik
6569 5, 6 | míg õ visszatér a lengyel segedelemmel, majd elbánnak a némettel.~
6570 6, 6 | csata után õt választotta ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz, öcsém -
6571 3, 2 | meg agárkutya. Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege
6572 1, 4 | Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre kaptak
6573 5, 6 | urunk is jónak látta külsõ segítõtárs után nézni. Kiment Lengyelországba
6574 5, 7 | lihegte összetett kézzel -, segíts megmenteni száz jó magyar
6575 1, 10 | gondolata támadt. Behívta a maga segítségére a törököt, akik akkor jártak
6576 5, 2 | magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért. Könyörgő követséget küldtek
6577 1, 4 | hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban
6578 1, 10 | Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja
6579 6, 5 | buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni a méheimet -
6580 1, 4 | Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!~Bizony, most
6581 3, 4 | szegény, s be nem tért volna sehová, akárhogy hívták egy kis
6582 6, 5 | húzódott szeme.~- Rosszat sejtek, apókám - mondta ártatlan
6583 1, 6 | meg nem találtak, olyan sekély vizet, amit átlábolhatnának
6584 3, 6 | Recsep basa sátorában. Csupa selyem-bársony ennek még a pokróca is,
6585 2, 16 | föl a sok hízott libát, selyemabroszra rakták a friss cipót, maguk
6586 1, 3 | mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye
6587 4, 5 | lábát szikla összehasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem
6588 6, 8 | ládát, abból egy kopott selyemkendõt, abba volt belehajtogatva
6589 5, 2 | Rákóczi sátra fölött a nagy selyemlobogó, mint valami haragos sasmadár.
6590 5, 6 | dicsőséges lobogókat, amelyeken selyemmel van kivarrva a szent ige:
6591 2, 3 | a másik -, mert ott zöld selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz
6592 2, 4 | Nem is álmodott a király a selyemvánkoson soha olyan szépet, mint
6593 5, 6 | elszedték a szent lobogókat. Selyemvásznuk olyan bágyadtan lebegett,
6594 3, 7 | azt adhatok, mert nekem semmibe se kerül - ajánlotta nagy
6595 3, 5 | Egyétek meg a terméstek, semmiházi népei!~Erre aztán a török
6596 2, 1 | a vitézi gúnyát errõl a semmiháziról - mutatott rá a reszketõ
6597 4, 5 | hanem azért õ oda se nézett semminek. Egész nap õrizte a nyájat,
6598 5, 3 | tüzet, mint a sárkány. Soha senkiben kárt nem tett, de azért
6599 6, 2 | törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem
6600 2, 10 | megtette Máté vitézt a fekete seregben a nemesek hadnagyának. De
6601 6, 4 | már Bicske felé robogott serege élén. Vak Csiha boldogságtól
6602 1, 10 | közkatonának Hunyadi János seregébe. Nagy szükség volt a fiatal,
6603 5, 2 | se marad a kuruc király seregébõl. Széttörjük fejedelmestõl
6604 6, 6 | kelet felé, amerre nagy seregekben költöztek haza a fecskék,
6605 6, 7 | legalább nem csúfítod el a seregemet.~Világéletében mindig vézna
6606 6, 7 | hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes
6607 2, 15 | Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén
6608 5, 1 | Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék lenni - jajveszékelt Csikaló. -
6609 1, 5 | megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta, annak jeléül,
6610 1, 10 | Zsigmond király elnyelte a sértést, mert csakugyan szüksége
6611 6, 4 | közül. A Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra,
6612 4, 4 | Nemigen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hûsölt a
6613 6, 2 | járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni kevélyen.~
6614 5, 3 | így nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította a labancot,
6615 2, 11 | meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most
6616 3, 2 | Lécz Pétert a cimborái:~- Siess Péter, ehetnék a macskád!~
6617 3, 4 | harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk
6618 3, 4 | emberek - hadarta sebesen. - Sietni kell a mákkal, míg el nem
6619 2, 4 | mert nem idõzhetek tovább. Sietõs az utam, nagyon várnak már
6620 6, 4 | pattant a lovára. A furulyát siettében a dolmánya alá dugta, éppen
6621 3, 4 | világítani, a karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok
6622 3, 4 | mertek a hátuk mögé nézni.~Siettükben a három tevét is ott felejtették.
6623 1, 8 | világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ országgyûlést,
6624 1, 6 | lakták akkor a Duna-Tisza síkját.) Hanem ahol keskeny volt,
6625 5, 7 | tárogatók szilaj búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték
6626 4, 5 | kézzel, visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott az
6627 6, 7 | loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta magát. A három katona vakon
6628 6, 4 | A szájában furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos
6629 5, 7 | és még elkeseredettebben sikoltoztatták a tárogatót, hogy csak úgy
6630 5, 2 | Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje fölött:~- Sír Illés!
6631 6, 7 | jó távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk,
6632 5, 6 | hasította ketté a majtényi síkot a kis patak, halk csobogással
6633 2, 14 | ahogy a kezével a nadrágját simogatja.~
6634 5, 2 | vigasztaló susogással addig simogatták, míg el nem aludt a kis
6635 3, 8 | hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan nem tehetném
6636 5, 5 | porontyának a neve: János, Máté, Simon, Tamás, Benedek, Gergõ.
6637 4, 5 | Aranyos kelyhük alázatosan simult a lábához.~Egyet leszakított
6638 6, 2 | már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény diák?~A
6639 3, 2 | ULÁSZLÓ OROSZLÁNJA~Nagyon siralmas dolgokat jegyezett föl a
6640 5, 2 | rajta. Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje fölött:~-
6641 5, 7 | szilaj búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték vissza
6642 5, 7 | népnek. Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa,
6643 5, 2 | Bercsényi terítette a kis kuruc sírdombjára. Kuruc dicsõségrõl álmodott
6644 2, 1 | Valamikor több volt ezen a síremléken a drágakõ, mint a márvány,
6645 5, 5 | nevét se tudja...~Bizony sírhatnékja volt az öreg Czötkénynek,
6646 6, 8 | öreg Titulásznak, akinek sírja fölött az akácfákon még
6647 6, 6 | van benne. Az édesanyám sírjáról...~Ez volt az utolsó szava,
6648 5, 2 | Sír Illés!~- Van neki mért sírni, kismadarak! - sóhajtott
6649 5, 2 | Koporsóját vállra kapták a síró kuruc vitézek, s amerre
6650 2, 4 | szíve verése. Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl, aztán fölkapaszkodott
6651 6, 7 | körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk, hol ragyogott a szemünk,
6652 2, 1 | vésve, tetején páncélos, sisakos dalia kõbõl kifaragva. A
6653 3, 7 | nagyon is a fejébe verték a sisakot.~Bezzegh uram meg a bástya
6654 2, 8 | csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben,
6655 3, 3 | vér, ahogy a bíbicek nagy sivalkodással röpködtek fölötte.~- Ugyan
6656 4, 2 | henyedolmányának hátáról. (Ez volt a slafroknak régi, szép magyar neve.)
6657 2, 5 | régi jó idõben, mikor még a só is sósabb volt, a méz is
6658 2, 5 | király, megsimogatva a ló sörényét.~Nem volt a Pejkónak semmi
6659 5, 1 | Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta róla a port,
6660 2, 10 | Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s közeledett a táborhoz.
6661 6, 7 | akár harapni lehetne a sötétséget.~A három katona közrefogta
6662 6, 7 | Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó király
6663 6, 8 | édesanyám.~- Elhallgatsz, te sövénytámogató! Nem szégyenled magad azt
6664 5, 6 | a szegény magyarok nehéz sóhajtása, forró reménysége, hálaadó
6665 1, 4 | viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~- Hej, Csaba apánk, most
6666 2, 2 | festegetett volna, Busa deák sohasem faragott volna fából betût.~
6667 5, 1 | olyan ügyesen csinálta, hogy sohse gyanakodott rá senki. A
6668 1, 2 | A HUNOK HAZÁT KERESNEK~Sok-sok esztendeig békességben éltek
6669 2, 16 | fejû vénembert meglátott a sokadalomban.~- Nini, Bálint tanítómester,
6670 1, 8 | feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával állított be vendégségbe,
6671 2, 1 | egyedül csak téged. Tudom, nem sokallasz érte száz aranyat meg egy
6672 3, 6 | földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt
6673 2, 19 | örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra.
6674 1, 6 | hogy átvihesse a töméntelen sokaságot, lovastul átúszni pedig
6675 1, 4 | átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok
6676 2, 16 | kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott el a
6677 1, 8 | ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet
6678 2, 17 | szemére Mátyásnak, hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János
6679 2, 6 | tarisznyába, ne mondják a solymáriak, hogy üres kézzel tértem
6680 2, 6 | ráncba szedte. Egyszer a solymáriakat kapta kötelességmulasztáson
6681 2, 6 | mindjárt egy lovas stafétát a solymáriakhoz.~- Azt üzente urunk királyunk,
6682 3, 6 | Könnyebb annak a keze, mint a sólyomnak a szárnya.~S nem telt bele
6683 2, 2 | megy az írás.~Azzal fogta a somfabotot, belemártotta a gácsérfarkút
6684 2, 18 | Pardon-grácia fejemnek - somfordált oda a király elé -, bizonyosan
6685 3, 1 | van egy rengeteg pusztája Somogyban. Azt úgy hívják, hogy Kár.
6686 5, 3 | labancot bolondított, aki lopva sompolygott utána. Odáig csalogatta,
6687 1, 1 | szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:~- Jaj, édes gyerekeim,
6688 3, 2 | Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ
6689 5, 3 | egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda
6690 5, 2 | föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar
6691 5, 1 | lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba! -
6692 2, 5 | idõben, mikor még a só is sósabb volt, a méz is mézesebb
6693 4 | ellenségévé a két mestert, sőt inkább az tette őket igaz
6694 2, 8 | esztendõ múlva, de akkor még soványabb volt, mint mikor elment.~-
6695 3, 2 | csak az oroszlán elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni.
6696 4, 5 | gömöri szelíd hegyeket. Addig sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára
6697 5, 1 | szomorú a te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz átok lakik
6698 2, 6 | fejével - trombitálta ki a staféta a solymári piacon. - Ha
6699 2, 6 | szalajtott is mindjárt egy lovas stafétát a solymáriakhoz.~- Azt üzente
6700 4, 1 | hozta kend, hova viszi kend stb.~Tizenkét felebarátjának
6701 5, 1 | sátra elõtt is aludtak a strázsák. Nem vették észre, mikor
6702 5, 3 | állította oda maga helyett strázsának.~Egyszer azonban mégis megesett,
6703 6, 7 | falnak, behúzta fejét a subába, úgy dörmögött ki belõle:~-
6704 6, 8 | ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~abból lesz a millió~tilió,
6705 2, 4 | kuckóban, a Márton kovács subájára. Nem is álmodott a király
6706 5, 2 | magát a nádasba, kopott subáját leterítette a zsombékra,
6707 4, 1 | fölvenni az éjszakára való subát, átmenni a másik szobába,
6708 5, 1 | rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem, naccságos fejedelem - pislogott
6709 4 | már a görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend
6710 6, 1 | nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át a Mária Terézia
6711 6, 3 | se maradtak otthon. Ott sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem
6712 3, 5 | csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl.~- Ne féljetek,
6713 2, 7 | reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a háza elõtt, középen a
6714 2, 7 | szemet a bíró.~- Jobban süt ez még annál is - nyitotta
6715 1, 9 | bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz, mind maga éli el.~- Sebaj -
6716 2, 16 | után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta meg Mátyás a
6717 5, 1 | száraz fát. Egész nap ott sütkérezett a fûben; ha megéhezett,
6718 4 | holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt
6719 3, 6 | gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy
6720 1, 11 | nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán. Nem sok ügyet vetett a
6721 2, 18 | ezen meg ezen a napon nap sütött-e, vagy esõ esett. Tudta,
6722 2, 16 | királyné a kenyeret, még tán a sütõlapátra is maga tette rá, de azért
6723 2, 6 | el magát. - Keressetek a süvegbe más embert, nekem drágább
6724 6, 2 | szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz aranyát.~Összenéztek
6725 6, 2 | érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy
6726 4, 4 | csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.~Bizony hasra is
6727 2, 2 | mellett hordom, hanem a süvegemen.~- Bizony, Busa deák, látszik,
6728 4, 4 | ellenkezni a nagyságos Báli bég süvegével?~Így volt ez, nem másképp -
6729 2, 6 | nekem drágább a fejem a süvegnél!~Nosza, a kisbíró kapta
6730 2, 8 | Tudok megolvasni, hány sugara van a napnak - feszítette
6731 2, 4 | csak mikor a vitéz a fülébe súgott neki:~- Ott ül Mátyás varga
6732 6, 3 | magunkat!~- Cudar világ lesz - súgták-búgták a szanádi szerbek. - A magyarok
6733 2, 14 | siheder gyerek.~Rángatták is a suhancot, elõre-hátra.~- Térdre,
6734 2, 17 | szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -,
6735 1, 3 | pedig felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra,
6736 1, 3 | Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt
6737 5, 1 | felhõ volt az nagyon, mert a suhogását is hallotta. Aztán második,
6738 3, 4 | határból, mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„Nyilván
6739 1, 10 | csörgõ kis patak. Az Isten sújtó keze nehezedett mindenre.~
6740 6, 4 | háború. Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
6741 2, 18 | pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot,
6742 1, 1 | hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra, mezõrõl berekbe.~
6743 1, 10 | azon a helyen, az erdõk sûrûjében ma is kopár, fekete a föld.
6744 2, 9 | szép csendesen nekivágott a sûrûnek.~No, a tûzpillangók nem
6745 5, 2 | lehajoltak hozzá, s vigasztaló susogással addig simogatták, míg el
6746 3, 3 | kapitány, ahogy meghallotta a suttogást.~- Dehogy, komám, dehogy -
6747 4, 5 | ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~
6748 5, 7 | a német el nem juthat - suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el
6749 2, 2 | Mátyás király katonája volt. Szabács ostrománál találta szíven
6750 3, 6 | talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg
6751 2, 4 | kerül valami harapnivaló is.~Szabadkozott a király, hogy nincs õ az
6752 2, 16 | nagy urak közé! - mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját
6753 6, 6 | Neki csak olyan drága a szabadsága, mint nekünk volt a mienk.~
6754 6, 6 | gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell
6755 6, 3 | S mikor a fiatal magyar szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli
6756 5, 6 | esztendõvel ezelõtt azt a magyar szabadságot, akit õnagysága Rákóczi
6757 6, 6 | olaszok álltak talpra a szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész
6758 5, 4 | ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~- Bánom is én - vont vállat
6759 6, 6 | magatokat! Jaj, mi sose szabadulunk innét! - sóhajtott Szegesdi
6760 3, 5 | basának a fülébe ment a hír, szabatott neki olyan bíródolmányt,
6761 3, 6 | jutottak a csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb közrendû
6762 4 | próféta maga tanított ki a szabókés használatára?~- Hja, hosszú
6763 2, 4 | Márton kovács! Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~
6764 2, 1 | várta a parancsolatot.~- Szaggassátok le a vitézi gúnyát errõl
6765 6, 8 | nagyanyó imádságos könyvébe, szagos mentalevelek közé, s nagyapó
6766 3, 8 | szakáll közt tántorgott a száj, a vénhedt fa fekete odva.
6767 2, 12 | aranyat adott, amennyi az ágyú szájába belefért. Az pedig bolond
6768 6, 4 | avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta
6769 6, 4 | szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott
6770 2, 18 | illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt
6771 3, 5 | aztán elõugrott két fülig szájas szerecsen, lekapta a tíz
6772 5, 5 | lelke?~A hat kis Czötkény szájatátva nézett a hetedikre, ez meg
6773 5, 3 | hadnagy csak tátogott a szájával, mint horgon a potyka, de
6774 6, 3 | amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem
6775 1, 1 | ágrul ágra,~Száll az ének szájrul szájra...1~Ahogy a madár
6776 4 | szöröncsétlenködjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem tisztölj
6777 5, 4 | Kassáig. A két generális szájtátva nézett utána. Aztán keserves
6778 6, 7 | egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer aztán hátrafordult
6779 2, 3 | délebéd. Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton
6780 1, 11 | konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen
6781 4, 5 | valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az oldalain, mint
6782 2, 4 | Szegény vándorló vagyok, rám szakadt az este, nincsen hova lennem.
6783 2, 1 | kapitány -, megér ez nekem egy szakajtó aranyat. Annyit bizonyosan
6784 2, 16 | asztalra.~Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret,
6785 6, 8 | Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek hozzá,
6786 3, 8 | örvendezett a török, hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan nem
6787 3, 6 | te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg ugrott Jakab mester,
6788 4 | az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott elégedetten
6789 2, 4 | ezért a mazsolás kásáért szakasztott olyan egy pár csizmát, amilyent
6790 4, 5 | Átok-szikla.~- Én pedig szakítok abból a csodatevõ virágból! -
6791 2, 17 | Akkor aztán szépen kétfelé szakította a cipóhajat, és utánaküldte
6792 4 | visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony te vagy az
6793 3, 5 | ahány, annyifelé minden szála.~De már erre a szõregi csõsznek
6794 2, 3 | nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta a királyt a
6795 6, 5 | régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az
6796 6, 8 | is becsültem én a bankót, szaladtam vele a Mitetszik boltjába,
6797 6, 6 | is szalajtották.~„Ha ti szaladtok, mi bizony tiértetek le
6798 5, 6 | árkot, mely hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog a zöld
6799 2, 6 | egy batka adót se. Nosza, szalajtott is mindjárt egy lovas stafétát
6800 6, 6 | hamar megszabdosták, meg is szalajtották.~„Ha ti szaladtok, mi bizony
6801 2, 4 | mondok én kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába:
6802 1, 9 | válogatott hadinéppel, szálfa termetû vitézekkel. Mutogatni
6803 1, 7 | nincsen. Akkor pedig egy szálig lenyilazhatják õket, mint
6804 1, 1 | Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.~
6805 6, 5 | akkor inkább csak Haynauval szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely
6806 5, 2 | Így aztán csakugyan meg is szállotta a kuruc sereg a szegedi
6807 3, 7 | értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek voltak otthon. Néha esztendõszámra
6808 3, 5 | csõsznek is a bocskorába szállt a nagy bátorság. Ijedtében
6809 6, 7 | ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató
6810 2, 18 | Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában.~-
6811 1, 8 | magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután a bolgár királynak
6812 2, 4 | egy falat kenyér, egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan
6813 4, 1 | lehetett használni, mint a szalonnafölsõt, ezért igen nagy becsületben
6814 2, 19 | is belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem
6815 2, 19 | se találták meg.~Hanem a szalonnásgombóc-levest máig is kõlevesnek hívják
6816 2, 4 | minden pénteken lehet enni Szalontán.~A király elmosolyodott,
6817 3, 7 | szorongassanak?! Úgy eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország
6818 6, 3 | CSÓKAI CSATA~Se szeri, se száma annak a sok szép könyvnek,
6819 2, 18 | és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon,
6820 2, 4 | aztán fölkapaszkodott a szamarára, s megindultak a királyhoz
6821 4 | talpadat köllene borogatnod szamárszemöldökefű levelével, és én addig nem
6822 6, 2 | majorságainak maga se tudta számát. Négylovas hintón járt tán
6823 1, 8 | õseink ideértek. Legtöbbet számított köztük a morva nép meg a
6824 5, 4 | Támadira. Maguk közé valónak számították. Jöhetett-mehetett a várban
6825 5, 7 | õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra
6826 4, 1 | pedig a kicserzett bõrével számolj be!~Úgy ordított, hogy mindenki
6827 4, 5 | anyácska meghal ‑ hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik
6828 1, 11 | kócsagtollas süvegét ‑, mert számolnivalóm van veletek.~- Nekünk is
6829 5, 7 | az életeteket is. Hogy számoltok akkor be a fejedelemnek?~
6830 6, 5 | piros arcát.~- Majd otthon számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire
6831 3, 2 | az elsõ két combra tartok számot a borjúból.~Amire Keszeg
6832 1, 1 | halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.~A két
6833 6, 3 | hozzá egy másik kis falu: Szanád. Azt meg csöndes, békességes
6834 6, 3 | nekik irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem volt álmuk azon az éjszakán.
6835 6, 3 | tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép csata volt a
6836 6, 3 | ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is leszedték az emberek
6837 3, 2 | az állatok királya, hogy szánalom volt látni. Majd kiszúrták
6838 3, 5 | magát a földre, és szórta szanaszét a sok szép sült tököt a
6839 4 | hogy a töröknek egyezkedõ szándéka van. - Isten neki, a másikat
6840 2, 6 | követnek; de az megneszelte a szándékát, s egyszerre kiugrott a
6841 5, 1 | Csikaló.~- Hát aztán mi szándékban jársz itt? - kacagott Thököly.~-
6842 1, 1 | fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:~-
6843 2, 9 | Hiszen nincs nekünk rossz szándékunk, csak igazságot teszünk.~-
6844 1, 1 | Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment
6845 5, 6 | az új nótát:~Édes hazám, szánjad válásom,~messze földre van
6846 1, 11 | haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal,
6847 6, 8 | többet ér az, amit neked szántam. Arról mindig megemlegeted
6848 6, 3 | meg otthon maradtak, azok szántogattak-vetegettek szép békességben, s amikor
6849 3, 4 | a süvege bélésébe.~- Nem szántok-vetek többet a töröknek, szomszéd -
6850 1, 7 | meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~Nagy volt biz az:
6851 2, 17 | elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal felejtették el, ahogy a
6852 2, 7 | tarisznyát.~- No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk
6853 2, 7 | nevetett a király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is
6854 3, 6 | megkarcolod patyolat képemet.~Szappant, borotvát otthagyott az
6855 2, 4 | már belõle még a csizma szárába is Márton kovácsnak. Mikor
6856 4, 5 | kezében a szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~-
6857 6, 7 | korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból, egész belegörnyedt a vézna
6858 2, 4 | törülgetni. Hát mire egészen szárazra törülköznek, egy szem mazsola
6859 2, 18 | szarkafészekben.~Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb
6860 2, 18 | erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás mester csavargatta
6861 3, 3 | basa. De mit törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én,
6862 3, 3 | rá Muhar basa egy sereg szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes
6863 1, 1 | szájról szájra a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli
6864 1, 11 | királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett
6865 5, 4 | kegyelmednek, mert innen ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~-
6866 2, 8 | el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
6867 6, 8 | beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára kerültem, hozzám került
6868 4, 3 | lépett ki Apafi Mihály a nagy szárnyas ablak bíborfüggönye mögül.
6869 2, 2 | meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~- Jó étvágyat, Hendók mester!
6870 6, 1 | belõle minden héten egy szárnyatollat a város nótáriusának, mint
6871 3, 7 | Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár, de nem vette zokon
6872 1, 7 | nem szökhetnek, ha csak szárnyuk nincsen. Akkor pedig egy
6873 4, 5 | angyalok terjesztették alája a szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág
6874 2, 3 | lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott
6875 1, 1 | gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan,
6876 2, 2 | nézte a mester nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe
6877 4, 5 | ringatták a koronájukat, szarvasok, medvék, bölények komor
6878 5, 3 | No, Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc szügyébe vágta
6879 2, 16 | fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király - könyörögtek
6880 4, 1 | minek rontanánk meg annak a szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem,
6881 6, 2 | legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is
6882 2, 6 | madaras szobába.~Mert hogy szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás
6883 2, 9 | rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~- Hohó, ha én meghallgattam
6884 3, 4 | karcagiak mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a szolnoki béget.~-
6885 5, 7 | labancot fogtak a muzsikájuk szavával.~Ennek pedig fele se tréfa
6886 3, 8 | éjszakákon elhallatszott a szavuk a harmadik határig. A felvégi
6887 2, 3 | Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás varga szabta Mátyás
6888 6, 3 | egyszerre nyoma veszett. Százan százegy felé szaladtak keresni,
6889 3, 3 | aludni. Hiába, csak nincs szebb ország annál az álomországnál,
6890 4, 4 | azt a magyarok, mert így szebben esik a szó.~Egyéb szép úgyse
6891 3, 2 | gyámoltalannal, egymás után szedegették el tõle a dús királyi birtokokat.
6892 5, 2 | szája kiszáradt, a feje szédelgett. Fahegyben járt már a nap,
6893 3, 6 | ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab
6894 6, 3 | szanádi füzesbe, pedig a szeder sohase volt olyan nagy szemû,
6895 5, 6 | Csak éppen a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~
6896 4, 3 | szegény ember. - Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem
6897 2, 5 | hogy csak arról a fáról szedi a legjobb ízû almát, amit
6898 5, 6 | csatákban megtépett lobogókat szedje most el az a német, aki
6899 2, 6 | botját, hogy a nyaka közé szedjen a követnek; de az megneszelte
6900 3, 4 | hogy a hetedik határban se szedjük össze a kezünket-lábunkat.~
6901 2, 7 | semmi különöset. Papirost szedtek elõ a tarisznyából, arra
6902 3, 5 | leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat. Legelöl a csõsz,
6903 6, 1 | került neki elnyelni a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen ám,
6904 2, 7 | található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat,
6905 6, 1 | elképedtek egy kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller
6906 4, 1 | meg ekkor fõbírája volt Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor,
6907 6, 7 | tiszti ruháját felcserélte szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek
6908 2, 12 | árulsz?~- Hát csak olyan szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá,
6909 6, 2 | diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~-
6910 3, 1 | Engedelmet kérek, hogy csak ilyen szegényesen traktálhatom kelmedet ebben
6911 5, 6 | Elárad rajta a nyomorúság, szegénység, döghalál a sok háború miatt.
6912 6, 4 | panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok
6913 2, 6 | királyról tudnivaló, hogy úrtól, szegénytõl egyformán megkívánta a kötelességtudást.
6914 3, 7 | Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár, de nem
6915 5, 2 | vézna vállán dacosan hátra szegte nagy fejét. Egyik-másik
6916 1, 5 | haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal nyitottak utat
6917 6, 1 | közé tartozott a futár is. Szégyellte volna üresen adni át a levelet
6918 6, 6 | el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban
6919 3, 1 | s azt mondja neki nagy szégyenkezéssel:~- Uram király, akkora lyuk
6920 5, 5 | én, nagyságos fejedelem - szégyenkezett a kuruc. - Hanem mikor hajnalban
6921 6, 8 | te sövénytámogató! Nem szégyenled magad azt a szegény öregembert
6922 3, 1 | fölháborodásában.~- Nem szégyenlitek magatokat, ti magyar urak,
6923 4, 1 | kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~Akkor, amikor ez a
6924 1, 4 | áldás,~addig, jó népem, itt székelj!~És lett e nép neve székely.
6925 1, 5 | következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek
6926 3, 5 | várba, leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat.
6927 6, 8 | föl nem értem, még ha két széket tettem is egymásra. Nem
6928 2, 15 | erdélyi vajda ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát úgy
6929 6, 4 | csak igyekeztek volna, ha a szeleiek útjukat nem állják. De útjukat
6930 6, 4 | a lábánál. Ott fogadta a szeleieket, akik mindenféle ügyes-bajos
6931 5, 6 | kurucság,~aranyos zászlóját víg szelek hordozzák,~boldog leszel
6932 6, 5 | lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú inszurgensek úgy,
6933 2, 8 | de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája,
6934 3, 6 | mondani, esõt csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából
6935 2, 14 | s csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a
6936 1, 6 | közepéig se lehetett látni a szélétől. Máshol meg úgy összeszorult,
6937 1, 2 | igen nagy úr. A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár
6938 2, 18 | válogatott nagyurakkal a Mátra széliben vadászgatott egyszer Mátyás
6939 2, 9 | fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta a szót:~- Ti sem akartatok
6940 1, 6 | higgyetek Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek
6941 2, 3 | fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget nekik az igazságos
6942 4, 5 | összehasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem azért
6943 6, 6 | a magyar honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi
6944 6, 7 | legelöl.~A Tiszán éppen szembefogta a szél a kis csapatot. Olyan
6945 1, 10 | Hervoja nem hagyta magát, szembeszállt velük, de bizony elvesztette
6946 3, 5 | egyszerre tele lett vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek,
6947 2, 4 | másnap reggel ki nem verte a szemébõl az álmot egy nagy libazsíros
6948 2, 3 | nyáridõben.~- Káprázott a szemed ebben a nagy melegben -
6949 3, 3 | tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha nem akarsz rám ösmerni.~-
6950 4, 4 | méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat
6951 3, 5 | Visszafelé jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy
6952 2, 12 | Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta a tokot, és ijedten
6953 2, 18 | olyan keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni
6954 6, 2 | Kereki mindössze csak mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen
6955 6, 1 | maradt meg, mert hivatalos személy volt: a város lúdja, s mint
6956 2, 16 | csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük
6957 1, 11 | amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak.~
6958 3, 5 | ér az, ha csak az egyik szememmel látom? - nyújtotta a kengyelfutó
6959 3, 4 | Hogy a sasok mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~Mivel azonban
6960 3, 1 | De bizony mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~- Szegények
6961 2, 7 | csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett a sarok
6962 2, 19 | belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a
6963 6, 3 | marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már
6964 1, 3 | az egész világot.~Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s
6965 6, 6 | Nem tartott ez csak egy szempillantásig, már akkor rendet vágott
6966 5, 4 | híres tréfacsináló? - vette szemügyre Heister generális, a labanc
6967 1, 4 | Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra,
6968 6, 7 | sírtunk, hol ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról
6969 2, 10 | kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig. Aztán megint összegörnyedt,
6970 2, 17 | borzas hajában egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig
6971 2, 9 | valami piros kendõt. Három szénégetõ legény hevert a máglya körül:
6972 3, 4 | Inkább elmegyek a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult szegény feje,
6973 2, 9 | király vadászai.~A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király
6974 2, 9 | feketét a fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~-
6975 2, 7 | szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben
6976 2, 9 | haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert
6977 6, 2 | volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban, ahol a nagyapám
6978 1, 2 | magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk,
6979 1, 9 | sok dínomdánomot.~Nem is szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot,
6980 6, 1 | mosolyodott el a koronás szépasszony.~- Akár a fölséged aranyának -
6981 6, 1 | uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér Mátyást.~(Ez volt
6982 2, 8 | kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak
6983 2, 7 | ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent a bíró egy kicsit, hogy
6984 6, 3 | De Krsztpogocsin Vládó szerb nemzetbeli célszerû szegény
6985 6, 3 | Csókai magyaroknak, szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi
6986 3, 5 | mert a basa õkegyelmessége szerencséltet benneteket a látogatásával.
6987 2, 4 | kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés jó estét - köszönt be Mátyás
6988 2, 15 | helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz.~Két hét múlva Jajcában
6989 1, 8 | No, a te urad nagyon szerény ember - mondta a bolgár
6990 6, 3 | mind ezt mondta:~- Emberek, szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtõ
6991 6, 3 | a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem
6992 2, 4 | unszolta a király a vendéget -, szereted te a tejbekását.~- Jó nekem
6993 4, 1 | én csak hiteles dolgokat szeretek írni, mint például azt is,
6994 4, 5 | szülõjével együtt az egész vidék szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok,
6995 1, 4 | Szittyaországba.~A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket.
6996 5, 4 | abban az idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
6997 3, 3 | tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd tudni, ugye, mikor adom
6998 2, 2 | neveljek belõled! Vagy jobban szeretnél olyan csetlõ-botló katona
6999 2, 11 | hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~-
7000 5, 4 | népe.)~De nemcsak a kurucok szerették Furfangos Támadit, hanem
7001 6, 8 | magamban, s most már nagyon szerettem volna a kezem közé kaparintani.
7002 1, 8 | Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet
7003 2, 8 | körül egy kicsit a világban, szerezz valami érdemes tudományt
7004 2, 16 | semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki. Azzal kapta magát,
7005 6, 6 | nekitüzesedve. - Hé, fiúk, szerezzük vissza a csákómat!~A Béni
7006 6, 3 | A CSÓKAI CSATA~Se szeri, se száma annak a sok szép
7007 3, 6 | keresel.~- Szedd össze a szerszámaidat. Recsep basa õkegyelmessége
7008 2, 8 | mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra.~-
7009 5, 7 | holtak is megélednek tõle. Szerte az országban azért hányatott
7010 6, 7 | holdvilágos éjszakákon kint a szérûn egyéb se járta, csak a Kuckó
7011 3, 6 | gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja, basa
7012 5, 5 | nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos karján a kötést, s
7013 1, 4 | vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított
7014 1, 8 | ért az semmit. Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint a forgószél
7015 2, 9 | fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette magán a köpenyeget, s kicsillantotta
7016 6, 4 | fakó orcája tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül
7017 6, 2 | diákember pedig arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a leégettek
7018 3, 7 | kõbõl falat rakjon.~Úgy szétrebbentek ettõl a szótól a vitéz hajdúk,
7019 4, 1 | hiszekegyet.~A basa erre szétrúgta maga körül a vánkosokat,
|