Bizony mikor ez az eset
megesett, még akkor nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig ma
ugyancsak szép darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt abban az
idõben a híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély
lakott benne.
Nagy tudomány volt
pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb ember a borbély, mint a generális. A
generális egyebet se tud, csak verekedni. Vagy õt veri meg a másik, vagy õ veri
meg a másikat - ezzel vége a tudományának. Annál nagyobb ezermester volt abban
az idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok
járásából jövendõt mondani, esõt csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából
orvosságot fõzni - ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.
S mivel mindezekben a
dolgokban nem volt párja Jakab mesternek - így hívták a kecskeméti borbélyt -,
kevélység dolgában se volt párja Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is
borotvált volna õ mást, csak a fõbírót, a tanácsbeli urakat, módos
céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló gyanánt
az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szûcsök s
egyéb közrendû népek: azoknak a markából hullott borravaló gyanánt a rézpeták.
Hát a kis borbélyinasnak ki maradt? Neki maradtak a hajdúk, a targoncások, a
koplalósok: ezek rángatták meg a fülét borravaló gyanánt. Ha nagyon jó
kedvükben találta õket, akkor adtak a feje búbjára egy barackot.
- Nagyot nõj, öcskös,
ebben az esztendõben!
Hej, ette is emiatt a
kisinas szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan jól fogott a borotva,
mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még a
vargainasoknak is több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint
neki. Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az
öreglegény annyit töltöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták.
Éppen akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a
városon:
- Itt vannak a törökök!
Jakab mester kezébõl
ijedtében kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak,
mint a sáskák, s úgy bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose
akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül, teremtõ istenem?
Hát az lett, hogy
egyszerre csak beállít Jakab mesterhez egy nagy szál török.
- Te vagy-e a kecskeméti borbély?
- Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.
- Szedd össze a szerszámaidat. Recsep basa õkegyelmessége méltónak
talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.
Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba, s
egyszeriben ott termett a Recsep basa sátorában. Csupa selyem-bársony ennek még
a pokróca is, csupa arany-ezüst a szerecsen szolgák gúnyája. „No,
Jakab mester, úrrá leszel abból a borravalóból, amit itt kapsz” - gondolta
magában a borbély.
Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat - az van a
zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal Recsep basa:
- Nyisd ki a füled, te
híres borbély. Ha engem szépen megborotválsz: tied a zacskó arany, megveheted
rajta a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat ábrázatomat, úgy
megkenetem a talpad mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.
Jakab mesternek a térde
is összeverõdött féltiben, ahogy leborult a basa elõtt.
- Kegyelmes basa,
inkább az öreglegényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb annak a keze, mint a
sólyomnak a szárnya.
S nem telt bele egy
szempillantás, már akkor otthon lelkendezett Jakab mester az öreglegény elõtt:
- Szaladj csak, fiam,
borotváld meg a basa õkegyelmességét! Sose láttam olyan finom úriembert.
Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent ott kapsz. Legyen a tied,
barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.
Jakab mester azzal
bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig egy ugrással ott termett a basánál. Már
a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsep basa:
- Elmondta-e a gazdád,
hogy hogy áll a bál?
- Semmit se szólt,
kegyelmes basa.
- Száz arany, ha szépen
megborotválsz; száz pálca, ha megkarcolod patyolat képemet.
Szappant, borotvát
otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában kiáltott vissza:
- Elküldöm a kisinasunkat,
kegyelmes basa. Lágy a keze, mint a selyem, sebes a járása, mint a szél.
Otthon aztán fülön
fogta a kisinast, s keményen rámordult:
- Lódulj, kölyök!
Valami török basát kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.
Azzal õ is bebújt az ágy
alá Jakab mester mellé, a kisinas pedig bekocogott a basához, aki keményen
rákiáltott:
- No, gyerek, hány hét
a világ?!
- Mával is kevesebb,
basa bácsi - felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep basa állát.
- Megállj, gyerek!
Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?
- Majd megmondja, basa
bácsi.
- Ha szépen
megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg
téged nyírfavesszõvel.
- Majd elválik, hány
zsákkal telik - felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A
hosszú kóborlásban úgy kiverte a Recsep basa állat a szakáll, hogy rossz volt
látni; de úgy letisztította azt róla a kisinas, hogy öröm volt nézni. Még csak
a keze se reszketett a nagy ijesztgetéstõl.
- Ember vagy, öcsém,
akárki fia vagy - csapta össze a basa a bokáját -, tied az arany. Hanem most
már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony mondom
neked, megemlegetted volna ezt a napot, ha a Recsep basa orcáját
megkarmolászod.
- Nini, basa bácsi -
nevetett a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy
amelyik percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna a
fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt volna.
Recsep basát
egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos
zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a tábori kürtösével.
- Gyerünk odább egy
házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni, ahol még a gyereknek is így helyén
van a szíve.
Így mentette meg a
kisinas Kecskemét városát a töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény elõ se
mertek bújni az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már!
Akkorra a kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak. Emezek meg mit
csinálhattak volna mást a jámborok? - Jakab mester beszegõdött hozzá
öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.