Sokféle nép lakta a magyar
földet ezer esztendõvel azelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet
számított köztük a morva nép meg a bolgár.
Azt mondja a rege, hogy Árpád
fejedelem aranyos nyerget, gyémántos fékû fehér paripát küldött ajándékba a
morva királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta
Árpád követének:
- Tisztelem gazdádat, mondd
meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát. Azt látom belõle, hogy engedelmes
szolgám akar lenni.
- Megmondom, uram -
mosolygott a követ. Hamarosan azonban megint visszatért.
- Mit hoztál már megint? -
kíváncsiskodott a morva király.
- Üzenetet hoztam a magyarok
fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból, ha eladtad
nekünk.
- Hogy adtam volna el?
- Bizony eladtad. Megvettük
tõled az aranyos nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.
Felingerült erre a morva
király, és azt felelte:
- A fehér lovat agyonüttetem,
aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fûbe rejtetem.
- Nem tesz semmit - legyintett
a követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget a
mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg.
Megfúvatta erre a kürtöt a
morva király, de nem ért az semmit. Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint
a forgószél a szalmát.
Azután a bolgár királynak
küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült, s azt kérdezte a
követtõl, mit adjon õ ezért.
- Nem kíván az én uram semmit
- felelte a követ -, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet a
mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.
- No, a te urad nagyon
szerény ember - mondta a bolgár király -, szívesen látnám vendégül.
Csak akkor hûlt el szegény
feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával állított be vendégségbe, s a vendégek
kardot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.
- Mit akartok? - kérdezte
ijedten.
A magyarok azt felelték, hogy
az országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld és fû képében. El is
vették az országot az alpári csatában.
Ez mind csak rege, annyi
igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát.
De nemcsak földet szerzett a
népének, hanem törvényt is adott nekik, amellyel megtarthassa az új hazát a
világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ országgyûlést, amely
érdem szerint felosztotta az országot a honfoglalók közt.