1-500 | 501-885
Rész
1 I | I.~Végtelen magas a te lakásod, oh, isten!~Huszonhat
2 I | élettel. Nincs több dolgom a földön. Jólesnék meghalnom;
3 I | teljesíteni... ha fenn van a nap, minek volnának akkor
4 I | nap, minek volnának akkor a csillagok?~Semmit nem kérek
5 I | vagy te, jó.~Dicsértessék a te neved mindörökké!~Úgysem
6 I | Hetvenéves. Reszket kezem, mely a tollat tartja, mint reszketett
7 II | egyetlen boldogsága is. A boldogság igen rövid, az
8 II | körülöttünk hinti el; s a csillagok elveszik szemünk
9 II | elveszik szemünk fényét, s a virágok illata lerészegít,
10 II | õhozzá!~Ami szép és kedves a teremtésben kezdet óta elõfordult,
11 II | szólhattam, nyelvem elfelejtette a beszédet. Némán bámultam.
12 II | elsõ szerelem visszavezeti a szívet eredeti ártatlanságához;
13 II | láthatni, mily tisztán kerül ki a lélek az isten kezébõl.~
14 II | Az égben?~- Ott!~- S a hányadikban?~- A hetedikben,
15 II | Ott!~- S a hányadikban?~- A hetedikben, pajtás.~- Szép.
16 II | hiszem, hogy bolond vagy.~- A hetedik égben voltam, Boldi,
17 II | akár hiszed, akár nem; vagy a hetedik ég szállt le a földre.
18 II | vagy a hetedik ég szállt le a földre. Annyi szent, hogy
19 II | angyalokat teremtette...~- A kis Bettit?~Ternyeinek e
20 II | szerethettél volna, mint az a... de hagyjuk õt; nem fogom
21 II | remélsz?~- Ki ne remélne! A remény olyan olcsó áru,
22 II | remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb ember is megszerezhet...
23 II | panaszod... de hát szép-e az a bizonyos szép?~- Ragyogó
24 II | barátom, ragyogó, mint a téli csillag.~- Szõke? Barna?~-
25 II | Ternyei -, arcod fehér, mint a bemártott meszelõ... micsoda
26 II | volna, sem ijednék meg. A manóba is, ha mást szeret,
27 II | ha mást szeret, csapd le a kezérõl. Addig van.~- Nincs
28 II | lelkem szentírásából!~- A léleknek nincs szentírása;
29 II | fáj.~- No, hiszen ezt csak a szerelemre nézve értem.~-
30 II | értem.~- Ha csak arra is. Ki a szerelemrõl nem gondolkodik
31 III | egyszer Rózáék cselédjét.~- A kisasszony - felelt az.~-
32 III | hebegtem, kifelé hátrálva.~A szobaajtó nyílt. Róza lépett
33 III | beszélni.~- Én nem szeretem a sok beszédet...~Eddig ellenkezõt
34 III | nyilatkozatán megörültem, mert azt a kedvemért tette. Törtem
35 III | pirulásom okát palástoljam -, ez a szél úgy kifúja az ember
36 III | Lehetetlen, hiszen, íme, a kertben a fák levelei meg
37 III | hiszen, íme, a kertben a fák levelei meg sem mozdulnak.~-
38 III | már vissza nem lépek, ha a sír van is megásva alattam,
39 III | melyet nem adtam volna a brazíliai korona gyémántjáért,
40 III | röpülnöm kellene, felröpülnöm a mennybe; pedig nem hiszem,
41 III | pedig nem hiszem, hogy a mennyország olyan szép,
42 III | mennyország olyan szép, mint most a föld.~Egymás mellé ültünk.
43 III | talán már ott volnék, hol a megrepedt szívek szép csendesen
44 III | óta, hogy találkoztunk, a tiéd vagyok. Sõt többet
45 III | mi szeretjük egymást, s a szeretõk elsõ pillanatban
46 III | Szülõid, Rózám!~- Szülõim? A szülõk azért vannak, hogy
47 IV | szólt Ternyei körülnézve. - A patvarba, csakugyan... hát
48 IV | sõt nem is említette õt.~A gazember maga járt hozzá,
49 IV | bizonyosan, ugye? - riadtam rá.~A szegény leány szobormerõn
50 IV | gondolám, s sorra jártam a kártyatanyákat, hol õt meglelni
51 IV | Ellenséged!~- Ej, pajtás, a mennykõbe is, mi az ördög
52 IV | Megállj, mindjárt vége a játéknak; addig csak nem
53 IV | rázni kezdtem irgalmatlanul.~A többiek szakasztottak el
54 IV | hát ily csekélységért az a roppant zaj?~- Csekélység!~-
55 IV | érdemel. Hisz elmondtam már a szeretõkrõli véleményemet.~-
56 IV | félbe... hadd mondjam el a mondókámat. Te is szereted
57 IV | majd szólhatsz. Tehát mind a ketten nõül akarjuk venni
58 IV | hogy szegény vagy? És hogy a házasság a szegény embernek
59 IV | vagy? És hogy a házasság a szegény embernek végtelen
60 IV | látni, hogy nem való neked a házasság.~- És aztán?~-
61 IV | az enyém nem lesz Róza, a tiéd sem lesz!~Felelni akartam
62 V | az enyém nem lesz Róza, a tied sem lesz!~Oh, mennyi
63 V | zúgások rémes volt, mint a félrevert harang kongása
64 V | arcáról.~Hm, ha tudná az ember a jövendõt: e szavakra, hogy „
65 VI | VI.~A nagy nap rám virradt.~Mióta
66 VI | vízbefúltat, ki hosszan úszott a habok alatt, s most még
67 VI | Közelgett végre az idõ, mely a templomba, az oltár elé
68 VI | gondolatot nem adtam volna a csillagos égért.~A násznép
69 VI | volna a csillagos égért.~A násznép gyülekezett. Összegyûlt.
70 VI | keresztelõt...~- Mi közöm a keresztelõhöz! - mondám.~-
71 VI | te vagy... igen, barátom, a kis Betti egy fiúval ajándékozott
72 VI | mely tizenkettõt ütött, s a szellemeket fölidézte sírjaikból.~
73 VI | esküvést. Azt gondolám, hogy a sietés életem ingadozó boldogságát
74 VI | röpülni szerettem volna a templomba, az oltárhoz.
75 VI | az angyal Ádámot és Évát a paradicsomból.~- Tehát csakugyan
76 VI | koszorú!~Letépte fejérõl a koszorút, s összeszaggatva
77 VI | megtörtént... de ott volt a bizonyság elõttem, az eltépett
78 VI | koszorú. Körülnéztem; azt a csecsemõt... fiamat keresték
79 VI | mert kétségbeesésemben a templom falán zúztam volna
80 VI | hazaértem, elvesztettem a koszorú levelét. Visszafordultam
81 VI | levelét. Visszafordultam a templomhoz, hogy egy másikat
82 VI | gyávaság-e meghajolni, eltörni a fájdalom alatt? Nem a legnagyobb
83 VI | eltörni a fájdalom alatt? Nem a legnagyobb gyávaság-e az
84 VI | még nagyobb gyávaság tûrni a szenvedést, véget nem merni
85 VI | neki?... Mért ne ráznók le a szívrõl azt a hernyót, melyet
86 VI | ráznók le a szívrõl azt a hernyót, melyet életnek
87 VI | hozzád, világ!~És mentem a folyónak, hogy beleugorjam.
88 VI | tél van-e vagy nyár? Ez a sors intése, gondolám, a
89 VI | a sors intése, gondolám, a sors elzárta síromat, azt
90 VI | sors, hogy elzártad elõlem a halál útját, légy áldott.
91 VI | élet az élet után, és én a mennybe jutottam volna:
92 VI | Élni fogok gyermekemnek és a... bosszúnak!~ ~
93 VII | VII.~A bosszúvágy késõbb támadt
94 VII | komolyságod jobban meglep, mint a minapi dühöd. És mit akarsz
95 VII | akarsz végezni?~- Amit már a minap kellett volna tennem:
96 VII | kiirtalak, mert te vagy a nyavalyám.~- Bolond vagy,
97 VII | jelenésekkel gazdagítod a világtörténetet.~- És én
98 VII | legyen, ha úgy akarod. Tehát a fegyver: semmi... a hely:
99 VII | Tehát a fegyver: semmi... a hely: sehol... az idõ: soha.
100 VII | gyáva vagy, amilyennek tart a világ, látom.~- Már megengedj,
101 VII | nem gyávaságból kerülöm a párbajt, hanem elvbõl.~-
102 VII | De mit vesztegetjük a szót hiába. Akarsz-e vívni,
103 VII | újra távozni akartam, midõn a szerencse fordult, és õ
104 VII | leült, s hidegvérrel mondá a szolgának:~- József, új
105 VII | folytatá játszótársaihoz -, ez a pimasz erõnek erejével vívni
106 VII | be velem, jertek be mind a ketten - mondám a két legénynek.~
107 VII | be mind a ketten - mondám a két legénynek.~Bementünk.~-
108 VII | Itt megálljatok - szólék a szolgáknak. - Ternyei -
109 VII | Ternyei Boldizsár - kezdém a másik szobában -, utoljára
110 VII | velem, vagy sem?~- Ismét ez a párbaj, és mindig csak a
111 VII | a párbaj, és mindig csak a párbaj... sohasem láttam
112 VII | foglak korbácsolni, míg a párbajt el nem fogadod...
113 VII | megragadtam fülét, s vonni kezdtem a másik szoba felé.~- Andorlaki,
114 VII | csúffá tégy.~- Rajtad áll, a csúfságot eltûrni vagy elhárítani...~-
115 VII | oly könnyen halálos, mint a golyó.~- De nekem jogom... -
116 VII | közbe. - E gúny ajkadon a félelem miatt nyavalyatört
117 VII | azt el fogod vinni annak a leánynak, aki... aki nálam
118 VII | Bútorom és ruhatáram pedig a tiéd lesz; megérdemled,
119 VII | titokban kell maradnia. A világ majd azt fogja gondolni,
120 VII | hanem otthon vagyok... a sírban, melynek helyét szinte
121 VII | hogy már most kezdd el a sírást. Ne könnyezz, jó
122 VII | kívánja, nem az enyémet, a megbántottét, az oly éktelenül
123 VII | szemeimet, körülnéztem. A gyertya égett szobámban;
124 VII | pilláin könnyek csillogtak a gyertya bágyadt világánál.
125 VII | odaérünk, jóformán feljön a nap - válaszoltam, s menénk.~-
126 VII | jelent - szóla, amint utolért a kapunál.~- Micsoda? - kérdém.~-
127 VII | csendesek voltak az utcák; csak a kakasok kukorikoltak koronként,
128 VII | kukorikoltak koronként, s a távolban hangzott néhány
129 VII | amennyire képesek voltunk a nagy hóban; mert, úgy látszott,
130 VII | látszott, egész éjjel esett a hó. Kiértünk a városból.
131 VII | éjjel esett a hó. Kiértünk a városból. A fehér róna úgy
132 VII | hó. Kiértünk a városból. A fehér róna úgy állt elõttünk,
133 VII | asztal; rajta egy tányér... a hollók tányérja... az akasztófa.~
134 VII | állt Ternyei segédével.~A keleti láthatár szélén a
135 VII | A keleti láthatár szélén a hó fölött piros szalag futott
136 VII | szalag futott végig, mely a napjöttét hirdeté; vörös
137 VII | halványodott... megjött a nap, az orvos, ki vére ömlését
138 VII | Sugártalanul, komoran nézett ránk a nap a ködön keresztül, mintha
139 VII | komoran nézett ránk a nap a ködön keresztül, mintha
140 VII | egymáshoz. Ternyei elényújtá a két kardot, hogy válasszak.
141 VII | kimelegedhetik az ember, míg a várostól ebben a hóban idáig
142 VII | ember, míg a várostól ebben a hóban idáig gyalogol - válaszolék.~
143 VII | Válassz tehát! - szóla, a kardokat folyvást tartva.~-
144 VII | mondám.~Az egyikhez is nyúlt, a másikhoz is; végre elfordította
145 VII | Csak úgy szépen, hogy mind a ketten egymás szívének szögezzük
146 VII | egymás szívének szögezzük a pisztolyokat.~- Hisz úgy
147 VII | pisztolyokat.~- Hisz úgy mind a ketten meghalunk.~- Csak
148 VII | pisztoly van megtöltve.~- S a másik...~- Üres.~- Elhiggyem-e
149 VII | életedet, és most engem is a pokolba akarsz rántani magaddal...~-
150 VII | inasomhoz -, olvass hármat. A harmadikra elsütjük.~Ternyei
151 VII | Keze úgy reszketett, hogy a pisztoly majd kiesett belõle.~
152 VII | Egy pisztoly csattant, a másik durrant.~A hó piros
153 VII | csattant, a másik durrant.~A hó piros lett... az én véremtõl.~ ~
154 VIII | Miért is reszketett úgy az a nyomorú teremtés, miért
155 VIII | magad kinn.~Szolgám kiment. A hölgy bejött. Fátyolát fölveté.~
156 VIII | halvány az arcod...~- Mint a tiéd, Róza.~- Óh, én sokat
157 VIII | szélére ülve -, köztünk vége a szemrehányások idejének,
158 VIII | Róza!~- Ha fájáról leszakad a levél: mindegy már akkor
159 VIII | akkor neki, akármerre fújja a szél. Szülõim kedvéért tettem,
160 VIII | kedvesem, tedd ezt. Lásd, a tied is itt van még, és
161 VIII | hová nemsokára menni fogok: a sírba. Óh, e gyûrû csillagom
162 VIII | e gyûrû csillagom lesz a föld sötét éjjelében. Mit
163 VIII | Nem bánom, ha nem jutok is a mennybe, az idvesség honába;
164 VIII | az idvesség honába; csak a földben, a hideg földben
165 VIII | honába; csak a földben, a hideg földben legyen eszméletem...
166 VIII | elveszett paradicsomba, s a lomb, melyet régi boldogságom
167 VIII | eltakarja kopasz homlokomat, ezt a szélvészes tenger habjaitól
168 VIII | ah, nem merem kimondani a búcsúszót; félek, hogy szívem
169 VIII | gyötrelmes-édes ölelés volt, mintha a leszakadt mennyország a
170 VIII | a leszakadt mennyország a pokol mélyébe esett volna,
171 VIII | összekeveredett volna az idvesség és a kárhozat.~Kiszakasztá magát
172 VIII | egy haldokló hattyút... a hattyú végdalát zengé, és
173 VIII | hírt hallottam, hogy Róza a vízbe ugrott és belehalt.~ ~
174 IX | közöttök emelkedõ csemetét a szelek ellen oltalmaznak.
175 IX | oltalmaznak. S hátha még a holt láva szívem körül,
176 IX | kellenének.~Bementem Bettiékhez. A szobában egy öregasszony
177 IX | mint szívem volt, mert a gyermek hangosan sikoltott
178 IX | válaszolt õ.~- És hol van?~- A temetõben.~ ~
179 X | melyen meglátszott, hogy ez a könny nem volt az elsõ e
180 X | Mit én bánom! - felelt a boldogtalan -, én szeretni
181 X | ha megcsal is!”... „De a megbecstelenítés, a szégyen,
182 X | De a megbecstelenítés, a szégyen, a gyalázat!”... „
183 X | megbecstelenítés, a szégyen, a gyalázat!”... „Megbecstelenítés,
184 X | leányomról. Midõn gyermekét a kereszteléstõl hozták ki
185 X | kereszteléstõl hozták ki a templomból, ön akkor ért
186 X | irigylette õ ama hölgytõl a boldogságot; de gondolá,
187 X | mondanom: hála istennek.~A szegény asszony fájdalmasan
188 X | haldokló hattyút láttam a folyam hullámain.~- Szegény
189 X | sóhajték. - Ellensége volt a sors...~- A sors? - szakíttatám
190 X | Ellensége volt a sors...~- A sors? - szakíttatám félbe. -
191 X | szakíttatám félbe. - A sors? De hiszen közös szokás:
192 X | szokás: saját hibáinkért a sorsot vádolni.~- Én méltán
193 X | vádolni.~- Én méltán vádolom a sorsot - válaszolék -, mert
194 X | hol fekszik Betti?~- A nagy kereszt irányában,
195 X | nagy kereszt irányában, a gyalogút mellett, balra...
196 XI | tapasztaltam már, mily igazság van a párbajokban. Aztán mit érne
197 XI | ha megölném is Ternyeit? A halál nem hosszúállás. Azzal
198 XI | élnie nyomorultan!... De az a kérdés: mint tegyem õt nyomorúvá,
199 XI | részét legalább - unszolt a jó asszony.~- Megtartottam
200 XI | szólék legényemnek -, amit a párbaj elõtt neked ígértem:
201 XI | bútorom és ruhatáram legyen a tiéd. Csak a legszükségesebbeket
202 XI | ruhatáram legyen a tiéd. Csak a legszükségesebbeket viszem
203 XI | viszem.~- De hova?~- Azt a jóisten tudja.~- Ön tréfál,
204 XI | közeledett hozzám, mint a megvert kutya.~- Hát mit
205 XI | Engedje meg, könnyebb lesz a lelkemnek.~- Nem, nem, Jancsi,
206 XI | kalapjával intett felém a távolból.~A temetõbe tartottam,
207 XI | intett felém a távolból.~A temetõbe tartottam, hogy
208 XI | tartottam, hogy fölkeressem a szegény kis Betti sírhalmát.~
209 XI | Tavaszodni kezdett az idõ, a fák hajtottak, a tavalyi
210 XI | az idõ, a fák hajtottak, a tavalyi száraz füvek között
211 XI | tavalyi száraz füvek között a sírokon itt-ott zöld sarjak
212 XI | sarjak bújtak elõ. Midõn a temetõbe értem, a nap utolsó
213 XI | Midõn a temetõbe értem, a nap utolsó sugárait lövellé
214 XI | utolsó sugárait lövellé a keresztekre, melyek között
215 XI | között magasan emelkedett a nagy fehér feszület, repkénytõl
216 XI | repkénytõl környezetten. A temetõ ajtajához közel egy
217 XI | olvasóval kezében. Más nem volt a temetõben, csak ezen aggastyán
218 XI | ezen aggastyán és én és a csendesség. Halk léptekkel,
219 XI | léptekkel, érzéketlenül haladtam a mondott gyalogúton a nagykereszt
220 XI | haladtam a mondott gyalogúton a nagykereszt irányában. Már
221 XI | fekszik-e leánya, azért mind a két oldalon sorra olvastam
222 XI | két oldalon sorra olvastam a keresztek föliratát. Egyszerre,
223 XI | olvasnom. Fejfája piroslott a nap végsugarától... egyszerre
224 XI | szemem elõl Rózám nevét. A nap leáldozott. Túlnan a
225 XI | A nap leáldozott. Túlnan a még leveletlen, gyér fák
226 XI | fák között megkezdé útját a telihold, bágyadt halovány
227 XI | halovány arccal, milyen a szenvedõ hûség.~- Megtaláltam
228 XI | de te már meghaltál, és a holtak nem kelhetnek föl,
229 XI | s keresve tekinték szét a földön és égen: körülöttem
230 XI | földön és égen: körülöttem a fák és keresztek hosszú,
231 XI | hosszú, sötét árnyat vetének. A földön a harmatcseppek,
232 XI | árnyat vetének. A földön a harmatcseppek, az égen a
233 XI | a harmatcseppek, az égen a csillagok ragyogtak... csak
234 XI | volt, oly csend, mintha a világ nem létezett volna.
235 XI | melyet álmamban láttam a folyam ringató hullámain.~
236 XI | Irtóztató jelenés!...~A sírok megnyíltak. Mindnyájan.
237 XI | Csak mellettem Rózáé nem. A megnyílt sírokból kiléptek
238 XI | megnyílt sírokból kiléptek a halottak... ifjak vének,
239 XI | Csak Róza nem volt köztök. A szellemek mellettem lebegtek
240 XI | minden sír nyitva, csak a tiéd nem, Róza; a világ
241 XI | csak a tiéd nem, Róza; a világ minden halottját látom,
242 XI | meg agyvelõmet.~Rohantam a sírásó kunyhajához, mely
243 XI | sírásó kunyhajához, mely a temetõ közepén állott. Megzörrentem
244 XI | ajtót, vagy rád gyújtom a házat és meggyilkollak.
245 XI | Esedezõ hangom megindíthatta a sírásót, mert kijött.~-
246 XI | vagyok, ember, úgy nézz a szemembe, hogy õrült vagyok,
247 XI | ne futhass. Add ide ezt a kulcsot, ha mondom. Így.
248 XI | vájom tíz körmömet.~Rázártam a sírásóra az ajtót, és visszafutottam,
249 XI | izzadás.~Végre lejutottam a sír fenekére.~Nekifeszítettem
250 XI | Nekifeszítettem az ásót a koporsó födelének...~- Mindjárt
251 XI | Rózám, szépséges szeretõm!~A hold pályája tetõpontján
252 XI | fényesen világított, mint a nap.~Most fölfeszítém a
253 XI | a nap.~Most fölfeszítém a koporsófödelet... a hold
254 XI | fölfeszítém a koporsófödelet... a hold elözönlé sugáraival
255 XI | jajkiáltással élettelenül rogytam a koporsóba a halott fölé.~
256 XI | élettelenül rogytam a koporsóba a halott fölé.~Nem tudom,
257 XI | tértem hirtelen leborítottam a koporsót födelével. Nem
258 XI | helyett, mely fehér volt, mint a zuhatag tajtékja; amaz arc
259 XI | amaz arc helyett, melyet a szellõ sokszor el akart
260 XI | melyek pirosak valának, mint a rubint lelke; ama lehelet
261 XI | óh!...~De néhány napig a folyam halaival és néhány
262 XI | halaival és néhány hétig a föld férgeivel lenni...
263 XI | föld férgeivel lenni... s a szépségnek vége!~Kijöttem
264 XI | szépségnek vége!~Kijöttem a sírból, és hánytam ismét
265 XI | be. Minden hantnál, mely a koporsóra zuhant, úgy éreztem,
266 XI | haragos kalmárok.~Midõn a sír be volt hányva, s a
267 XI | a sír be volt hányva, s a temetõt elhagyám: keleten
268 XI | temetõt elhagyám: keleten a szürkület elsõ nyoma látszott.~
269 XI | mikor eszembe jutott, hogy a szegény Betti sírjához indultam,
270 XII | kiszenvedett, keresztre húzta a fájdalom, és lett körülötte
271 XII | maradt, hogy õ is kikapja a magáét a szenvedésbõl.~És
272 XII | hogy õ is kikapja a magáét a szenvedésbõl.~És kikapta.
273 XII | hosszú soron, és vesszõztetém a sanyarúság vesszejével.~
274 XII | olcsót, kopottat. De ez a pénzem sem tartott sokáig.
275 XII | Végre elszántam magamat. A fogadóhoz mentem, mely elõtt
276 XII | termetes, piros ember volt; a folyosón ült; hideg sültet
277 XII | kacagott kutyáján, mely a fölötte tartott csont után
278 XII | válaszoltam, s távozám.~Elhagytam a várost, tántorogtam; alig
279 XII | nagy teher. Erõsen fújt a szél... amint kiértem a
280 XII | a szél... amint kiértem a városból, lekapta fejemrõl
281 XII | városból, lekapta fejemrõl a kalapot, s a folyamba dobta,
282 XII | lekapta fejemrõl a kalapot, s a folyamba dobta, mely az
283 XII | Elandalodva néztem utána.~- Ez a folyam nagy ellenségem -
284 XII | most kalapomat.~Mert az a víz volt, melybe én bele
285 XII | midõn egy faluhoz közeledém. A falutól nem messze a legelõn
286 XII | közeledém. A falutól nem messze a legelõn tûz pislogott, melyet
287 XII | kapartam ki néhány burgonyát a földbõl, s tettem tûzbe,
288 XII | késõn ébredtem föl. Mire a faluba értem, delet harangoztak.
289 XII | ne járjon, hát tegye ezt a fejébe. Egy kicsint rosszacska
290 XII | rosszacska biz ez, megviselte a viszontagság; de a semminél
291 XII | megviselte a viszontagság; de a semminél csak többet ér.
292 XII | Tennap este, amint halásztam a falu alatt, nekem hozta
293 XII | falu alatt, nekem hozta a víz.~- Ez a magam kalapja
294 XII | nekem hozta a víz.~- Ez a magam kalapja volt - mondám -,
295 XII | kalapja volt - mondám -, a szél belesodorta fejemrõl
296 XII | szél belesodorta fejemrõl a folyóba.~- Úgy hát annál
297 XII | Hm, kalapom is kikerült a vízbõl, mint szeretõm; de
298 XII | annyira. - -~Közelgett az õsz. A napok, s kivált az éjek
299 XII | nyakamba akasztottam. Azon a vállon feküdt e nyomorú
300 XII | tompa nyugalommal néztem a különbséget múlt és jelen
301 XII | múlt és jelen között.~És a tél is bekövetkezett.~Pusztán
302 XII | bekövetkezett.~Pusztán utaztam. A hó már nagy volt, és még
303 XII | és még egyre esett, és a szél ragadta szemközt velem.
304 XII | de nem néztem föl, mert a szél, mint korbács, hasította
305 XII | fölemeltem. Amint hozzám ért a kocsi, e szavakat hallám...
306 XII | kocsi, e szavakat hallám... a hang nõé volt:~- Kocsis,
307 XII | kocsis! Álljon meg...!~A kocsis megállt.~- Utas,
308 XII | Hova utazik? - kérdé a kocsiból a hölgy.~- Majd
309 XII | utazik? - kérdé a kocsiból a hölgy.~- Majd csak arrafelé -
310 XII | De tudja-e, hogy arrafelé a halálnak megy?~- Hogyhogy? -
311 XII | kérdém.~- Hát úgy, hogy mire a legközelebbi csárdához ér,
312 XII | mert az idõ oly rossz, és a csárda oly messze van. Jõjön
313 XII | vissza. Csak ketten vagyunk a kocsissal; megfér itt még
314 XII | Így. Most már mehetünk.~És a kocsi elindult.~- Hogy is
315 XII | idõben hazulról? - kérdé a hölgy jószívû szemrehányással.~-
316 XII | ilyen szegény ruha, és az a szép aranygyûrû! Ugyan beszélje
317 XII | Most szabadon válogathatok a szeretõkben. Válogatok is.
318 XII | Néha mégis erõt vesz rajtam a bánat, aztán sírva fakadok.
319 XII | meghallgassa. Csak könnyebb a szívemnek, ha szerelemrõl
320 XII | beszélhetek. Aztán ezek a gondolatok arról a gyûrûrõl
321 XII | ezek a gondolatok arról a gyûrûrõl jutottak eszembe.
322 XII | ilyen szegény? Néz is arra a valódi szerelem!... No,
323 XII | szegénységben sem adta el ezt a gyûrût!... Már sokszor rászorult
324 XII | beszélt útitársnõm, beértünk a városba, melybõl én kiindultam.
325 XII | szobámban, mert bizony nem olyan a ruhája, hogy meg ne fázhatott
326 XII | mióta új életpályára lépett, a Juci nevet Izabellára változtatá
327 XII | reggelire... Tegye el ezt a csekélységet...~Egy aranyat
328 XII | vegye el már, tegye meg ezt a kis szolgálatot az én kedvemért.
329 XII | jólesik nekem, ha segíthetek a szegényeken. Aztán maga
330 XII | mert hiszen oly hû szeretõ!~A jó leány kezembe nyomta
331 XIII | búcsút mondott nekem, de a nyomorúság nem búcsúzott
332 XIII | halni meg! Ezért féltem a haláltól, nem annak kínjai
333 XIII | éhen, és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak közepette;
334 XIII | zöldebben virult bennem a bosszúnak vágya és reménye.
335 XIII | gyakrabban jutott eszembe, s a rágondolás mindinkább háborított,
336 XIII | betörték fejemet, és kivetettek a csapszékbõl. Ahova löktek,
337 XIII | hanem véres. Odamentem a legközelebbi kúthoz, hogy
338 XIII | kúthoz, hogy megmosakodjam; a kocsis meglátott, és végigvagdosott
339 XIII | hogy mertem véres kezemet a vályúba mártani, melybõl
340 XIII | fejemet, és nem vetettek ki a kocsmából, mert a bor nem
341 XIII | vetettek ki a kocsmából, mert a bor nem ártott meg többé,
342 XIII | mozdulatlanul és öntém a bort magamba.~- Úri barátom! -
343 XIII | ki eddig szinte némán ült a szoba egyik zugában, s ki
344 XIII | szokásom: meg nem vetni a szíves kínálást...~- Jól
345 XIII | monda új társam, fölemelve a palackot, s olyat hörpentett
346 XIII | az üveget.~Fölhajtottam a maradékot, s a palack fenekével
347 XIII | Fölhajtottam a maradékot, s a palack fenekével kocogtam
348 XIII | kocogtam az asztalon... a csaplár jött, s újra megtölté
349 XIII | azon egyén, ki nem szokta a kínálást megvetni -, tudja-e,
350 XIII | viseltetem. Úgy van az... a talentum az aljas lelkekben
351 XIII | aljas lelkekben irigységet, a nemes lelkekben pedig hódolatot
352 XIII | tudja, mit tesz ez? Érti ön a latin nyelvet?~- Meglehetõsen.~-
353 XIII | Egyszerre két tudós benne! De a sors gyakran méltatlanokra
354 XIII | hétig és ingyen. Hanem ebben a kocsmárosban nehezen lesz
355 XIII | Ah, ez szomorú korszak a tudósokra nézve, mert nálunk
356 XIII | nálunk még nem méltányolják a tudományt. Jól mondja Gvadányi: „
357 XIII | Mint lehet, hogy ennek nagy a tudománya - - - - - mégis
358 XIII | tudománya - - - - - mégis a világtól el vagyon felejtve,
359 XIII | szerettem meg Gvadányit? Mert a peleskei nótáriust írta,
360 XIII | illenek ama szavak, melyeket a peleskei nótáriusról mond
361 XIII | Gvadányi: „Nem volt ilyen ember a Szamos mentébe, nem is járt
362 XIII | eljövék. Nagy kedvem jött a mûvészethez, annak okáért
363 XIII | azonban cudarabb nemzet nincs a világon, mint azok a csavargó
364 XIII | nincs a világon, mint azok a csavargó komédiások, tehát
365 XIII | komédiások, tehát elcsaptam a társaságot, és lemondtam
366 XIII | társaságot, és lemondtam a mûvészetrõl. De életemet
367 XIII | rendkívül összeillünk. Mind a ketten tudományos emberek
368 XIII | tudományos emberek vagyunk; mind a ketten hatalmasan értünk
369 XIII | ketten hatalmasan értünk a borital nemes mesterségéhez...
370 XIII | kvalifikálom benne magamat; és mind a ketten szabad, független
371 XIII | mit szól ön ehhez?... De, a mennykõbe is, ily jó barátok,
372 XIII | folytatá -, hogy most a te borodból iszom, de majd
373 XIII | is kihúzni... de ez csak a legközelebbi helységig tart.~-
374 XIII | pénz, barátom, annyi, mint a köles. Azért, kocsmáros
375 XIII | S ki fizeti ki? - kérdé a kocsmáros.~- Ki fizeti ki! -
376 XIII | elébb az árát látni - monda a kocsmáros.~- Itt ez az érdemes
377 XIII | én kifizetem... itt van a többinek az ára is.~- Így
378 XIII | Így már jól van - monda a kocsmáros. - Az õ rovására
379 XIII | zsebkendõt adott az árába.~S a kocsmáros újra tele palackot
380 XIII | itce ám, mert kifogytam a pénzembõl...~- Adnak még
381 XIII | pénzembõl...~- Adnak még arra a gyûrûre, amely’k ottan az
382 XIII | fáraszd magadat...~- Hm, tán a szeretõd emléke?~- Már akármi.~-
383 XIII | Már akármi.~- Hadd el azt a golyhóságot, édes pajtásom.
384 XIII | indulánk. Amint kiléptünk, a kocsmáros ilyesmit morgott
385 XIII | volt, elástam,~Megszáradt a torkom, felástam.~Így jár,
386 XIII | aki mindig szomjazik,~Míg a temetõbe nem viszik. - -~
387 XIII | temetõbe nem viszik. - -~A temetõ... a temetõ... gondolkodni
388 XIII | viszik. - -~A temetõ... a temetõ... gondolkodni kezdtem
389 XIII | temetõ... gondolkodni kezdtem a temetõrõl.~ ~
390 XIV | miután nem volt mit vesztenem a földön, s hogy õ barátom
391 XIV | helységre. Az én hivatalom volt a kocsmában szállást csinálni;
392 XIV | csinálni; õ azalatt bejárta a papot, tanítókat, a jegyzõt,
393 XIV | bejárta a papot, tanítókat, a jegyzõt, s ami más tanult
394 XIV | tanult ember vagy úr volt a faluban. Hol garasokat,
395 XIV | vagyis elitta, mert én a rám esõ részt elettem. Mióta
396 XIV | Mióta tapasztaltam, hogy a bornak többé semmi hatása
397 XIV | Kivetkezel erkölcsödbõl? Lelépsz a virtus ösvényérõl?... Látom,
398 XIV | napról napra romlottabb lesz a világ! Látom, hogy maholnap
399 XIV | ez aranymondása: „Nincsen a magyarnak jobb málvázsiája,
400 XIV | rohant le Hiripi barátom a kocsmába, hol õt vártam
401 XIV | hogy mi lelt? Az lelt, hogy a világ vége közeledik!...
402 XIV | te nem iszol már bort, s a hitelezõk kérés nélkül megkapják
403 XIV | hát: nem készül-e veszni a világ? S minthogy maholnap
404 XIV | volt, látod. Most, amint a paptól kijövök, bementem
405 XIV | is vagyok, és éppen ennek a hitelezõje. Én hitelezõ,
406 XIV | Kocsmáros, bort!... Pénztárnok, a mai napból már nem sok van
407 XIV | reggelig elnyelhetjük-e ezt a kincset? Én kétségbeesem
408 XIV | kincset? Én kétségbeesem a szégyen miatt, ha akkorra
409 XIV | Gondoskodjál, hogy megmenekedjem a kétségbeeséstõl. Nesze.
410 XIV | hívass cigányokat, s hányd a cimbalomba, ami fölösleges,
411 XIV | errõl meg is feledkeztem. Ez a sokévi kamat.~- Mi van abban
412 XIV | sokévi kamat.~- Mi van abban a kendõben?~- Egy tisztességes
413 XIV | helyesnek találtam, s elfogadtam a ruhát. Amint meglátott benne
414 XIV | szememnek ezt látnia, mint a börtönébõl menekült rabnak
415 XIV | rólam? Akkor majd megint a régi rongyházi leszek. Tudja
416 XIV | iszapot, akkor kezd undorodni a helytõl, melyben fetrengett.~
417 XIV | szájához hol az egyiket, hol a másikat. Aki csak bejött
418 XIV | másikat. Aki csak bejött a kocsmába boldog, boldogtalan:
419 XIV | Végre egy utazó úr jött a vendégszobába, hol valék.
420 XIV | forintot, mely nálam van? Még a kocsmárosnak sem fizettünk;
421 XIV | jöjjön be õt fölkelteni. A kocsis korán reggel bejött,
422 XV | olyan jólesnék megöblíteni a torkomat...~- A többivel
423 XV | megöblíteni a torkomat...~- A többivel nem gondolnál?~-
424 XV | gondolnál?~- Annyit se, mint a holnapi nappal!~- Dicsõ
425 XV | azaz nem is Gvadányi, hanem a kártyások mit mondanak?
426 XV | szerencse ritkán jó; hanem a példabeszéd még tovább is
427 XV | forint? Ennyi pénz nincs is a világon!~- A zsebemben van.~-
428 XV | pénz nincs is a világon!~- A zsebemben van.~- Ezer forint...
429 XV | majd olyan szép álom, mint a múlt éjjeli.~- Nesze, markold
430 XV | borát, és foglalót adok a jövõ esztendei termésre.~-
431 XV | nem volt mibõl; ki talán a legnagyobb ínségben sanyarog,
432 XV | volna össze valamicskét a számára; az igaz, hogy meglehetõs
433 XV | kocsin ültünk és utaztunk. A legelsõ városban, melyet
434 XV | vehessen. Megadtam neki. A hordót kivitette az udvarra,
435 XV | kihúzta, és hagyta folyni a bort, és gyönyörködék benne.
436 XV | gyönyörködék benne. Végre beértünk a városba, hol ifjúságom...
437 XVI | XVI.~A ház, melyben Betti meghalt
438 XVI | meghalt s gyermekem született, a város elhagyottabb részében
439 XVI | elhagyottabb részében állott, hol a szegénység húzta meg magát.
440 XVI | tisztességes ágy, néhány bõrszék, a szoba közepén egy nagy diófa
441 XVI | József életét ábrázolák a Bibliából, amint testvérei
442 XVI | amint testvérei eladják a kalmároknak, amint Egyiptomban
443 XVI | mindezekbõl semmi nem volt a szobában. Egészen üresen
444 XVI | állt; falairól hulladozott a mész, látszott a vakolás,
445 XVI | hulladozott a mész, látszott a vakolás, a kályha bedõlt.
446 XVI | mész, látszott a vakolás, a kályha bedõlt. Elrémültem,
447 XVI | Néhány hét óta - felelt a beteg bágyadt, lassú hangon.~-
448 XVI | szegényen jöttem e városba, s a legolcsóbb szállást keresém.
449 XVI | legolcsóbb szállást keresém. Ez a legolcsóbb, mert senki nem
450 XVI | lakni, félvén, hogy leroskad a ház; én remélem ezt, s vajha
451 XVI | nagyon boldogtalan vagyok, a legboldogtalanabb a világon.
452 XVI | vagyok, a legboldogtalanabb a világon. Hányan mondják
453 XVI | éhen haltam volna, de itt a szomszédban van egy öregasszony,
454 XVI | irgalmasságot követ el, midõn a legnagyobb kegyetlenséget
455 XVI | cselekszi. Gyakran átok a jótétemény. Azon öregasszony
456 XVI | gondolkodám. - És hány éves az a fiú?~- Mintegy kilenc-,
457 XVI | lesznek, akiket keresek...~- A kisfiú mondá, hogy ezelõtt
458 XVI | bizonyosan õk. Rongyos ugye az a kisfiú? - kérdém aggalommal.~-
459 XVI | kocsijára, hogy megmentse a megfagyástól.~- Az meglehet.~-
460 XVI | nem szoktam elfelejteni a megbántást; de a jótéteményt
461 XVI | elfelejteni a megbántást; de a jótéteményt sem. Számolhat
462 XVI | megérdemlem. Bár ne volna így. A méltatlan szenvedést könnyebben
463 XVI | könnyebben viseli az ember, mint a megérdemlettet, akárki mit
464 XVI | tart. Óh szülõim, kiket a szégyen és keserûség sírba
465 XVI | miattam, ha találkozunk a másvilágon, hogy mer majd
466 XVI | kidülledve, fénytelenül meredtek a szoba alacsony padlására...
467 XVI | álla leesett... halva volt. A lemenõ nap kibontakozva
468 XVI | vérszín sugárokat lövellt be a kis ablakon a halott kék
469 XVI | lövellt be a kis ablakon a halott kék ajakára és fehér,
470 XVII | Ah, uram, olyan pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye
471 XVII | pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye sem bírna vele.
472 XVII | Most legközelebb is...~És a jó öreg nem gyõzte elõszámlálni
473 XVII | Micsoda küldeményimet?~- A pénzt...~- Pénzt?~- Mellyel
474 XVII | válaszoltam.~- Mi rendesen kaptuk a pénzt...~- Ez oly örvendetes,
475 XVII | elõttem. És ki hozta?~- Az a pimasz János, aki mindig
476 XVII | aki éppen most üti be azt a csúf orrát...~Egykori szolgám
477 XVII | világosan látni kezdtem a dolgot.~- Jancsi! - kiálték
478 XVII | te voltál jótevõnk?~- Az a csekélység meg sem érdemli
479 XVII | csekélység meg sem érdemli ezt a szép nevet, uram! Már úgyis
480 XVII | Jancsi. - Aki az én uramnak a fia, hát az én elõttem úrfi...~-
481 XVII | mindnyájan nekem esnek! - szólt a jó fiú, csaknem kétségbeesve. -
482 XVII | hogy én nemigen szeretem a mulatságokat; házasodni
483 XVII | elõttem, mire viheti az embert a szerelem... így hát csöndes,
484 XVII | hanem még ma fölmondom a szolgálatot.~- Miért, Jancsi? -
485 XVII | veszteg?... Mindig így tesz, a papirost összesodorja, aztán
486 XVII | összesodorja, aztán hirtelen a fülembe üti; pedig a szamár
487 XVII | hirtelen a fülembe üti; pedig a szamár füle is csiklandós.
488 XVII | De most én adtam vissza a minapit! - állítá fiam.~-
489 XVII | úrfi, aztán megtanulja a leckéjét holnapra, különben
490 XVII | hálálkodni készül.~- Ej, az a cudar János! - kiáltá utána
491 XVII | kiáltá utána fiam. - Mindig a virgácsot emlegeti; pedig
492 XVII | fiacskám? - kérdém õt.~- A legeslegelsõ, apám; pedig
493 XVII | apám; pedig Deregi Tóni a minap is két aranyat vitt
494 XVII | minap is két aranyat vitt a tanítónak. Láttam. Heidinger
495 XVII | Náci meg egyre hordja neki a süteményeket. Hanem azért
496 XVII | Hanem azért Tóni mégiscsak a második, és Náci mégis csak
497 XVII | második, és Náci mégis csak a harmadik... de hiszen ezt
498 XVII | Ugyan haragusznak is ám a gyermekek rám. Egyébbel
499 XVII | ezután, majd megtanítom õket a magyarok istenére, fogadom.
500 XVII | Eszembe jutott végre Hiripi; a fogadóban hagytam õt, hol
1-500 | 501-885 |