Rész

 1 I    |          Amily forró volt imádságom, oly forró most köszönetem.~Köszönöm,
 2 II   |              föl is tennem azt, hogy oly leányt szerethettél volna,
 3 II   |              enyém kivétel, érzelmem oly szent, hogy ha nem is emberi,
 4 III  |        honnan van, hogy most Róza is oly szótalan, holott máskor...
 5 III  |           tudom, hogy szerelem volt. Oly jólesett mindig e nevet
 6 III  |          mindig e nevet hallanom, és oly kíváncsi voltam azt látni,
 7 VI   |              létemre betolakodom; de oly örvendetes újságom van Andorlaki
 8 VI   |           vagy hónapig? Boldogságban oly hamar jár az idõ; és boldogtalan
 9 VI   |            óra óta? Boldogtalanoknak oly lassú az idõ. És én e kínt
10 VI   |           szenvedjen az ember, mikor oly könnyû menekülni minden
11 VII  |             felém Ternyei.~- Ne légy oly szemtelen - válaszolék -,
12 VII  |        rettenetes ember vagy - szólt oly hangon, mely talán akarata
13 VII  |              Kardra megyek... ez nem oly könnyen halálos, mint a
14 VII  |          enyémet, a megbántottét, az oly éktelenül megbántottét.~
15 VIII | szemrehányásként mondom - tevé hozzá oly nyájas hangon, milyentõl
16 VIII |                mert nem leszek talán oly szép, mint egykor valék;
17 IX   |           ajkam igen hideg lehetett, oly hideg, mint szívem volt,
18 X    |        nemeslelkû leány, és ön mégis oly nemtelenül viselé magát
19 XI   |          tréfál, uram.~- Ej, hát már oly rég halt meg jegyesem, hogy
20 XI   |          tréfálni volna kedvem, vagy oly kevéssé szerettem õt, hogy
21 XI   |      elolvasám nevét... tudja isten, oly jólesett azt olvasnom. Fejfája
22 XI   |            hallani, mert csend volt, oly csend, mintha a világ nem
23 XI   |            zengett egy pásztorfuvola oly édesbúsan, hogy azon haldokló
24 XI   |        tetõpontján állott, s csaknem oly fényesen világított, mint
25 XI   |             Rózára; óh, az az egykor oly gyönyörûséges arc mily iszonyúan
26 XII  |       beleugrott. Érzéketlen folyam! Oly egykedvûleg vitte most kalapomat,
27 XII  |     tartottak meleg étellel, mit már oly rég nélkülöztem. Azonkívül
28 XII  |            de kalapommal nem bánt az oly kegyetlenül, mint szeretõmmel...
29 XII  |            éjek hûvösödtek, és ruhám oly vékony, oly rongyos volt.~
30 XII  |     hûvösödtek, és ruhám oly vékony, oly rongyos volt.~Madárijesztõ-váz
31 XII  |           addig megfagy; mert az idõ oly rossz, és a csárda oly messze
32 XII  |           idõ oly rossz, és a csárda oly messze van. Jõjön vissza,
33 XII  |           kicsit. Tõlem nem szabadul oly könnyen.~- Mit kíván kegyed?~-
34 XII  |              megérdemli, mert hiszen oly hû szeretõ!~A jó leány kezembe
35 XIII |             és felejtsek. És én, aki oly szótalan, csöndes, hideg
36 XIII |            egyik zugában, s ki éppen oly rongyos volt, mint én. -
37 XIII |            mely rendes állapotban is oly vörös, mint az övé volt.
38 XIV  |             uniformisát ha felveszi, oly szép: Delphis templomába
39 XIV  |           rongyok födözték testemet. Oly jólesett szememnek ezt látnia,
40 XIV  |              Tudja isten, e gondolat oly keserûnek tetszett. Ha az
41 XVI  |             itt mégis megdöbbentett, oly nagy volt.~- Megbocsásson,
42 XVI  |           föl. - De ön asszonyom, ön oly... oly... minél tovább nézem,
43 XVI  |              ön asszonyom, ön oly... oly... minél tovább nézem, annál
44 XVII |            veled.~- És miért?~- Hogy oly hûségesen gondunkat viselted...~-
45 XVII |            hogy mindeddig nem voltam oly körülményben, hogy segíthettem
46 XVII |      rendesen kaptuk a pénzt...~- Ez oly örvendetes, amily megfoghatatlan
47 XVII |        szorítottam.~- Oh, ön most is oly jó, mint azelõtt volt! -
48 XVII |          bámulást akart tettetni, de oly rosszul értett hozzá, hogy
49 XVII |     házasságomat, mindamellett, hogy oly hirtelen kötöttem. Ne legyen
50 XVII |     szerezhetek...~- Min gondolkozol oly soká, Máté? - szakítá félbe
51 XIX  |              ki az az ember?~- Éppen oly jó, igaz barátom, mint te
52 XIX  |                     az anyám méhében oly jó dolgom nem volt, annak
53 XX   |            ezt a csikót is, mint már oly sokat...~- Hadd teljék kedve,
54 XX   |              szó, ami kifejezzen egy oly lényt, mely az angyaloknál
55 XX   |      százezreinek végén, s aki ezért oly fölfuvalkodott, mintha õ
56 XXII |              Ha ismertek apát, kinek oly szép, oly jeles, oly nagylelkû
57 XXII |       ismertek apát, kinek oly szép, oly jeles, oly nagylelkû gyermeke
58 XXII |           kinek oly szép, oly jeles, oly nagylelkû gyermeke volt,
59 XXII |        szégyenére az alkotónak, mint oly számtalanan! Meghalok néhány
60 XXIII|                      XXIII.~Éj lett, oly viharos, amily derült volt
61 XXIII|      segítségével levettem fiamat... oly gyöngéden bántam vele, mintha
62 XXIII|           érintésem fájt volna neki, oly gyöngéden, mint az édesanya
63 XXIII|              fiam! Még holta után is oly soká nem lett nyugodalma!~
64 XXV  |        elhagyám a várost, a világot: oly ájulásban volt lelkem, hogy
65 XXV  |              hever egész mivoltában, oly nyomorultan, amilyennek
66 XXVI |      nyugszik mellette, kinek egykor oly nemeslelkû gondviselõje
67 XXVII|               de isteni neki, szavai oly szépek, hogy nem állhatok
68 XXVII|      nagylelkû ön, uram!~- Nem éppen oly nagylelkûség. E kincsnek
69 XXVII|            Az ember észre sem veszi, oly hamar fogy. Én mindenképpen
70 XXVII|     szakácsnét vagy szakácsot?~- Nõm oly alacsony sorsból való, mint
71 XXVII|     elkezdett kártyázni, s nemsokára oly szenvedélyes, de nem oly
72 XXVII|             oly szenvedélyes, de nem oly szerencsés kártyás lett,
73 XXVII|              s megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint az elõbbiek
74 XXVII|              Elment. Követém lépteit oly távol, hogy észre nem vett.