Rész

 1 II   |          Ternyei szobájában vagyok.~- Barátom! - kiálték föl.~Õ szokás
 2 II   |          szerint nyájasan idvezelt.~- Barátom! - kiálték föl újra.~- Nos? -
 3 II   |             újra.~- Nos? - kérdé õ.~- Barátom!~- Ezt már hallottam; tovább?~-
 4 II   |              hallottam; tovább?~- Oh, barátom!... - egyebet sem tudtam
 5 II   |             õrültem. Hanem, Boldizsár barátom, te nem vagy igaz barátom,
 6 II   |             barátom, te nem vagy igaz barátom, mert egyátaljában nem veszesz
 7 II   |              Boldizsár - szólék -, ha barátom vagy, ha szeretsz, ki ne
 8 II   |            elõttem.~- Megengedj, édes barátom - felelt õ -, de nem tudhattam,
 9 II   |                Soha, esküszöm.~- Jaj, barátom, én is esküdtem már így
10 II   |              szép?~- Ragyogó szépség, barátom, ragyogó, mint a téli csillag.~-
11 II   |          kezét, mondván:~Bocsáss meg, barátom!...~Ternyei Boldizsár nagy
12 II   |               én mégis hittem, hogy õ barátom. Nagy úr és kártyás és...
13 IV   |                            IV.~- Nos, barátom, mit mondasz Rózához? -
14 IV   |         megláttam õt.~- Ah, jó estét, barátom! - idvezelt õ.~- Barátod?
15 IV   |           enyémet.~- Beteg vagy, édes barátom, beteg; de remélem, hogy
16 IV   |              gondold meg ezeket, Máté barátom.~- És ha meggondolom?~-
17 IV   |               Rózáról. Mondj le, édes barátom. Tudod mit? ha lemondasz:
18 VI   |      örvendetes újságom van Andorlaki barátom számára, melyet egy percig
19 VI   |              véteknek tartottam. Máté barátom, magad sem remélted ugye,
20 VI   |               az apa te vagy... igen, barátom, a kis Betti egy fiúval
21 VI   |        Halvány arcok és csend.~- Máté barátom, hát ilyen néma atyai örömed,
22 VI   |           hölgyeim. Isten veled, Máté barátom, boldog házasságot!~Midõn
23 VII  |         fiamhoz.~- Isten hozott, édes barátom! - kiálta felém Ternyei.~-
24 VIII |        mielõtt... ah! Vigasztalj meg, barátom, kedvesem; mondd meg igaz
25 XIII |           öntém a bort magamba.~- Úri barátom! - szólított meg egy magam
26 XIII |          rongyos volt, mint én. - Úri barátom! Hallotta-e már hírét Hiripi
27 XIII |        Hasznát venni! - kiálta föl új barátom bosszankodva. Hát azt gondolod,
28 XIII |               S ott?~- Ott lesz pénz, barátom, annyi, mint a köles. Azért,
29 XIII |        kocsmáros.~- Itt ez az érdemes barátom fogja kifizetni - szólott
30 XIII |         hozott elénk.~- Hanem, Gáspár barátom - szólék -, ez már az utolsó
31 XIV  |          vesztenem a földön, s hogy õ barátom volt, mutatta az, hogy semmit
32 XIV  |             egészen elhagytam. Gáspár barátom efölött nagyon sajnálkozott.~
33 XIV  |        lélekszakadva rohant le Hiripi barátom a kocsmába, hol õt vártam
34 XIV  |              világ vége közeledik!... Barátom, te nem iszol már bort,
35 XIV  |             mutatva, melyet generózus barátom az asztalra vágott, mikor
36 XIV  |    boldogtalan: innia kellett.~Gáspár barátom hamarabb odalett, mint különben,
37 XIV  |             fog-e megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e, hogy elraboltam
38 XV   |               mit álmodtál?~- Szépet, barátom, gyönyörût! - felelt õ. -
39 XV   |               sem vontad redõkbe. Óh, barátom. Tudd meg hát az igazat,
40 XV   |           álom.~- Valóban nem!... Ah, barátom, rám nézve gyászos epocha
41 XVII |             isten hozott, régi kedves barátom! - kiálta föl. - Hol jársz,
42 XVII |              megrázni kezét! Hó, Máté barátom, mennyi beszélnivalóm lesz
43 XVII |              megbocsáss, kedves, édes barátom... de már mindegy, néhány
44 XVII |               akiért megvívtunk... ej barátom, mint sajnáltam, hogy megsebesítettelek;
45 XVII |              Ternyei -, megházasodtam barátom, ijedtemben. Egy este roppant
46 XVII |          Hanem most már válnunk kell, barátom - szóla Ternyei -, sietek
47 XVII |           nemesül... mert én elõttem, barátom, legnemesebb szenvedély
48 XIX  |              Jancsit kivéve, egyetlen barátom volt, s kinek egyedül köszönhetém,
49 XIX  |            nyújtsd karodat, Andorlaki barátom, szeretett pénztárnokom,
50 XIX  | istenteremtése, mondhatom...~- Eredj, barátom, eredj rögtön oda, ahol
51 XIX  |           ember?~- Éppen oly jó, igaz barátom, mint te vagy...~- Önnek
52 XIX  |     kijózanodott.~- Ismersz-e, Gáspár barátom? - kérdém õt.~- Hm, fejed
53 XIX  |              ámbár te nem vagy valódi barátom, mert temérdek aggodalmat
54 XIX  |              Vizes bort ittál?~- Azt, barátom, azt! Mert mindig sírva
55 XIX  |       találtam oda ahhoz a fogadóhoz, barátom...~- De hiszen egyszer voltál
56 XIX  |       beszéljünk a jövendõrõl, Gáspár barátom. Te voltál szerencsém roppant
57 XIX  |      kívánságodat. Csak egyre kérlek, barátom, hagyj alább az itallal...~-
58 XIX  |             jelleme, szilárd jelleme, barátom!~- Isten neki! Tedd, amit
59 XIX  |               Legyen eszed, Gáspár!~- Barátom, az ilyen csendes életben
60 XIX  |             mesebeszéd, amit mondasz, barátom. Elmondhatom Gvadányival
61 XIX  |            Azt ígérem, arra esküszöm, barátom!~- Mihelyt szükséget látsz...~-
62 XIX  |             Végszavai ezek valának:~- Barátom, semmit sem sajnálok ebben
63 XX   |           volna Jánossá lenned. János barátom, nézd csak, semmi szél nem
64 XX   |              most szürke.~- Vénülünk, barátom, vénülünk lassanként. Mikor
65 XX   |              idõ!~- Az idõ áll, János barátom, de mi megyünk... hátrafelé,
66 XX   |                    Hadd teljék kedve, barátom - feleltem -, hisz van elég
67 XXII |             János meg nem tart.~- Te, barátom - folytatám -, voltál-e
68 XXIII|           volt a hajnal.~- Induljunk, barátom! - szólék Jánosnak.~- Maradjon
69 XXV  |             és így szólék Jánoshoz:~- Barátom, az én sorsom tele bekövetkezett;
70 XXV  |         álljon a fa. El kell válnunk, barátom. Én nem maradhatok az emberek
71 XXV  |             tõlem.~- Akasztani fogok, barátom; Ternyei Boldizsárt akasztom! -
72 XXV  |             Élni hagyom õt. Köszönöm, barátom, hogy megfogtad kezemet.~
73 XXVI |                          XXVI.~Utolsó barátom, János, tán csak azért élt