Rész

 1 II   |           mint az a... de hagyjuk õt; nem fogom többé említeni,
 2 II   |         fogom látni...~- Meg kell õt látnod, hogy megítélhesd:
 3 III  |           viseli. Végre megláttam õt; megláttalak. Mint szerettem
 4 IV   |         az esze. Többé nem híttam õt Rózához, de lassanként szûntek
 5 IV   | kedvesemhez, sõt nem is említette õt.~A gazember maga járt hozzá,
 6 IV   |      menni. Odasiettem. Nem lelém õt honn. Meg kell õt találnom,
 7 IV   |           lelém õt honn. Meg kell õt találnom, ha az ítéletnapig
 8 IV   |      jártam a kártyatanyákat, hol õt meglelni reméltem. Végre
 9 IV   |          kiálték, amint megláttam õt.~- Ah, jó estét, barátom! -
10 IV   |         Nem hallgatsz? - szakítám õt félbe.~- Te hallgass hát,
11 V    |       Róza. Oh, mennyire szeretem õt! Ha rá emlékezem: még most
12 VI   |         egykedvûleg. Úgy képzelém õt, mint vízbefúltat, ki hosszan
13 VI   |         volt fagyva. Róza szakítá õt félbe:~- Uram, ez szemtelenség,
14 VI   |            Nem, Máté, nem szükség õt megcáfolnod, egy szót se
15 VII  |            Úgy hivém, könnyû lesz õt ily alkalommal annyira fölingerelnem,
16 VII  |       engemet. Várva vártam, hogy õt kártyaasztalnál találjam,
17 VII  |  Magyarázatom nagyon megnyugtatta õt.~Még üresek és csendesek
18 VIII |     keresztül szívemet!... Ha már õt pártolta az igazságtalan
19 VIII |     szerencse, ha én nem lõhettem õt agyon.~Hosszan feküdtem
20 VIII |        mondja, hogy nem szerettem õt!...~- Hogy adhattad kezedet
21 IX   |      anyját keresni föl. Elveszem õt, nõül veszem Bettit, gondolkodám,
22 X    |           lesz, hogy ön nem fogja õt elvenni, és mégis odaveté
23 X    |          karjaiba. Hányszor intém õt: „Leányom, kerüld Andorlakit,
24 X    |  boldogtalan -, én szeretni fogom õt, ha megcsal is!”... „De
25 X    |        mondám, nem várta, hogy ön õt nõül vegye; de azt remélte,
26 X    |          úgy reménye is megcsalta õt, szegényt. Ön feléje sem
27 XI   |          az a kérdés: mint tegyem õt nyomorúvá, legnyomorúbb
28 XI   |        Nagyatyjára kereszteltetém õt Bálintnak.~- Andorlaki Bálint!
29 XI   |        vagy oly kevéssé szerettem õt, hogy ily kis idõ...?~-
30 XI   |           visszatekinték, s látám õt távolban engemet követni.
31 XIII |         poétám! Bámulom, szeretem õt, és könyv nélkül tudom munkáinak
32 XIV  |           barátom a kocsmába, hol õt vártam látogatásairól, amint
33 XIV  |        reggel fogjon és jöjjön be õt fölkelteni. A kocsis korán
34 XV   |          Hiripi pajtás - szólítám õt meg másnap, amint fölébredt -,
35 XVII |          vagy, fiacskám? - kérdém õt.~- A legeslegelsõ, apám;
36 XVII |           mindinkább megszerettem õt. Édeskeserûen kezdém érezni,
37 XVII |       Hiripi; a fogadóban hagytam õt, hol leszálltunk. Meg kell
38 XVII |         hol leszálltunk. Meg kell õt még ma látnom - gondolám -,
39 XIX  |         mindenese lett. Fölmentém õt minden szolgai munkától;
40 XIX  |      szállánk. Naponként kerestem õt és kérdezõsködtem itt felõle...
41 XIX  |         rögtön oda, ahol találtad õt, és vezesd ide. Hanem vigy
42 XIX  |          Gáspár barátom? - kérdém õt.~- Hm, fejed tetejétõl a
43 XIX  |            barátodnak - bátorítám õt -, ámbár te nem vagy valódi
44 XX   |        Jézus áldja meg? - dorgálá õt János.~- Ismét lecke, János?
45 XX   |     Mondom, János, ha meglátná ön õt, hát önnek minden hajaszála,
46 XX   |    barátomat elkísértem oda, hova õt nem kísérte el szomjúsága,
47 XX   |          és sokszor emlegettük is õt hol Jánossal, hol fiammal,
48 XX   |            tudniillik: le akarnám õt festeni, de csak akarnám,
49 XXII |           cselekedtél?~- Megöltem õt.~- Iszonyú! Mit fogsz tenni,
50 XXII |           és Deregi ölében leltem õt... mit én tudom, hol akadt
51 XXII |        sírt és imádkozott... fiam õt vigasztalta. Fiam vigasztalta
52 XXII |     vigasztalta. Fiam vigasztalta õt!~Szótalanul fogtam meg kezét;
53 XXII |      annyit töröltem le; megöltem õt, azért nekem is halnom kell,
54 XXII |        Mert ezren és ezren állják õt körül...~- Óh, átok mindazon
55 XXII |          ezrekre és ezrekre, akik õt körülállják, és átok még
56 XXIII|       ölté felém.~Vállamra vettem õt, és vittem a temetõbe. Kinek
57 XXIII|   Elértünk a temetõbe, és leástuk õt.~És ez ugyanott történt,
58 XXV  |       ment azon takács fiához, ki õt örökben tartotta. E házasságból
59 XXV  |           Mit én bántam! Kergetém õt szakadatlanul. Utunkat állta
60 XXV  |        Igen, az élet. Élni hagyom õt. Köszönöm, barátom, hogy
61 XXVII|     fiúból ifjú lett. Fölkerestem õt. Kijött a mûhelybõl, ahol
62 XXVII|        Légy nyugodt - csöndesítém õt -, légy nyugodt; bosszút
63 XXVII|           lenni, öcsém - szólítám õt meg -, szavamat fogadtad.
64 XXVII|         magamat, s megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint
65 XXVII|        Midõn besötétedett, láttam õt kifelé jõni... odaért az