Rész

 1 II   |          barátocskám, örülök...~- S mi adott okot ilyen õrjöngõ
 2 II   |    Ternyeinek e szavára, nem tudom, mi volt, amit éreztem: fájdalom-e
 3 III  |          éreztem. Akkor nem tudtam, mi az. Most tudom, hogy szerelem
 4 III  |             egymással, de semmi az; mi szeretjük egymást, s a szeretõk
 5 III  |      ismerõsek. Úgy tetszik, mintha mi két szomszéd csillagok lettünk
 6 III  |            Soha!... Óh, de...~- De? Mi de?...~- Szülõid, Rózám!~-
 7 IV   |   Rosszkedvû vagy - szólítám meg -, mi lelt?~- Eh, az éjjel játszottam
 8 IV   |             pajtás, a mennykõbe is, mi az ördög lelt?~- Éppen azt
 9 IV   |        Éppen azt akarom megmondani, mi lelt?... Jer!~- Megállj,
10 IV   |       szakasztottak el tõle. Azután mi történt, nem tudom; elvesztém
11 IV   |            el.~- Hát magyarázd meg: mi bajod? Mit akartál velem
12 IV   |             sem tudsz.~- Párbaj? És mi okért?~- Hm, el akarja rabolni
13 IV   |     idvességét, és még azt kérdezi: mi okért párbaj?~- Balga fiú -
14 VI   |      lakodalmat és keresztelõt...~- Mi közöm a keresztelõhöz! -
15 VI   |            ilyen néma atyai örömed, mi? Pedig aki nem jó apa, vajon
16 VI   |      álmamból vagy halálomból, vagy mi volt? Mit én tudom. Egyedül
17 VII  |           lész.~- Szívesen, uram, s mi dolgom lesz új hivatalomban?~-
18 VII  |    választani: nekem jogom van...~- Mi? Mi jogod van? - kérdé akadozva.~-
19 VII  |            nekem jogom van...~- Mi? Mi jogod van? - kérdé akadozva.~-
20 VII  |             víni - válaszolék.~- És mi az?~- Azt sem tudod? Pisztoly...~-
21 VIII |        idejének, mert... hah, Máté, mi lelte karodat és oldaladat?
22 VIII |            fájni kezdenek sebeim!~- Mi lelt? Szólj, mi bajod?...
23 VIII |           sebeim!~- Mi lelt? Szólj, mi bajod?... Hallgatsz? Miért
24 VIII |                Párbaj? Az istenért! Mi okból?~- Te voltál az oka,
25 VIII |           kõsziklát.~Nem tudom már, mi emlékezteté Rózát, hogy
26 IX   |        tehát nevet is adok neki. És mi elleszünk majd Bettivel,
27 X    |       elámította leányomat... Hanem mi haszna volna ebbõl? Miért
28 XI   |           élni?~- Nem tudom...~- És mi szándéka van önnek? Mit
29 XI   |      kedvesem! - szólék. - Tudod-e, mi volt végszavad hozzám? Azt
30 XI   |          Adj nekem ásót, kapát...~- Mi végre?~- Ne kérdezd, csak
31 XII  |        Hallgatva álltam mellette.~- Mi kell hát? - kérdé ismét.~-
32 XIII |             és ez az egyetlen volt, mi örök egykedvûségemet kissé
33 XIII |          már meg is halt nagyanyád? Mi lett úgy belõled?... Talán
34 XIII |           önt örökös barátságommal. Mi rendkívül összeillünk. Mind
35 XIII |  erkölcsökkel.”~Borunk elfogyott, s mi útnak indulánk. Amint kiléptünk,
36 XIV  |            fácánt és pisztrángot!~- Mi lelt, Gáspár? - kérdém,
37 XIV  |         kérdezesz? Azt kérded, hogy mi lelt? Az lelt, hogy a világ
38 XIV  |             meg hát, ha látod, hogy mi ez?~- Pénz.~- Úgy van, kétségen
39 XIV  |            ember generózus!~- És ez mi? - kérdém, egy kis batyura
40 XIV  |   feledkeztem. Ez a sokévi kamat.~- Mi van abban a kendõben?~-
41 XV   |      Malváziai borba fulladni... De mi az ördög jutott eszedbe,
42 XVII |               No, azon örülök, mert mi is meg vagyunk ám önnel
43 XVII |             nem küldtem semmit...~- Mi okod van tagadni, fiam?~-
44 XVII |          nem értem - válaszoltam.~- Mi rendesen kaptuk a pénzt...~-
45 XVII |         veszem; az ember nem tudja, mi szüksége akadhat... eh,
46 XVII |                Míg az ember gazdag, mi az ördög bánthatná?~- Míg
47 XIX  |       idõkben, tudod, mikor...~- De mi jutott eszedbe? Hát van
48 XX   |   hulladoznak a levelek...~- Mint a mi fejünkrõl a haj - folytatá
49 XX   |          idõ áll, János barátom, de mi megyünk... hátrafelé, mint
50 XX   |          melynek neve sír, és ekkor mi is része leszünk a soha
51 XXII |           legalább keresztapa, vagy mi. Csak így gondolkodtam.~-
52 XXII |      ruháján is vérfoltok voltak.~- Mi történt, fiam? - kérdém
53 XXII |          nem szabad bevárnod...~- S mi mást tegyek?~- Szöknöd,
54 XXII |              ha istened van! Hiszen mi hasznod abból, ha elveszed
55 XXII |       Csakugyan való tehát? Hah, és mi itt henyélünk gyáván, ahelyett,
56 XXIII|           uram - felelt õ -, hiszen mi elvégezzük...~- Nem, János,
57 XXV  |           láttak, nem tudják, ki és mi vagyok, csak így neveznek:~
58 XXV  |         Van-e világ? Nem tudtam én, mi van... csak azt tudtam,
59 XXV  |             van... csak azt tudtam, mi nincs: fiam.~Eladtam mindenemet,
60 XXV  |          ezt meg. Csak János és én; mi ketten valánk élõ lakói.
61 XXV  |            légy... és kérdem tõled: mi nagyobb büntetés e nyomoréknak,
62 XXVII|       szerencséjét megalapítsa.~- S mi módon?~- Könnyû módon.~-
63 XXVII| szerencséjét?... De ha rászed ön!~- Mi hasznom volna belõle? S
64 XXVII|            velem erdei völgyembe.~- Mi ez? - kérdé, amint meglátta
65 XXVII|         tedd. Ennyi pénz és mûhely! Mi az ördögért lennél mesterember,