Rész

 1 III  |           Róza lépett ki.~- Ah, ön itt? isten hozta... - szólt.~-
 2 VI   |            lett volna neked ekkor, itt halnod meg, szegény, szegény
 3 VI   |             hogy teljesítsem, amit itt megtenni elfeledtem. Élni
 4 VII  |            hogy te hiába okoskodol itt elõttem. Határozz helyet
 5 VII  |            legénynek.~Bementünk.~- Itt megálljatok - szólék a szolgáknak. -
 6 VII  |          nem akarsz jõni, mindegy, itt is végezhetek...~- Menjünk
 7 VII  |            Állj ide!~- Isten neki! Itt vagyok.~- Közelebb, közelebb...~-
 8 VIII |       szerelmem nagyságának tanúja itt összezúzott csontom. És
 9 VIII |          tedd ezt. Lásd, a tied is itt van még, és elviszem magammal
10 VIII |       végre távoznia kell tõlem.~- Itt az ideje, hogy menjek -
11 VIII |         kedves volnék isten elõtt: itt hagyna meghalni közeledben...~-
12 XI   |           neveltessék gyermekem.~- Itt van mindenem - szólék Betti
13 XI   |      asszonyom, én elmegyek innen, itt nem maradhatok; talán messzire
14 XI   |        csókoltam fejfáját.~- Tehát itt nyugszol, itt enyészel,
15 XI   |    fejfáját.~- Tehát itt nyugszol, itt enyészel, édes idvességem! -
16 XI   |             és megölelsz, mert még itt is szeretni fogsz. Lehajlok
17 XI   |           ajtót nyitá. - Mit keres itt, uram, ily késõn? Mit kíván
18 XII  |            Hát ez micsoda gízengúz itt? - kiálta föl, amint meglátott.~-
19 XII  |        vagyunk a kocsissal; megfér itt még egy harmadik is. Üljön
20 XII  |          engedném, az istenért?... Itt elõttem jó helye lesz, ni.
21 XIII |     pazarolja kegyeit. Uram, ha én itt csaplár volnék, s ily két
22 XIII |       látni - monda a kocsmáros.~- Itt ez az érdemes barátom fogja
23 XIII |              Igen, én kifizetem... itt van a többinek az ára is.~-
24 XIV  |          nekem, és pénztárnokomnak itt hétezer tortát, ugyanannyi
25 XIV  |           elõttem; ott sötétedett, itt világosodott, és egyikben
26 XV   |         hah!~Tíz év óta nem voltam itt.~Tíz év alatt mennyire megifjodott
27 XVI  |           hogy már más is lakhatik itt, vagy éppen senki sem, ami
28 XVI  |     nyomort átszenvedtem már, s ez itt mégis megdöbbentett, oly
29 XVI  |          szoba régibb lakóit fogom itt találni... Most már nem
30 XVI  |          hol keressem õket, miután itt nem lelém - folytatám szünet
31 XVI  |    folytatám szünet múlva. Rég van itt kegyed?~- Néhány hét óta -
32 XVI  |        lassú hangon.~- S ki lakott itt kegyed elõtt?~- Senki. Betegen
33 XVI  |          rég éhen haltam volna, de itt a szomszédban van egy öregasszony,
34 XVII |           De tudja mit, uram, csak itt marad már?~- Itt; de meddig?
35 XVII |        uram, csak itt marad már?~- Itt; de meddig? Nem tudom.~-
36 XVII |           nem; de jobb helyen lesz itt kegyednél.~S átadám, amit
37 XVII |            minthogy még nem voltam itt, újra eltávozott. Majd visszajön,
38 XVII |            sem hallottam. Csakhogy itt vagy valahára! Óh, milyen
39 XVII |             nem érek rá... társaim itt a mellékszobában már kétségbeestek
40 XVII |        Holnap... azaz ma estére.~- Itt leszek.~És ott lettem pontosan.
41 XIX  |      kerestem õt és kérdezõsködtem itt felõle... de se híre, se
42 XIX  |            jutott eszedbe? Hát van itt valami hiányod?~- Hisz éppen
43 XIX  |             tán valami nem tetszik itt neked vagy nélkülözést szenvedsz...
44 XIX  |         melyre e szavakat vésetém:~ITT NYUGSZIK~A KORHELY JÓSZÍVÛSÉG.~
45 XX   |       tegyék el! Meguntam, mondom, itt mutogatni magamat; azért
46 XX   |           egyszer visszapillanték. Itt nekieresztém csikómat s
47 XX   |          Amint kiindultam délután, itt nem messze utolértem. Õ
48 XXII |         fuss, Bálint, fuss, nehogy itt találjanak, menekülj!...
49 XXII |            végighallgatám, és most itt vagyok... - ezzel végzé
50 XXII |         nekem is halnom kell, mert itt a jelszó: életet életért!
51 XXII |          ön, mert most haladtak el itt vele...~- Kivel?~- Bálint
52 XXII |   Csakugyan való tehát? Hah, és mi itt henyélünk gyáván, ahelyett,
53 XXII |     megnézem: nem álom-e az amirõl itt beszelünk... mert én még
54 XXV  |     fejemen. E huszonhat esztendõt itt töltém a rengetegben, fiam
55 XXV  |           bekövetkezett; úgy állok itt, mint a fa, melynek lehullottak
56 XXV  | Gyermekkorom óta nem imádkoztam... itt önkénytelenül térdre rogytam,
57 XXV  |          Mit mívelsz e fergetegben itt kinn? - kérdé tõlem.~- Akasztani
58 XXV  |      akasztom! - feleltem. - Nézd, itt hever egész mivoltában,
59 XXVI |           vagy a föld alatt... sem itt, sem ott nem fog akkor verni
60 XXVII|             Reszketve lépett be.~- Itt vagyok; most mit tegyek? -
61 XXVII|          Hát aztán?~- Most ásd föl itt a földet.~- Minek?~- Ne
62 XXVII|            juttatá fiamat, azt, ki itt az oszlop alatt fekszik...
63 XXVII|       lekötve tart e helyen; azért itt maradok... de nem mondom,
64 XXVII|     Mindegy; ha már elhoztam, csak itt hagyom, nesze, tedd el.~
65 XXVII|     függött... ezen kötéllel, mely itt van kezemben, melyet, íme,