Rész

 1 II   |       vettem észre magamat, hogy Ternyei szobájában vagyok.~- Barátom! -
 2 II   |     tudom: azon névtõl-e, melyet Ternyei említett, vagy magamtól?~-
 3 II   |       még.~- Hát?~- Csak láttam.~Ternyei egyet pattantott ajkaival,
 4 II   |          Ne légy gyermek - szólt Ternyei -, arcod fehér, mint a bemártott
 5 II   |        Addig van.~- Nincs addig, Ternyei - feleltem -, nincs addig.
 6 II   |         Bocsáss meg, barátom!...~Ternyei Boldizsár nagy úr volt,
 7 IV   |     leány, mondhatom - válaszolt Ternyei -, pompás leány, becsületemre!~-
 8 IV   | lakásodat.~- Lehetetlen! - szólt Ternyei körülnézve. - A patvarba,
 9 IV   |        szûntek aggodalmaim, mert Ternyei maga sem mondta, hogy menjünk
10 IV   |   újsággal lepett meg Róza, hogy Ternyei kezét kérte.~- És te od’
11 IV   |          kártyaasztalnál volt.~- Ternyei Boldizsár! - kiálték, amint
12 IV   |          te meg fogsz betegedni, Ternyei, mégpedig általam, ha tovább
13 VI   |       voltunk, midõn belépett... Ternyei.~- Meg fognak önök bocsátani -
14 VI   |          közöd hozzá? - folytatá Ternyei. - Hiszen az apa te vagy...
15 VI   |       volt. Úgy tetszett, mintha Ternyei toronyóra lett volna, mely
16 VI   |   lehet-e jó férj?... - folytatá Ternyei.~Miattam beszélhetett volna
17 VI   |        van hát, távozom - felelt Ternyei -, de ha nem akarnak önök
18 VI   |         boldog házasságot!~Midõn Ternyei bezárta maga után az ajtót:
19 VII  |          barátom! - kiálta felém Ternyei.~- Ne légy oly szemtelen -
20 VII  |       kötelezve.~- Vívnunk kell, Ternyei; vagy te ölj meg engem,
21 VII  |       õket.~Még azon nap estéjén Ternyei lakására mentem. Magammal
22 VII  |            Itthon urad? - kérdém Ternyei szolgájától.~- Igen - felelt
23 VII  |           szólék a szolgáknak. - Ternyei - folytatám -, jer beljebb
24 VII  | végezhetek...~- Menjünk tehát.~- Ternyei Boldizsár - kezdém a másik
25 VII  |     láttam ily unalmas embert!~- Ternyei Boldizsár, látod e karikást
26 VII  |          szolgáink elõtt, érted?~Ternyei meghökkent, elsápadt.~-
27 VII  |        az örök igazságban, és ez Ternyei halálát kívánja, nem az
28 VII  |         perc múlva elõttünk állt Ternyei segédével.~A keleti láthatár
29 VII  |  Szótlanul közeledénk egymáshoz. Ternyei elényújtá a két kardot,
30 VII  |           A harmadikra elsütjük.~Ternyei görcsösen szorította össze
31 VIII |                            VIII.~Ternyei golyója csak egy oldalbordámat
32 XV   |          Róza... gyermekem és... Ternyei... hah!~Tíz év óta nem voltam
33 XVII |           hogy semmi, semmi, még Ternyei látása sem. Legkevésbé sem
34 XVII |         megházasodtam - folytatá Ternyei -, megházasodtam barátom,
35 XVII |    válnunk kell, barátom - szóla Ternyei -, sietek játszótársaimhoz...
36 XVII |    szakítá félbe töprenkedésemet Ternyei.~- Semmin, semmin... mehetünk.~
37 XVII |             elvesztettem mind!~- Ternyei - szólék hideg kétségbeeséssel -,
38 XVII |         hideg kétségbeeséssel -, Ternyei, nincs nálam több pénz...
39 XVII |   egyhuzomban. Ekkor fölkeltünk. Ternyei kereste kesztyûjét, és nem
40 XVII |          föl.~- Valóban - felelt Ternyei, s átvette a maga kalapját,
41 XVII |      távozni akart.~- Egy szóra, Ternyei - szólék én hozzá -, egy
42 XVII |    szólék én hozzá -, egy szóra. Ternyei Boldizsár; te elraboltad
43 XVIII|     vagyok-e én?~Így elmélkedém.~Ternyei pedig szûkölködött, ínségre
44 XIX  |        voltam; így magamra nézve Ternyei elnyert vagyonát akár vízbe
45 XXIII|      huszonkét évvel a párbajban Ternyei lõtt meg engemet.~János
46 XXIV |          el mindenét, kinek neve Ternyei Boldizsár. - - Andorlaki
47 XXV  |           Nem tudtam én: ki az a Ternyei? Van-e Ternyei a világon?
48 XXV  |           ki az a Ternyei? Van-e Ternyei a világon? Van-e világ?
49 XXV  |         tudomást a Ternyeiekrõl. Ternyei neje és egyik gyermeke rég
50 XXV  |     miatta imádkoztam naponként.~Ternyei Boldizsár volt.~Nem kopaszodott
51 XXV  |       Mindenkinek szívesen, csak Ternyei Boldizsárnak nem! - válaszolék.~-
52 XXV  |            Kelmed ismer engem?~- Ternyei Boldizsárt ne ismerné Andorlaki
53 XXV  |         hogy az rögtön kifutott. Ternyei fájdalmában elbõdült, mint
54 XXV  |        Akasztani fogok, barátom; Ternyei Boldizsárt akasztom! - feleltem. -
55 XXV  |    kínját, s így szólék hozzá:~- Ternyei Boldizsár, megelégszem most
56 XXVII|  múltával fölkeresém védencemet, Ternyei unokáját. Szállása csinos
57 XXVII|         Midõn újra meglátogattam Ternyei unokáját, pompás szobákon
58 XXVII|                               És Ternyei unokája elkezdett kártyázni,
59 XXVII|    kezdtem, jött hozzám utoljára Ternyei unokája, s nagyobb levertséggel,
60 XXVII|        Egy ember lógott rajta...~Ternyei unokája...~Magamagát kötötte
61 XXVII|         nem Róza sírjához, hanem Ternyei Boldizsáréhoz; és így szólék:~-
62 XXVII|  Boldizsáréhoz; és így szólék:~- Ternyei Boldizsár, hallod-e hangomat?