Rész

 1 I    |        Úgysem élhetek már soká. Öreg vagyok, nagyon öreg. Hetvenéves.
 2 II   |              hogy Ternyei szobájában vagyok.~- Barátom! - kiálték föl.~
 3 II   |             könnyeztem; ugye, bolond vagyok?~- Ha magad nem mondod is,
 4 II   |         felelt õ.~- Hidd el, hogy az vagyok, bolond, õrült... de ha
 5 II   |           ily szegény is, mint magam vagyok.~- S mennyire vagytok már?~-
 6 III  |              unatkozom; csak egyedül vagyok.~- Tartok tõle, hogy jelenlétemben
 7 III  |              én igen rossz mulattató vagyok... nagyon keveset szoktam,
 8 III  |            hogy találkoztunk, a tiéd vagyok. Sõt többet mondok. Neved
 9 III  |             adnák?~- Mert én szegény vagyok...~- Hisz õk sem igen gazdagok...~-
10 IV   |            könnyeidet, Rózám, de nem vagyok rá érdemes! - S kezét tetéztem
11 IV   |          igen természetes; én gazdag vagyok, te szegény. És meggondoltad-e
12 VI   |           jár az idõ; és boldogtalan vagyok néhány század... vagy csak
13 VII  |        sorából!~- Mily szívesség! Le vagyok kötelezve.~- Vívnunk kell,
14 VII  |           bujdostam el, hanem otthon vagyok... a sírban, melynek helyét
15 VII  |           amit akarsz. Mindenre kész vagyok. Mint csináljak?~Kivontam
16 VII  |          Állj ide!~- Isten neki! Itt vagyok.~- Közelebb, közelebb...~-
17 VIII |            hogy párbaj következtében vagyok beteg.~Egyszer késõ este
18 X    |          valóban meglepett; kíváncsi vagyok tudni okát.~- Azért, hogy
19 XI   |           Csitt, ne kiálts... én nem vagyok haramja... jõj ki, és meg
20 XI   |            meg fogod látni, hogy nem vagyok az. Jõj ki, jó ember, kérlek,
21 XI   |                   Nem, nem igaz, nem vagyok zsivány, nincs töltött fegyverem,
22 XI   |        ijeszteni akartalak. De õrült vagyok, ember, úgy nézz a szemembe,
23 XI   |          nézz a szemembe, hogy õrült vagyok, és az õrülteknek óriás
24 XII  |           történetét; olyan kíváncsi vagyok rá...~- Ha csak e föltétel
25 XII  |   kíváncsiságom. Hanem, igaz, én nem vagyok asszony; leány vagyok...
26 XII  |            nem vagyok asszony; leány vagyok... tehát ne szólítson asszonynak.~-
27 XII  |              Az biz én, lássa, leány vagyok - folytatá. - Már asszonynak
28 XII  |      Válogatok is. Az igaz, hogy nem vagyok olyan boldog, mint mikor
29 XIII |         fölötte sajnálom, mert az én vagyok.~- Örülök... tessék velem
30 XIV  |       elfeledtem hogy én hitelezõ is vagyok, és éppen ennek a hitelezõje.
31 XV   |                Azt álmodtam, hogy én vagyok az az angol herceg, kinek
32 XVI  |               Óh, nagyon boldogtalan vagyok, a legboldogtalanabb a világon.
33 XVII |             könnyezve örömében.~- Én vagyok atyád, fiam, én! - mondám,
34 XVII |        nagyanyja elhallgatott. - Meg vagyok veled elégedve...~- Meg?
35 XVII |             nagyon becsületes helyen vagyok... hanem még ma fölmondom
36 XVII |            pedig tudja, hogy az elsõ vagyok az iskolában.~- Az elsõ
37 XVII |             pedig mégis csak az elsõ vagyok. Ugyan haragusznak is ám
38 XVII |           fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek sem adósa. Mikor
39 XVII |        kétségbeestek eddig, hogy nem vagyok ott, mert nélkülem a kártya
40 XVII |             a legboldogabb családapa vagyok... éjjel, nappal kártyázok!~-
41 XIX  |              én valóban pénztárnokod vagyok... és ezentúl már igazán
42 XIX  |             egészet. Két hét óta ura vagyok száz- és százezer forintnak...~-
43 XX   |             én. Én negyvenhárom éves vagyok.~- Hát Bálint úrfi?~- Egy
44 XX   |        tüzesen. - Már huszonegy éves vagyok, s még csak tíz párbajom
45 XXII |             származású...~- Én is az vagyok...~- Tehát nem ellenzenéd,
46 XXII |         Kegyelmezz, Bálint, ártatlan vagyok; szeretlek; ne öld meg,
47 XXII |          végighallgatám, és most itt vagyok... - ezzel végzé fiam.~-
48 XXII |             még most is a’ hiszemben vagyok, hogy csak álom...~Fölszaladtam
49 XXIV |            hallottad. Én azon koldus vagyok, kit fiad a sárból emelt
50 XXIV |             az utcán; én azon koldus vagyok, kinek leányát szerette
51 XXIV | kétségbeejtse fiadat; én azon koldus vagyok, ki egykor nagyúr volt,
52 XXV  |              negyvennégy éves valék. Vagyok pedig most hetvenéves, s
53 XXV  |         láttak, nem tudják, ki és mi vagyok, csak így neveznek:~Az erdei
54 XXVI |           tíz esztendeje, hogy magam vagyok, egyes-egyedül.~A fiamé
55 XXVII|           napra.~- Igen, de munkában vagyok.~- Hagyja ott munkáját.~-
56 XXVII|            belõle? S látja, hogy nem vagyok már gyermek...~- Azt jól
57 XXVII|           Reszketve lépett be.~- Itt vagyok; most mit tegyek? - kérdé.~-
58 XXVII|    nagyapáddal?~- Ön Andorlaki?~- Az vagyok.~- Hallottam, de nem sokat.~-
59 XXVII|               és a legboldogabb férj vagyok.~- S hol nõd?~- A konyhában.~-
60 XXVII|              hangomat? Halld meg, én vagyok, Andorlaki Máté!... Te akasztófára