Rész
1 I | megelégszem eddigi jóságoddal.~Jó vagy te, jó.~Dicsértessék
2 I | jóságoddal.~Jó vagy te, jó.~Dicsértessék a te neved
3 II | részt az én örömemben...~- Jó fiú, hisz eddig még azt
4 II | kegyelettel viseltetned iránta.~- Jó, ne félj, nem lesz rám panaszod...
5 IV | amint megláttam õt.~- Ah, jó estét, barátom! - idvezelt
6 IV | végtelen baj? Elnézhetnéd-e jó lélekkel, hogy azon asszony,
7 IV | akarok semmit hallani...~- Jó; hát csak azt adom tudtodra...~-
8 VI | örömed, mi? Pedig aki nem jó apa, vajon lehet-e jó férj?... -
9 VI | nem jó apa, vajon lehet-e jó férj?... - folytatá Ternyei.~
10 VII | talál valahogy odaveszni, jó uram?~- Ha én veszek oda?
11 VII | lesz; megérdemled, mindig jó fiú, hû cselédem voltál.
12 VII | el a sírást. Ne könnyezz, jó fiú. Ez mind csak mesebeszéd
13 VII | bágyadt világánál. Szegény jó fiú! Könnyezve aludt el,
14 VII | magyarázni akarjuk, én éppen jó jelnek tartom. Lásd, az
15 XI | részét legalább - unszolt a jó asszony.~- Megtartottam
16 XI | Jancsi. Adjon isten neked jó gazdát, mert megérdemled.~-
17 XI | egyszerre érték azt. Már jó messze haladtam az utcán,
18 XI | valami. No, isten áldjon meg, jó fiú.~- Isten önnel, isten
19 XI | kelhetnek föl, csak éjfélkor. Jó, be fogom várni az éjfélt,
20 XI | hogy nem vagyok az. Jõj ki, jó ember, kérlek, kényszerítlek,
21 XII | Azonkívül így szólított meg jó gazdám:~- Nézze csak, úgy
22 XII | istenért?... Itt elõttem jó helye lesz, ni. Így. Most
23 XII | vacsoráravalója, ugye? Vagy ha van, jó lesz reggelire... Tegye
24 XII | hiszen oly hû szeretõ!~A jó leány kezembe nyomta az
25 XIII | De, a mennykõbe is, ily jó barátok, és önözzük egymást!
26 XV | az elsõ szerencse ritkán jó; hanem a példabeszéd még
27 XV | bona...~- Úgy van... de ha jó, nagyon jó!~- Hm, és mennyit
28 XV | van... de ha jó, nagyon jó!~- Hm, és mennyit nyertél?~-
29 XVI | nagy volt.~- Megbocsásson, jó asszony, hogy háborgatom -
30 XVII | Most legközelebb is...~És a jó öreg nem gyõzte elõszámlálni
31 XVII | Hát hogy mondjam?~- Te!~- Jó. Hát nem önnel, hanem veled.~-
32 XVII | elérzékenyedve.~- Uram, édes jó uram! - kiálta föl õ még
33 XVII | szorítottam.~- Oh, ön most is oly jó, mint azelõtt volt! - szóla
34 XVII | mindnyájan nekem esnek! - szólt a jó fiú, csaknem kétségbeesve. -
35 XVII | amit tettem. Aztán mindig jó fizetésem volt; most is
36 XVII | örülök. Ajánlom magamat. Jó egészséget, úrfi, aztán
37 XVII | és idenyújtá kezét.~- A jó isten hozott, régi kedves
38 XVII | hogy kölcsönözött pénzzel jó játszani. Most én is tapasztaltam.
39 XIX | az az ember?~- Éppen oly jó, igaz barátom, mint te vagy...~-
40 XIX | homályos idõk jártak...~- Hát jó ruhádat hova tetted?~- S
41 XIX | Mint hajdanában?~- Ama régi jó idõkben, tudod, mikor...~-
42 XIX | az anyám méhében oly jó dolgom nem volt, annak kebelében,
43 XXII | édes fiam!~- Oh, milyen jó vagy...~- Csak apai kötelességemet
44 XXII | közbe János -, mint örülne a jó öreg, isten nyugtassa meg!...
45 XXII | nem is jutottál eszembe. Jó. Megyek. Lovat kell nyergeltetni,
46 XXII | szólhattam volna? Azt-e, hogy:~- Jó estét!~Leültem melléje.
47 XXII | Ilyen a földi igazság. Jó lélekkel mondhatom: amennyi
48 XXII | eszemet?~- Csillapuljon, édes jó uram! - esedezett János.~-
49 XXV | állva az oszlop mellett, jó és rossz idõben, télen és
50 XXV | keresek a zivatar elõl, isten jó nap’! - szóla belépve.~-
51 XXVII| csak jõjön.~- Messzire?~- Jó távolra.~- Sok idõre?~-
52 XXVII| egy igen derék leánykát!~- Jó. Azt vedd el. A házasság
53 XXVII| mindenkor szívesen látom önt?~- Jó. Légy boldog. Isten veled.~-
54 XXVII| hasonlót illet. Egyébiránt jó volt kezdetnek, hogy meggazdagodásod
55 XXVII| életnek közepette?~- Igen jó volna ez, bátyám - felelt
56 XXVII| nem vett. Az akasztófától jó darabra egy bokorban húztam
|