Rész
1 XVII | ki hozta?~- Az a pimasz János, aki mindig ingerkedik velem -
2 XVII | velem - szólt fiam.~- Melyik János?~- Ez ni, aki éppen most
3 XVII | forintocskát...~- Hazugság biz az, János - szólalt föl fiam -, mert
4 XVII | készül.~- Ej, az a cudar János! - kiáltá utána fiam. -
5 XX | is volna Jánossá lenned. János barátom, nézd csak, semmi
6 XX | fejünkrõl a haj - folytatá János.~- Egykor - tevém hozzá -,
7 XX | sárgák.~- Egykor - szóla János -, egykor fekete volt hajunk,
8 XX | eljár az idõ!~- Az idõ áll, János barátom, de mi megyünk...
9 XX | lábát, melyek reszkettek. János is odajött az ablakhoz,
10 XX | elpusztított - jegyzé meg bölcsen János.~Fiam leugrott a lóról,
11 XX | áldja meg? - dorgálá õt János.~- Ismét lecke, János? Ismét? -
12 XX | õt János.~- Ismét lecke, János? Ismét? - szólt fiam. -
13 XX | tudom én azt már - felelt János -, hogy önön nem fog semmi
14 XX | történik meg! - vágott szavába János.~- Meglehet - folytatá fiam -,
15 XX | ereszteném.~- Jól van hát - szólt János -, csak gyötörje ezután
16 XX | volna már ön paripának, János.~- Könnyen beszél, hogy
17 XX | ilyen vén...~Ezt felelte János, de nem jól jövendölt, mert
18 XX | gondolni is. Ön mosolyog, János?... Istenemre mondom, ha
19 XX | angyalokat a leányoknál. Mondom, János, ha meglátná ön õt, hát
20 XX | Ejnye be cifra! - kiálta föl János. - Még megérem, hogy versekben,
21 XX | hó! Most jut eszembe... János gazda, hova is tette a minapában
22 XX | a kardok megint? - kérdé János elijedve.~- Hát minek a
23 XX | szerelmére - jajdult föl János. Már ismét párbaj.~- Ismét?
24 XX | még párbajban vész el...~János ismét jövendölt, de ismét
25 XX | büntethetem. De ne féltsen engem, János bácsi; élet-halálra senkivel
26 XX | kötözködött megint? - kérdé János.~- Ej, e szót ne használja -
27 XX | megválasztásához - mentegetõzék János -, csak azt akartam kérdeni,
28 XXII | nagyanyja - szóla közbe János -, mint örülne a jó öreg,
29 XXII | úrfi, Bálint úrfi...~- Nos, János? - kérdé fiam.~- Mondanék
30 XXII | Mondanék valamit...~- Mit, János?~- Valamit...~- Csakhogy
31 XXII | meg, úrfi?~- Dehogy sért, János, hogy sértene ön engemet?
32 XXII | Nagyon jól gondolkodott, János - felelt fiam -, becsületére
33 XXII | rá? Nagyon csalatkozott, János gazda!~- És gondolt már
34 XXII | messze jár az esze - szólt János hamis mosollyal.~Fiam elsietett
35 XXII | még tízet nem bírna ki.~János néma kétségbeeséssel hallgatta
36 XXII | Nyergelve van - szóla János belépve.~- Imhol e pénz,
37 XXII | késni, úrfi! - inté fiamat János.~Elváltunk egymástól...
38 XXII | magamat, s bemenék fiamhoz. János volt nála, sírt és imádkozott...
39 XXII | sétáló õr hangos lépteit és János keserves zokogását hallám.
40 XXII | hallgatóztam...~Semmi nesz.~János széken ült, két tenyerében
41 XXII | nem képzelõdés - válaszolt János -, ez való; és a zajt is
42 XXII | édes jó uram! - esedezett János.~- Mondd hát, hogy hazudtál,
43 XXII | ámen!~Lerogytam volna, ha János meg nem tart.~- Te, barátom -
44 XXIII| mi elvégezzük...~- Nem, János, e szent munkához senkinek
45 XXIII| Ternyei lõtt meg engemet.~János segítségével levettem fiamat...
46 XXIII| uram, eltette ön - felelt János.~- Úgy jól van! - mondám,
47 XXV | számolhatnék én - felelt János -, micsoda örömre számolhatnék
48 XXV | le nem fektet az éhhalál.~János velem jött. Lehánytam fényes
49 XXV | látogatta ezt meg. Csak János és én; mi ketten valánk
50 XXV | faluba jártunk, hol én, hol János, élelemszerekért. Nem sok
51 XXV | megnyílt az ajtó; de nem János jött be, hanem egy ember,
52 XXV | kötélért. Amint visszaértem, János jött a hegyen lefelé.~-
53 XXV | Megállj, Máté! - szólt János, megragadva kezemet. - Megállj,
54 XXVI | XXVI.~Utolsó barátom, János, tán csak azért élt eddig,
55 XXVI | egyes-egyedül.~A fiamé mellé ástam János sírját; ott nyugszik mellette,
56 XXVII| felnõjön; az évek haladtak, s János halála után mintegy hat
|