Rész
1 II | bámultam. Úgy tetszett, mintha ezt észrevette volna... mert
2 II | kérdé õ.~- Barátom!~- Ezt már hallottam; tovább?~-
3 II | ilyet: fáj.~- No, hiszen ezt csak a szerelemre nézve
4 II | Keserû kezdesz lenni, pedig ezt nem érdemlem tõled; avagy
5 III | szótalan, holott máskor... ezt jóra magyaráztam. Kétségbeesett
6 III | szeretned kell engemet... oh, ha ezt nem reméltem, nem tudtam
7 IV | szegény. És meggondoltad-e ezt Máté, hogy szegény vagy?
8 V | vállamra hajtá fejét és ezt súgtuk egymásnak:~- Holnap
9 VI | Fájdalom, hogy leányé.~És ezt hallanom kellett!~Róza felém
10 VII | hasonlók elõtt meggyaláztál, ezt föl sem vettem; de szolgák
11 VII | szoktam tartani... hisz ezt már te is tapasztaltad...~-
12 VII | elbujdostam; s úgy kell, hogy ezt gondolja. Gyilkosomon kívül
13 VII | Üres.~- Elhiggyem-e ezt?~- Mindegy, akár hiszed,
14 VIII | nem mertem remélni. Ha én ezt akkor tudtam volna, ha bizonyos
15 VIII | Rózám! - mondám én.~- Tedd ezt, kedvesem, tedd ezt. Lásd,
16 VIII | Tedd ezt, kedvesem, tedd ezt. Lásd, a tied is itt van
17 VIII | eltakarja kopasz homlokomat, ezt a szélvészes tenger habjaitól
18 X | Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük viselni?”...
19 X | megcsókolhassam azt!... Ezt remélte leányom; de mint
20 XI | Nem, ön nem mondhatja ezt komolyan - szakíta félbe
21 XI | Hogy el ne futhass. Add ide ezt a kulcsot, ha mondom. Így.
22 XII | hajadonfõvel ne járjon, hát tegye ezt a fejébe. Egy kicsint rosszacska
23 XII | maradványa lógott. Levettem ezt, és nyakamba akasztottam.
24 XII | szegénységben sem adta el ezt a gyûrût!... Már sokszor
25 XII | lesz reggelire... Tegye el ezt a csekélységet...~Egy aranyat
26 XII | vegye el már, tegye meg ezt a kis szolgálatot az én
27 XIII | lesz annyi emberség, hogy ezt megtegye velünk, mit gondol
28 XIII | kocsmáros úr, áldja meg ezt az üveget.~- S ki fizeti
29 XIV | mint:~- Pénztárnokom!~Aki ezt hallotta, s végignézett
30 XIV | szemünk megkíván. Látod ezt?~- Látom.~- Mondd meg hát,
31 XIV | reggelig elnyelhetjük-e ezt a kincset? Én kétségbeesem
32 XIV | azután én. Aztán... - s ezt súgva mondá... -, aztán
33 XIV | Oly jólesett szememnek ezt látnia, mint a börtönébõl
34 XV | hogy álmamat kérdezed? Még ezt soha nem tetted.~- Csak
35 XV | Hát miért is nem mondtad ezt elõbb? Tán már eddig is
36 XV | kell gyermeked számára: ezt felelte, s mindenütt, ahol
37 XVI | szegénység húzta meg magát. Ezt fölkeresni elsõ gondom volt.
38 XVI | Elrémültem, amint benyitva ezt láttam. Eszembe sem jutott
39 XVI | leroskad a ház; én remélem ezt, s vajha teljesülne reményem.~-
40 XVI | világon. Hányan mondják ezt magokról! Ha engem látnának,
41 XVI | szakadt ki keblébõl, mely ezt megrepeszteni látszék. Szemei
42 XVII | gyermekemnek, mikor hálálhatom ezt meg?~Jancsi bámulást akart
43 XVII | csekélység meg sem érdemli ezt a szép nevet, uram! Már
44 XVII | Hanem majd visszakapja ezt busásan...~- De most én
45 XVII | a harmadik... de hiszen ezt sem érdemlik meg igazság
46 XVII | s kárörömmel mondám:~- Ezt nagyon jól tudom Boldizsár,
47 XVII | Az õ helyében magam is ezt cselekedtem volna. Mit a
48 XVII | És te is megokosodtál? Ezt örömemre válik hallani.
49 XX | fejét, hogy csigázza agyon ezt a csikót is, mint már oly
50 XX | lesz még ön is ilyen vén...~Ezt felelte János, de nem jól
51 XX | Úgy! Hisz az úrfi mindig ezt mondja, valahányszor megérkezik
52 XX | ilyet még soha nem láttam.~- Ezt sem elõször mondja már az
53 XXII | Hanem hát azt hiszi, hogy ezt szó nélkül meg sem fogtam
54 XXV | völgybe, senki nem látogatta ezt meg. Csak János és én; mi
55 XXVII| ismét bosszút állani; s ezt úgy teszem, hogy e pénzzel
56 XXVII| biztosítani akarom jövõdet. Ha ezt elköltöd...~- Óh, dehogy
|