Rész
1 I | magas a te lakásod, oh, isten!~Huszonhat esztendeig röpült
2 II | tisztán kerül ki a lélek az isten kezébõl.~Rózától Ternyeihez
3 III | lépett ki.~- Ah, ön itt? isten hozta... - szólt.~- Kívántam
4 IV | mondok... mit cselekszem. Isten veled!~Eszeveszetten rohantam
5 VI | keresztelõhöz! - mondám.~- Ej, az isten szent szerelmeért, hogyne
6 VI | hallani, majd látni fognak. Isten önökkel, uraim és hölgyeim.
7 VI | önökkel, uraim és hölgyeim. Isten veled, Máté barátom, boldog
8 VI | útnak indultam, és jártam, isten tudja, hol, és gondolkodtam,
9 VI | tudja, hol, és gondolkodtam, isten tudja, mit, csak utolsó
10 VI | nincs min rágódnia többé!... Isten hozzád, világ!~És mentem
11 VII | Ternyeihez, mint fiamhoz.~- Isten hozott, édes barátom! -
12 VII | visszajövök.~- Hm, meglehet. Adja isten.~Magyarázatom nagyon megnyugtatta
13 VII | Ne fecsegj. Állj ide!~- Isten neki! Itt vagyok.~- Közelebb,
14 VIII | szeretném. Ha kedves volnék isten elõtt: itt hagyna meghalni
15 X | võlegénye egy más hölgynek. Az isten nem engedheté, hogy éppen
16 X | Csak óhajtom tudni...~- Ah, isten áldja meg önt érte, uram!~
17 XI | Több nem kell, majd ád az isten. Éljen boldogul, asszonyom,
18 XI | visszatérek minden bizonnyal. Isten önnel. Isten veled, szegény
19 XI | bizonnyal. Isten önnel. Isten veled, szegény kisfiam,
20 XI | hangzik-e vagy sem? Tehát isten veled, Bálintom, kisfiam,
21 XI | veled, Bálintom, kisfiam, isten veled. Ha megtanulsz beszélni:
22 XI | ma egymást, Jancsi. Adjon isten neked jó gazdát, mert megérdemled.~-
23 XI | kezedet, hadd szorítsam meg. Isten veled!~Megragadta kezemet,
24 XI | lesz belõle valami. No, isten áldjon meg, jó fiú.~- Isten
25 XI | isten áldjon meg, jó fiú.~- Isten önnel, isten önnel!~S mentünk,
26 XI | jó fiú.~- Isten önnel, isten önnel!~S mentünk, én elõre,
27 XI | elolvasám nevét... tudja isten, oly jólesett azt olvasnom.
28 XII | mint Golgotán, mikor az isten fia feszíttetett meg. Lelkem
29 XII | én végre -, áldja meg az isten kegyedet...~- No, ha már
30 XII | nem maradhat, hát menjen isten hírével; hanem tán nincs
31 XII | el, ha kérem. Ád még az isten nekem. Lássa, én már több
32 XIII | az öné az elsõség... de isten segítségével még majd én
33 XIII | helyette, hogy te... mit?~- Isten neki! - szólék vállat vonva -,
34 XIV | rongyházi leszek. Tudja isten, e gondolat oly keserûnek
35 XVII | Tehát gúnyol?~- Mentsen isten...~- De én nem küldtem semmit...~-
36 XVII | beszéljen már, úrfi, az isten is áldja meg! - korholá
37 XVII | reggel látni fogjuk egymást. Isten önnel. Isten veled, Bálint
38 XVII | fogjuk egymást. Isten önnel. Isten veled, Bálint fiam... de
39 XVII | teremtés!... De jól járt, isten nyugtassa meg.~- Gondoskodjék,
40 XVII | idenyújtá kezét.~- A jó isten hozott, régi kedves barátom! -
41 XIX | szilárd jelleme, barátom!~- Isten neki! Tedd, amit akarsz,
42 XXII | mint örülne a jó öreg, isten nyugtassa meg!... Hanem,
43 XXII | vétkezhetik annyira, hogy az isten két élettel büntesse meg.
44 XXV | égre néztem és könyörgék:~- Isten! Ne vedd el addig életemet,
45 XXV | keresek a zivatar elõl, isten jó nap’! - szóla belépve.~-
46 XXVII| Elveszem, elveszem!~- Most isten veled. Amint mondám, ha
47 XXVII| önt?~- Jó. Légy boldog. Isten veled.~- Isten önnel, isten
48 XXVII| Légy boldog. Isten veled.~- Isten önnel, isten önnel... köszönöm...
49 XXVII| Isten veled.~- Isten önnel, isten önnel... köszönöm... köszönöm...~
50 XXVII| lottérián vagy akárhol. No, isten veled. - - -~Néhány hónap
51 XXVII| Fölugrott és karjaimba rohant.~- Isten hozta, kedves... bátyám;
52 XXVII| inkább légy, mint zsugori. Az isten szerelméért, õ nejével fõzet!
53 XXVII| mert ön segítsége nélkül, isten tudja, lett volna-e valaha
54 XXVII| magunké. Azonban mennem kell. Isten veled. Tehát, amint mondám,
55 XXVII| néhány napja, hogy meghalt, isten nyugtassa meg.~- Mit? -
|