Rész
1 II | boldogsága is. A boldogság igen rövid, az átok igen hosszú
2 II | boldogság igen rövid, az átok igen hosszú volt... kis lángocska
3 II | Még semennyire.~- Ez nem igen sok. De beszéltél vele?~-
4 II | éppen az én ízlésem.~- Igen? Hát ha még látnád!~- Remélem,
5 III | Óh, miért?~- Mert én igen rossz mulattató vagyok...
6 III | ellenkezõt tapasztaltam: Róza igen beszédes volt. De nyilatkozatán
7 III | beszéltünk-e valamit?... De igen, emlékezem, hogy õ így szólt
8 III | vagyok...~- Hisz õk sem igen gazdagok...~- Éppen azért...~-
9 IV | szülõi pedig hozzám. Ez igen természetes; én gazdag vagyok,
10 VI | Hiszen az apa te vagy... igen, barátom, a kis Betti egy
11 VI | magamhoz jöttem, s szólék:~- Igen, ez elég magyarázatul, és...
12 VI | Minek? Hát nem vagyok-e apa? Igen, élni fogok, élni gyermekemnek,
13 VII | kérdém Ternyei szolgájától.~- Igen - felelt az.~- Jer be velem,
14 VII | karomat vagy orromat... igen... tehát... víni fogok.
15 VII | arca éledni kezdett.~- De igen.~- Nos?~- Mindenesetre vívunk;
16 VII | Pisztoly...~- Pisztoly?~- Igen.~- Nálam nincs pisztoly...~-
17 VII | Mit? Egymás mellõl?~- Igen.~- Hogyan?~- Csak úgy szépen,
18 VIII | Fátyol? Tehát hölgy?~- Igen, uram.~- Hölgy? Hm; bizonyosan
19 IX | veszem Bettit, gondolkodám, igen, fiam kedveért. Nekem nem
20 IX | és megcsókolám... ajkam igen hideg lehetett, oly hideg,
21 X | leány! - sóhajték én.~- Igen, nemeslelkû leány, és ön
22 X | kétkedõ, keserû mosollyal.~- Igen, jóvá tettem volna - feleltem. -
23 XI | fogok-e imádkozni, de ha igen, hadd tudjam imádságomba
24 XI | utóbbiból.~- Viszi ön?~- Igen, viszem.~- De hova?~- Azt
25 XI | roskadozó sírhalmon ült egy igen öreg, szegény asszony, ki
26 XII | jólesett utána az álom!~Másnap igen késõn ébredtem föl. Mire
27 XII | leánytól kapta... ugye?~- Igen, attól - válaszolék -, ha
28 XIII | Hiripi Gáspár.~- Ah, ön igen kegyes...~- Csak igazságos,
29 XIII | Ekképp folytatá beszédét:~- Igen, uram, ön megszégyenített
30 XIII | utóbbiakhoz tartozni...~- Ez igen szép - feleltem -, de mindeddig
31 XIII | nyelvet?~- Meglehetõsen.~- Igen? Hah!... E csárda meg nem
32 XIII | letettem hivatalomat, igen, letettem; azt ne gondolja
33 XIII | szólott Hiripi reám mutatva.~- Igen, én kifizetem... itt van
34 XIV | én kezembe adta. Nem is igen szólított másként, mint:~-
35 XVI | semmi más nem volt alatta, s igen ócska, kopott ruhájával
36 XVI | Számolhat kegyed hálámra!~- Igen? Tehát lesz, aki el fog
37 XVII | merõn, lelkesen nézve rám.~- Igen, kisfiam, õ az! - szólott
38 XVII | már nem kell semmi... Vagy igen: temetés.~- Meghalt?~- Meg.
39 XVII | én karjaimban tölté...~- Igen? - kérdé, annyira sem indulva
40 XVII | ablakának egy tábláját. - Igen? Nálad tölté utolsó éjszakáját?
41 XVII | s néhány nap múlva egy igen jómódú leányt vezettem az
42 XVIII| mint az önnön magáé.~Soká, igen soká nem találkoztam vele.~
43 XIX | említé...~- Az én nevemet?~- Igen, az önét és valami Gvadányit
44 XIX | kétségbeestél? Én pedig elkárhoztam, igen, elkárhoztam! Mert azóta
45 XIX | ott, amint hallottam...~- Igen, mert akkor még józan voltam
46 XXII | szépségben. És szülõi is igen becsületes emberek, az öreg
47 XXV | Az élet! - válaszoltam. - Igen, az élet. Élni hagyom õt.
48 XXVII| idõre?~- Vagy egy napra.~- Igen, de munkában vagyok.~- Hagyja
49 XXVII| Fiam”... az ön fia?~- Igen, az én fiam, kit a te nagyapád,
50 XXVII| nincs is helyén az eszem. Igen, úr leszek... hanem megházasodom.~-
51 XXVII| valakit?~- Választottam... egy igen derék leánykát!~- Jó. Azt
52 XXVII| Nõd készíti a vacsorát?~- Igen.~- Szerencsétlen ember!
53 XXVII| úri életnek közepette?~- Igen jó volna ez, bátyám - felelt
54 XXVII| föl. - Meghalt nagyapád?~- Igen, meg.~- Hah!... Béke hamvaira...
55 XXVII| alatt...~- Az akasztófa?~- Igen, ott van, jól megérts: az
|