Rész
1 II | már rég meg nem õrültem. Hanem, Boldizsár barátom, te nem
2 III | akkor nem voltak redõk, hanem haj volt, s melyen most
3 III | s melyen most nincs haj, hanem redõk vannak.~ ~
4 VI | hebegém.~- Engem nem? Hanem hát mást, ugye?... S mint
5 VII | gyávaságból kerülöm a párbajt, hanem elvbõl.~- Ismerjük az ilyen
6 VII | esedezõ lett.~Nem feleltem, hanem megragadtam fülét, s vonni
7 VII | Oh, ezer örömmel!... Hanem hátha ön talál valahogy
8 VII | fiú, hû cselédem voltál. Hanem, igaz, úgy temess el, hogy
9 VII | hogy nem bujdostam el, hanem otthon vagyok... a sírban,
10 VIII | tudhatja, hol fogják eltemetni. Hanem, ha megtudod, hol takarítottak
11 IX | mint lángoló szeretõpár, hanem mint békés szomszédok...
12 IX | világítnak és egymást melegítik; hanem mint két halom, melyek egy
13 X | elámította leányomat... Hanem mi haszna volna ebbõl? Miért
14 XI | kértem.~- Jól van, köszönöm. Hanem megállj, add ide ezen ajtónak
15 XII | ingerelve kíváncsiságom. Hanem, igaz, én nem vagyok asszony;
16 XII | asszonynak kellene lennem, hanem szeretõm megcsalt, elhagyott,
17 XII | hogy valódi neve Juci, hanem mióta új életpályára lépett,
18 XII | hát menjen isten hírével; hanem tán nincs is vacsoráravalója,
19 XIII | láttam, hogy az nem vizes, hanem véres. Odamentem a legközelebbi
20 XIII | õket egy hétig és ingyen. Hanem ebben a kocsmárosban nehezen
21 XIII | mentébe, nem is járt gubába, hanem kék mentébe, õ egy esküdtnek
22 XIII | palackot hozott elénk.~- Hanem, Gáspár barátom - szólék -,
23 XIV | örömedben?~- Nem.~- Én sem. Hanem képzeld, hogy jutottam e
24 XV | azaz nem is Gvadányi, hanem a kártyások mit mondanak?
25 XV | elsõ szerencse ritkán jó; hanem a példabeszéd még tovább
26 XV | forint... eh, csak álmodom, hanem az igaz, hogy majd olyan
27 XVI | ismerõsbeknek tetszenek vonásai; hanem emlékezetem rossz kéngyertya,
28 XVII | Te!~- Jó. Hát nem önnel, hanem veled.~- És miért?~- Hogy
29 XVII | becsületes helyen vagyok... hanem még ma fölmondom a szolgálatot.~-
30 XVII | szamár füle is csiklandós. Hanem majd visszakapja ezt busásan...~-
31 XVII | szándékoztam tulajdonképp; hanem már csak beszólok, mondok,
32 XVII | sürgetõs dolga lett volna, hanem mert látta, hogy fiam nagyanyja
33 XVII | hordja neki a süteményeket. Hanem azért Tóni mégiscsak a második,
34 XVII | nem tudnak megbosszulni, hanem azt kérdik: „Hol van apád,
35 XVII | láttuk egymást, mindent! Hanem most, fájdalom, nem érek
36 XVII | hogy ez a Róza nõm lett? Hanem házasságunk csak néhány
37 XVII | tehát az õ Achilles-sarka.~- Hanem most már válnunk kell, barátom -
38 XVII | szólalt meg egy játszó -, hanem fele nyereségre...~- Hogyan?~-
39 XIX | fogadtam... nem szolgának, hanem barátomnak; õ házam gondviselõje,
40 XIX | tudom - felelt Jancsi -, hanem amint elesett, az ön nevét
41 XIX | találtad õt, és vezesd ide. Hanem vigy magaddal egy szolgát,
42 XX | mintha nem a jelenben volna, hanem mintha messze múltból elfáradtan
43 XX | szobájában, járkál és nem beszél, hanem emlékeit beszélteti.~Ketten
44 XX | amint kedve tartaná... hanem, hó! Most jut eszembe...
45 XXII | találkoztam e gondolattal, hanem egy idõ óta szorosabb barátságot
46 XXII | isten nyugtassa meg!... Hanem, úrfi, Bálint úrfi...~-
47 XXII | becsületére válik az esze. Hanem hát azt hiszi, hogy ezt
48 XXII | gyermekemet fogják kivégezni; hanem azt gondoltam, hogy a világ
49 XXV | ajtó; de nem János jött be, hanem egy ember, kit tizenöt év
50 XXVII| eszem. Igen, úr leszek... hanem megházasodom.~- Azt már
51 XXVII| ez, bátyám - felelt õ -, hanem megvallom, hogy kissé untat,
52 XXVII| ásatám ki vele a pénzt, hanem az erdõben, egy szikla mellett,
53 XXVII| feküdt, de nem Róza sírjához, hanem Ternyei Boldizsáréhoz; és
|