Rész

 1 IV   |    Ternyei Boldizsár! - kiálték, amint megláttam õt.~- Ah, jó estét,
 2 VI   |        volna el fejemrõl.~Éppen, amint az egyházhoz értünk, lépett
 3 VI   |        egy másikat vegyek föl, s amint ott voltam, elfeledtem:
 4 VII  |           uram! - mondá szolgám, amint hajnalban elindulánk.~-
 5 VII  |          nem jót jelent - szóla, amint utolért a kapunál.~- Micsoda? -
 6 VIII |      halvány vagy, Máté - szóla, amint fölemelé fejét keblemrõl -,
 7 X    |          viselé magát irányában. Amint mondám, nem várta, hogy
 8 XI   |     pénzt, és gazdálkodjék vele, amint lehet; mert nem tudom, mikor
 9 XI   |    kijött.~- Ki az hát? - kérdé, amint az ajtót nyitá. - Mit keres
10 XII  |      gízengúz itt? - kiálta föl, amint meglátott.~- Szegény éhezõ! -
11 XII  |     teher. Erõsen fújt a szél... amint kiértem a városból, lekapta
12 XII  |          félnyersen ettem meg. S amint jóllaktam sületlen burgonyákkal,
13 XII  |          többet ér. Tennap este, amint halásztam a falu alatt,
14 XII  |           ha fejemet fölemeltem. Amint hozzám ért a kocsi, e szavakat
15 XII  |    sürgetõs - szólék.~- Úgy hát, amint mondom, forduljon vissza.
16 XII  |        ni... mégpedig jegygyûrû, amint látom.~Hirtelen eldugtam
17 XII  |      vigasztalja magát az ember, amint lehet. Én most csak búfelejtésül
18 XIII |  elfogyott, s mi útnak indulánk. Amint kiléptünk, a kocsmáros ilyesmit
19 XIV  |        õt vártam látogatásairól, amint nevezé koldulásit, s így
20 XIV  |        fráter volt, látod. Most, amint a paptól kijövök, bementem
21 XIV  |  találtam, s elfogadtam a ruhát. Amint meglátott benne Hiripi,
22 XIV  |         szinte magam is örültem, amint végignéztem magamon. Már
23 XV   |          szólítám õt meg másnap, amint fölébredt -, mit álmodtál?~-
24 XVI  |    életét ábrázolák a Bibliából, amint testvérei eladják a kalmároknak,
25 XVI  | testvérei eladják a kalmároknak, amint Egyiptomban fáraónál van
26 XVI  |       kályha bedõlt. Elrémültem, amint benyitva ezt láttam. Eszembe
27 XVII |          e nyugodt gondolatokat. Amint megláttam Ternyeit, megrázkódtam
28 XVII |      ellenére kezet fogtam vele, amint, egyszerre megismerve engemet,
29 XVIII|        dolgozik, mint a barom; s amint kikapja napszámát, rohan
30 XIX  |   beszélni -, a városban voltam. Amint egy lebuj elõtt mentem el,
31 XIX  |           felelt Jancsi -, hanem amint elesett, az ön nevét említé...~-
32 XIX  |       bámulásból a másikba esve, amint végignézte öltözetemet s
33 XIX  |          s szája tátva maradt, s amint föleszmélt csodálkozásából,
34 XIX  |       hiszen egyszer voltál ott, amint hallottam...~- Igen, mert
35 XX   |           s dõlt belõlük a pára. Amint megállt, szétterjeszté mind
36 XX   |         ablakhoz, s fejét rázta, amint meglátá a fáradt állatot,
37 XX   |       kilovagoltam a városból, s amint már csaknem az utolsó háznál
38 XX   |      kinn lesz, kérek tõle mást. Amint átadá a virágot, magasra
39 XX   |          új világot teremthetne, amint kedve tartaná... hanem,
40 XX   |         legtávolabb üljön tõlem. Amint kiindultam délután, itt
41 XXII |       azon: mint lehet, hogy én, amint Rózát megpillantám, egyszerre
42 XXV  | Szaladtam kunyhónkba a kötélért. Amint visszaértem, János jött
43 XXVII|     völgyembe.~- Mi ez? - kérdé, amint meglátta fiam szobrát.~-
44 XXVII|             Kevesebbel is, uram, amint ön akarja, úgy fogok tenni,
45 XXVII|          annyit, vagy kétannyit, amint jónak látom. Nem mondom
46 XXVII|    elveszem!~- Most isten veled. Amint mondám, ha elfogy pénzed,
47 XXVII|          munkát, és gazdálkodom, amint lehet...~- Hallatlan! Nem
48 XXVII|        kell. Isten veled. Tehát, amint mondám, hagyd el e szállást,
49 XXVII|       kezdj el úri módon élni.~- Amint parancsolja, édes bátyám!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
50 XXVII|   magamat. Õ a városnak tartott, amint nem kételkedém, ásóért.
51 XXVII|           Ledõltem és elaludtam.~Amint másnap fölébredtem: a nap