Rész

 1 II   |                                II.~Róza, Róza! ......................................................~
 2 II   |                          II.~Róza, Róza! ......................................................~
 3 III  |            III.~Naponként eljártam Róza ablaka alatt; sőt napjában
 4 III  |       hátrálva.~A szobaajtó nyílt. Róza lépett ki.~- Ah, ön itt?
 5 III  |           ellenkezõt tapasztaltam: Róza igen beszédes volt. De nyilatkozatán
 6 III  |           képét...~- Szél? - kérdé Róza mosolyogva.~- Kegyetlen
 7 III  | gondolkozni: honnan van, hogy most Róza is oly szótalan, holott
 8 III  |           érzém, hogy az övé is.~- Róza kisasszony - szóltam végre,
 9 III  |           volt erõm hangot adni -, Róza kisasszony... mit mondjak?...
10 III  |            én kegyedet szeretem...~Róza nem szólt, de sötét pilláin
11 III  |            sejteté velem keblében.~Róza, én szeretlek téged! - kiálték
12 III  |            errõl - szakaszta félbe Róza. - Szülõim meg fognak egyezni;
13 IV   |       azzal az újsággal lepett meg Róza, hogy Ternyei kezét kérte.~-
14 IV   |          hogy ha az enyém nem lesz Róza, a tiéd sem lesz!~Felelni
15 V    |               Ha az enyém nem lesz Róza, a tied sem lesz!~Oh, mennyi
16 V    |          csak egy gondolatom volt: Róza. Oh, mennyire szeretem õt!
17 VI   |        volt kötve, le volt fagyva. Róza szakítá õt félbe:~- Uram,
18 VI   |            e rágalmazóhoz! - monda Róza, hozzám simulva.~- Uram -
19 VI   |         hogy az majd fölsikoltott.~Róza tántorogva lépett amaz asszonyokhoz,
20 VI   |          egyike.~- Leányé - kiálta Róza.~- Fájdalom, hogy leányé.~
21 VI   |           És ezt hallanom kellett!~Róza felém fordult, és reám szögzé
22 VI   |     csakugyan megcsaltál...~- Nem, Róza, istenemre téged nem... -
23 VI   |            megcsalni...~- Menjünk, Róza, menjünk innen, és hallgass
24 VI   |              Fölvettem egy levelet Róza menyasszonyi koszorújából.~-
25 VIII |           fölveté.~Nem volt Betti.~Róza volt.~Keservesen zokogva
26 VIII |            arcod...~- Mint a tiéd, Róza.~- Óh, én sokat szenvedtem,
27 VIII |             nagyon sokat.~- Én is, Róza, én is!~- És teéretted,
28 VIII |       miatta...~- Neked megmondom, Róza, neked nem akarok hazudni...
29 VIII |         okból?~- Te voltál az oka, Róza.~- Én? Óh! És kivel?~- Teérted
30 VIII |          Hah, férjemmel! - sikolta Róza.~- Férj... fé... - képtelen
31 VIII |          szót: férjeddel. - Eredj, Róza, eredj - szólék kis idõ
32 VIII |           agyonverte lelkemet, óh, Róza!~- Ha fájáról leszakad a
33 VIII |          mint azon leányt...~- Ah, Róza, te hát csak azért jöttél
34 VIII |          azon hírt hallottam, hogy Róza a vízbe ugrott és belehalt.~ ~
35 XI   |            Egy név állított meg... Róza neve... az én Rózámé! Leborultam
36 XI   |             hölgyek, férfiak. Csak Róza nem volt köztök. A szellemek
37 XI   |           nyitva, csak a tiéd nem, Róza; a világ minden halottját
38 XI   |           látom, csak tégedet nem, Róza!... Hol késel? Miért nem
39 XI   | visszafutottam, és ásni kezdtem... Róza sírját.~Ástam, ástam.~Szakadt
40 XI   |           hold elözönlé sugáraival Róza arcát... én megpillantám
41 XII  |                         XII.~Midõn Róza arcát megpillantám ott lenn:
42 XII  |           akartam ugrani, s melybe Róza beleugrott. Érzéketlen folyam!
43 XII  |           szûrdarab, melyre egykor Róza hajtá szépséges fejét.~Így
44 XII  |          fejét.~Így jutott eszembe Róza mindig, de ráemlékezésem
45 XII  |           eldugtam kezemet, melyen Róza gyûrûje volt.~- Hát minek
46 XV   |          hol ifjúságom... Betti... Róza... gyermekem és... Ternyei...
47 XVII |        elmondom. Hát tudod-e, hogy Róza, az a lyányka, akiért megvívtunk...
48 XVII |              folytatá -, hogy ez a Róza nõm lett? Hanem házasságunk
49 XXVII|             A temetõbe mentem, hol Róza feküdt, de nem Róza sírjához,
50 XXVII|            hol Róza feküdt, de nem Róza sírjához, hanem Ternyei