Rész

 1 II   |     illata lerészegít, elbódít.~Így jártam, midõn Rózát láttam
 2 II   |     barátom, én is esküdtem már így eleget.~- Annál rosszabb.~-
 3 II   |          ok nélkül zavarodott-e így föl szívem és eszem, vagy
 4 II   |     kétségbeesel. Én, ha igazán így volna, sem ijednék meg.
 5 III  |         igen, emlékezem, hogy õ így szólt többek között:~- Minek
 6 VII  |            Sehányról, majd csak így egymás mellõl - feleltem.~-
 7 VII  |    közelebb...~- Mégis? Na...~- Így!~Szemközt álltunk. Pisztolyom
 8 VIII |     azon, hogy te szerettél.~És így beszélgeténk hosszan hosszan...
 9 X    |         nem merjük viselni?”... Így gondolkozott leányom, Andorlaki
10 XI   |     lett volna soha nem látnom!~Így panaszkodám magamban, és
11 XI   |       ezt a kulcsot, ha mondom. Így. Most lódulj be, hadd zárjam
12 XII  |      rég nélkülöztem. Azonkívül így szólított meg jó gazdám:~-
13 XII  |     Róza hajtá szépséges fejét.~Így jutott eszembe Róza mindig,
14 XII  |      elõttem jó helye lesz, ni. Így. Most már mehetünk.~És a
15 XII  |   boldogtalan: bánatában hagyta így el magát. Mért nem volt
16 XIII |     kaptam össze ivótársaimmal.~Így ültem egyszer egy nyomorú
17 XIII |         a többinek az ára is.~- Így már jól van - monda a kocsmáros. -
18 XIII |  Megszáradt a torkom, felástam.~Így jár, aki mindig szomjazik,~
19 XIV  |      amint nevezé koldulásit, s így kiálta föl:~- Kocsmáros,
20 XV   |       eljárt látogatóba, s amit így szerzett, azt elitta. Csak
21 XVI  |       megérdemlem. Bár ne volna így. A méltatlan szenvedést
22 XVII |         az embert a szerelem... így hát csöndes, magányos ember
23 XVII |   pillanatig veszteg?... Mindig így tesz, a papirost összesodorja,
24 XVII |        még annyian volnának is.~Így beszélt fiam, és én örömest
25 XVII |        s kész a házi boldogság. Így teszek én. Nõm áldott teremtés,
26 XVII |          vesztettem, nyertem, s így ment egy darabig. Végre
27 XVIII|     ellenségén? Én vagyok-e én?~Így elmélkedém.~Ternyei pedig
28 XIX  |    pénzszomjas soha nem voltam; így magamra nézve Ternyei elnyert
29 XIX  |      meg hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~- Azt könnyû
30 XIX  |    nálam, s ismét elment. És ez így tartott mintegy nyolc évig.
31 XXI  |       fiam, s midõn visszatért, így szólt hidegvérrel:~- Sebeket
32 XXI  | kilovagolt, s midõn visszatért, így szólt lelkesedve:~- Virágokat
33 XXII |       keresztapa, vagy mi. Csak így gondolkodtam.~- Nagyon jól
34 XXII |       szívébe ütöttem. Lujza is így járt volna, de térdre rogyott,
35 XXII |      keserves zokogását hallám. Így telt az éj. Többet hallgatánk,
36 XXII |       soha nem szerettem. - - -~Így beszélt fiam, mígnem az
37 XXII |   akasztófára való gazember te, így mered rágalmazni fiamat?...
38 XXV  |   tudják, ki és mi vagyok, csak így neveznek:~Az erdei ember.~
39 XXV  |          Eladtam mindenemet, és így szólék Jánoshoz:~- Barátom,
40 XXV  |       durva ruhát vettem föl, s így menénk magunkkal vive százezereimet.
41 XXV  |   azokat egyszerre, látva, hogy így nem boldogulunk. Egymásnak
42 XXV  | gyönyörrel szemléltem kínját, s így szólék hozzá:~- Ternyei
43 XXVI |      fog akkor verni szívem, és így minden jól lesz. Oh, e szív,
44 XXVII|           Szedd ki. Mind, mind. Így. Tudod-e, mennyi ez?~- Nem
45 XXVII| kincsnek fele nagyapádé volt, s így joggal illet téged. A másik
46 XXVII|       elindult... ismét futott. Így tartott ez tovább két óránál.
47 XXVII|       Ternyei Boldizsáréhoz; és így szólék:~- Ternyei Boldizsár,