Rész

 1 I    |   reszketett ezelõtt félszázaddal, midõn azon lyány kezét tartotta,
 2 II   |   lerészegít, elbódít.~Így jártam, midõn Rózát láttam meg.~Lábaim
 3 III  |     amilyen szokott lenni az ifjú, midõn elõször szeret.~Hetek teltek
 4 III  |       látogatni, de csak olyankor, midõn bizonyos voltam benne, hogy
 5 VI   |            ez éjjel róla álmodtam. Midõn fölébredtem, gondolkoztam
 6 VI   |          Már indulófélben voltunk, midõn belépett... Ternyei.~- Meg
 7 VI   |        barátom, boldog házasságot!~Midõn Ternyei bezárta maga után
 8 VII  |          már újra távozni akartam, midõn a szerencse fordult, és
 9 X    |       hallhatott volna leányomról. Midõn gyermekét a kereszteléstõl
10 X    |           volt apadva azon éj óta, midõn álmamban egy haldokló hattyút
11 XI   |          messze haladtam az utcán, midõn véletlenül visszatekinték,
12 XI   |            zöld sarjak bújtak elõ. Midõn a temetõbe értem, a nap
13 XI   |           meddig tartott ájulásom.~Midõn magamhoz tértem hirtelen
14 XI   |            volna haragos kalmárok.~Midõn a sír be volt hányva, s
15 XII  |                               XII.~Midõn Róza arcát megpillantám
16 XII  |           szeretõmet.~Már éj volt, midõn egy faluhoz közeledém. A
17 XIII |          löktek, ott aludtam el; s midõn kijózanodva fölébredtem,
18 XVI  |          Roskadozott már akkor is, midõn járni kezdtem bele; most
19 XVI  |            irgalmasságot követ el, midõn a legnagyobb kegyetlenséget
20 XVI  |        kegyed!~- Siettem élni...~- Midõn megláttam most kegyedet,
21 XIX  |     meghalt. Ott voltam oldalánál, midõn haldokolt... részvéttel,
22 XX   |        õszi délutánok egyike volt, midõn a város és természet egyaránt
23 XX   |         fiatalabb, mint én voltam, midõn õ született. Huszonegy esztendõs.~-
24 XX   |            láttam halvány arcáról, midõn még egyszer visszapillanték.
25 XX   |       iskolatársam is volt, s aki, midõn elsõ voltam, hozzám legközelebb
26 XX   |            sárba lova elõl, tehát, midõn melléje ért, ez a silány
27 XXI  |        reggelen vívni ment fiam, s midõn visszatért, így szólt hidegvérrel:~-
28 XXI  |       adtam.~Délután kilovagolt, s midõn visszatért, így szólt lelkesedve:~-
29 XXII |          el a város végi házhoz, s midõn már nem valának többé virágok,
30 XXII |     erõszakkal szorított kebléhez, midõn beléptél; azt mondá, hogy
31 XXII |        éheznek embertársaim közül. Midõn segítettem azon néhányon,
32 XXIII| gyermekemet, egyetlen gyermekemet. Midõn melléje értem, megcsókoltam
33 XXIII|        beteg csecsemõjével. Éppen, midõn levettük és végigfektettük
34 XXIV |            rémes jelenései. Végre, midõn hajnalodott, halványodni
35 XXV  |     huszonhat esztendõvel ezelõtt, midõn negyvennégy éves valék.
36 XXV  |          neveznek:~Az erdei ember.~Midõn elhagyám a várost, a világot:
37 XXV  |          együtt lehettem? És most, midõn már senkije sincs többé,
38 XXV  |            ásni a vadon közepében.~Midõn elértünk a völgybe, hol
39 XXV  |       El-elbeszélgeténk a múltról, midõn még négyen valánk: Hiripi
40 XXV  |           aztán a jelenbe jöttünk, midõn csak ketten vagyunk: õ és
41 XXVII|            szerettem, éppen akkor, midõn e leánnyal eskünni mentem
42 XXVII|       ördögért lennél mesterember, midõn független úr lehetsz?~-
43 XXVII|            Vacsorára volt terítve, midõn beléptem, s a fiú ott ült
44 XXVII|                                    Midõn újra meglátogattam Ternyei
45 XXVII|            nem kételkedém, ásóért. Midõn besötétedett, láttam õt
46 XXVII|           ezelõtt huszonhat évvel, midõn fiamat akasztották.~Odanéztem