Rész

 1 I    |            Hetvenéves. Reszket kezem, mely a tollat tartja, mint reszketett
 2 II   |            úgy!~- Láttam azon alakot, mely mintául szolgált az istennek,
 3 III  |               van is megásva alattam, mely elsõ szavamra megnyílik,
 4 III  |    gyémántjáért, mert gyöngy volt az, mely az érzelem végtelen tengerét
 5 V    |        hallottam volna felém tódulni, mely elnyeléssel fenyegetett.~
 6 V    |              Végre eltûnt e kísértet, mely szüntelenül ijesztgetett.
 7 VI   |               Közelgett végre az idõ, mely a templomba, az oltár elé
 8 VI   |         Ternyei toronyóra lett volna, mely tizenkettõt ütött, s a szellemeket
 9 VII  |              vagy - szólt oly hangon, mely talán akarata ellen esedezõ
10 VII  |            piros szalag futott végig, mely a napjöttét hirdeté; vörös
11 VIII |               teher nehezednék rajta, mely az elébb nehezedett.~- Elhiszem,
12 X    |           kerülte még az alkalmat is, mely által hírt hallhatott volna
13 XI   |        Rohantam a sírásó kunyhajához, mely a temetõ közepén állott.
14 XI   |      éktelenítve! Ama homlok helyett, mely fehér volt, mint a zuhatag
15 XI   |           lelke; ama lehelet helyett, mely illatosabb volt Arábia minden
16 XI   |             ismét be. Minden hantnál, mely a koporsóra zuhant, úgy
17 XI   |               haragosan süvöltõ szél, mely fekete felleget hajtott
18 XII  |          magamat. A fogadóhoz mentem, mely elõtt többen ozsonnáztak.
19 XII  |           nagyokat kacagott kutyáján, mely a fölötte tartott csont
20 XII  |          kalapot, s a folyamba dobta, mely az út mellett futott. Elandalodva
21 XII  | Madárijesztõ-váz közelében mentem el, mely kender között állt, s rajta
22 XIII |            lehet piruláskor azon arc, mely rendes állapotban is oly
23 XIV  |               elmosolyodtam jókedvén, mely szemébõl sugárzott.~- Mit
24 XIV  |          elvesztem e néhány forintot, mely nálam van? Még a kocsmárosnak
25 XVI  |           utolját járta. Egy gerenda, mely az utcáról homlokának támasztatott,
26 XVI  |           ásítottak, egyetlen ablaka, mely az utcára nézett, papírral
27 XVI  |            sóhaj szakadt ki keblébõl, mely ezt megrepeszteni látszék.
28 XVII |        kételkedhettem a szerencsében, mely tündérként mosolyga rám
29 XVIII|          szemlesütve tolta taligáját, mely nyikorgott a teher alatt.
30 XIX  |                hogy fövegjét lekapja, mely azonban nem is volt rajta. -
31 XX   |             kifejezzen egy oly lényt, mely az angyaloknál annyival
32 XX   |               önnek minden hajaszála, mely már elhullott, újra kinõne,
33 XX   |          kinõne, és minden hajaszála, mely már megõszült, újra megfeketednék...
34 XXII |              a tiéd? Az élet egy táj, mely sivatagnak és viránynak
35 XXII |          kérdezzétek tõle, van-e kín, mely a Megváltó halálánál, mely
36 XXII |            mely a Megváltó halálánál, mely a mártírok minden szenvedésénél
37 XXII |        mindene van, csak szíve nincs, mely mindent kíváncsi látni,
38 XXII |            egyszer láttad a harmatot, mely szemembõl ifjúságom virágaira
39 XXIII|              óriási fehér oszlop áll, mely ötvenezer forintba került.
40 XXVI |             milyen az a kis húsdarab, mely az idvességnek és kárhozatnak
41 XXVII|            meggyilkolnának a pénzért, mely még nálam van. Azért hallgass...
42 XXVII|                az igaz, de nem olyan, mely hozzád hasonlót illet. Egyébiránt
43 XXVII|               meg ismét egy összeget, mely helyre hozza bomlott körülményidet.
44 XXVII|               Az innensõ temetõben.~- Mely részén?~- Mindjárt a kapu
45 XXVII|             függött... ezen kötéllel, mely itt van kezemben, melyet,