Rész

 1 II   |           is megszerezhet... az ily szegény is, mint magam vagyok.~-
 2 III  |           Miért ne adnák?~- Mert én szegény vagyok...~- Hisz õk sem
 3 IV   |   bizonyosan, ugye? - riadtam rá.~A szegény leány szobormerõn állt és
 4 IV   |   természetes; én gazdag vagyok, te szegény. És meggondoltad-e ezt Máté,
 5 IV   |       meggondoltad-e ezt Máté, hogy szegény vagy? És hogy a házasság
 6 IV   |          vagy? És hogy a házasság a szegény embernek végtelen baj? Elnézhetnéd-e
 7 IV   |      ajánlatomat?... Sohasem láttam szegény emberben ilyen megátalkodottságot!~-
 8 VI   |                Kié e gyermek?~- Egy szegény leányé - felelt az asszonyok
 9 VI   |        neked ekkor, itt halnod meg, szegény, szegény fiam, te!... legalább
10 VI   |            itt halnod meg, szegény, szegény fiam, te!... legalább apád
11 VII  |          gyertya bágyadt világánál. Szegény jó fiú! Könnyezve aludt
12 IX   |            nem kell feleség; de ama szegény gyermeknek életet adtam,
13 X    |          mondanom: hála istennek.~A szegény asszony fájdalmasan zokogott.
14 X    |        láttam a folyam hullámain.~- Szegény Betti! - sóhajték. - Ellensége
15 X    |              legyen atyja e fiúnak, szegény kis unokámnak.~- Atyja leszek,
16 XI   |           Isten önnel. Isten veled, szegény kisfiam, te... ah, még azt
17 XI   |       tartottam, hogy fölkeressem a szegény kis Betti sírhalmát.~Szép
18 XI   |        sírhalmon ült egy igen öreg, szegény asszony, ki ájtatosan imádkozott,
19 XI   |        mikor eszembe jutott, hogy a szegény Betti sírjához indultam,
20 XII  |             föl, amint meglátott.~- Szegény éhezõ! - szólék esedezve.~-
21 XII  |             hazája? - folytatá õ. - Szegény ember!... És még milyen
22 XII  |            ujján viselni. Hm, ilyen szegény ruha, és az a szép aranygyûrû!
23 XII  |         miért ne? Azért, hogy ilyen szegény? Néz is arra a valódi szerelem!...
24 XII  |            Nem.~- Meghalt?~- Meg.~- Szegény fiatalember!... Fogadni
25 XII  |           nekem. Lássa, én már több szegény emberen segítettem, amennyire
26 XIII | egykedvûségemet kissé megingatta.~- Szegény gyermek! - sóhajték föl. -
27 XIV  |            úgy adtam neki, hogy no; szegény fráter volt, látod. Most,
28 XV   |            nekem gyermekem van, egy szegény kis gyermekem, kit eddig
29 XVI  |             Elrémültem.~Betti anyja szegény volt; de szobáját csinosan,
30 XVI  |        vajha teljesülne reményem.~- Szegény asszony, kegyed nagyon boldogtalan
31 XVI  |           látnának, nem mondanák.~- Szegény teremtés! Sok szükséget
32 XVI  |                kérdém aggalommal.~- Szegény, de nem rongyos.~- Hála
33 XVII |          szomszédba; nézd meg azt a szegény asszonyt, nem kell-e valami
34 XVII |           benn voltam nála.~- Óh, a szegény teremtés!... De jól járt,
35 XX   |          minek kínozza már azokat a szegény állatokat, a Jézus áldja
36 XX   |            gyötörje ezután is azt a szegény állatot.~- Ha csakugyan
37 XX   |             szó, mint száz: õ szép. Szegény lyányka lehet, mind ruhájáról,
38 XX   |            ez a silány kölyök azt a szegény öreget a sár közepébe taszította
39 XXII |              Miért ne, fiam?~- Mert szegény...~- Én is az voltam...~-
40 XXIII|        elvitettem messze, messze... szegény fiam! Még holta után is
41 XXVII|  századrésznyit kereshessek is, én, szegény mesterember?~- De a pénz
42 XXVII|         Gyermekség!~- Egyéb is ért. Szegény nagyapám néhány héttel ezelõtt
43 XXVII|            látod... hát nagyapád, a szegény öreg, hol van eltemetve?~-